Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-24 / 39. szám

Bratislava, 1957 szeptember 24. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI B I Z 0 T T S A G Á N A K L A P J A Ara 60 fillér Néhánif odavetett vonás Szünet, csengetés, tanítási óra. És néhány szó, néhány odavetett vonás. A tornaijai ma­gyar tizenegyéves iskolából nem tudok többet hozni magammal. Mentem, s keveset hoztam, mentem, s a kevés szóban az ifjúságot érez­tem. Lapterjesztés volt a dolgom, semmi más. Diákok tüzelő szemsugarában álltam, felkeres­tem őket a tantermekben, nem volt nehéz a munkám. Kopogtattam, szóltam, s ók határo­zottan feleltek: megrendelték valamennyien a lapot, a CSISZ egyetlen magyarnyelvű sajtó- orgánumát. Szép sorban, lendültek a kezek magasba nyíltak szóra az ajkak, s én alig győztem je- gyezgetni a neveket, községeket. Néhány szó, néhány odavetett vonás a note­szemben. A füzet mondja: ez kevés. A szív, az ész viszont: sok, ez is sok, ha szomjas volt a szemed. Mi hát az igazság? Mi az a néhány szó, odavetett vonás? A laprendelö diákok véleménye, helyesebben a laprendelők kérése! És most hadd pilantsak a noteszembe: Diák­történetek. Útleírások. Neves magyar és külföldi színészek élete. Folytatásos regények. Sportver­senyek. Tudományos eredmények. E rövid, tömör mondatok mögött a fantáziás, képzeletdús ifjúság kérése feszül. Még ezt, még ennyit. Olvasni akarnak. A szervezeti életen belül is ismerni akarnak. Mert legyünk igazán őszinték. Mit tud mondani a serdülőkor izgága, rendkívül mozgékony képzeletének hazai és külföldi színészek életéről, a rakétarepülés bo­nyolult kérdéseiről a komoly, pedáns tanóra? Én is voltam diák, én is szorultam iskola­padokban, én is bolyongtam ködös őszi úton látni, tudni vágyó álmomat kergetve: földrajz, természetrajz, magyar óra olykor bennem is megmozdított valamit, megmozdította a szíve­met, megfestette az arcomat, s ilyenkor sze­rettem volna mindent egyszerre tudni, min­dent megismerni, vergődő lelkem szárnyain a földgolyó legtávolabbi pontjait bejárni. Sajnos, csak későn jöttem rá, hogy ezt megtehetem, hogy az iskola padjaiból, az otthon bűvös köré­ből percekre, órákra kiemelkedhetek, s kép­zeletben a nagyvilágot bebarangolhatom az újság segítségével. Lelkesítő, örömöt gyújtó tény: a tornaijai fiatalok tudják, rádöbbentek, hogy az újság feltörője a képzeletet befogó börtön rácsainak, a sajtó mozdítója, a lökésadója a tudásszomjjal terhes fantáziának! Százharminc, száznegyven fiatal CSISZ-tag kérte a lapot címére, vagy az iskolába. Több­nyire falusi lányok, fiúk a rendelők. Ennyi fiatal helyezi a lapot táskájába, a keddi, vagy a szerdai napon, ennyi fiatal viszi el az újsá­got a járás legtávolabb eső falujába is. Százharminc diák kérdezi hetenként: mi tör­tént az országban, a nagyvilágban! Jártam az osztályokat boldogan, mert az ircokon, szemekben, mozdulatokban megértést éreztem. íme itt van bizonyítéknak erre az a néhány odavetett vonás. A nyolcadikosok? Hogyan viselkedtek ők? Az A és B osztályban tíz kivételével mindenki lapot rendelt. A kilen­cedikesek? Rendeltek mindahányan. A tizedi- kesek, tizenegyedikesek? Szintén mindnyájan rendeltek. S a nevek, lakáscímek bemondásával még nem ért végei a látogatás. Le kellett írni, « gyorsírói stílben lejegyezni a kérést, az