Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-02 / 27. szám

t CHAPLIN lesz a moszkvai filmfesztivé! zsűri elnöke A VI. Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett moszkvai nemzetközi filmfesztivál július 10-án kezdődik. A filmfeszti­válon mintegy 100 filmmel sze­lepeinek majd a különböző or­szágok. A bemutatókra 15 nagy moszkvai moziban kerül sor, többek között azUdarnyik-film- színházban (ahol egyébként a Metropol-filmszínházban, három megnyitó lesz), a négytermes cinemascope-moziban és az im­pozáns Dom Kinóban. Olaszország az Elveszett őr­járat és az Utolsó mennyország című filmeket küldi Moszkvába, Franciaország a Találkozás Var­sóban című filmmel nevezett ! filmversenyre. Magyarország a Körhinta és az Egy pikoló vi­lágos című filmekkel szerepel. A Szovjetuniót az Ember szü­letik, Magasság, Karnevál éj­szakája, A mi tolvajunk és az Énekel a szív című filmek kép­viselik. A filmfesztivál bíráló bizott­ságában helyet foglalnak: Chris­tian Jacque, francia filmrende­ző, a Pármai kolostor, Király­lány a feleségem és Ha a vilá­gon minden ilyen volna című filmek alkotója Brousil profesz- szor, a tekintélyes csehszlovák filmesztéta, Erich Engel német filmrendező, aki a Német De­mokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot együttesen képviseli, Pirjev szovjet filmrendező, a Vidám Vásár alkotója és William Wi- ler, a világhírű amerikai film­rendező, A filmfesztivál vezető­sége Charlie Chaplint kérte fel a zsűri elnökéül. A moszkvai filmfesztivál ide­jén a Dom Kinóban nap mint nap érdekes viták lesznek, itt tartják az olasz, amerikai, skan­dináv, magyar, egyiptomi, né­met, angol, lengyel, kínai és más filmestéket is. AAAAA^NAAAAAA/NAAAAAAAAAAAA Legyőztél Legyőztél nézd nincs előtted titkom, hisz a gondolat is rólad mesél minden még fehéren villogó papíron. MONOSZLÖY M. DEZSŐ W/^VWV\A/VW^v\i AMFITEÁTRUMBAN Jönnek? Nem jönnek? Ezek a latolgató, helyzetet döbben­teién felmérő kérdések foglal­koztatják az együttesek tagjait, akiknek a megnyitó napján, délután négykor szerepelni kell! A színhely: Besztercebánya, am­fiteátrum. Az aggodalomba gyengülő döbbenet pedig ? Sze­les, hideg, pocsék az idő s ami a legrosszabb: esik az eső! Esik? Szakad, zuhog, záporoz. Szerencsére az idő belefárad ebbe a kíméletlen munkába, s a fellépés időpontjában mintha parancsszóra tenné, visszatartja könnyét, megtörik a mindent borító felhőzet: derengeni kezd és napszemével mosolyogni az idő! Jönnek? Nem jönnek? A komáromi munkaerőtarta­lékok iskolásainak jár ki ez az izgalom, akik lehet egy hó­napig, de lehet egy évig ké­szültek szorgalmasan és becsü­lettel erre a fesztiváli fellé­pésre! A Svit vegyipari iskola együttesének, a medzilaborcei mezőgazdasági szakiskolának és a boskoviceiek tanítójelöltjei­nek ugyanezeket az aggodalomra okot adó perceket kell átél­niük! Mert készültek, gyakoroltak, estéket, délutánokat áldoztak s most fellépnének .. • Beszterce­bányai polgárok gyertek, nézzé­tek, Ítéljetek! S a besztercebányaiak jönnek, néznek, Ítélnek! Nem lehet mondani, hogy zsúfolásig meg­töltik az amfiteátrumot, A Druíba nevet viselő ko­máromi énekkar szép szlovák és ukrán népdalokból mutat be VÉNUSZ AZ ABLAKBAN Vénusz az ablakban Vénusz fölkelt, hajába csillagot vetett, ámbrába mártotta ujját, selyembe bújt. 0 jászület ett, újászületett. Ablakot nyitott, s betódult a friss levegő: almaillat, rózsaillat. S ó almaillatot, rózsaillatot ivott. Lehunyta szemét, s hallgatta ábrándozva vére duruzsolását, hallgatta a legszebb zenét. S lent kavargóit az utca, tombolt, üvöltött, vívta közömbös, szürke harcát, s nem látta senki, nem látta senki Vénusz arcát. DÉNES GYÖRGY; Haladó hagyományaink nyomában BIHARI JÁNOS — Halálának 130 éves fordulójára — REGI VERSEK Régi versek egyfüzetben, Össze gyűjtve, bele írva szépen, Hej, ki tudja, kinek írtam, Valamikor régen, nagyon régen? Ki tudja már, valamikor Kiért lángolt a szívem, a lelkem, S ezt a sok sok régi verset, Valamikor kinek énekeltem? Régi versek, — úgy el nézem, S a lelkemmel simogatom sorba ... Olyan, mintha mindegyik vers Egy sírhalmon gyászos fejfa volna, Egy egy névvel mennyi emlék, Mennyi álom van itt eltemetve? Hogy is férnek, hogy is térnek El ebben a vékonyka füzetbe? CSONTOS VILMOS NE FÉLJ Nem vádolni akarok, bár tehetném, mert hallok én néha olyan hangot, miért adja a bankot a ma is tejben fürdő, fajtám mindig gyűlölő? Fázol, didergelt estem ? Ne félj, hasra nem estem, vedd úgy, ahogy mondom: szövetségem nem bontom fel, kinek minden rög szent, hozzájuk vérem köt, mit ki tudja melyik ő tői örököltem. TÖRÖK ELEMÉR Az életet akarom! JVTemesabbony községe a i' Csallóközben fekszik, nem messze Dunaszerdahelytöl. Igen régi település és egyik érde­kessége az, hogy a magyar kútfők szerint is ezt a magyar vidéken fekvő községet beván­dorolt csehek alapították meg III. István idején. Létét már 1161-ben jegyezte fel a króni­ka és egy régi káptalani ok­irat Fulobon néven a Pozsonyi vár tartozékaként emlegette. Bárányos, Lelkes, Szellőmajor, Molnártanya, meg Nádvár tar­toztak hozzá, de az utóbbi a török dulás alatt elpusztult, ma már csak dűlő neve őrzi a fa­luban. Ez volna a kis csalló­közi falu története, azaz még­sem egészen. Van egy neveze­tessége, melytől mi itt írunk, s amiről nem mindenki tud magában a faluban és a kör­nyékén. Itt szerzett a magyar zene egy nagy nevet, Bihári János prímás és zeneszerző. Igen, a híres Bihári nóta szerzője 1769-ben itt született a füzes Csallóközben és itt szít­tá magába az első benyomáso­kat. 18 éves koráig élt a Csal­lóközben és muzsikálgatott mint többi barnabörü társa. Csakhogy Bihari muzsikája már a Csalié- közben is feltűnt, jól ismerték Dunaszerdahelyen és Somorjdn, már fiatalkorában is Csallóköz egyik legjobb muzsikusa volt, így azután nem csoda, hogy már 18 éves korában szervezett bandát ugyancsak csupa csal­lóközi zenészből és elindultak meghódítani a világot. A csal­lóközi banda először Pesten állapodott meg és olyan eredeti műsort hozott, köztük Bihari­nak sok saját szerzeményével és azt oly lelkesen interpretálta, hogy Pestet egycsapásra meg­hódította, A nagy pesti siker után a csallóközi banda bejárta Magánügy Otszéli kő vagyok, Taposson kemény cipősarok, csípjen téli dér, égessen nyári nap, csak ne fedjen be a moh, Jaj meg nem állhatok, jaj meg nem halhatok. Ökölbe szorítom kezemet, senki se lássa könnyemet. Otszéli kő vagyok de vérző szívű büszke és szertelen, a tűző napot keresem, mert bennem szilaj erők feszülnek; az életem akarom nagyon, aki megüt fájni fog a keze. Mi a fájdalom nem emlékszem már! Kár v .nlékezni... kár. Tegnap volt. Régen, Már csak kő vagyok, Kő vagyok már! Az égen magasan bolyong a nap. Nem térítheti útiéból semmi Előre kell menni! Vihar felé tartom az arcom. Megvívom a harcom; ez kemény lesz, de i egnyerem,! mert; akarom! MOJZES ILONA ZENE A hangok megijesztenek vagy megnyugtatnak, feiingerelnek, felkavarják bensődet, vagy hűvös kézzel simogatnak. A zene a szellem fürdője, mely iemossa rólunk a mindennapok érin­tését, a zene figyelmeztető, hogy tarts lelkiismeretvizsgálatot. Nyisd ki a füled és hallgasd a zene felcsendülő hangjaiban a szél zúgását, a szív vágyó szavát, láncok csörgését, madarak csicsergését. Hallgasd az életet. Mert a zene: élet. A zenéről nem tudok írni elfogódottság nélkül. A zenét csak hallgatom, lehajtott fejjel, alázatosan. S közben arra gondolok, mennyivel szegényebbek és reménytelenebbek volnánk nélküle, ERDŐ KÖDBEN Fent a csúcsok, közelében az erdőre rászáll a köd. A fák, mint féllábon álldogáló hatalmas, őskori madárszörnyek, fel­borzolt tollal várják a fehéren gomolygó ködfelhők nedves simogatását. Az erdőt ellepi a tejszínű kavargás; a mély és süket csendben azt hiszed, hogy víz alatt jársz, valami óriási akváriumban, ahol fantasztikus nagyságú növények élnek a mozdulatlan vízben. Szinte félve lépdelsz a lehullott lombokon s a korhadt törzsek között, melyek tövében kövér gombák emelik ki széles kalapjukat az avarból, szinte szemlátomást növekedve. A természet templom, — mondotta Baudelairé, aki lehányt korcsmaasztalok mellett bóbiskolva nem sokat láthatott a természetből, de annál inkább érezhette, milyen élményeket tartogathatnak számára a távoli Pyreneusok, az avignoni szőlőskertek, s a hullámtörés zengése a bresti szik­lákon. A természetet messziről is lehet szeretni és csodálni, alkoholgőztöl elborult szemmel is a korcsmaasztal mellől, mert a természet nagy, jóságos és szeretetreméltó, s üzenetével ő is megkeres téged egy szál virág képében zakatoló géped, vagv hivatalod dísztelen Íróasztala mellett, vagy olykor a lekaszált fű illatával, mely besurran a nyári éjszakéban robogó gyors­vonat nyitott ablakán- Talán még fájóbb, mélyebb és elevenebb a szereteted a természet Iránt, s talán még inkább templom­nak érzed a szél vad orgonazengését, vagy az erdő illatos csendjét, ha a sivár falak, fülledt szobák, vagy pálinkaszagú söntések mélyéről küldöd felé" rajongásodat, mint itt és í g y, a hatalmas fák közt állva, megrettenten és riadt tekintettel, a fák között, felhők között, az ezüstfátylakkal beszőtt mo­gyoróbokrok, az óriási páfrányok, a csendesen tereferélő patak s a halkan surranó madarak között, amivel mindennel nem tudsz mit kezdeni, csak állsz némán és tanácstalanul, mint valami óriási freskó jelentéktelen mellékfigurája. Baudelaire soraira gondolok, ez minden amire képes vagyok e pillanat­ban, ez a ki nem mondott, inkább csak megjlletődötten elmon­dott párszavas idézet. Mert a valóban nagy és lenyűgöző élmények némává tesznek és tartózkodóvá. Csak az üres ember fecseg ilyenkor. A/w Fesztiváli jegyzetek egy csokorra valót. Száll, repül fel az ének, egy-egy dallam egyszerre röppen fel száz fia­tal ajakáről, a karmester hatá­rozott mozdulatára mintha cso­dálatosan éneklő madarak ijed­nének fel a magasba! S Svit egy régi szokást hoz a fonóházakból. Guzsalyos lá­nyok fonnak, énekelnek: perdül az orsó a gondolattól, a csábító tekintettel, kopognak be a fiúk és táncolnak külön, táncolnak együtt, amit a néző lát, az már nem a régi szokás feleleveníté­se, az már a fonóház! Temperamentumos cseh tánc következik: a boskoviceiek fnu- tatják be, aztán a szlovákiai ukránok dalait halljuk a medzi- laborceiek tolmácsolásában. El lehet modani, hogy a fel­lépések a gondos előkészület, a tökéletességre törekvés mel­lett szólnak. A komáromiak száztagú együttese a fegyelem­ben és az összeforrottságban erős, a Svit a fantáziában, míg a boskoviceiek és a medzilabor- eeiek a temperamentumban! Az idő nem kedvezett a Fesz­tivál első napjának, nem ked­vezett különösen az együttesek tagjainak, de akik jöttek, néz­tek, ítéltek, megelégedetten tértek haza. • Kiállításon A Fesztivál műsora tarka, színes, változatos. A felejthe­tetlen megnyitó napján fiatalok művészi együtteseiben gyö­nyörködhetett a szem, most meg mehet az ember a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság hely­ségébe, ahgl a bratislavai kép­zőművészek legfiatalabb nem­zedékének, a főiskolásoknak munkájával ismerkedhetünk meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés téren van a kiállítás. Hétfőn nyitották meg s a látogatók Szobrok és domborművek! Ha az ember ilyen helységbe lép, első. dolga belelapozni a lá­togatók nyilvántartó könyvébe. Kilesni, kiolvasni onnan vélemé­nyeket, észrevételeket, benyo­másokat. S mit mond a köz­mondás? Aki keres, talál! így vagyunk mi is, keresünk és ta­lálunk. A harmadik oldalon CSIS7. tagok véleménye ez: Nekünk Léhen Kuvácsműhely­száma még ezen a napon há­romszázra rúgott. Mik láthatók a kiállításon? Hatvanegy kép: ceruzarajzok, szénrajzok, fametszetek, olaj- festmények! S ezenkívül még? ben is Petrovics Béla A Hviez- doslav tér című képe tetszett. Aláírás: Rudnieky és Kubipi. Természetesen vannak még vélemények, de ezeket n-m Idézzük szőszerint, mert álta­lánosak, azt mondják, hogy a bratislavai főiskolások kiállítása azt mutatja, hogy női az új művésznemzedék, vagy: a fiatal művészek tehetségesek! Mi egy szobornál állunk meg. Címe : Híradóslány. Szerzője; Pataki Klári. A művész keze egy mendu- latot simított formába. A hir- adóslány egyik térdére ereszke­dik és telefonhallgatót s/orít a füléhez. Ennyi a mozdulat. De a kidolgozás nyugodtan mondható tökéletesnek. Az egyenruha ráncai a mozdulat szerint alakulnak a kabáton és a nadrágon, az arc egy figye­lem a hlrfelvevésre- Az aranyok kiegyensúlyozottak és tökélete­sek a szobron. Az alkotás leg­főbb erénye a minden művé­szetek erénye: élethűség.' Amiről még beszélnünk kell, az a fiatal képzőművészek té­maválasztása. Már a belépésnél szembetűnő a sok fametszet. Nos, ezek a fametszetek a világtörténelem nagy eseményének, az Októberi Forradalomnak egyes mozza­natait örökítik meg. De a ce- ruzarajzokban, az olajfestmé­nyekben is benne a kívánt élet­közelség: a jövőbe derűsen te­kintő munkás, a gondjaitól megszabadult paraszt! Mit mutat tehát a bratislavai képzőművészeti főiskolások ki­állítása? Hogy a CSISZ-ben, a főisko­lákon olyan művészeket neve­lünk, akik eszükkel, szívükkel, kezükkel, mindenkor a szocia­lizmust építő népeket szolgál­ják! Ezt mutatja ez a mozgalmas Fesztivál-kiállítás 1 MÁCS JÖZSEF az egész országot és Bihari János nevétől csakhamar nem­csak Pest, de az egész Magyar ország is visszhangzott. Bihari ekkor Lengyelországba ment, ahol újból nagy sikert adatott, , mire visszatért a magyar népi­zene egyik legnaqyob nevének tekintették. Ő játszott Pesten a nemzeti ünnepeken, ö játszott Pozsonyban a koronázási ünnep- ' ségeken, vagy az országgyűlé­sen és ő muzsikált a híres puccos udvari bálokon is Becs­ben. Liszt Ferenc is egy ilyen bécsi bálon hallotta először Biharit játszani. Lelkesedéssel nyilatkozott a magyar zenész muzsikájáról, aki különösen Rákóczy és Bercsényi nótáival ért el sikert, 1824-ben baleset érte, mely egész életére kiha­tással volt. Pestről Egerbe hív­ták muzsikálni tisztújításra. — Bihari, mint akkoriban szokás volt, szekérre rakta bandáját és lezötyögött Egerbe, Vissza­felé a szekér felfordúlt, Bihari leesett és balkarját törte, mely zúzódásaival együtt oly szeren­csétlenül forradt össze, hogy balkarja megmerevedett. Ez a váratlan szerencsétlenség egy­szerre végétért virtuozitásának, karjának' egészségét a későbbi leggondosabb kezelés sem tudta visszaadni, már pedig merev kézzel igazán nem lehet muzsi­kálni. Játszott ezután is, de iátéka már nem volt a nagy Biharié. Ez megmutatkozott 1823-ben is, amikor Pozsonyban a koronázás alkalmából saját• kezűleg mutatta be szerzemél nyét a ,,Koronációs magyart". A dicsőséa rózsás füstje hamar elszólt. Biharira is nehéz riapok következtek. Az egykoron híres prímás a legnagyobb nyomorban halt meg ént) 130 évvel ezelőtt. A csallóközi híres prímás mint zeneszerző is beírta nevét haladó hagyományaink közé. A köztudat rengeteg nóta erede­tét tulajdonítja neki és nehéz ma tudományos pontossággal elbírálni, melyik közismertebb dal származik tőle. Arra szó? rítkozunk tehát, melyek feltét- lenül az ö szerzeményei. Mint Hadik óbester nótája, Bihari nótája, Rekviem fiam halálára. A huszár verbunkos, vagy a Sarkantyús verbunkos. Müvei-’ neJc egy részét Bartai Ede adta ki 1873-ban, ngyobb részét pe­dig Káldy Gyula, a „Régi mr’ gyár zene kincseiben", Kultúr? történelmi jelentőségét Ábrányi Kornél ismertette a Petőfi tár? saság 1892 november 13-kl gyűlésén. Feltétlenül tehát meg kell róla emlékeznünk halálának U0 évfordulóján annak a föld­nek, mely Biharit a magyar és az egyetemes kultúrának adta, , MÁRTONVÖLGYt LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom