Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-24 / 39. szám
(Szabó Gyula képkiállítása Pozsonyban) A hhoz, hogy Szabó Gyula képzőművészetét megértsük ismernünk kell a festő pályafutását és azt a belső és külső okot, amely ecsetet adott a kezébe; az izmusok hatását, a kezdetet, az indulást, művészetének kibontakozását, az útkeresést, a teljességig. Hiszen Szabó Gyula a művészetet, a mesterséget nem egyetemek padjaiban tanulta. Ö festett Cs tanult is. Nála a festés, az alkotás egyben tanulás is volt. Művészete nem öncélú. Már az induláskor tudta és érezte, hogy mi a művész hivatása. Festészetének kezdetére legjellemzőbb a szürealiztnus és még ennél is inkább a konstruktivizmus. Persze nála ez az irányzat nem a burzsoa művészet eszmei sivárságát jelenti. Ha ezt állítanánk, mélységesen tévednénk. Nála ez is, mint minden izmus kísérlet, útkeresés volt. Ezt abból is láthatjuk, hogy a képek eszmei mondanivalója világos és érthető. Ilyen képe például a „Puskás asszony", „Az öreg halász és a felesége", „Az ifjú költő" stb. Annak ellenére, hogy izeken a képeken érezni leginkább a konstruktivizmust, a modern művészeti irányzótok hatását; e képek mégis mélyen emberiek. A konstruktivizmus mint tudjuk erősen tömörít, torzít, nem- tor ek szik a finom színárnyalatokra, a háttérre. Ez a hatás főleg a harmincas években érezhető festészetén. Igaz, hogy e hatást még kéA mester munka közben megjegyezni, hogy e képein már egyre több nőt és anyát Szepességi pásztor (fametszet) láthatunk. S jellemző Szabó festészetére az is: ahol a békét szimbolizálja, ott is az anyát és a gyereket emeli ki a legjobban. Ám a paraszti témán túlmegy és eljut a munkásokig. Így lesz művészete egyre teljesebb. „A dolgozó nép" ciklusában már megjelenik a bányász, a munkás. Majd pedig az „Ecce homo" (íme az ember) ciklusában eléri végső célját: az emberi problémának, az embernek és az emberségnek a teljességét. Igaz ugyan, hogy e ciklusa egy kissé misztikus színezetű, de mégis emberi. A fametszetekhez tartozik még a „Besztercebánya" és a „Felszabadulás" kiklus is.' Az előbbivel kap- . nfólaiban meg kell 'jegyeznem hogy a mester é ciklust Besztercebánya 700 éves fennállásának a jubileumára készítette. Szabó itt jut egyre közelebb a szlovák néphez és annak nemzeti múltjához. Végül hadd említsem még meg az akvarelleket, (vízrajzok), melyekből 70 szerepel e kiállításon. Engem az akva- rellek közül a „Tihany" és a négy balatoni kép kapott meg leginkább. S megvallom a 284 kiállított kép közül szerettem volna több ehhez hasonló festményt látni. S nem utolsósorban olyan képeket is, amelyek számot adnak a mi nemzeti múltunkról és kultúránkról. Sajnos e kiállt ásón ilyen képe-' két nem láttam. Ám lehet, hogy otthon van. Es ha igen: úgy vélem a kiállítás teljesebb lett volna, ha ezek közül is gyönyörködhet ettek volna egy néhányban Szabó mester müveinek látogatói. ffttö-l eltekintve sok szép és ■’-J igazán művészi kép ad tanúbizonyságot az 50 éves Szabó Gyula művészetéről. A kiállítás szeptember 15-től október 6-ig tart. Aki nem látta, nézze meg, hogy mit tud remekelni a Losoncon élő magyar festőművész. Befejezésképpen hadd mond: jam el röviden a mesterről, hogy a kiállítás után tervbe vette egy nagy olajfestménynek a megfestését. S ugyanakkor 40 fametszetnek a megalkotására készül, melynek a címe „Emberek" lesz. Persze mindamellett szeretne még kisebb vagy nagyobb rajzot elkészíteni s a csehszlovákiai magyar lapokban megjelenő elbeszélése két vagy novellákat illusztrálni. Mi Szabó mesternek e tervéhez sok-sok sikert kívánunk és egyben sok alkotó évet. Fessen és alkosson még sok-sok képet, hogy művészete egyre jobban terebélyesedjen: teljesebb le- ’gyen, TÖRÖK ELEMÉR söbben is érezni nála, de egyre inkább közeledik az igazi realizmushoz. Ezt láthatjuk az önarcképeken. E képekben keresi leginkább önmagát, míg végül is megtalálja a teljes embert. S véleményem szerint az „Őszi délután"-ban sikerült Szabónak megfesteni önmagát: az embert. Szabó művészetére általában jellemző a tartalom, és a mondanivaló. Ő nem híve a technikai kidolgozásnak, a túlzott színárnyalatoknak. S mégis képei megkapóak és művésziek. A kiállított 80 olajfestménye közül szinte nehéz eldönteni, hogy melyik a legszebb. Szépek, igaziak és hűek a képei. Amikor megkérdeztem tőle, hogy melyik a' legkedvesebb olajfestménye, hirtelen maga sem tudta megmondani. De mégis a „Temetés" című képe mellett döntött. S én még megtoldottam a „Március", a „Hegyoldal", a „Kora tavasz a kertben" című képekkel. Engem e képeeknél nem a természet csodálatos és művészi megfestése, hanem a vonzó erő, az élethűség kapott meg leginkább. A nagy természet és benne a dolgozó ember. A nagyapa, a virágzó fák között, ahogyan csöndesen dolgozgat. Az ilyen képekre mondják, hogy élethű és igaz. Szabó művészetét az utolsó években leginkább a fametszetek alkotják. E kiállításon 140 fametszettel szerepel, közöttük egy néhány linóleummal is. S ez Szabónál érthető is. S ' egyben magyarázatot ad a festő alkotó és művészi felfogására is. Hiszen a fametszet erőteljesebben és markánsabban reprodukálja az embert. Tehát azt, ami Szabó művészetében a legtöbb: az ember. S e megállapítást külön alá kell húznom, mert igazán kevés az olyan képe,, amelyen ne lenne ott az egyszerű ember, az élet valósága. A mester a fametszeteket külön ciklusokra osztotta: „A föld népe", e ciklusnak témája, alapgondolata a kapás, a kaszás és a szántóvető ember. Érdekes Március (olaj) ISem akarok veszni, múlni... Gondolatokban, lelkem mélyén közietek is egyedül vagyok, rámnehezednek szürke álmos pillanatok. Sodornának, süllyesztenének kioltva célt, szerelmet, álmot; De én megejtett önmagámmal szembeszállók! — A bátorságot gyenge mások habozó tetteiből loptam, mert nem akarok veszni múlni elhagyottan. Äm a szívem törékeny marad. S, hogy emiatt ne érjen szégyen, szilárd versek mögé rejtem el gyengeségem. , t 4 % 4 » \ PETR1K JÓZSEF , \ V t t % %% „ Az iránytű balra mutat... “ (Az „Üt" egykori olvasójának megemlékezése). Még nagyon jól emlékszem az 1033-as évre, amikor Németországban Hitler fasizmusa uralomra jutott. Fábry Zoltán, az Űt-on keresztül szólt a csehszlovákiai magyar munkásokhoz és a falusi szegény parasztokhoz. Krausz, égy német haladó író cikkéből idézte e megemlítésre méltó sorokat: „Hát tényleg elkövetkeztek Németországban az emberiség utolsó napjai?" Fábry Zoltán erre így felelt: „Nem következtek el, mert az iránytű balra mutat, vihart jelez. Érnek és terbélye- sednek a forradalmi válság előjelei. Minden ember a fedél: zetre! Nem akarunk szenvedő tárgyak, hanem a történelmi idők cselekvő alanyai akarunk lenni!" 1941-ben orkánként zúdult az emberiségre a második világháború, mely sok szenvedést és megpróbáltatást hozott az emberiségre. Ám az igazságnak győznie kellett. A marxista- leninista eszme diadalát jót járja, megkezdve Berlintől Koreáig és az ázsiai kontinensen keresztül Kínától Egyiptomig. Afrikán kersztül Algérig és Ománig. A szabadságszeretet lángja átcsapott a latinamerikai kis országok népeire is. A gyarmatosít tők uralma vége felé közeledik. Az elnyomott gyarmati népek nem akarnak tovább szenvedő tárgyaként élni, hanem saját urai akarnak lenni hazájuknak. Minden vágyuk az, hogy emi bérként éljenek, miként a szocialista tábor népeinek nagy serege él. Fábry Zoltán megírt szavait az 1933-as évből azért idézem, mert a gyilkos német fasizmust juttatja újra eszembe, Azt a fasizmust és azt a náci parancsuralmat, amit Adenauer által vezetett Német Szövetségi Köztársaságban most újr élesztgetnek. Európa minden becsületes polgára békét akar. ■ Tegnap — ahogy Fábry elvtárs írja — tízmilló hullahegyek voltak, milliókra menő munkanélküliség. Igen, ezek a tények figyelmeztetnek bennünket, merti egy újabb háború tűzfészkét csiholják és élesztik Nyugat-Németországban. Mi is azt valljuk, amit Fábry Zoltán: hogy soha többé háborút, ne éljen rettegésben Európa és köztük Csehszlovákia dolgozó népe se. Mi 1948-ban ráléptünk a szocializmus útjára, s mi ezt az utat járjuk és a jövőben is fogjuk, akár tetszik, akár nem a nyugati tőkéseknek és bérenceiknek, akik szeretnének újból a nyakunkra ülni, és koldúsalamizsnát dobni a munkánkért. Fábry Zoltán 1933-ban figyelmeztetett és egyben utat mutatott a fasizmus veszedelmének a meggátlására. Ma a fasizmus újra éled és szervezkedik. Mi, ahogyan tegnap, ma is szeretettel fordulunk a hatvan éves Fábry Zoltánhoz, Stósz község felé, ahonnét törhetetlen akarattal sugározta és sugá-’ rozza felénk a proletárnemzetköziség és a vorhuman szellemét. Fábry Zoltán most is nekünk ír és hozzánk szól: felgöngyölíteni a fasizmust, és megakadályozni az emberiség életét örökre megpecsételő háborúnak a kitörését. Ö ma is fáradhatatlanul buzdít és agitál: az igaz ember tollával. Nemcsak az írók értik meg öt, hanem a munkapadnál, a tárnák mélyén és a földeken dolgozó egyszerű emberek is. Fábry, amikor tollat ragad a kezébe, nemcsak a Csehszlovákiában élő magyarokhoz, de a világ emberiségéhez is szól, a humanizmus szellemében és nyelvén. Kedves Fábry elvtárs, Lelesz község népe mint az 1930-as években, ma is veled érez. Mi akkor is a szocializmusért harcoltunk, de más formában mint ma, ma, ahogyan 1933-ban írtad: a történelmi idők cselekvő alanyaiként. TÖRÖK IMRE MADELEINE JACOB: A bűnöző ifjúság néhány probléméjáról Nem elég a gyermeket a világra hozni és csupán arról gondoskodni, hogy minden anyagi lehetősége meglegyen a tanuláshoz és a további érvényesüléshez az életben. Ellenkezőleg: feladatunk az is, hogy szeszélyeit nem szabad kielégítenünk, csínyjeiket nem szabad könnyen vennünk és nevetni rajtuk. Nemrégen hallottuk egy fiatal anya elragadtatását afelett, hogy ötéves fiacskája a postást „öregem"- nek nevezte. Ez csak nevetségesnek tetszett az anya előtt. De itt kezdődnek a bajok a gyermek nevelésénél. Nem elég a gyermeket iskolába küldeni és ezzel mintegy átadni a felelősséget tanítóinak, mintha a szülők nevelőmunkája már be lenne fejezve. Mennyi tanító panaszkodik ily módon: „Soha nem láttam még ennek vagy annak a tanítványomnak az édesanyját vagy az apját", Ezekből a gyermekekből — bármilyen kellemes is a fiatalságuk vagy talán éppefi ezért — lesznek nagyon sokszor a fiatalkorú bűnözők. Megbüntetik őket — de valójában ők a bűnösök ? Nem szabad a fiatalokat teljesen barátaik befolyása alatt hagyni. A lelkiismeretes szülőnek tudnia kell, kikkel barátkozik gyermeke. Néha a lustaság, az önzés vagy a közöny az, amely a szülővel ezt mondatja: „Fiatalok a fiatalokkal". Legyen, de ez még nem zárja ki, hogy a szülők megismerjék gyermekeik barátait. A család — bármit mondjanak is erről — sokkal nagyobb befolyással lehet a gyermek lelki életére, mint a tanítónők. A helyes nevelés a pedagógusok és a szülök együttműködéséből ered. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a gyermeket nem szabad büntetni, mert ezzel egyéni szabadságában gátoljuk öt. Igenis, akár elkövetett valami rosszat a gyermek, akár meg akarjuk ebben akadályozni: joga van a szülőnek a büntetéshez. A kisgyermek ösztöneit is irányítani kell. Meg kell tanítani arra, hogy tiszta legyen, éjjel aludjon, ne sírjon ok nélkül. El kel fogadni ezt a szükséges fegyelmezést, amely arra szolgál, hogy erős, egészséges gyermekké fejlődjön. Ez a testi higiéniára vonatkozik. De miért nem lehet éppen így kigyomlálni a gyermek leikéből a rossz ösztönöket is! Ez minden szülő kötelessége — elsősorban gyermekével szemben. Fordította: LÁZÁR ANNA /Qki nem Iá Ha, n
