Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-01 / 1. szám
©« Ünnepi jegyzetek Dallal, tánccal... Lassan közeledik az év vége. Elképzelhetetlen, hogy lenne olyan ember, akit bármilyen formában is ne befolyásolna a szilveszteri hangulat, az új év közelsége. A kispolgár ilyenkor ceruzát, papírt vesz elő, összead és kivon, oszt, szoroz és leszűri a gazdasági tanulságokat: a fiatal lányok nagy gonddal vasalják, próbálgatják a szilveszteri öltözetet, a fiatal ember új nyakkendőt vásárol, az idősebbek sóhajtanak: megint egy lépéssel közelebb a 3 x 1 méte- , rés árok! A betegek találgatják: meggyógyulnak-e az elkövetkezendő esztendőben, vagy ez már az utolsó ... ? Nehéz volna mind arról beszélni, ami így az év utolsó napjaiban meg- környékezheti az embert. — Kint most hull a hó, az íróasztali lámpa mellett eltűnődök én is az elmúlt év sok tarka-barka, egyre fakuló színfoltjai felett. Kinyitom a soká rendbe nem szedhető asztalfiókot: különféle papírok, borítékok, levelek kerülnek a kezembe. Szép, formás, gömbölyű betűk hirdetik egy kék levélpapíron: „Ugye nagyon szeretsz édes? Ugye te meg én most már „Mi“ vagyunk? Milyen szép is ez így: te, meg én: mi. Hidd el, hogy már egyáltalán nem tudok a jövőmröl egyesszámban gondolkodni! Öh! mondd mikor ünnepeljük meg a mi közös karácsonyunkat, mikor' valósul még a „Stille Nacht“ álma, ábrándja ...“ ? Elmosolyodom; ugye milyen szép sorok? Benne van a családi élet legmerészebb, legszebb álma: a tökéletes, harmonikus, boldog szerelem. „Te meg én: Mi“. És most te ott, én meg itt! Valahogy elmúlt ez is. Jöttek a gondoktól terhes hétköznapok, amelyek jót és rosszat egyaránt elkozmetikálnak és behegedtek a sebek! Egyszer egy idősebb asszony mondta nekem egy teaesten: mikor dicsekedtem neki, hogy elmúlt minden nyomtalanul: ne higyje. édes fiam! Jönnek még időszakok, amikor felszakadnak a régi sebek; nekem elhiheti. Hát igen, valóban jöhetnek! Olykor-olykor még összerezzen az ember egy hasonló arc feltűnésénél. Tegnap éppen a karácsonyi vásáron szédített meg egy pillanatra az a megmagyarázhatatlan érzés: ő az! — Nem ö volt! Aztán sodródtam tovább az áradattal. Rengeteg ember — rengeteg portéka! Felsorol- hatatlan sokasága a legkülönfélébb cikkeknek. Az egyik asztalnál füge, datolya, panán, azután egy hosszú sor, ahol már a szaloncukrot árusítják a karácsonyfára. Szemet gyönyörködtető elrendezésben húsfélék, italok — egyszóval minden, ami kell, hogy legyen egy nagy karácsonyi vásáron. Zsúfolt villamosok szállítják az embereket, akik úgylátszik: csak jönnek, jönnek, végeláthatatlan sorban. Az egyik pultnál kissé oldalra húzódva két asszony beszélget; ott állok a sorban, hallok jóformán minden szót: dicsérnek mindent, aztán ... az egyik azt mondja: milyen jó is nekünk oioioioioioioiqioicoioioioioioioioioioioii 0 PETŐFI SÁNDOR: 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ ;o ■ 0 5 ■ 0 ■ ;o ■ :o ■ ;o ■ :o ■ ö ■ 0 5 ■ ;o m ,0 m 0 0 ■ 0 ■ G ■ 0 5 Reszket a bokor, mert. Reszket a bokor, mert madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert Eszébe jutottál. Eszembe jutottál Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak legnagyobb gyémántja. Tele van a Duna, Tán még ki is szalad. Szívemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád nálam Jobban nem szerethet! Mikor együtt voltunk, Tudom szerettél. Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. Hogyha már nem szeretsz Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! TÖRÖK ELEMÉR Újévi gondolatok Mint szél a virágport hintem most széjjel versem mezején, lelkemnek hevével, dalos kedvemben értelmét a tettnek, most mikor újra fordítunk majd egyet x a rohanó évek sárguló könyvében, hol számontartják mindazt, ami érdem, hova most én is lobogó versemmel írom be neved, lázadó ember! Hadd tudja majd meg a boldog utókor, hogy nem először és nem is utólszor, miként a kürtszó harsogtad: előre! — s lettél e század koronás szent hőse, kinek oly kedves az élet vox humána, mint nagyapáknak az első unokája, kedves, mint a tavaszküldte virágok. Ö, ki az Emberséget szívből imádod, Te vagy a Művész, s csiszolod nagy müvét, az emberi ész örök dicsőségét! Te vagy a tervek s álmok teremtője, hogy egy egész ország tavaszodjék tőle, hogy legyen ez év örökön dicsérő, szívemhez hajló örömöket érő, hogy szülessen meg őseinknek álma, az Emberségre méltó nép javára! 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 H 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 m 0 most Itt; szegény lányom vajön mit csinálhat Magyarországon ? Vajon lesz-e mindenük, ami kell az ünnepekhez? Elgondolkozom én is. A rokonság nagyobbrészt ott él, vajon hogy lehetnek! Táviratoztunk többször is, válasz még nem jött! Most adtam fel egy csomagot nekik — mondja tovább az asszony -- egy kis élelmiszer, egy kis ruha! — Hát igen — gondolom, segítsünk csak! Nem lehet senki számára közömbös, amikor a jó, meleg szobában, meghitt családi körben iinnepelget, hogy túl a szomszédos Magyarországon, milyen viszonyok között élnek az emberek?!' Szavakkal szinte kifejezhetet- lenül szép, hogy a Szolidaritási Alapra már harmincöt millió korona körül adományoztunk. És a többi országok is. S most — hallom — még csomagokat is küldenek. Milyen örömöt, boldogságot jelent majd nekik az a kis holmi; . talán nem is annyira az értékével, de azzal, hogy törődünk velük és segítünk. Lassan besötétedik. Az «teákon kigyúlnak a neonfények és hirdetik a békességet és a nyu- galmasságot. Béke és nyugalom! Ez most a legfontosabb az elkövetkezendő új évben, amelynek az érdekében fáradtságot és időt nem kímélve mindent meg kell tennünk. ILcwU'«*; 4-^ Irodaiam és művészet A Zora nevű lapot a vakok számára Prágában már negyven éve adják ki. Az újságot a vakok írásával a Braille-féle betűvel nyomtatják. OIOlOIOiOiOIOIOIOIOlOKOIOIOIOIOIOIOIOiOK E napokban tartják Delhiben az ázsiai írók értekezletét. UTein Pe Mint számolt be a burma irodalom ősrégi hagyományairól. Sagara Palansuria a szingáli és a ceyloni irodalom mai helyzetéről beszélt. Zulfia uzbég költőnő a középázsiai köztársaságok irodalmáról számolt be. A szovjet írók sok értékes fordítást nyújtottak át az értekezletnek a burma, arab, hindu nyelvből. * A szófiai színház 100 éves. Az első előadást 1856-ban tartották és Szavoj Dobroplodnij bolgár nemzeti tanító Míchal Miskajed című darabját adták elő. * E napokban megjelenik Budapesten a „Fehér könyv“ második kötete. _A nyitrai kerület népművészeti bemutatóján Léván több mint négyszáz szereplő lépett fel. S ha elgondoljuk, hogy négyszáz szereplő fellépése mögött mennyi igyekezet, szorgalom és kitartó munka áll — kétszeresen kell értékelnünk eredményeiket. Az idei bemutató legfőbb értéke, hogy kizárólag népihagyományokból igyekezett meríteni. Örömmel tapasztaltuk, hogy népművészeti bemutatóinkról lassan már eltűnik a giccses érzelgős „magyar nóta“ — helyét az igazi népdal váltja fel. A lévai bemutató azonban még többet hozott: felelevenítette a régi népszokásokat és életre keltette a régen feledésbe merült népballadákat. Ez is arra mutat, hogy népművészeti életünk végre megtalálta a helye irányát: haladó hagyományainkból indul ki. A népművészeti bemutatót Kanyar István a Csemadok kerületi elnöke nyitotta meg. Utána első számként az egerszegi énekkar lépett színpadra, Bárdos Lajos népdal feldolgozásaival. Az énekkar ez évben ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját és dicséretére legyen mondva — a sok sikeres szereplését most újabbal tetézte. — Az egerszegi énekkar tagjai nem .hivatásos énekesek. Egyszerű munkásemberek, akik az egésznapi fáradságos munka után a pihenés perceit áldozzák a próbákra. Énekükben a kritikus zeneértő fül talán több hiányosságot vesz még észre. De annyi lenyűgöző eerőt, tiszta lelkesedést, amennyi az egerszegi énekkar előadásából árad — kevés helyen találna. Az énekkart Balkő István vezényelte. — Az egerszegi énekkar megnyitója után aztán sorban peregtek a számok. Czibulka Gabriella szavalata — Isza- kovszkij: „Dal a békéről“ című költeményét szavalta — élményként hatott. A negyedi leányok tánca, a "löki tánccsoport, a kürti leánykarikáző, a kálnai leánytánc, a nagykéri tánccsoport csallóközi íeánykarikázója — nagy tetszést arattak. A gú- tai és a lelédi táncsoportok az üvegestánccal próbálkoztak. A közönség elismerő tapssal jutalmazta táncukat. A szögyéni tánccsoport egy menyecsketáncot mutatott be, a deákiak brigádtánccal szerepeltek. A búcsi tánccsoport Kassa-vidéki pár- nástánccal, a nagysallői, sióagárdi karikázóval, csárdással és verbunkossal, a lévai tánccsoport magyar kopogóssal szórakoztatta a közönséget. — Ezekről a tánccsoportokról mind külön kellene írnunk. Miyel ezt nem tehetjük meg, jegyezzünk csak meg annyit, hogy örömmel tölt el bennünket minden egyes tánccsoportunk szereplése, még akkor is, ha némelyikük művészi teljesítménye talán nem volt egészen kielégítő. Mégis örülünk nekik azért, mert ők népitáncmozgalmunk zászlóvivői — és minden előfeltételük megvan a továbbfejlődéshez. A népművészeti bemutató szólóénekeseinek is szívesen tapsolt a közönség. Csabai Lenke és Karika Ernő Ladányból — akik a járási bemutató legjobbjai közé tartoztak a nyáron — most is sikert arattak. Csá- pek Marika a csúzi helyicsoport tagja szlovák népdalokat énekelt, kedves előadással. Gaborek Zsuzsa és Czibulka József a - komáromi közönség kedvelt népdalénekesei a szokásos rutinnal szerepeltek. Nagyon tetszett Csányi Kató, aki eredeti tardoskeddi népdalokat énekelt citera kísérettel. Citerán, ezen az ősi hangszeren Vida Károly kisérte. Topos Pál, a komáromi helyicsoport tagja kuruc népdalokat énekelt. Nagy sikert aratott Dirigács Ilonka Mohiról és Szűcs Sándor Komáromból. Az éneklésbe nemcsak a fiatalok kapcsolódtak be. Eljött a hetvenkét éves Gubó néni is Besenyőről, hogy elénekelje azokat a dalokat, amelyeket még legénykorában énekeltek falujában. Roztocsil Antalné is azokat, a régi tardoskeddi népballadákat énekelte, amelyeket még leánykorában énekeltek öregektől. A két tréfás dudanótáját is megtapsolta a közönség. Az ősrégi népballadák, amelyek azelőtt oly ritkán jelentek meg műsorainkon — a közönség nagy tetszésével találkoztak. Ilyen balladákat kutatott fel és hozott felszínre a gímesi helyicsoport is, az „Od‘ alá szolgáltam..és a „Bagolyasszony“ balladáját, Székelj! népbaliadákat adott elő Kopasz Csilla, a tardoskeddi helyicsoport tagja — utolérhetetlen kedvességgel és átéléssel. Beszámolónk nem volna teljes, ha megfeledkeznénk kerületünk legjobb zenekarairól, amelyek nagymértékben hozzájárultak a bemutató sikeréhez. Pepes Sándor népizenekara Kürtről nemcsak, hogy magánszámával aratott sikert, de ő kísérte a szólóénekesek és a táncok nagy részét. Az őgyallai Szolcsányi népizenekara szintén sikeresen szerepelt, az énekesek és a táncosok kíséretét is jó érzékkel látta el. A párkányi helyicsoport zenekara Csajkovszkij: Fedora nyitányát adta elő, Kovács Flórián vezénylése mellett. I Nem tudunk mindenkiről írni, mégsem szabad megfeledkeznünk a baracskai énekkar méltatásáról, akik vidám, frissütemű népdalaikkal nyerték el a közönség tetszését. Meg kell még említenünk Szénássy Gyula hegedűszólóját, valamint Mészáros Erzsiké és Gerőfi Ildikó páros szlovák táncát, amely a bemutató egyik legsikeresebb számai közé tartozott. • A nyitrai kerületi népművészeti bemutatót az egerszegi énekkar zárta be. S mi azzal az érzéssel távoztunk el onnét, hogy kerületünk népművészeti seregszemléje ez idén ismét egy lépést jelentett előre a szocialista kultúra megteremtéséhez vezető úton. G. KUCSERA MARGIT Toldi örökéletű sorait mondogattam, mialatt Karlovy Va- ry-ban jegyzeteim alapján felkerestem azt a házat, ahol Arany János több ízben lakott. Elhagyva a fősétányt a mai Skalni forrás mellett szinte Arany sorai nyújtották a legbiztosabb útbaigazítást, amikor a fülembe csengtek szavai: „Itt honnan a szarvas lezuhant a mélybe, s hol fürdő épült a forrás fölébe ötszáz évvel utóbb — vagy igen már többel sokat ábrándozott egy beteg ősz ember." Tompa Mihályhoz 1868 július 5-én intézett leveléből és orvosának Farkas Kálmánnak leírásából elég pontos adataink vannak Arany János betegségéről, mely éveken át kínozta és ismételten Karlovy Vary-ba vitte. Ezek szerint Arany epekő betegségben szenvedett és előzőleg májgyulladáson ment keresztül. Arany 1869-ben járt először Karlovy Vary-ban és egymást követő nyolc nyáron át itt győgykezeltette magát. A költő a fürdővendégek névsorában mint az „akadémia titkára“ szeArany János Karlovy Varyban idején is Arany János háziasszonyánál, mert különben nem tért volna ebbe a lakásba visz- sza Arany, aki annyira szerette a meghitt rendezettséget és családiasságot. Arany legjellegzetesebb vonása valóban a szerénység. Itt Karlovy Vary-ban is egész egyszerű lakást keresett magának, pedig akkoriban már megengedhette volna magának, bogy a világfürdő valamelyik kényelmes, elegáns szállodájában lakjon Érdekes, hogy Karlovy Vary város vezetősége annak ellenére, hogy megszokhatta a feltűnést keltő, hivalkodó fürdőven- dégeket és már tisztán üzleti érdekből hajbókolt a felszínes talmi ragyogású uraknak, megkülönböztetett figyelmet tanúsított a szerény fellépésű, egyszerű magyar költőnek és felmentette az akkoriban kötelező gyógy- és zenedíj fizetésétől. Arany János azonban azt az összeget, amelyet már előző években fizetett a városnak jótékony célra ajánlotta fel. A nagy költő Karlovy Vary- nak a Toldi szerelmében állított örök emléket a kilencedik énekverset az 1932-ben megjelent „Karlsbad in Munde seiner Gáste“_ című munkában csak Kazinczy és Szemere fordításai szerepelnek. Arany János emlékére Karlovy Vary-ban az erdőben az „Ecce Homo“ kápolna mellett egy kőpad táblájára magyar nyelven a következő verssorait vésték be: „E helyt feledve bút, feledve bánatot, _ pihenj s mig egy sóhajt hazádba nem repítsz, tovább ne menj.“ E sorok hitelességére vonatkozólag eltérnek a vélemények. Arany János a Karlovy Vary- ban töltött idejéről a legszebben a következő sorakat írta Toldi szerelmében: Megáldotta vizét nagy jótéteményért, ha nem új életért, új élet-reményért, s ha valaha célhoz bír jutni az ének: köszöni e forrás csuda hévvizének.“ M M. ♦ 1957. január í. repelt. Az első két évben a Walter Scott házban lakott, majd a „Jager“-hez címzett házban szállt meg és évenként oda jött vissza. Első Karlovy Vary-i tartózkodása idején olyan rosszul érezte magát, hogy nem írt semmit, csak az Aristophanes fordításán dolgozgatott. Itteni tartózkodásáról Csengery Antalnak jő barátjának a következőket írta: „Míg köröttem az egész világ háborog én nyugton ülök itt. Csehország szélső völgykatlanában, vagyis nyugtalanul csal- annyiban, mert ötkor kelnem harmadfél órát pipa nélkül sétálnom kell és csak azután jutok reggelihez, hol egy csibuk és a lapok olvasása minden fáradságért kárpótol.“ Azt azonban nem mondhatjuk el Arannyal, hogy „híre, port , sincsen már az öreg háznak' mert a ház ahol Arany Jáno: lakott valóban ma is ott áll í maga sima szerénységében, pontosan úgy, ahogy leírta. Szerény csengetésemre egy barátságos cseh nénike nyitott kapu és meghátottan vette csalódásomat, amikor megállapítottam hogy fogalma sincs arról ki volt ' Arany János és hogy a nagy magyar költő valamikor ebben a házban lakott. — Nem, igazán nem tudom, ismételgette^ sopánkodva, de megkérdezem az emeleten, hátha azok tudnak róla, mert mi csak három hónapja lakunk itt. Mialatt előkerült az emeleti asszonyság, szemügyre vettem a_ szépen felsúrolt folyosót, a szerény, de ragyogó tisztaságú szobákat. Bizonyára így nézett ki annak be szőtte bele Karlovy Vary fürdő felfedezésének mondáját, amely szerint IV. Károly császár, egy vadászat alkalmából szarvast üldözve fedezte fel a hőforrást és azon a helyen várost alapított. Károly császár Zsigmond nevű fia feleségül vette Nagy Lajos leányát és később magyar király lett. Így Arany megtalálta a történelmi alapot ahhoz, hogy Nagy Lajos vitézét Toldi Miklóst Károly császárral meghívatja arra a vadászatra, amelyen a forrást felfedezték. „Károly s a vadászok lejtőn lekerülve keresik a gímet a völgyi sűrűben követve nagy _bajjal ebeik szaglását zuhogás egyszerre hallik olyan forma mintha valamely nagy rotyogó üst forrna." Kevésbé ismeretes, hogy Arany János is lefordította Lob- kovitz Bohuslav „In thermas Caroli IV.“ című ódáját, amely Karlovy Vary-ban a Mlynsky Pramefí mellett márványtáblára vésve olvasható. Ugyanezt a
