Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-30 / 31. szám

Nehéz Moszkváról írni, hiszen még- csak alig néhány napot töltöttünk itt. Rengeteg élményünk és benyomásunk van, azt hiszem csak otthon tudjuk majd elmondani a látottakat. Nagy különbség, hogy repülővel vagy vonat­tal érkezel az idegen városba. A vonat rendszerint a város közepére visz be és átmenet nélkül máris benne találod magad a város lüktetésébe. Magával ragad az utcák forgataga, az ismeret­len rohanó tömeg. Más az. amikor repülőgéppel érkezel és mielőtt leszáll veled a gépmadár, már megpillantot­tad a város látképét, rögtön tisztában vagy azzal, hogy milyen terjedelmű városba érkezel, hegyek között, völgy­ben fekszik-e vagy síkságon, gyárké­mények takarják-e el a láthatárt, vagy tiszta kék égbolt borítja. A repülőte­rek rendszerint messze épülnek kint a városból, a külvárosban és a város­sal való ismerkedés itt közvetlenebb és szemléltetőbb. Valahogy hasonlóképpen állunk Moszkvával is. Amikor a vnukovói re­pülőtérre érkezel, már bizonyos fokig képet alkottál magadnak Moszkva mé­reteiről. Kényelmes autókárral teszed meg az utat a repülőtérről a városba. Meg­pillantod az első régi orosz faházakat, amelyek valahogy sokkal csinosabbak és melegebbek, mint ahogy elképzel­tük magunknak. Amint szétnézel, jl házsorok egyre rendezettebbek lesz­nek, már mélyen benne járunk a régi Moszkva elővárosában, ahol bizony az utcák igen szürkék és sivárak lehet­tek. Majd szemmel láthatólag kiszéle­sednek az utcák és terek és aztán már egymást kergetik a szép, szabá­lyos, széles utcák, elszédít a forgalom, az autó és az emberek tömege. Ugyanilyen benyomást szerzel talán minden nagy városban, de itt Moszk­vában ez valahogy egészen más. Az első benyomások rendszerint döntőek szoktak lenni és a legmélyebbek. Ne­hezen szabadulsz meg az első benyo­mástól: és itt Moszkvában elsősorban lenyűgöznek a méretek, a hatalmas épületek nagyvőnalúsága, a széles A Béke és a VIT Tárosáréi körutak, a Lenini hegyeken az állami egyetem hatalmas monumentális épü­lete, ahol sok sok ezer szovjet és külföldi fiatal tanul és szerzi meg a korszerű tudomány ismereteit. Méreteiben vég­eién a luzsnyiki •.portközpont, a szé- es úszómedencéi­ül, terjedelmes iátszó- és sportte­reivel. Mindenütt szinte szemmel lát­hatóan azt a’z elvet követték az építés­nél, hogy nem kell takarékoskodni a térrel sehol, ott se, ahol villanyne­gyedeket, földalatti vasutakat, gyárte­lepeket építenek. Az embernek nem kell feltétlenül épí­tészeti szakember­nek lenni, hogy lássa milyen gyor­san építenek itt, mennyire kihasz­nálják a modern technikát és meny­nyire szem előtt tartják az ember szükségleteit. Moszkva nemcsak egy hatalmas épít­kezési hely, hanem a történelem gaz­dag színhelye is, a fenséges Kremllel, múzeumaival, szín­házaival, templo­maival és számta­lan történelmi ne­vezetességeivel. Moszkva olyan mint egy végtelen hangyaboly, nagy áruházaival, szállo­dáival, vendéglőivel, sűrű közlekedésé hálózatával és mindazzal, ami szebbé, kényelmesebbé teszi minden nagy vá­ros életét. Az utcasarkokon forgalmas terek szélein gyakran kisebb émber- csoportosulásokra vagyunk figyelmesek. Amikor megérkeztünk, nem tudtuk; elgondolni miért e csoportosulások. Az időjárás aránylag nem volt túlsá­gos meleg, nem mertük volna sejteni sem, hogy a fagylaltot mérő asszony, jobban mondva a híres moszkvai fagy­lalt vonzza maga köré a vásárlókat. A moszkvaiak szeretik a fagylaltot, amint megtudtuk még 40 fokos hideg­ben is élvezik, nemcsak a nyári mele­gekben. Megszokták, szeretik. Megiz­leltük mi is, bátran állítom, jobb mint az otthoni. Hű, de még milyen nagy adagok! Körülbelül háromszor annyit adnak az ostyatölcsérben, mint odaha­za. Miért nincs ez itt, nálunk is. A cukrászdákban a hűsítő, üdítő italok mellett szintén a fagylalt foglalja el a fő helyet, és érdemes lenne vala­hogy utánanézni, hogy a világon hol, melyik városban fogyasztják a legtöbb fagylaltot- Könnyen lehet, hogy Moszk­va vezet ezen a téren. Egész Moszkva a fesztivál jegyében él, a színházakban, beleértve a Nagy színházat is, sok-sok idegen nézi vé­gig a moszkvai színészek művészetét. A nagy színházban Hacsaturjan Ga.ja- né című balettjét adják. Mindenki vidám s rokonszenvesek a moszkvai lakosok, örökre szívébe zárja minden VIT küldött a moszkvaiakat és a nagy Szovjetuniót. B, M. A brigádközponton Kellemes, eső utáni idő van, amikor megérkezünk á gútori traktoros bri­gádközpontba. Az ifjúsági traktoros brigádközpont vezetője, Sátor László elgondolkozva ül, a fejét töri az ara­tási munkák miatt. Ma is esett, ned­ves a föld és a gabona, nemigen lehet dolgozni, csak késő délután mehetnek ki a kombájnok a földekre. Sajnos az időjárás ellen nem lehet panaszt emelni, ha az embernek minden haja- szála ki is hullik emiatt, akkor is bele kell nyugodni az idő szeszélyeibe. — Nem tudná megmondani mégis, hogy mikorra végeznek az aratással? Igen lényeges kérdés ez most, mert már jobb időjárási körülmények között végezni kellett volna a gabonabetaka­rítással. — Ha törik, ha szakad, hacsak ép­penséggel naponta nem esik az eső, a VIT megkezdéséig végzünk az ara­tással mind a két szövetkezetben, a gútoriban is, meg a szemedben is. A gútori brigádközpont a szemed szö­vetkezetnek is dolgozik. Szeget ütött a fejembe, hogyan lehetséges, hogy a járásban második helyen állnak az aratási munkákkal. Két szövetkezetnek dolgozni nem kis feladat. De a további beszélgetésünk során kiderült, hogy vasárnap is dol­goznak és az bizony komoly előnyt jelent. A brigádközpont irodájában két zászlót is láthatunk, amelyek 1 az ifjú­sági brigád dicsőségét hirdeti, A ke­rületi versenyzászlót hónapokig ma­guknál tartották, néhány napja vitték el tőlük egy másik brigádközpontra, de azt mondják, hogy rövidesen visz- szaszerzik. A kerületi versenyzászlóval azért tüntették ki őket. mert 57.600.- koronát takarítottak meg a gépjavítá­soknál. meg az agrotechnikai határ­időt pontosan betartják, a munkák elvégzésével kapcsolatban. Azonkívül 5.000 liter üzemanyagot takarítottak meg, ami jelentős mennyiség. Megér­demelték a CSISZ kerületi verseny­zászlaját. De nem veszi el a kedvüket, hogy pillanatnyilag nem náluk van, mert azt mondják, ha máshol nagyobb eredményeket érnek el, akkor vigyék el oda a zászlót. Szívből örülnek más traktoristák jó eredményeinek, elvégre mint mondják, az egész országnak haszna van abból, ha munkavetélkedés folyik a brigádközpontok között. Az őszi munkáknál úgy fogják meg a do­log végét, hogy visszajön a verseny­zászló hozzájuk és erre komolyan számítanak­A Világifjúsági Találkozó élénken foglalkoztatja a brigádközpont dolgo­zóit. Már tavasz kezdetén, amikor megnyílt a munkalehetőség a határ­ban, mindannyian azt találgatták, hogy mivel tudnák méltóképpen megünne­pelni a fiatalok nagy ünnepét. A CSISZ járási titkárságán keresztül próbáltak áttekintést nyerni arról. hogy a többi alapszervezetek milyen módon kapcsolódnak be a VIT előtti kampányba. Valahogyan nem tudtak ötlethez jutni, azaz több elgondolást nem tartottak jónak, elfogadhatónak, nekik valónak. Sátor Lászlót már enni kezdte a méreg, hogy a kerületben az elsők a mezőgazdasági munkák elvégzésében, a VIT-tel kapcsolatban meg annyira válogatnak az ötletek elfogadásában, hogy utóbb a földre ülnek a szék mellett. Vajas Magdával, a központ gazdasági felelősével össze­dugták a fejüket és megoldották a problémát. Éppen akkor vették kéz­hez a köbölkúti gépállomás verseny- lelhívását, ami a péntekes mozgalom­mal van összefüggésben. Másnap reg­gel tartottak egy rövid gyűlést, ahol Vajas Magda és Sátor László megma­gyarázták a központ dolgozóinak a péntekes mozgalom jelentőségét. A rövid magyarázatnak az lett az ered­ménye, hogy elfogadták a péntekes mozgalmat alá is írták s mint valami okmányt őrzi most is a gazdasági fe­lelős, az íróasztal fiókjában. A pénte­kes mozgalommal sok hajtóanyagot és munkaidőt takarítottuk meg és ezáltal bizony méltó tiszteYetet adtak a moszk­vai találkozónak. Ha a traktoristák vállalták a pénte­kes mozgalmat, akkor a brigádvezetö és a gazdasági felelős szintén tettek egy fogadalmat, hogy nekik is részük legyen az ifjúsági brigád további fel­emelésében. Ügy határoztak, hogy rendbe teszik a brigádközpontot és sártalanítják, a hasznavehetetlen rossz, vashulladékot, köteleket stb., elhor- datják és kijavítják az épületeket. Egy épület tetejére palát és cserepet is raktak, amire azt mondja a brigádve­zető, hogy igen csúnya, de mégis hasznos, mert nem esik az eső a nya­kukba, ha a gépeket javítják. Az épü­leteket kimeszelték, kijavították és nem úgy mint más brigádközpontokon, esős időben csak térdig érő sárban lehet közlekedni, itt kavicsos az egész udvar, a sarat nem ismerik. Az irodá­ban megnyugtató rendben sorakoznak az iratok, a könyvek, virág az aszta­lon, ízlésesen kifestve a falak és Vajas Magda virágos kertet létesített a köz­pont bejáratánál és az iroda környé­kére. Szebbnél szebb virágok nyílnak, gyönyörködtetik és jó hangulatra de­rítik a traktristákat. Széppé kell tenni minden brigádközpontot, a falu szocia­lizálásának eme fontos bástyáit. Sen­dezeiten, szépen nézzenek ki — be­szélik nekem. A CSISZ traktoros bri­gádközpont a jó munkateljesítmények mellett a szépségre, a jó környezetre is sokat ad. A gútori traktoros brigádközpontra büszke a CSISZ járási titkársága, pél­daként emlegetik a többi alapszervezet előtt. A moszkvai találkozó tiszteleté­re sok helyen követik is példájukat. * BAGOTA ISTVÁN Hirtelen megjelent, mintha csak az égből pottyant volna. Koromfekete volt a talpától a feje búbjáig. De még milyen fekete, csak a fogai világítot­tak, amikor mosolygott. Johnnak hív­ták. Az V. VIT-en elég sok feketebőrlí küldött volt és Johnt mégis mindenki megismerte és szerette. Valami titok­zatosság vette körül. Már mélyek bennejártunk a fesztivál napjaiban és Johnról mégse tudtunk meg többet. Míg végre Danielsen norvég barátom­mal együtt a Kultúra és Tudomány Palotája előtt szinte egymásba botlot­tunk bele. Szélesen mosolygott, meg- villogtatta ragyogó fehér fogait és egyszeriben nem kellett kételkednem abban, hogy valóban John jön velünk a délamerikai ifjúság táncegyüttesé­nek fellépéséhez. John velünk jött, velünk énekelt és vidáman nevetgélt. Beszélgettünk, sok mindenről szó esett, de a titokzatosság leple csak­nem hullt le Johnról. Mintha csak hétpecsétes lakat mögött őrizné a tit­kát. És mégis beszélni kezdett. Már va­lahol a Kopernik szobor mellett jár­tunk, a Viszla felöl friss szél fujdo- gált, leültünk a Bristol száüpda előtti parkban és bámultuk a csillagos eget. John talán még nem is látta ezeket a csillagokat. Ő más csillagzat alatt született. Fülünkbe muzsikált a kávéházi tánczene. Nehezen, de John mégis be­szélni kezdett. Beszélni a varsói útjá­ról, a Délafrikai Unióról, a gyémán­tok, az arany, a nyomor és a legna­gyobb elnyomatás és megaláztatás hazájáról, ahol a felhőkarcolók mellett Johannesburgban nem' messze a gyé­mántbányáktól ott állnak a siralmas nyomortanyák. Beszélt a hazájáról, ahol csak a gyarmatosítók törvénye az erőszak, az elnyomatás és a ki­zsákmányolás uralkodik. Beszélt arról, hogy ezekben a nyomorúságos kuny­hókba mégis csak eljutott a fesztivál híre és álmodozni kezdtek a fesztiváli találkozóról. A fiatalokban egyre job­ban megerősödött az a vágy, hogy ók is elmennek a találkozóra és szívüket besorozzák a béke közös hadseregébe. Igen ám, de hogyan jut el a fesz­tiválra az, akinek nincsen pénze hoz­zá, akit nem engednek el és akit ezért becsuknak. John feltétlenül el akart jutni Varsóba és a barátai is hitték, hogy John eljut oda. Otnak indult és hány éjjel, hány nappal kereste a kikötőben az olyan tengerészeket, akik Európába indul­nak. És a tengerészek között az olya­nokat, akik hajlandók lennének őt magukkal vinni. John keresett és talált a néger fütök között olyanok­ra, akik elrejtették őt a szén közé. Hosszú, sötét éjjeleket és még hosz- szabb nappalokat töltött a szén között sokszor mozdulatlanul, némán, nehogy valaki észrevegye. így elkerült Londonba, de onnan messze még Lengyelország. De ez is sikerült és egy ragyogó szép júniusi napon a kormos, piszkos John egy amerikai hajón befutott a gdyniai ki­kötőbe. És innen már csak egy ugrás Varsóig. Persze mindenütt feketén „utazott". Nem tudta, hogy a lengyel barátok rá is várnak,, anélkül, hogy jöveteléről értesítette volna őket. Dehát vajon ki is mondta volna ezt Johnnak, hogy Lengyelország más, mint a Délafrikai Unió és „őfelsége Nagy-Britanniä“-ja. A nap már rég felkelt és mi még mindig ott ültünk a parkban és hall­gattuk John elbeszéléseit. Nehéz volt mindezt elmondani. John csak angolul beszélt Danielsen, csak törte az an­golt. Üjból megkezdődött a mozgalmas fesztiváli nap és elfutottak a feszti­váli szép órák és idők. Johnnal utol­jára a fesztivál befejezésénél találkoz­tunk. A reflektorok megvilágították a DÍVSZ zászlóit, lengtek a részvevő nemzetek lobogói, ezer és ezer lam­pion világított, zúgott a taps, hang­zott a dal. Ott vgjfr John is. Az augusztusi éjjelbe hangzott az V. VIT részvevőinek felhívása: „Mi harminc­ezer fiatal leány és fiú, 114 országból, tengereken és óceánokon keresztül eljöttünk vhrsóba a Világifjúsági Ta: lálkozóra, mert békét és barátságot akarunk a népek között.. Vajon John eljött-e Moszkvába a VI. VIT-re is? J. H. .VNAAAAAAAAAAAArTWVkAAAyfWWVAA, A VIT 1 tiszteletére A CSISZ százdi alapszervezete az elsők közé tartozik az ipoly- sági járásban. Az alapszervezet- mk huszonhat fiatal lelkes tagja van, akik nagyobbrészt az EFSZ-ben dolgoznak. Június­ban döntően vették ki részüket . a cukorrépa megművelésében, több napig a répaföldeken döl- goztak. A segítséget úgy hálálta meg a szövetkezet vezetősége, hogy—áz egész brigádcsoportot a gyűgyi fürdőbe vitte kirándu­lásra jutalomképpen. A százdi fiatalok a kultúrház nagyobbítá- sánál is fontos segédkezet nyújtanak. Az egyik legutóbbi vasárnap is négy autó kavicsot hordtak az építkezéshez. A VIT Szolidaritási Alapjára megszervezték a gyűjtést. 300 koronát gyűjtöttek össze a Szo­lidaritási Alapra, amit el is jut­tattak a CSISZ ipolysági járási titkárságára. Ezzel is hozzájá­rultak ahhoz, hogy a moszkvai VIT-re igyekvő egyik távoli küldött útiköltsége részben megtérüljön. A százdi CSISZ tagok jelenleg az aratási munkákba kapcsolód­nak be és a VIT tiszteletére minden órát, minden percet kihasználnak, hogy a gabona­betakarítást a legrövidebb időn belül befejezzék. ZSILKA TIBOR, Ipolyság A KÉT KÜLDÖTT A komáromi járás fiataljai bizonyára kiváncsiak arra, hogy ki ment a moszkvai VIT-re a járásból. Kik kép­viselik a,járás fia­talságát és miért érdemelték ki azt a nagy kitüntetést, hogy részt vehet- Grolmus János nek a nagy talál­kozón ? Előre bocsájtva, meg kell jegyezni, hogy a hírek szerint már igen jól ér­zik magukat a találkozón a komáromi járás küldöttei, sok beszámolnivaló- juk lesz az itteni fiataloknak a VIT- ről, ha majd vissza jönnek. Az egyik küldött Grolmus János. Szerény, csendes, mesterként dolgo­zik a Steiner Gábor Hajógyár második munkarészlegén. Neki jutott az a ki­tüntetés, hogy nemcsak mint üzemi, de mint a járás küldötte is vesz részt a VIT-en. A CSISZ-nek 1943 óta tagja és ezalatt az idő alatt kü­lönböző funkciókat töltött be. A CSISZ Központi Bizottsága felhívására 1954- ben egyéves brigádmunkára a határ­vidékre ment. Amikor a határvidékről * visszatért, a hajógyár első munkarész­legére került. A műhelyben, ahová került, főleg a fiatalok dolgoztak. És azon a munkarészlegen, ahol most mint mester dolgozik, szép kötelezett­séget »vállaltak a dolqozók, A VIT tisz­teletére 15 százalékkal megszilárdí­tották a normákat, amely 16.821 ko­BIlüilBnBRBigaBBNniCBBHI @ Sávolyban az összes tö- i megszervezetek a helyi párt- J szervezet vezetésével brigádot szerveztek a szövetkezet meg- ^ segítésére. A brigádon 40 CSISZ if tag vett részt, s a fiatalpk jó f munkájukért dicséretet kaptak. , róna megtakarítást jelent az üzem ré­szére. Az ő veze­tése alatt dolgozó CSISZ tagoknak van szűk a 87 szocia- a legnagyobb ré- lista kötelezettség­vállalásból. A vál­lalások főleg arra irányulnak, hogy lerövidítsék a gyár­tási határidőt, és eddig már 821 munkanap megtakarí­tását eredményezték a vállalások. — Azt is tekintetbe kell venni, hogy két családja van és hogy mindig lelkes CSISZ tag és odaadóan dolgozik az üzemi szervezetért. Értitek most már, miért került ki Grolmus János a VIT- re? Azt hisszük, sokan hallottak már Hegedűs Lajosról, a hajógyár fiatal újítójáról. A moszkvai VIT-re tett kö­telezettségvállalásával és újítási ja­vaslataival 100000 koronát takarítot­tak meg a gyárban. Már ez a tény is elárulja, hogy Hegedűs Lajos meg­érdemli, hogy részt vegyen a VIT-en. A CSISZ-nek 1948 óta tagja, és 1946 óta dolgozik a hajógyárban. Tehát (öbb mint tíz éve él már az üzem­ben, mondhatjuk, hogy az üzem szí­véből nőtt ki. Tevékenyen bekapcso­lódik az üzemi CSISZ szervezet mun­kájába, és mint a VII. ASZ elnöke működik, a műit évben pedig ő volt a CSISZ üzemi vezetőségének elnök- helyettese. Most ő vezeti a fiatalok újító körét, és maga is a legjobb újítók egyike. A hajógyárban dolgozó fiatalok akarata nyilvánult meg, ami­kor tudomására hoztuk, hogy részt vesz a moszkvai találkozón, mint az üzem küldötte. Ugye, hogy megérdemli a találko­zón való részvételt? ZACHAR VALENT, a hajógyár üzemi szervezetének titkára, Komárom. Hegedűs Lajos /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom