Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-12 / 46. szám

\ Millió és millió ember gon- dol rá. Mindenki érdeklődés­sel figyeli Lajka sorsát, A űrutazó kutyát pedig nem is hívják Lajkának. A be­csületes neve Albina. Lajká­nak nevezik az északi sark­vidéken élő eszkimókutyákat. Albina is eszkimó kutya. A kutya ősrégi idők óta az em­ber barátja és a sarkvidéken a barát szónak még fokozot­tabb jelentősége van. A Lajka bátor, hű társa a sarkvidé­ken nehéz körülmények kö­zött élő embernek. Egyébként Albinát útjára ennivalóval is ellátták, esen- getyűszóra eszik. De hogy kolbászt vagy kutyakalácsot, az a hivatalos közlemények­ből nem derül ki. Küldetését remekül telje­síti. A megállapított adatok mutatják majd meg, milyen felszerelésre van még szük­sége a világűrbe kirepülő embernek. Albina híres kutya lett, a cilinderes diplomaták és a nyugati sajtóirodák is öröm­mel kérnének interjút tőle (feltéve, ha beszélni tudna). A kutya A LONDONI STAR „KESERŰ“ VALLOMÁSA A londoni Star az Ekétől a csillagokig cím alatt hosszabb cikket közöl a szovjet technika és tudomány sikereiről. A cikk írója nem titkolja, hogy ellensége a kommunizmusnak és mégis kénytelen beismerni, hogy a Nagy Októberi Szocialista Eoíradalom a történelem egyik legfontosabb eseménye, amely az emberiség fejlődésére a legnagyobb kihatással volt. A cikk­írója hangsúlyozza, hogy egy meglehetősen fiatal ember élete alatt a Szovjetunió eljutott a legprimitívebb ekéből a csilla­gászati távlatokig. A forradalomig a lakosság legnagyobb része írástudatlan parasztság volt. És most, negyven esztendővel a forradalom után az egész világ lelkesedéssel fogadta a két mübolvgó kibocsájtását. A cikk írója megjegyzi, hogy a Szov­jetunió gazdasági ereje állandóan növekszik. „Oroszország és a nyugati ellenfelei közötti különbség olyan gyorsan egyenlítő­dik ki, hogy már majdnem meg is szűnt, még mielőtt ezt a valóságot felfogtuk volna“ — vallja be keserűen a londoni Star kommentátorja. ÚJ RAKÉTATECHNIKA A VÖRÖS-TÉREN A nyugati hírügynökségek tudósítóinak jelentései a moszk: vek felvonulásról elárulják azt a nagy meglepetést, amit a szovjet hadsereg legújabb felszerelése gyakorolt rájuk. Vincent Fuist, a Reuter hírügynökség tudósítója azt írja, hogy a fel­vonulás valójában gigantikus volt és a külföldi vendégek „igen nyújtogatták a nyakukat", hogy legalább egy percre meglát­hassák a hosszú, zöldre festett rakétákat. A külföldi követ­ségek katonai attaséi pedig csodálattal bámulták azokat a hatalmas fegyvereket, amelyek a tribün előtt felvonultak. PRÄGA FELSZABADÍTÓI HAZÁNKBAN Lomsky vezérezredes, nemzet- vedelmi miniszter meghívására hazánkba érkezett a szovjet katonák kilenc tagú küldöttsé­ge. A küldöttség tagjait ólvan szovjet katonák képezik, akik resztvettek hazánk, illetőleg Prága felszabadításában. A kül­döttség vezetője I. Sz Kolesz- nyicsenko vezérőrnagy. A kül­döttség további tagja F. V. Vo- lovjov tábornok, aki a Nagy- Honvédő Háború alatt a 58-as hadsereg vezérkari főnöke volt és mint ilyen állandó összeköt­tetésben volt a Szovjetunióban harcoló Svoboda tábornok pa­rancsnoksága alatt álló csehszlo­vák hadsereg-csoporttal. A kül­döttséget megérkezésük után Prága lakossága nagy szeretet­tel fogadta. A LEGJOBB SZÖVETKEZETNEK A párt leveléről szóló vita a pionírok között is visszhangra talált. A poprádi járás pionírjai a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulója tisztele­tére a Dukla termében rendezett ünnepi akadémián bejelentették, hogy ez alkalomból, továbbá a pionírszervezet tíz éves fenn­állásának évfordulójára, 1959. április 24-re, „A pionírok segít­sége a köztársaságnak“ keretén belül, és végül