Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-10 / 37. szám

fjűóttef A finn ifjúság az egység útján Az utazás előtt csak nagyon bizonytalan fogalmam volt Finn­országról, azt hittem, hogy hó födi az egész országot. Csodál­kozás és meglepetés váltakozott hennem, amikor megpillantot­tam a rengeteg tavat, az öb­lökkel és félszigetekkel csipké­zett tengerpartot a számtalan kisebb-nagyobb szigettel. Bejártam az ország nagy ré­szét, láttam a hatalmas fenyő- és nyírfaerdőket, az ország fő természeti kincseit, amelyek — bármilyen hihetetlennek tűnjék is — a Kongó trópusi erdőire emlékeztettek. ÖSSZEFOGÁSBAN az erő De lássuk csak, milyen tevé­kenységet fejt ki, hogyan van megszervezve az ifjúság. Ebben az országban több nemzedékkel ezelőtt született, valósággal hagyománnyá vált az a gondo­lat, hogy össze kell fogni az erőfeszítések egyesítése érde­kében. A legrégibb ifjúsági szervezet kétségkívül a Suomen Nuorison Liitto, az SNL (Finn Ifjúsági Szövetség), amely 77 éves múlt­ra tekint vissza. 1380-ban tör­tént, egy vidéki líceum hallga­tója felszólította a fiatalokat, hogy egyesüljenek, alakítsanak olyan szervezetet, amellyel megvédhetik tulajdon érdekei­ket. Egy esztendővel később, 1881 húsvétján a kis Kauhava városban alakult meg az Ifjú­sági Társaság, amely tíz esz- tendővel később a Finn Ifjúsági Szövetséggé fejlődött. 27.000 KULTÚRMŰSOR, 5500 SPORTTALÄLKOZÖ És most lássuk a Suomen Demokrattimen Nuorisohitto-t (SDNL, Finn Demokratikus If­júsági Szövetség), az egyik leg­tevékenyebb ifjúsági szerveze­tet. Az SDNL 1944-ben alakult, tagja a DIVSZ-nek, 35.000 fia­talt fog össze a 16 körzeti ve­zetőség alá tartozó 500 alap­szervben. Tevékenysége igen változatos, de a legjelentősebb mégis a kultúra. A szervezet­nek 100 tánccsoportja, kórusa, és színjátszó együttese van, amelyek a múlt évben 27.000 kultúrműsort adtak. Ezután jön a sport, a helyi, körzeti és or­szágos bajnokság rendezése. Az SDNL az elmúlt esztendőben 5500 sporttalálkozót rendezett! Az SDNL ugyanakkor tiszte­koznia kellett. így a múlt évben külön szakmai iskolát nyitottak és ú.i munkalehetőségeket biz­tosítottak a fiatalok számára. Az SDNL kezdeményezésére hívták életre a Suomen Dernok- ratian Pioneerien Lütto-t (SDPL — Finn Demokratikus Úttörők Szövetsége), amely 18.000 fiút és lányt tömörít soraiban. letreméltő erőfeszítéseket tesz az ifjúság jogainak védelmére. Delegátusokat küldött az 1952. évi Ifjúsági Jogvédelmi Konfe­renciára és az 1954. évi Falusi Fiatalok Nemzetközi Találkozó­jára. " Az SDNL felvette a harcot a fiatalkorúak munkanélkülisége ellen és olyan tervet terjesztett az Ifjúsági Tanács elé, amellyel később a kormánynak is foglal­Mit tudunk a szovjet interkontinentális rakétáról ? 10 Az egviittműködés a Suomen Nuoriso jár jees tőjén Edustajisto (SNE — Finn ifjúsági Tanács) keretei között valósul meg. Az Az SNE évről évre megren- dezi az ifjúság országos feszti válját, amelyet hónapodig tartó kulturális pályázatok és sport- versenyek előznek meg. Lo Cheikh Barra (Szenegál) A szovjet rakéta részletes műszaki adatait eddig még nem közölték, A Szovjetszkaja Avia- tyika című repüléstechnikai fo­lyóiratban azonban Pokrovszkij mérnök, vezérőrnagy, a techni­kai tudományok doktora érde­kes részleteket közölt az inter­kontinentális rakéta működé­séről, repüléséről. Pokrovszkij közlése szerint a többlépcsős rakéta szárnyatlan, meghajtó szerkezete folyadék­mű reaktív motor. Kiinduló­pontjától több ezer kilométer távolságba jut el. A henger ala­kú, végén csúcsos rakétatest több részből áll. Belsejében foglal helyet a robbanótöltet — atom- vagy hidrogénfegyver, — az irányító szerkezet, az üzemanyag, az oxidáló szerke­zettel, a nagy teljesítményű reaktív hajtómű. Minél nagyobb a rakéta céltávolsága, természe­tesen annál súlyosabb, nagyobb a szerkezete is. A rakétát a kilövési pontról függőlegesen indítják. A repü­lés első néhány másodpercében függőlegesen felfelé tart. Át­hatol az atmoszféra legsűrűbb rétegein, az automatikus irá­nyító szerkezet a rakétát a cél irányába fordítja, s a kívánt sebesség elérése után kikapcsol­ja a motort. A rakéta mintegy ezer kilométeres magasságból zuhan a céljára. Sebessége a zuhanás közben eléri az óránkénti 20—25 ezer kilométert, ami tízszeresen múlja felül a jelenlegi leg­gyorsabb kísérleti repülőgépek sebességét és mintegy húsz­szorosa a hang sebességének. A rakéta repülésének jelentős szakasza mintegy ezer kilomé­teres magasságban megy vég­be, túl a leyegőrétegen, ahol a levegő ellenállása nem aka­dályozza. A cél felé közeledve, zuhanás közben a levegőréteg fékezi sebességét, s a rakéta törzse a nagy ellenállás követ­keztében erősen felhevül. Ezért külső burkolatát rendkívüli hö- állóságú anyagból készítik el. A rakéta nagy sebessége le­hetőséget nyújt a meglepetés­szerű támadásra. Az irányzás rendkívül pontos: az előre megadott céltól leg­feljebb 10—20 kilométer tá­volsággal tér el; ez pedig a nukleáris fegyverek­nél nem jelent lényeges kü­lönbséget. Még egy fontos tu­lajdonsága van a rakétának: a kilövésre szükséges tér kis kiterjedésű; a kiindulási pontot tehát gyakorlatilag akárhová el lehet helyezni, könnyen lehet álcázni. Mindez katonai szem­pontból igen nagy jelentőségű. A TASSZ közleménye el­mondja: a rakétát a Föld bár­melyik részére be lehet irá­nyozni. A gyakorlatban ez tehát lehetőséget teremt a Szovjet­unió számára, hogy bármely agresszort, bárhol legyen is, saját területén részesítse mefl" felelő válaszban. Bármilyen hatalmas, fegyverek vannak a világ első szocialista államának birtokáhan, a Szov­jetunió politikája változatlanul a béke megerősítésére, a nem­zetközi feszültség csökkentésére irányul. „Ami a szovjet kor­mányt illeti, a jövőben is min­dent meg fog tenni, hogy a leg­rövidebb időn belül megoldjuk korunk e legégetőbb problémá­ját“ — hangsúlyozza a szovjet kormánynak a leszerelésről köz­zétett legutóbbi nyilatkozata. Az interkontinentális rakéta hatalmas fegyver, de ezt a fegyvert a Szovjetunióban a bé­ke megvédelmezésére készítet­ték el. NEGYVENE Bíróság előtt a párkányi gyilkosok Két évvef ezelőtt Párkány környékét egy bestiális gyilkosság híre járta be. 1955. novem­ber 20-án a város peremén egy elhagyatott házban két, és a szomszédos házban szintén egy holttestre bukkantak. A gyilkosok nem sok nyomot hagytak maguk mögött, a biztonsági szerveknek mégis már az ötödik napra sikerült a tetteseket elfogniuk. HOGYAN IS TÖRTÉNT? Egy novemberi estén a cigánytanyán öt férji dugta össze a fejét. Titokzatos dologról tár­gyaltak. Egyikük szerint a város szélén magá­nyos házban lakó Páleník József 50.000 koronát rejteget lakásában. A tanácskozás részvevői: Kolompár István — Csurka, Horvát Péter — Pácsi, Sárközi János — Tarka, Horvát Gusztáv — Guszti és Balog János — Tutu végülis meg­egyeztek, hogy szombatról vasárnapra virradd éjszaka, tehát november 19-én valósítják meg tervüket. S elérkezett a szombat. Este mind az öten Kolompár István lakásán találkoztak. Késő éj­jel indultak el Páleník lakása felé. A pénz tudata ördögien vonzotta őket s most már a kocka is el volt vetve. Az elhatározás a meg­valósítás felé közelgett. Az éj leple alatt öt sötét alak lopakodott a mit sem sejtő áldoza­tok felé. Kolompár baltát vett magához, Horvát' Gusztáv pedig vasvillát szorongatott. Minden eshetőséggel számolni kell... Felosztották a feladatokat is. A legidősebb Balog Jánosnak kellett őrködnie 150 méternyi­re Páleník házától. Sárközi János a ház előtt, Horvát Gusztáv pedig az udvaron maradt. Kolompár István és Horvát Péter megindul­tak az ajtó felé. Kolompár baltájával hevenyé­ben az ajtónak rontott, amely a hatalmas csa­pások nyomán végülis engedett. Kolompár beugrott a konyhába. Pénz, pénz, nincs többé Akadály. A pénz közelsége Kolompárt vaddá, könyörtelenné tette. A tompa fényben megvil­lant a fejsze és Páleník halálosan megsebezve bukott a földre, A sikoltozó Árvaynébe, aki Páleníkkal élt egy háztartásban, Horvát Péter fojtotta belé a szót szintén egy fejsze segítsé­gével, amelyet a folyosón talált. Az áldozat csak többszöri csapás után neműit el. Az áldozatok halálhörgésére berontott a ház előtt őrködő Sárközi János is. Biztos lehetett társai munkájában, mert azonnal a pénz fel­kutatásához látott. Feltörte a szekrényt, ahol nagy megrökönyödésére csupán 30 koronát talált. Kolompár, miután meggyőződött mun­kája alaposságáról és úgy találta, hogy a ház lakói már teljesen ártalmatlanok, szintén kö­vette Sárközi példáját. Ö volt a szerencséseb­bik, mert a szalmazsákban 12.000 koronára bukkant. Ám ezalatt Horvát Péter mozgolódás félét vett észre a szomszédos házban. Odarontott és baltájával feltörte a ház ajtaját. Alföldi Mária, a háza lakója, megkísérelte a szökést, de az őrségen kint maradt Horvát Gusztáv vasvillá­jával sújtott rá. Horvát Péter pedig baltával zúzta szét a fejét. Eddig a történet. Nagyon, nagyon szomorú, de tanulságos. Kolompárt és Horvátot, a két főbünöst halálra Ítélték. A többiek összesen 54. évi börtönbüntetést kaptak. Súlyos, de igaz­ságos ítélet. Aki a pénzt az emberi élet érté­ke fölé emeli s azért gyilkolni képes, mást nem is érdemel. EMBERSÉGESEN OLDJUK MEG A KÉRDÉST Ám a tárgyalás folyamán a gyilkossági eseten túl egy sokkal szélesebbkörií probléma körvo­nalai rajzolódtak ki. Még mindig nem megol­dott kérdés a cigánykérdés. Persze, tévedés lenne néhány száz, esetleg néhány ezer mun­kakerülő cigány problémáját faji kérdéssé nyilvánítani Korántsem az. Szociális és társa­dalmi kérdés ez, amit kötelességünk mielőbb megoldani. Sok esetben éppen a faji megbé­lyegzés színezetétől félve óvakodunk a kérdés­hez nyúlni. Mert mit tett például a tesmugi és az ipoly- sági nemzeti bizottság annak érdekében, hogy a mezőn, a két község határán éktelenkedő bódék lakói is megtalálják az emberibb élethez vezető utat és hogy ne veszélyeztessék többé a lakosok biztonságát? Mert veszélyeztetik. Tudvalévő dolog, hogy a határban lopnak s ezt a jelenlegi körülmények között aligha sikerül lehetetlenné tenni. De nem csupán lopnak. A városka >lakói bizonyára emlékeznek még arra a nyári szombat délutánra, amikor a főtéren néhány részeg cigány parázs verekedést rende­zett. Még a biztonsági szerv odaérkező emberét is megtámadták. A verekedésből könnyen lehe­tett volna áldozat is. Nem lenne jobb ezeket az eshetőségeket valamilyen formában' megelőz­ni'.I A tesmagi és az ipolysági eset nem egyedül­álló. A kérdés megoldásától több helyen is vonakodnak, de egyszer mégis csak hozzá kell látni. Mindaddig nem nyugodhatunk bele, amíg a cigányok is nem válnak társadalmunk értékes tagjaivá, hogy ne kelljen nekik megbélyegezve, két község mezsgyéjén szoronganiuk. Az egész társadalom és az ő érdekük is megkívánja. ZSILKA LÁSZLÓ Lenin Jalkala faluban Lenin finnországi rejtekhe­lyéül a Terioka köziében fekvő Jalkala (most lljicscsovo) falu lett kiszemelve, mégpedig egy a falun kivülesö s már az er­dőszélén levő ház. E házacska Parviajnen asszony — kinek megemlékezéseiből vesszük ez adatokat — apjáé volt. Az ó férje, Ejno RacRna, kisérte oda Lenint. A vonat már későn érkezett Terioka (most Zelenogorszk) állomására és míg lovon a fa­luba értek már beállt az éj. De a család nem aludt, mert érte­sítve volt és várta Ivanov Konsztantin Petrovics orosz író megérkezését (t-L e néven élt ekkor Lenin elvtárs). A vendég mindegyiküket szi­véig esen köszöntötte. Egysze­rűen és fesztelenül viselkedett; elmondta min akar dolgozni e falu csendjében. A másnapi reggel világosságában a házi­gazda, aki azelőtt munkás volt Péterváron, a paróka ellenére felismerte vendégében Lenint, hiszen 8 már akkoriban is oly népszerű és ismert volt a nép egyszerű gyerekei körében. Ép vasárnap vott és Lenin kiment a földekre tétálni, ahol a gazda szántott. Lenin maga is meg­kísérelte vezetni az ekét. Elein­te persze sehogyse engedelmes­kedett neki az ekevas; hol be- akadozott a földbe, hol meg kiugrott belőle. Később azonban jobban sikerült odaigazítani az eke szarvát a makrancos rög­höz. Lenin akkor átadta helyét házigazdájának s megjegyezte•: — Bizony jő nehéz a magük mukká ja! Lenin általában minden új dolgot szeretett; ilyenek rögtön lebilincselték figyelmét s igye­kezett maga rájönni ezek csín­jára. Valamilyen mechanikus alkalmatosságot vett észre, amit a gazda eperszedésre állított össze. Lenin persze rögvest hozzálátott vele a veresáfonya aratásához, Gombát is szeretett szedni. Esténként hosszan el­beszélgetett a gazdával a mei zőgazdasági munkákról és szer­számokról. Nagyon egyszerű és kert elés nélküli modora volt. Az első szombaton a háziasszony — ottani szokás szerint — karé- liai „pirozskát" sütött. Lenin­nek ez nyilván nagyon meg­nyerhette a tetszését, mert a hétközben egyszerre csak meg­kérdezte a háziasszonytól: — Anna Michajlovna! S ma nincs szombat ? Persze ez elértette a célzást s örömmel látott hozzá a töl­tött sülttészta elkészítéséhez. Az erdöszéli házacska két oldalán két tó volt. (A szenve­délyesen úszni szerető Lenint tán jósorsa vezette mindig tó­parti rejtekhelyekre ..,) Az egyik világos volt a másik sö­tét. Sötétnek látszott, mert minden oldalról erdő vette kö­rül. A másik tó nyílt térségen feküdt. Egész nap sütött reá a nap és a víz benne oly átlát­szó volt, hogy minden kövecske látszott a fenekén. A házban két gyerek is volt, nyolc és hatéves, akikkel Iva- nov-Lenin nagyon megbarátko­zott, habár semmit se tudott finnül. Veresáfonyát gyűjtöget­tek együtt. Itt lassanként kezdte a gyerekek társalgását érteni. A gyerekek gyakran mondták: „Punani! Punaten, punani!“ Ez vörös bogyót je­lentett. Azontúl, ha a fűben veres áfonyát láttak ő is kiál­tott: „Punani", de a gyerekek fülének e szót oly különös hangsúllyal mondta ki, hogy ezzel mindig nagy derültséget keltett náluk. A világos tóban — jó idő lévén — megfiirödhettek. Iva­nov levetkőzött, de a sapkáját a fején ! aggta. Ebben úszott a tó egyik oldaláról a másikra. A gyerekek megszerették volna kérdezni, miért úszik sapkában. De nem tudták, hogyan kérdez­zék. Ivanov kijött a vízből s most levette sapkáját. Sűrű fekete haja volt, amely csap- zottan bomlott homlokára. A séták után Ivanov -leült és dolgozott. Minden este késó éjjelig apró betűivel sok papírt írt tele. Mohón követte a pé- tervári eseményeket: minden­nap meghozatta magának az összes fővárosban megjelenő lapokat. Az erdömenti házikóban nem tartózkodott sokáig. Tíz nap múlva két munkás jött érte, akikkel a vendég tovább uta­zott. (Vagy két és fél hónappal később Pétervárról jött haza a gazda. Jókedvűen mesélte, hogy győztek a munkások és Oroszországban most Szovjet­kormány van Leninnel az élén. Majd fényképet vett ki koffer­jéből és a gyerekeknek mutat: ta: — Megismeritek öt? Az anyjuk nevetett: — Hogyan ismerhetnék meg ? Hisz akkor oly sűrű haja volt,,. Az egész homlokát eltakarta! De az idősebb fiú felkiáltott: — Most már tudom, miért nem vette le az úszásnál a sap­káját. Félt, hogy el ne ússzon a parókája ... KÓLÁK LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom