Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-10-15 / 42. szám
Afrika Mandzsúria tűzhányóinál.., Szabó László elvtárs, a köztársasági Érdemrend viselője — Ugyan, ugyan, azt a kerin- göt nem ismerheti. Amikor sláger volt, akkor Oroszországban mindenki ezt fütyörészte a kisgyermektől kezdve egészen az aggastyánokig. Hiszen akkor még nem is volt a világon. Még tizennyolcban történt, a forradalom alatt, amikor a fehéreket nyírtuk ki... Szabó László elvtárs ősz haja ragyogott a napfényben. Amikor leült, kényelmesen elhelyezkedett, gyümölcsbort öntött a poharába és félrehúzta az ablakon a pókháló finomságú függönyt. Távolabb a Laboré mellett asszonyok sulykolták a fehérneműt.. A folyó a Vihorlát sötét erdeiből illatot hozott. A folyón túl, Homonna felső végén a mozdonyok pöfékeltek, zakatoltak a vonatok a Kapron- gyári új állomáson. — Hát persze, azt a keringöt nem ismerheti — ismételgette már szinte önmagához szólva, aztán felemelte poharát, félrehúzta az emlékezés fátyolét és felidézte egy harcos kommunista viszontagságos életének emlékeit. — Hol is hagytam abba? Ja, igaz, Novgorodban. Igen, ott Novgorodban nyílt ki először a szemem. Mert tudja, aselőtt nem voltam szocialista. Soviniszta magyar környezetben nőttem fel és amikor 1914-ben mint „gólya" kikerültem a frontra, azokhoz álltam oda, akik azt kiáltották: „éljen a háború!" Dehát az akkori eszemmel mit tudtam én, mi is a háború, mit jelent a vérontás, 'a halottak, a meggyilkolt gyerekek, az anyák sírása, a sebesültek jajgatása és a porrá égett falvak. Oroszország nyitotta ki a szememet. Amikor a Kárpátokban fogságba estem és végtelennek tűnő menetelés után megérkeztünk á fogolytáborba, és amikor láttam, hogy mit jelent a forradalom. —' Bizony, csak akkor lettem igazán ember. Megértettem, hogy miért érdemes élni és Novgorodban mihelyst csak tehettem, beléptem a pártba. A sors mintha csak játszana velem. Összekerültem egy orosz leánnyal, Zinocskával, eljegyeztük egymást és el is vettem feleségül. Jól elhelyezkedtem. Egy nagy bútorgyár igazgatóhelyettesi állását töltöttem be, — Egy szép napon, amint éppen az utcán mentem, két kozákot pillantottam meg. Feszesen lépkedtek, kozáksipka volt a fejükön és majd kitátottám a szám, magyarul beszéltek. — Hej fiúk — mondom, hát ti honnan kerültetek ide? — Mi magyarok vagyunk. — És elmondták, hogy egykori magyar tüzérek fogságba estek, forradalmárok lettek és beléptek a vörös hadseregbe. — Lépj be te is — bíztattak. — Hogyan? Hiszen én nem ülöm meg a lovat — feleltem. És ezen egy kicsit mosolyogtak. — Ne félj-, pajtikám, majd mi megtanítunk mindenre. Ogy is volt, rrtegtanítottak. A bútorgyárban nagyon beszéltek, hogy hát miért is harcolnék a fehérek éllen. Zinocska, a feleségem is elszontyolodott, de azért egy szóval sem tartott vissza. Harmadnapra már rajtam virított a kozák egyenruha, fent laktam a kaszárnyában és kis idő múlva elkerültem Kievbe, ahol hadgyakorlatokat végeztünk. Novgorod és Kiev utcáin, és mindenütt az állomáson a „Mandzsúria tűzhányóinál“ című keringő visszhangzott. Fúvószenekarunk még játszotta hadgyakorlatokon is. Ez a keringő hangzott fülünkbe, amikor Horváth István vezénylete mellett rohammal elfoglaltuk a lövészárkokat. Néhány nap múlva komollyá vált a helyzet és az igazi harctéren küzdöttünk már. Ha jól emlékszem, Besédka — Nemerovka falucskában történt, azzal a feladattal bíztak meg minket, hogy tartsuk a falut a „zöldek" elől. A „zöldek“ kulákokból összeverődött ellenforradalmárokból álltak és nyíltan a forradalom ellen harcoltak. A falut gyorsan elfog Szabó László családjával Kerenszki kormánya Pétervár- ról Moszkvába szerette volna áttenni székhelyét. A pétervári munkások és katonák tiltakozása azonban az Ideiglenes Kormányt arra kényszerltette, hogy Féterváron maradjon. A párt, okulva az 1905-ös forradalom katonasággal való leveréséből, most nagy súlyt helyezett a katonaság közti agi- tációra. Rachja elvtárs megemlékezéséből tudjuk, hogy Lenin öt is küldte a gyárakba, gyűlésekre, laktanyákba, hogy megismerje a munkások és katonák hangulatát és oktassa őket a forradalom céljairól. — A párt — ha nem is volt még a hatalmon — tömegnél már megszerezte a vezető szerepet. Már a Korrijilov összeesküvés idejére — azaz augusztus-szeptemberre — jellemző az Ideiglenes Kormány siralmas helyzete és a tömeg, valamint a párt határozott szerepe. Példaképpen szolgáljon a következő eset. A Kerenszki kormányt az „Auróra" cirkáló matrózai védték. A szakasz élén Babin gépész állött. Kérdi tőle Kerenszki: — Miért védítek az Ideiglenes Kormányt és segítitek közben a bolsevikokat? Babin így felelt: — Csak azért védjük, hogy bezárhassuk, ha Kornjilovékhoz akarnátok átszaladni. Október I5-én a pétervári szervezet gyűlése a helyzetre nagyon jellemzően — a Szmolni palotában lett megtartva. Ä szavazásnál a túlnyomó többség, pl. A NÉP MEGMOZDUL az egész viborgi kerület, az azonnali felkelés mellett szavazott. E palota, szélesen ívelt folyosóival, dús oszlopsoraival, 150 évig az arisztokrata leányok nevelőintézetéül szolgált. De már a kornjilovi lázadás idején a Szmolni intézet volt Pétervár védelmének a központja. Októberben Szmolni lett a felkelés törzsszállása. A III. emeleten volt a Forradalmi Katonai Bizottság székhelye. Másnap kibővített K. B. ülés volt a Leszniben, amelyen a végrehajtóbizottság, a pétervári bizottság katonai szervezete, a szakszervezetek tanácsa, az üzembizottságok és a pétervári vasúti bizottság is képviselve volt. E gyűlésen Lenin határozata a felkelés azonnali megkezdéséről nagy többséget kapott: 19-en mellette, ketten ellene szavaztak, míg négyen tartózkodtak a szavazástól. A kérdés tehát eldőlt. Majd a K. B. bizalmas ülésén Pártközpontot választottak a felkelés vezetésére. Ez a Pártközpont — Szverdlov, Dzserzsinszki, Bubnov, Uricki, Sztálinnal élükön — volt a Pétervári Szovjet Forradalmi Katonai Bizottságának vezető magja és a gyakorlatban az egész felkelést ez vezette. Október 19-én az Ideiglenes Kormány sürgősen csapatokat vont a frontról Pétervárra; ezenkívül haditervet dolgozott ki: a II. Szovjetkongresszus megnyitása előtti napon megtámadni és elfoglalni a Szmolni láttuk és a meglepett banditákat kikergettük a faluból, ellentámadásukat visszavertük. Éjszakákon keresztül lövészárkokat ástunk és gépfegyverekkel őriztük a falu bejáratát. Nagyon óvátosnak kellett lenni, mert a banditák gyakran a falusi házakba rejtőztek el és onnan intéztek orvtámadásokat. Felváltva ültünk egész éjjel a gépfegyverek mellett és védelmeztük csapatunkat. Még alig derengett, nem is vettem "észre, hogy tőlem vagy 100 méternyire feketéink az ellenség. Golyózápor ért, de akkor már megfordítottam a lovamat és a falu felé iramodtam. Alig mertem hátranézni, csak úgy mint a sáska, előbújt az ellenség és körül akarta fogni a falut. — Tovaris komandír! — ezzel rontottam be a parancsnok szobájába. — Kelj fel, itt vannak a banditák! Elmondtam, hogy mit láttam, de ő csak egyre nevetett. Ogy látszik, azt hitte, hogy a félelem rajzolt elém ilyen sötét képeket. De én egyre csak azt erősítgettem, hogy bizony nem túlozok, akkor azonban már késő volt minden. A riadó talpraállította az egész lovasszázadot és már alig tudtunk védekezni. Egyenlőtlen harcot vívtunk életre-halálra. Hatalmas túlerővel álltunk szemben. A gépfegyverek egészen áttiizesedtek, golyók süvítettek, gépfegyverek kattogtak, ratatata . .. Amikor a banditák egy percre meghátráltak, kihasználtuk az alkalmat, a falu mögé húzódtunk, beástuk magunkat a lövészárokba és tartottuk a falut. Ez volt az én tűzkeresztségem. És dacára annak, hogy később még nagyobb harcokban vettem részt, például, amikor Ostur város felé húzódtunk a széles , Desna folyón keresztül, vagy amikor Cseringovát ostromoltuk és Kornilovkánál és Kievnél utcai harcokat vívtunk, — ott esett el Horváth István, a vezetőnk is, én lettem a második hadosztály parancsnokhelyettese, később kapitányi rangban, de arról az első ro- hamról, Besedka falu mellett, soha sem feledkezem meg. Mert ott Besedka — líeme- rovkánál éreztem először, hogy mit jelent az, amikor egy szabad ember az emberiség eszményeiért küzd, mit jelent az harcolni és meahalni a forradalomért. N. JANOVSOVÄ Ismeretlen országok felé AlWERIKA FELFEDEZÉSÉNEK 465. ÉVFORDULŐJ-ÍRA Genua, 1470. Az egyik tengerparti kis fogadóban — mint mindig — nagy a sürqés-forgás. Az öreg Kolumbusz nem győzi egyedül, fia Kristóf is seqít neki a vendégek kiszolgálásában. — Hogy kik a vendégek? A világ minden tájáról összesereglett tengerészek, kalandorok és üzletemberek tarka tömege. Vannak itt ragyogó selyembe öltözött francia kereskedők, vékony kardjukkal feltűnő spanyol lovagok, mindenre elszánt ír üzletemberek. Ahány ember, annyi nyelven beszélnek. És hogy miről beszélnek? Csodás távoli országokról és azok felmérhetetlen értékű kincseiről, Cypnngó- ról, ahol az arany az utcán fekszik... A húsz éves Kristóf hallgatja az elbeszéléseket és gondolkozik, ábrándozik.. természetesen a messzi országokról, kincsekről, gazdagságról .... * Edzi magát testileg és évekpn át gyűjti a híreket újonnan felfedezett országokról, hogy elméletileg is felkészüljön a nagy útra nyugat felé. Tizennyolc évig álmodozik erről az útrój, Dionysos ünnepélyes bevonulása Paltotát, amelyben a bolsevikok Központi Bizottsága tartózkodott és megsemmisíteni a bolsevikok vezető központját. A párt Központi Bizottsága, hogy ne adjon lehetőséget Kerenszki kormányának a fegyveres felkelés meghiúsítására, elhatározta, hogj* a kitűzött határidő előtt, még-' pedig a II. Szovjetkongresszus megnyitása előtti napon hajtja végre a forradalmat. Az október 21-re virradó éjjel a bolsevikok a hadsereg minden forradalmi csapatához kiküldték a Forradalmi Katonai Bizottság megbízottjait. A forradalom harci erejének minden atomja mozgásba jött és a megfelelő helyre lett küldve. Kronstadtból és Helsinkiből hívták a tengerészeket, Kronstadtból a hadihajókat. A pétervárnál horgonyzó „Auróra“ és „Zarjá Szvobódi" cirkálok is megkapták feladatukat miután az előbbi matrózai megtagadták a Kerenszki kormány további védését. A csapatoknál, a gyárakban és üzemekben a felkelés megkezdéséig szüntelenül erélyes harci készülődés folyt. Az Ideiglenes Kormány is mozgósította erejét. A pétervári és oranienbaumi junkereket a Téli palotában helyezte el. Október 22-én a Téli .palota zászlós őrségét megerősítették a michailovi, vladimirszki, és pav- lovszki hadiiskolák szakaszai "l. A Téli palota előtti téren angolok által vezetett angol páncélautók gyülekeztek. K0LÄR LAJOS Dionysos a bor istene, 6 fedezte fel a bortermelést — jól jegyezzük meg, nem a bor gyártást. Az alkoholmentes italok kérdésében nem ő az illetékes. Igen jókedélyű isten és ahogy csak szerét ejti, mindenütt ünnepélyes felvonulásokat szervez. Ő maga rendszerint az első művészek által tervezett díszkocsin vonult, amely elé tigriseket fogtak be. Kedélyes, vidám felvonulások voltak ezek. Egy kövér urat, aki szamárháton lovagolt és programon kívüli vicceivel szinte megzavarta a rendet — Silen mostohaapónak neveztek. A felvonuláson résztvevő nők Tráciáből származtak. Ezek a leányok, akiket bachánsnőknek neveztek, kiválóan alkalmasak voltak erre, mert kedélyesek, vidámak és bohók voltak és a rendőrség kénytelen volt szemet húnyni. Öltözékükhöz felborzolt haj, efeu-koszorúk és kígyókkal körülfont botok tartoztak. Dionysos pontosan tudta, hogy egy pohár borral mit érhet el a leányoknál. Egyszer amikor Nica nimfa kegyét szerette volna elnyerni, a patak vizét, melyből éppen meríteni akart a nimfa, borrá változtatta át. A kicsike kótyagos lett, és így nem volt sok baj vele. Ne gondoljuk azonban, hogy Dionysos találta fel az italok keverését is. Ide figyeljetek: a Dionysos ünnepségeken Athénben a futás győztese egy úgynevezett „ötös csészét“ kapott. Az ital borból, mézből, sajtból, lisztből és olajból készült. Ma, sajtkoktailnak neveznénk. ebben látja életének egész célját. Tanulmányozza a térképeket és feljegyzéseket, amelyeket apósa, aki maga is tengerész kapitány volt, hagyott rá. Tudja, meg van róla győződve, hogy a föld gömbölyű, északot úgy elszámítja, hogy ha állandóan nyugat felé hajózik, el kell, hogy jusson Indiába, vagy talán a csodás Cypangóba is ... Terve kész, de a megvalósításáig szörnyű megaláztatásokon kell keresztül mennie és elutasítást- elutasítás után kell lenyelnie. Kérését először a portugál udvarnál terjeszti elő. Elutasítják. Most a spanyol uralkodó párhoz, Ferdinándhoz és Izabellához fordul. Csupán néhány hajót és egy maroknyi embert kér s viszonzásul aranyat igpp számtalan láda-számra. A királynő habozik, tetszik neki az ajánlat, de a király kimondja a végleges nem-et. Most Kolumbusz az angol, majd a francia udvarnál próbál meg hajókat kérni. A válasz mindenütt: nem. Udvartól udvarig vándorol, kér, könyörög' mindhiába. Közben nyomorog. — Térképkészítéssel tartja fenn magátj de oly keveset keres, hogy majdnem éhen hal. Végülis a spanyol királyi pár meggondolta magát. Különösen Izabella királynőt csábitja nagyon az óriási zsákmány lehetősége. 1492. augusztus 3-án indulnak el Kolumbusz hajói az ismeretlen ország felé. Október 11-röl 12-re virradó éjszaka Kolumbusz a, hajó hátsó feléről kémleli a láthatárt. Egyszerre csak úgy tűnik neki, mintha a távolból fényt látott volna megvillanni. Az izgalomtól visszatartott lélegzettel kémlel tovább. Nem dbalódik? „Két- ^íárom matróz bizonyította, hogy ők is látták a fényt. Olyan volt, mint egy kis viaszgyertya, amely kigyúlt és elhalványult . . Az admirális most már biztos volt benne, hogy közpl vannak szárazföldhöz ... A matrózok a himnuszt énekelték ... Két óra-, kor éjfél után a föld világosan .ékelődött be a tengerbe.“ Ezekkel az egyszerű szavakkal jelenti be naplójában Kolumbusz minden idők legnagyobb felfedezését. Azt hiszi, — és élete végéig is hitte — hogy Indiát érte el ezért a bennszülötteket indiánoknak, a szigetet pedig, amit a bennszülöttek Quanaha- ninak hívnak, San Salvadornak nevezi el. Első, dolga megtudni — mutogatásokkal érteti meg magát — van-e a szigeten arany. A bennszülöttek tanácsára déli irányban folytatja hajóival az utat. Hatalmas szigetre érkeznek, melyet a bennszülöttek Kuba-nak hívnak. Aranybánya keresésükben tovább hajóznak s ismét nagy, tropikus erdőkkel és magas hegyekkel körülvett szigetre érkeznek. A neve:,Haiti Kolumbusz elégedetlen, fjem találja azt az országot, ahol a paloták alannyal vannak fedve.: (Csak 30 év múlva fedezik fel a montezújjjai arajtyb$i}.y,äka,t).