feleletként a. párt levelére, a következő köte­lezettségvállalást teszik: „Pioní­rok traktort a legjobb szövetke- j,; zetriek a pionírszervezet öt fiatalt a mezőgazdaságba“. SÜLYNÉLKÜLI EMBEREK A szovjet tudósok érdekes kísérletet végeztek. Tizenhat embert megfosztottak saját sú­lyától, 30—45 másodpercre. A kísérlet után az emberek kije­lentették, hogy jól érzik magu­kat és hogy kitűnő pihenést jelent, ha valaki nem érzi a saját súlyát. A cári Oroszországban el­hanyagolt határvidékből vi­rágzó országrészek épülnek Szovjet mérnöknők vezetik egy kísérleti állomás épitké- zését. 4» +»+»+»+»-+»♦» t LENINGRADI SETA A trolejbusz megállt. Megerőltettem a szememet, esahogy ne ve­szítsem el a nagy tömegben. Végre megpillan­tottam. Mosolygós és kócos volt a haja. Fekete bogárszeme örökké nevetett. Leningrádi leány, Tánya a neve. Meghívtam egy kis sétára. Szerettem volna egyet-mást megtudni Leningrádrót és arról, hogy hogyan él Tánya. Elhaladtunk az Admiralitás palotája előtt. A Neva partján belekeveredtünk a járókelők tömkelegébe, fiatalok, idősebbek, hangosan vi­tatkozók, csendes szerelmesek közé. Tánya beszélni kezdett. A háború előtt még kisleányka volt, nem is mehetett ki a házból, mert állandóan gránátok csapódtak le. Szo­morú, kietlen gyermekkora volt. Tánya sohase látszhatott, mint a többi gyermek. Amikor megkapták a hírt, hogy az apja elesett a fron­ton, súlyos helyzetbe kerültek. A mélységes gyász idejét a legnagyobb nélkülözések között l öltött ék. Alig volt mit enniük. Az édesanyja saját leheletével melengette gyermekét, míg tavasszal a többi gyermekkel együtt a hátor­szágba vitték el repülőgépen. Az' édesanyja Leningrádban maradtbarrikádokat épített és ... Tánya már sose látta viszont,... már csők a sírját találta meg. Sok ember elesett, majd­nem 625 000. A legtöbb ház megsérült és rom­ban hevert. A leningrádiák azonban nem adták fel a reményt. Három év múlva Lenigrádban már nem volt romház. Körülnéztem. Bizony itt híre-hamva sincs a háború nyomainak. Tánya folytatta elbeszélését: A leningrádiák nagyon szeretik a városukat. És ezért a lehető leggyorsabban újból felépí­tették. Begyógyultak a régi sebek és a szo­morú emlékek ... Az életrajzomat szeretné tudni? Hiszen itt van. Közben huncúton mosolygott. Ebben a városban születtem és a várossal együtt nőttem fel. A házaival, a gyáraival és az embereivel. Mi szeretnék tenni? Mérnök. Hajókat szeret­nék építeni. Hatalmas, nagy hajókat. Még na- gypbbakat, mint amilyeneket a Finn-öbölben látni. Hogy mikor leszek kész? Már csak egy év maradt hátra. Lokálpatrióta vagyok, szeret­nék én is hozzájárulni városunk felépítéséhez. Megint mosoly ül az arcán. Sokat vitatkozunk .i nagymamával. A nagymamám ugyanis maszk- vai és állandóan Moszkvát, szülővárosát dicséri. Én meg Leningrádot szeretőm. Amikor a fa­siszták körülvettek minket, még gyenge, kicsi gyermek voltam. Ha nagyobb lettem volna, keményen harcoltam volna ellenük ... Fekete szemei lelkesen világítottak. Ennek a leánynak hiszek. Szereti a városát és védeni tudná. Folytattuk utunkat. Szemközt velünk a Pet- ropavlovszkij templom tornya világított. A 101 sziget városában már esti hangulat uralkodott. A város közönsége szétszéledt a 18 színházban és 5 hangversenyteremben. A Néva vizén csóna­kok lengtek és valahol távolról búgott a liajó szirénája. Kéz a kézben haladtunk Tanyával és valami közöset éreztünk. Mindketten szeretjük ezt a hatalmas szovjet várost, ezeket a történelmi palotákat, ezt a folyót, ezeket az embereket. Rajongunk ezért a hősies városért. OTTÓ FÜLÖP i 1 \ Negyven esztendő alatt Az ekétől a csillagokig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom