Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-02 / 27. szám

Londonban az amerikai képviselő újból leleplezett egy kis csiiesköt az amerikai leszerelési tervből. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandók a fegyveres erők létszámát 2.3 millióra és a további idöszakhan 2.1 millióra és végU! 1.7 mil­lióra leszállítani. E két további Időszak előtt meg akarják oldani a vitás politikai kérdéseket, így például Németország kérdését. Ez a nóta azonban már eléggé elcsépelt és nem sok jóval kecsegtet. Egyenlőre azonban a nyugati hatalmak lázas talál­gatásainak középpontjában az ellenőrizhető repiHési övezetek és a nukleáris kísérletek betiltásának kérdése áll és így a kér­dések megoldása egyelőre a világ előtt is ismeretlen marad. Lehet, hogy ez a hét végre felderíti a helyzetet. Olaszországban a hatalmas árvizek mellett az emberek érte­sültek az új olasz kormányról, Mivel senkinek sem sikerllit megalakítani az új kormányt, a miniszterelnök helyét Zoli szenátor vette át Kormányát a neofasiszták segítségével — már egy héttel ezelőtt jóváhagyták. És így 1944 óta először a fasiszták, ha nem is közvetlenül, de mégis kormánypártot képeznek. Franciaországban Bourges Manoury kormánya, a benfentesek úgy vélik, hogy a nyári hónapok végéig tartja majd magát — a bizalom megszavazásánál mégis csak elérték a szükséges többséget. Az Euratom és a közös piac jóváhagyását a képvi­selők kénytelenek voltak a legnyomósabb érvnek elfogadni és ha kényszeredetten is, de szavazásra emeltek fel kezüket. Figyelmünket azonban Távol-Kelet köti le. JAPÁN ÉS AZ AMERIKAIAK Múlt hét végén fejeződött be Kisi, a japán miniszterelnök látogatása az Egyesült Államokban. Mindenütt lelkesen fogad­ták írják az amerikai lapok. Fényképeket közöltek róla, amint Eisenhower elnökkel golfozik. Minél többet beszélt a kapitalista világ előnyeiről, annál nagyobb sikereket aratott. A kongresszusban az ovációk egyre fokozódtak, abban a pillanatban, amikor arról beszélt, hogy Ázsiának a szabad vállalkozás több előnyt jelent, mint a kom­munizmus. Az amerikai monopolistákra nézve ez minden bi­zonnyal igen hízelgő. Kisi japán mlnniszterelnök látogatásának biztos voltak bizo­nyos politikai és gyakorlati eredményei. Mit akart Kisi — és mit kapott: néhány százmillió dollár kölcsönt akart és azt meg is kapta. _ ■ Azt akanrta elérni, hogy Japánban szállítsák le az amerikai haderő létszámát — ennek a kívánságának, mely nem áll ellen­tétben Amerika szándékaival — eleget tettek. Az Egyesült Államok egy éven belül visszavonja Japánból szárazföldi had­seregét. Szabad kezet kivánt a kínaiakkal való kereskedelemben — ebbe az amerikaiak kénytelenek voltak beleegyezni. „ Japán fennhatóságot kíván az amerikaiak által elfoglalt Hiú- klu szigeten, (ott van Okinawa, a legnagyobb amerikai támasz­pont) udvariasan, de határozottan elutasították. Legérdekesebb az amerikai egységeknek Japánból való kivo­nására vonatkozó jspán-amerlkai megállapodás. Csak a száraz­földi hadsereg kivonásáról van szó, a tengerészeti és repülő- egységek továbbra is Japánban maradnak. Japán továbbá arra kötelezi magát, hogy ezeket a szárazföldi katonai egységeket saját egységeivel helyettesíti. Ezzel kapcsolatosan eszünkbe jut, hogy ily módon megvalósul az a régi amerikai gondolat: „idegen területeken hadd harcol­janak az idegen hadseregek, a harcokban csak a tengerésze­tünk és repülőink vesznek részt“. Nem kétes, hogy ennek az amerikai elhatározásnak Európában is meg lesznek a maga következményei, ahol sok embernek bebeszélték, hogy a német egységeket az amerikaiak jelenlétében tartják kordában. Végül ismerjük el, hogy az Amerikai-Japán tárgyalások visszatükrözik azt az óriási változást, amely Távol-Keleten folyamatosan végbemegy. Japán, éppen úgy, mint Németország Európában a nemzetközi életben saját nótáját kezdi fújni. Gerald Philipe a kultúrális küldöttségben - az ajándékok közt parföm, kisautó, normand babák KÉTEZER FRANCIA FIATAL MEGY MOSZKVÁBA — Kétezren megyünk a moszkvai Fesztiválra — mondja a velem szemben Ulö kedves fiatal francia leány a kérdésemre. A Boulevard de Strassbourg egy ormótlan bérhnzának negyedik emeleti kis irodájában, ahol elbeszélgetünk, egészen más a levegő, mint a Bourbon palotának, a nem­zetgyűlésnek a folyosóin, ahol a pártintrikák mérgezett légköre uralkodik... Ott „nemzeti összefogásról“ be­szélnek, de az inkább itt kovácsolódik, a VlT-\ készülő francia fiatalok szervező irodájában. Mm. Marvan, a szervezőbizottság propaganda felelőse el is mondja hogyan,N — A VIT-re induló kétezer fiatal közül úgy számít­juk, több mint 1300 lesz a nem kommunista. Nem so­rolhatom még el, milyen szervezetek küldik el képvise­lőiket, megfigyelőiket Moszkvába, nehogy kellemetlensé­geink legyenek, de annyit mondhatok, hogy sok kellemes meglepetésre számíthatunk. Nem hiányoznak majd a VIT-röt a katolikus és a szocialista fiatalok küldöttei sem! Az előkészületek felől kérdezzük. — Eddig már 50 előkészítő Fesztivál nagygyűlést ren­deztünk. A párizsin tízezer, a marseillesin ötezer fiatal gyűlt össze. Mindenütt megindult a gyűjtés az útikölt­ség előteremtésére. A legtöbb helyen olyan gyüjtöívekkel járnak, amelyeken ott van a VIT-re küldendő fényképe is, így meg tudjuk ismertetni a küldötteket városuk, környékük lakóival is. A Fesztivál kulturális versenyeire most folyik a válo­gatás. Szombaton és vasárnap Párizsban 52 énekkar és művészegyüttes versenyén választják ki a legjobbakat. A Choral Populalre de Paris, ez az ötventagú énekkar a legesélyesebb. A francia kulturális küldöttségben lesz jazz-zenekar, harmonika­együttes és egy pantomim csoport is. Neves művészek is résztvesznek a delegációban, talán elég egy nevet említenem: Gerald Philip nevét. — Nem megyünk üres kézzel Moszkvába. A fiatalok szorgalmasan gyűjtik a jelvényeket, hogy legyen mit cserélni. Vannak, akik francia városok képeslevelezőlap­jait viszik százszámra cseretárgyként. A normand lányok festői népviseletes babákat készítenek. A Renault-üzem fiataljai a francia autóipar legismertebb kocsijának, a Renaultnak egy miniatűr példányát viszik ajándékba. —------------------------------------­ATOMBOMBÁK Ll SZI-MAN KEZÉBEN Az idei újévi üdvözletében az az űr, akit fent említünk, kije­lentette: „A Dél-Knrea-I had­erők folytatják az előkészülete­ket az északi felvonulásra". Az amerikai imperialisták el­határozták, hogy ennek az ál­lamférfinak a területén szerel­nek fel olyan fegyvereket, amelyeknél atomlövedékekét használnak. Panmindzsonhan a békekötési bizottság értekezle­tén Litzenberger ezredes, ,iz ENSZ hadseregek parancsnoka kijelentette, hogy az ENSZ hadseregeit atomfegyverekkel szerelik fel. Az ilyen elhatáro­zások ellentétben állnak a béke­kötési egyezséggel, melynek ér­telmében a békekötő felek nem növelhetik hadseregüket és Ko­reába nem szállíthatnak úiabb vagy további fegyvereket, Lit- zenberger ezredes kijelentette, hogy a békekötés egyezségét azzal zárták el, hogy fenntart­ják az eröegyenlcget. Mivel a kommunisták Észak-Koreában állítólag fegyverek behozatalá­val megsértették az egyensúlyt, — ezt a „katonai erősúlyt új­ból ki kell egyenlíteni". Az em­lített ezredes a kijelentés köz­ben elég kellemetlen helyzetbe került, Egy buzgó nyugati új­ságíró megkérte, hogy bocsássa rendelkezésére azokat az ese­teket, amelyekben megsértették a békekötést, mert ezeket az adatokat a sajtóban fel akarja használni és támogatni az Egyesült Államok manővereit, Az újságírók legnngyohb csalat- kozásáre az ezredes nem tudott eleget tenni a kérésnek, Rang­ján alulinak találta, hogy eset­leg kitaláljon bizonyos adato­kat. Korea területén tehát van­nak atomfegyverek, Ott van a bosszúért lihegő és az északi kirohanásra kész Li Szl-man és az amerikaiak. Ezért nagyon helyénvaló volna még mielőtt robbanásra kerülne a sor ebben a puskaporos levegőben, ha Igyekeznének a helyzetet tisz­tázni. Ezt a célt követi Kim ír Szén, a Koreai Népköztársaság miniszterelnökének felhívása, aki a koreai kérdést megoldásá­nak ügyében konferenciát kíván összehívni. Június 23-án, a Német Demokratikus Köztársaságban 11,511.401 személy lépett az urnákhoz, vagyis a jogosult választók 97,1% -a, hogy 293.000 képviselőt válasszanak a helyi, városi és járási népi képviseletek testületébe. Képünkön Walter Höschol peterhageni földművesszövetkezeti lag saját kocsiján az idősebb és heteg lakósokat szállította a választási helyiségekbe. „Észak Velencéje,, jubilált 250 éves Leningrad Június 23-án ünnepelte meg a szovjet nép az egykori Péter- vár, a mai Leningrad megalapításának 250, évfordulóját. A város díszbe öltözött. Központjának évszázados házait, az orosz barokk csodálatos emlékeit újonnan tatarozták, „Kicsinosítva" várta az évforduló a vendégeket • a Téli Palotp és környéke, az admiralltás épülete és az a sugárút, amelyen az orosz történelem annyi nagy alakja sétált már: a Nyevszklj Proszpekt. Az ünnepségek sorozata már napokkal ezelőtt megkezdődött. Szerdán az Orosz Múzeum épülete előtt leleplezték Puskin szobrát. Csütörtökön a város lakói ünnepélyesen fogadták a 293, számú mozdonyt, amelyen 1917 augusztusában Lenin illegálisan Finnországba utazott, majd októberben visszatért. A rténelmi értékű mozdonyt a Finn Köztársaság kormánya Btilganyin és Hruscsov látogatása alkalmából adományozta a Szovjetuniónak. A leningrádiak meghatottan vették tudomásul, hogy a moz­donyon egykori vezetője, A, D. Landström, teljesített szolgá­latot. A Felkelés terén elhelyezték az új, monumentális Lenin- emlékmű alapkövét, A város tanácsa díszülést tartott az Operaházban, és nagy ünnepség volt, a több mint százezer személyes Kirov stadionban. A Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa az ünnep alkalmából beszélgetést folytatott Szmirnovval, a leningrádl városi tanács elnökével. Szmirnov emlékeztetett arra, hogy már a város eddigi nevei: Poterburg, Petrograd, Leningrad . a történelem kimagaslóan nagy alakjaira emlékeztetik a világot, i Péter cár esodátos új várost alapított a XVIII. század elején a Néva partján, s ezzel „ablakot nyitott" Európa felé, Ha azt halljuk, Petrograd, 1917 nagy napjai jutnak eszünkbe, városunk mai neve pedig Lenin életének és munkásságának gazdag napjait idézi fel bennünk. A fesztivál műhelytitkai AKIKNEK ^EGYFORMA A VESSZŐPARIPÁJUK Sokoldalú a fiatalok érdeklő dése. Fiatalok állnak a munka- padoknál, fiatal földművesek művelik a földet, fiatal diákok töltik a hallgatóterm^ket, fiatal hivatalnokok ülnek az íróaszta­loknál. Ha közelebbről megné­zed őket, majdnem hasonlíta­nak is egymáshoz. Persze az egyiknek szőke, másiknak feke­te a haja, az egyik magas, a másik alacsony, az egyik kö­vér és a másik sovány. De amikor este hazajönnek a munkából, mikor végetérnek az előadások, akkor lehet csak igazán meglátni, mennyire sok­oldalú és különböző a fiatalem­berek érdeklődése. Egyesek a könyv mellett, mások a tó partján, horgászbottal a kezük­ben, töltik a szabad idejüket, Természetesen sokan vannak, akik a munkaidejük után is szívesen dolgoznak, mondjuk mint rádióamatőrök, repülő­modellezők stb. És ha ilyen közös „vesszőparipa“ imádók találkoznak, akkor nagyon sok mondanivalójuk van, mert bi­zony nagyon érdekes a tapasz­talatcsere, különösön, ha a vi­lág minden részéről Jönnek össze fiatalok. A VI. Világlfjú- sági Találkozó körülbelül 15 nagyszabású ilyen tapasztalat- cserét tervez. Ismerkedjünk meg legalább néhánnyal közülük. 1. Postabélyeg kiállítás. Az a hír, hogy postabélyeg kiállítás lesz a VIT alkalmából, lázba hozta a fiatal filatelistá- kat, bélyeggyűjtőket. A kiállítá­son megláthatók majd a leg­érdekesebb és legritkább bélye­gek is. A kiállítás lehetőséget nyújt bélyegcserére is. 2. A legszebb... „A fénykép mint az ifjúság kulturális alkotásának egy for­mája“. „A fotoklubok működé­sének tapasztalatai". Ilyen és hasonló témakörökre irányítja a VIT alkalmából rendezett fónyképkiállítás a fotoamatőrök figyelmét. Már az első napon fényképpályázatot hirdetnek ki, mégpedig ki örökíti meg a leg­jobban az ifjúság barátkozásá- nak momentumait, vagy ki örö­kíti meg a VIT legszebb kül­döttjét. Bizonyára sem az első, sem a második tárgykörnél nem lesz hiány a megfelelő anyagot megtalálni. 3. ízes halászlé. Két napon keresztül lehető­sége nyílik fiatal halászoknak, hogy Moszkva alatt bővizű fo­lyókban horgásszanak. A finom zsákmányt a helyszínen ízlésük szerint el is készíthetik. Nagy érdeklődéssel várják a csendes sport hívei azokat a beszélge­téseket, melyek „a halászat mint a sport, a pihenés és a turisztika formája“ címén ren­deznek. IIIIIIIIII1IIIII11IM A forrófejű NorsTad Az amerikai politikusok és különösen a tábornoki egyanru- hát viselő politikusoknak van egv notorikusan ismert tulaj­donságuk: bizonyo* Időközökben porondra lépnek egy provokatív háborús nyilatkozattal. Az utób­bi időben Norstad generális a NATO fegyveres erőinek főpa­rancsnoka lépett a porondra. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának zárt ülésén kije­lentette, hogy a NATO képes „mindent megsemmisíteni, ami­nek Oroszországban egyáltalán katonai jelentősége van". Sót azt tanácsolta, hogy „négy ol­dalról támadják“ meg a Szov­jetuniót és e közben hangsú­lyozta, hogy a NATO fegyveres erőinek „elegendő repülőgépe van, hogy ezt a támadást vég­rehajtsa". Ahogy látják érdekes gondjai vannak az amerikai generális­nak. Nem akarunk veszekedni a generális úrral. A katonai stratégiában és taktikában nem vagyunk szakemberek, szavunk­nak nincsen olyan súlya az említett generális elhamarko­dott összegezéséről mint egy másik amerikai generális jobban mondva Burke admirális az amerikai tengerészet vezérkari főnöke szavának. „Az Egyesült Államoknak már nukleáris fegyverei vannak, ami képes megsemmisíteni a Szov­jetuniót“ — mondta Burke ad­mirális két hónappal Norstad előtt, Norstad és Burke között az a különbség, hogy Bürke kritikusabban és reálisabban látja a helyzetet, mert _azt mondja, hogy: „Szovjetoroszor- szág hasonló sorsot tud vagy közvetlenül képes lesz számunk­ra készíteni“. Ezért vigyázat! Kivasalt egyenruhában beszélni az Egye­sült Államok legyőzhetetlensé­géről más mint igazán háborút viselni és harcolni. Önök most megkérdik, miért mindez? A magyarázata egy­szerű, Londonban a leszerelés­ről tárgyalnak és még sohase volt olyan nagy remény, hogy valamilyen részlet kérdésben megegyeznek. Ez természetesen nem tetszik egy néhány ame­rikainak, különösen azoknak, akiknek a hidegháború hozza a hasznot és a karriert. Ennek még egy konkrétabb oka van: az Egyesült Államok a múlt héten benyújtották állásfogla­lásukat az ENSZ leszerelési al­bizottságába, a hadseregek lét­számának csökkentéséről. Azt javasolták, hogy köt és fél mil­lióra csökkentsék a hadsereget. (Ez Amerika részére 300 000 fő csökkentését jelenti) Norstad nyilatkozatának az volt a célja, hogy támogassa azokat a* erő­ket, amelyek a radikálisabb létszámcsökkentés ellen vannak Tudniillik a Szovjetunió azt javasolta, hogy másfél millióra csökkentsék hadseregüket. Ez a radikálisabb csökkentés ve­szélyeztetné az amerikaiak há­borús támaszpontjait külföldön ahonnan Norstad az említett „nópyoldali támadást" akarná vezetni a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió külügyminisz­tere Andréj Gromiko ezzel kap­csolatban tartott sajtóértekez­leten megállapította: „az ame­rikai tábornok nyilván figyel­men kívül hagyta, hogy a re­pülőgépek nemcsak egylrányban tudnak repülni, nemcsak az ugresszor felöl, hanem az ag- resszor felé is. Egyébiránt — úgy tűnnék — az ilyesmit vi­lágosan kellene látniok a NATO katonai vezetői között még „a legforróbb koponyáknak“ is. Ha ennek ellenére sem hin­nének e szavaknak azt ajánl­juk. hogy konzultáljanak Burke admirálissal. — lac —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom