Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-03 / 36. szám
I Ukaä Ueeutet» feéPek a *sel,M parkból Titkait kerestem a síró szemeknek. Patakzó könnyeket, .ia.i, miért peregnek, S miért fészkel a gond barázdás homlokon, Szegénység s bánat miért oly hű rokon? Kerestem a titkát, s hogy eltelt ötven év, Az élet fedte fel, mit az ész föl nem ér. Esztendők, oldottak eszmélő perceket; Tudom már, az ember, hogy miért szenvedett?! A könnyet és a ia.it az a szív termeli. Amelyre fájdalmak nehéz láncát veri Az élet, — és a sors otthagvia a porba És gőgös lábakkal tapossák naponta. — Hű marad hozzád a szegénység, a bánat. Ha a vakságodnak pária az alázat. S béreként fekete kenyér olt.ia éhed. Ha szótlan viseled gyötrő szegénységed! Szorítsd az öklödet, szád nyisd hangos szóra, Villámló szemekkel nézz a taposóra, S dobbants akkorát: a föld is megremegjen, Zsarnokod reszketve talpad alá essen! S ha már érzed: győztél, maradi tovább éber. Jogod, s emberséged kiharcolt fényében Állj, s vigyázz: a zsarnok lábra ne kaphasson: — Ojra könny fakadna, — újra, — minden arcon! CSONTOS VILMOS NYÁRVÉGE Még lángol a nap az azúr égen arany csíkja még perzsel, hevít, illatozik a virág a réten elringatja tarka szirmait. N > Kocsi jön vígan és friss széna szag áramlik szerte amerre jár, magasan kering egy fecskecsapat búcsúznak ők is, akár a nyár. Gomolyban úszik fönn a felhő, sápad és őszül a táj, átrepüli a tóparti erdőt gágogó vadlúd s a nádasra száll. Kocsisor baktat föl a hegyoldalra, puttonyokkal rakott a szekér, mustváró szájnak enyhül a szomja, hogyha dalosán, vígan odaér. FECSÓ PÄL BÁNAT Vártalak. Nem jöttél. Karjába ölelt a bánat, kígyóként fonódott körém és szívem a vágy meglebbentette, mint a szél zörgeti az ágat, ecetbe mártott, és éreztem, körülöttem már a fák megindulnak, siklik alólam a föld is, minden száll fel az égnek és szikrákat izzad az űr, villamos atómok cikáznak, s már semmi nincsen, csak árva testem lebeg a térben, egyedül. Mi vagyok én, hogy így játszanak vélem az árnyak? görgetnek, mint a szél söpri a port az úton. Mért van az, hogy az én sejtjeim ennyire fájnak ha megjön az éj, mért fáj a magány? Nem tudom. Emlékszem, szél zörgött akkor is, zúgtak a nyárfák, margaréták nyíltak, habszínben ömlött az ég, mikor jöttél, s tudtam nemcsak én, a rét is várt rád, a nád közt a tó is megcsillogtatta színét. Érted én megtennék mindent, ha jönnél még most is, hiszen testvéreim nékem fenn a csillagok, s ha a halál karjaiba dőlnénk, hát még ott is a kezed fognám csak, s tudnám, ott boldog vagyok. De így, ily céltalan olyan rossz várni a semmit, a fákon csilingel, mint harang a sok levél, Az ősz üvölt. Olyan jó volna valamit tenni, gondolom, de csak a bánat ölel körül, s hideg az éj. CSELÉNYl LÁSZLÓ > (30Í<*<^CS0K®0S<X<^ Augusztus 24-én és 25-én rendezték meg Zselízen a Cse- madok első Országos Dal- és Tánc ünnepélyét. Az alábbiakban egy résztvevő megfigyeléseit, egyéni észrevételeit olvassák. Nem törekedtem teljességre, abszolút érvényességre és az esetleges kritikai megjegyzések is teljesen szubjektív jellegűek. Szombat. Valami vidám ünnepiesség és visszafojtott várakozás ül a városon. A fő utca két oldalát szegélyező fácskák közt, kihúzott drótokon tarka szalagcsokrokat lebegtet a szél. Vidáman röpködnek a piros, sárga, kék, fehér pántlikák, a legkritikusabb szem sem mondhatná őket giccsesnek. Sajnos, indokolatlanul kevés és nem eléggé élénk köztük a zöld szín, bár így a pompás színhatás még teljesebb lett volna. A város meglepően tiszta. Egy öreg nénikét figyeltem meg, lehetett vagy 65 éves, Az egyik ház előtt söpörte a járdát, mikor elvégezte, gondos szemmel még egyszer végignézte munkáját és lehajolva kézzel szedte fel az elmaradt szalmaszálakat, papír- szeleteket- Öreg dereka nehezen engedelmeskedett, de meghajlította. A város várja a vendégeit. * * * A park hangos a fűrészeléstől, kopácsolástól, csattogástól. Két színpadot építenek és több mint ötven elárusító bódét. A program egyszerre két helyen folyik majd, az együttesek felváltva szerepelnek, egyszer az A., máskor meg a B. színpadon. Így, aki egy helyre leül, végignézheti az egész műsort. Szabó Rezső, a Csemadok központi titkába, aki a parkban folyó lyén- Programokat, belépőjegyeket számolnak. Értékes információkat kapunk. Hetvenötnyolcvanezer koronába került az ünnepély a Csemadoknak és körülbelül 800 szereplő lép fel. Szombaton tízezer, vasárnap húszezer látogatóval számolnak. Itt, az irodában is nagy a forgalom, emberek jönnek, Pató, Szabó, Gyurcsó elvtársakat keresik. * * * telnek ázott emberekkel. A kastély tornácán, ahol száz ember kissé összeszorulva talán elférne, legalább kétszázan vannak bepréselődve. Hát sajnos, a szombat esti népi mulatságot elmosta az eső. * * * Vasárnap. Tarka népviseletbe öltözött sokaság vonul a fő utcán épített tribün előtt. Az emelvényen Bacílek elvtárs, Dénes elvtárs, Lovasbandérium Zselíz utcáján pően jó. Az átlagos színvonal kielégíthetőnek mondható, nem beszélve néhány egészen kiváló teljesítményről. Általában megfigyelhető, hogy például a tánc- együttesek munkája, a mű népitáncok betanítása helyett, mindinkább eredeti, esetleg még ma is élő, és egész témakört felölelő 40—50 tagú színes csoportokat mozgató jelenetek betanulására irányúi. (Lakodalmasok, legénybúcsúk, stb.) Én ezt örvendetes és olyan jelenségnek tartom, mely az együttesek kultúrmunkáját helyes célok felé irányítja. A Csemadok ilyen nagyszabású megmozdulásokat minden évben rendez majd Zselízen. — Egészséges és együtteseink fejlődése szempontjából elengedhetetlen kezdeményezés. Bár az ezévi szervezésében talán előfordultak hibák, melyek némileg menthetők azzal, hogy első ily nagyszabású országos találkozás volt, de mindezek ellenére hiszem, hogy rendeltetésének így is eleget tett. — összehozta az együtteseket, áttekintést nyújtott népi kultúránk mai állásáról és kijelölte az utakat, melyeken tovább kell haladnunk. DUBA GYULA ________ I__________ A kultúrházban mezőgazdasági kiállítást nyitnak meg délután négy órakor. Egyebek közt látható Matild, a szódói szövetkezet legjobb tehene és büszkesége, amelytől évente 3814 liter tejet fejnek. A kiállított anyagról részletesen írni nem akarok, ehhez oldalak kellenének. Mindenesetre dokumentálják azt, hogy a zselízi járás az ország mezőgazdaságilag legA rimaszombati kultúrcsoport táncegyüttese munkát vezeti, Bolygó hollandit játszik. Hol itt, hol ott bukkan fel, egyszer a színpadok mellett látni, máskor a hullámvasút építését szemléli. Lót, fut egész nap, öt perc múlva már a városban találkozik vele az ember. Alig hiszem, hogy lesz kedve az esti népmulatságon táncolni. * * * A járási Csemadok vezetőség irodájában vagyunk, a rendezés és gazdasági szervezés székhesokoldalúbb és leggazdagabb területe. Észrevehető, hogy a mezőgazdasági termékek közt mind nagyobb teret szorítanak a zöldségfélék. * * * A parkban a mai műsor éppen véget ért. Este kilenc óra. Az utolsó akkordokban már kövér esőcseppek cuppanása vegyül. Menekül, ki merre lát. Néhány percen belül üres a nézőtér és a Jednota, a Zdroj vendéglátó üzemek sátrai megA z ember életében adódik néha egy-egy nem várt pillanat: nem is a legboldogabb, nem is a legrosszabb, még csak nem is a legjobb, talán az életben sem a legfontosabb, és mégis bántja, fáj neki: nyomott hagy lelkén. Rossz, valamilyen furcsa, fájó érzést vált ki belőle. Érzését, belső megbántott - ságát szeretné is, meg nem. ■ is, másokkal tudatni, remélve, hogy így könnyebb, jobb vagy éppen fordítva lesz. Milyen furcsa is az élet, avagy inkább így: a sors iróniája. A vágy, az óhaj, ami kergeti, fogócskát játszik leikével, tovaröppen, mint az első kamasz- kori szerelem. így nem marad más, csak az emlék, a fájó gondolat, az önmarcangoló érzés, mit egy adott pillanatban kiönt magából, hogy szíve könnyebb legyen Ezek a gondolatok keringtek bennem a CSISZ SZKB „Ifjú szívek“ ének- és táncegyüttesének rozsnyói fellépésekor és jóval utána is. Hogy miért, azt is elmondom, mert el kell mondanom, még akkor is, lm a tiszta, őszinte szándékom t-’ái eay újabb kellemetlenségei, meg- bántottságot okoz nékem. Azt hiszem már mindenki tudja, hogy van egy félhivatásos népművészeti együttesünk. Neve: „Ifjú szívek". Nem hivatalosan már két éve működik. Félhivatalosan pedig nyár eleje óta. Létszáma: 120. Van tánccsoportja, melynek vezetője Takács István. Vegyes ének- és zenekara Ág Tibor és Janda Iván vezetésével. Az olvasók már mind a két nevet ismerik. És úgy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az együttes sorsa, jövője jó kezekben van. Szaktudásukról, képességeikről, lelkes odaadó munkájukról már nem egyszer tanúbizonyságot tettek. S nekünk ez elég ahhoz, hogy bízzunk bennük. Ozsvald barátunk „A Hél“ legutóbbi számában az együttes munkájáról már hírt adott. Igaz ugyan, hogy ő is csak vázlatosan írt a tallösi kéthetes ottlétükről, mely voltaképpen előkészület volt a 10 napos közévszlovákiai turnéra. Két hét előkészület egy ilyen nagy túrára, ,bizony: kevés. De ha már így történt, legyen így, fontos, hogy a bemutatkozás megtörtént. Amennyire képesek voltak: annyit adtak: Többet nem is adhattak. S meg kell vallanom, hogy számunkra ez öröm és hálaérzés, még akkor is, ha e lelkes, szívvel-'lélekkel alkotni akaró, tehetséges együttes egyes kultúrszámában nem a legtökéletesebbet nyújtotta. Hiába, a teljességhez alaposabb és hosszabb ideig tartó munka kell. Én az együttest, egy bokor rózsához hasonlítom, melyen vannak bimbók, nyíló és már kinyílt rózsák is. Ám a szín, a hatás, már így is megnyerő és bíztató. Jó kertészekre van szükség (ami meg is van) kik majd öntözzék és ápolják ezt a bokrot, hogy a még bimbózó rózsák is kinyíljanak és a kinyílt rózsák pedig el ne hervadjanak. Nem szakbírálatot akarok írni, csak hírt adni arról, ami van, hogy ez a maroknyi nép tudjon és halljon róluk, hogy •legyen mit magukénak vallani. Teszem ezt azért is, hogy soha többé ne essen meg, ami sajnos most megtörtént, mit nem hallgathatok el. Nyolc állomás, nyolc fellépés, kisebb-nagyobb sikerrel és még kisebb érdeklődéssel. Az utóbbi a legfájóbb, a lege’szomorít óbb Mondom, a legnagyobb csalódó*' akkor és ott éri az embert, ahol és amikor legkevésbé számít rá. így volt ez Rozsnyón is. A dolog így történt: A Népművelési-otthon vezetője a fellépés előtt egy nappal táviratot küldött az együttes vezetőjének, hogy a járási párttitkárság nem engedélyezi a fellépést. Persze éz nem volt igaz, mert a párttitkárság ilyen döntést nem hozott, sőt támogatta a fellépést. Nem gondolod, kedves Vajda elvtárs, hogy így nem lehet dolgozni ? Néked nem fájt, hogy az együttes leány tagjainak könnyezett a szeme, amikor látták, hogy a terem üres? Pedig amint láthattad, a fellépésük szép volt. Elhiszem, hogy a pestiek fellépése tökéletesebb és szebb volt. A pestieket persze propagáltátok is Rozsnyón, és a vidékén is. És az eredmény? Ezres tömeg. És az Ifjú szíveké? Még száz sem. Megjegyzem, én is szeretem és örülök a magyarországi kultúr és irodalmi sikereknek. De megvallom őszintén jobban tudok örülni annak, amit a csehszlovákiai magyarok adnak, mert nékem ez kedvesebb. Ezt a saLőrinc elvtárs és még több élenjáró politikai tényező. Éppen most érkezik faluról egy nézőkkel megrakott teherautó. Utasai gyorsan leugrálnak, fiatalok, felnőttek vegyesen és mosolyogva, várakozó arccal vegyülnek el a bámulok között. Feketemellényes, bőgatyás lovasok is vannak a menetben, régi idők hangulatát elevenítve fei, ebben a traktoros, motor- kerékpáros világban. * * * Micsoda kavargó forgatagot látnak a park vén fái. A színpadokon program. Teli a nézőtér. Az utakon „civilek“ és szereplők sokasága. Bokorugrószok- nyás, pártás lányoknak, szűk- nadrágos, tarkazoknis fiúk udvarolnak. Amott két csizmás, kalapos legény szórakoztat néhány rövidhajú, neylonblúzos modern kartársnőt. Így fér ösz- sze a múlt a jelennel, a fiataloknál. Sőt az az érzésem, hogy szépség, színpompa szempontjából az öltözetek összehasonlítása nem mindig dől el az újak javára. A sátrak külön fejezet. A környék 28—30 szövetkezete állította fel kiárusítóhelyét, lacikonyháját. Nem beszélve természetesen a nemzeti vállalatok sátrairól. Serceg a zsír, pirul a pecsenye, gulyásillat száll a levegőben, poharak csengése és vidám kurjongatás. Már ahogy az szokás ott, ahol jókedvű emberek vannak. * * * A program második része folyik. Nehéz lenne külön-külön elemző véleményt mondani az egyes számokról. Talán nem is annyira fontos, hiszen járási, kerületi versenyek alkalmából jóformán minden együttesről írtak már. Lényegesebb az összkép, mely az emberben kialakul, a szlovákiai magyar népi kultúráról. Meg kell állapítanunk, hogy az összkép meglejátomnak vallom, mert ez a miénk és mi csináljuk. Csodálom és egyben fájlalom is, hogy sokan nem így éreznek és gondolkodnak ... Ennyit Vajda elvtárs, kedves rozsnyóiak és mások ... Okulásul még ezt: így van az, ha a Csemadok és a Népművelési otthon között nincs szoros kapcsolat és megértés. Ne felejtsük el, hogy az eredménynek hű tükrözője és bírája a jó, vagy a rossz munka. jl/fondják meg őszintén, akik látták és hallották az „Ifjú szívek" fellépését, megérte e végignézni a több mint két órás műsorosestet? Ugye — hogy igen? El lehet e felejteni Tardos Béla Béke dalát, az Ifjúsági Fesztivál indulóját, a szebbnél szebb népdalokat, a Fényes csil- lag-ot, a Napfényes utakon-ot, a Lányok-legények-et, stb.? Vagy a táncok közül a Huszá- rosan-t, a Bagi lány táncát, a Verbunkós-t, Vagy a 16 éves Lakatos Antal Pacsirta című hegedű játékát, Balog Margit csengő hangját? (Balog Margit egyébként tehetséges csak iskoláznia kell a hangját). Nem, ezeket nem lehet elfelejteni. S mi, akik láttuk és hallottuk őket, nem is felejtjük el. Sikerült! Lapunkban még márciusban hírt adtunk az eperjesi televízió előkészületeiről. Közöltük akkor, hogyha minden jól megy, augusztusban már hazánk legkeletibb kerületében is láthatják korunk egyik legnagyobb vívmányának eredményét, a televíziót. Az eperjesiek vágya teljesült. A kísérletek nagyon jól sikerültek. A lomnici csúcson felállított közvetítőállomás olyan jól működik, hogy a szakértők szerint Eperjesen majdnem olyan jól lehet látni a televíziót, mint Prágában. A televíziós láz így Eperjesen \már hatalmas méreteket ölt. Jelenleg még nagy nehézségeket okoz, hogy a kerületben nincs elég televíziós készülék, de remélhető, hogy a kerületi nemzeti bizottság kereskedelmi osztálya biztosít elegendő készüléket és így a nyugtalanul váró vásárlóközönség igényei is kielé- gülnek. • Harkovban írói napokat ren dez az írószövetség. Az októhei forradalom évfordulója alkal mából az írók műveikből olvas nak fel és általános érdekű iro dalmi előadásokat tartanak város üzemeiben. ® Karlovy Varyban márvány táblával jelölték meg azt a há zat, amely nyolc nyáron f nyújtott otthont és pihenést legnagyobb magvar epikus köl tőnek. Arany Jánosnak. Ám, akik úgy gondolkodnak, hogy minek nézzük meg őket, azok mélységesen tévednek. Vagy annyira közömbös nékik a hazai magyár kultúra? És ha így van, miért van így. Ki ad erre választ? Nem a Népművelésiotthon, részben a Csemadok és mi vagyunk ezért felelősek? Én azt mondom, hogy igen. Állításomra itt van a kézzelfogható bizonyíték. Vagy ez sem elég ? íme még két példa: JZét fiatal lány szóváltása. Hallottad, ma este kul- túrfeliépés lesz? — Nem, most hallom először. Meg aztán érdekel is engem — mondja vállvonogatva. — Inkább moziba megyek, jó magyar filmet játszanak. Gyere te is... A másik példa. Három fiatal az esti kultúrfellépést hirdető plakát előtt. — No már megint valami népművészeti fellépés. Azon sem lesz senki. Kár a gőzért Ä további megjegyzéseket már íe sem írom. Bizony nem sokat tévedtek, mert a kultúrfellépé- sen valóban kevesen voltak. Vagyis:'Rozsnyón mások is így gondolkodnak? Szomorú, nagyon szomorú eset ez. Mi mást mondhat erre az újságíró, mint azt, hogy fáj, fáj, nagyon fáj... TÖRÖK ELEMÉR Őszinte szóval...