óhajt, a kívánságot: Diáktörténetek. Neves hazai os külföldi színészek élete. Tudományos ered­mények. Útleírás, stb. A kérést ismerjük, s igyekszünk eleget tenni az olvasók óhajának. Néhány szóból, néhány odavetett vonásból tudjuk, hogy a tornaijai magyar tizenegyévesben százharminc, száz­negyven fiatal az Új Ifjúság rendelője. De mi történik a többi iskolákban? Az őszi hónap lapfelelősöké, sajtóterjesztőké. Varjuk nagyon az eredményeket! MÄCS JÖZSEF Amikor a járásunkban az alapszervezeteket látogatom gyakran van alkalmam arra, hogy a tanítókkal elbeszélges­se az ifjúság neveléséről. Gyakran kapom azt a választ: „Az ifjúság fegyelmezetlen, ne­veletlen, nem lehet velük sem­mit sem kezdeni“. Akik így nyilatkoznak a fiatalokról, azok bizony nagyon elfogultak, nem látják, hogy a fiúk és leányok példásan dolgoznak az EESZ- ekben, nem veszik észre, hogy a CSISZ tagok több mint 2.000 hektár rétet és ‘legelőt gondoz­tak, és az aratás, valamint a cséplés idején sok ezer brigád­órát dolgoztak le. Akik ilyen egyoldalúan vélekednek a fia­talokról, nézetem szerint nagy hibát követnek el. A fiatalok­nak meg kell világosan mon­dani, hogy miben értek el ió eredményeket és hol követtek el hibákat. Ezért nagyon fon­tos, hogy a tanító részt vegyen a CSISZ tagsági gyűlésein, ahol vita formájában kritikailag megvilágíthatják a hiányokat és olyan határozati javaslatot te­hetnek, amelyek a hibáik kikü­szöbölésére irányulnak. A tanító főleg az ifjúság kulturális és politikai nevelésé­ben érvényesülhet. A fiatalok szívesen szórakoznak és szín­játszó körök, ének- vagy tánc­kor ők létesítésével könnyen el­vonhatjuk a károshatású szóra­kozásoktól. A kulturális-felvi­lágosító munka feleleveníti a CSISZ tevékenységét. Ezt lát­tuk az Ifjúsági Alkotóversenyre való előkészületek idején már tavaly is. Járásunkban 25 köz­ségben készültek a fiatalok verseny fellépésekre. Esténként összejöttek, színielőadásra ké­szültek, énekeltek, táncoltak és sokat vitatkoztak a CSISZ prob­lémáiról. Sok szervezetnek szüksége volna rendezőre, kar­nagyra, előadókra és ezért a tanítóhoz fordulnak segítségért. A tanítóknak valóban nagyon sok alkalmuk nyílik arra, hogy tapasztalataikat és képességei­ket érvényesíthessék. Lisovban előkészítettem az évzáró tagsági gyűlést. A ve­zetőség tagjai azzal a javaslat­tal jöttek, hogy a szövetkezeti szüretre kultúrprogrammal ké­szüljenek. Dráb tanító elvtárs annak a kételyének adott kife­jezést, hogy a fiatalok nehezen birkóznának meg ezzel a fela­dattal. Annál inkább meglepett, amikor a fiatalok mégis vsak elhatározták, hogy a kultúrmű­sorról maguk gondoskodnak. Gondolatban fel is tettem a kérdést: mi lenne, ha ez minden szervezetben így volna? A tanítók más módszerekhez is fordulhatnak. Minden a 'ta­nító személyiségétől és a fia­talok érdeklődésétől függ. A sporttevékenységet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Szóval határozottan nem helyén való, ha a tanító tevékenysége a CSISZ-ben abban merül ki, hogy egyszer egy hónapban megírja a jelentést vagy néha a beszámolót a szervezet tevé­kenységéről. Milyen tapasztalatokat sze­reztem a fiatal tanítókkal? Sajnos nem a legjobbakat. Pél­dáid elég, ha elmondom, hogy a járásban vagy SO fiatal ta­nító működik és ezek közül csak hatan dolgoznak a CSISZ- ben. Egyesek közül hébe-hóba betanítanak valami színdarabot, de különben nem sok, vizet zavarnak. Kényes kérdés a 11 éves középiskolák tanítóinak a magatartása. A legtöbb fiatal tanító nem jár el a CSISZ gyűlésekre és semmiképpen sem segíti a CSISZ tagokat. Külön kihangsúlyozzuk Zborov- jan tanító elvárs fáradhatatlan munkáját Ipolyságon, ö vezeti az énekkart és neki köszönhe­tő, hogy az Ifjúsági Alkotóver­senyen első díjat nyertek. Gyakran előfordul, hogy a fiatal tanítók azt sem tudják mihez fogjanak szabad idejük­ben. A SZCSBSZ hónap előké­szítésével, az Ifjúsági Alkotó- versenyekre való előkészületek­kel és a politikai oktatás köreinek, valamint az olvasó­körök megszervezésével és elő­készítésével. Sok fiatal ; tanító (azok is, . akik csak nemrég hagyták el a pedagógiai isko­lákat, kényelemből vagy más okokból elhanyagolják munká­jukat és nem fejtenek ki tevé­kenységet a CSISZ-ben. Igaz, a CSISZ szervezetek sokszor helytelen magatartást tanúsítanak a tanítókkal szem­ben. Például Deménden (ipoly- sági járás) a CSISZ elnöke közvetlenül az évzáró vizsgák előtt fordult a tantestülethez, hogy a lányok színdarabot ta­nulhassanak be. A tanítók a vizsgákra való tekintettel ter­mészetesen nem adhatták meg beleegyezésüket és ez sok fél­reértésre adott okot. Hasonló esetek gyakran fordulnak elő. Ezért nagyon fontos, hogy az alapszervezetek a falvakon he­lyes irányba használják fel a tanítók segítségét. Éz év szeptemberében isko­lánkba több fiatal tanító jött, falusi szervezeteink szívesen fogadják őket és a CSISZ tagok elvárják, hogy segítségükre lesznek. JÁN FERIANCIK a CSISZ ipolysági járási vezetőségének elnöke VI. évfolyam, 39. szám: Megérdemelt jutalom A kassai -KNB tanácsának' értékelése alapján a szövetkezetek közötti szocialista munkaver­senyben a II. negyedév folyamán a szepsi já­rásban lévő méhészkei EFSZ került az első helyre. Joggal megillette az elsőség ezt a szövetke­zetét, mert kiváló termelési eredményeket ért el. Eredményesen teljesítette az első félévre előírt beszolgáltatási feladatokat, sőt jutott terven felül is. Tejből 10 ezer litert,' marha- búsból 42,9, sertéshúsból. 40 mázsát' adtak át a közellátásra. Jól gazdálkodtak á méhészkei szövetkezetesek az' első félévben.- A tervezett munkaegységeket nem lépték túl és 'a tervezettnél 42 ezer ko­ronával nagyobb- jövedelmet értek el. Ezekből az eredményekből természetesen következik, hogy a méhészkei szövetkezet .tagjai jól élnek. Nem nagy község Méhészke, mind­össze 31 család lákja. Húsz házban szól a rádió, berreg- a yillánymösógép. Nem hiányoznak a motorkerékpárok sem a faluból. Állandóan gazdagodnak a méhékzkei szövet­kezeti tagok. Míg 1953-ban a szövetkezet alap­eszközeinek az értéke 368 ezér koronát tett ki, ez év első félévének a' végén már 1 millió 683 ezer korona volt. Az elmúlt napokban ünnepélyes tagsági gyű­lésen vette át Molnár Bálint elnök Fábián János elvtárstól, a KNB mező- és erdőgazdasági igaz­gatóság vezetőjétől a KNB tanácsának vándor- zászlaját és 3 ezer koronás pénzjütalmát. KÁRPÁTHY TŰZOLTÖVERSENY SOMORJÄN A somorjai pionírok készülnek a tűz támadására. A felsőjányoki fiúk tudják kezelni a DS-16 fecskendőt. A felsőjányoki lányok ügyesen bánnak a vízsugárral. Uárásom támlái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom