Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-25 / 26. szám

Leszerelés, leszerelés, leszerelés. Ez az alapvető kérdés, amelyre e napokban a világ közvéleményének figyelme összpontosul. Az a szovjet javaslat, amely a nukleáris fegyverek kísérletének két—három évre szóló felfüggesztését ajánlja, a nyugati világ egyes köreit kellemetlenül érintette.

E körök helyzetét és reakcióját hűen fejezi ki a Neue Züricher Zeitung kommentárjának címe: Rosszabbodott Washington helyzete a tárgyalásokon. Az egyszerű halandó persze azt mondja, a helyzet javult. Hiszen a szovjet javaslat még az amerikaiaknak is kedvező, ha az ő előbbi javaslatukat vesszük figyelembe.

A leszerelési kérdések problémáin túl semmi különös nem történt az elmúlt héten. Az olasz burzsoázia új kormányalakítási kísérlete lassan érdektelenné, szürkévé vált. Ami érdekesebb egy amerikai polgár öngyilkossága és tettének háttere, továbbá Adenauer nyugatnémet kancellár ausztriai látogatása.

TOVÄBBI „GYILKOSSÁG RÁGALMAZÁSSAL“

Nem is olyan régen történt, hogy Egyiptomban, Norman, a kanadai nagykövet néhányeme- letes ablakából kiugrott. Oka? A szenátus amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága az említett diplomatára ráfogta, hogy kapcsolatai vannak a kommunista párttal. Norman nagykövet a halált választotta, a hasonló „rágalmazások“ helyett. Ugyanis a bizottság a múlt napokban kihallgatásra^ beidézte W. K. Sherwoodot, az amerikai tudóst. Sherwood a Stanford) egyetemen adott elő. 41 éves, négy gyermekes családapa. — Egy szép napon, amikor az idézést megkapta, azzal távozott el otthonról, hogy mindennek véget vett, hogy öngyilkosságot követ el. A felesége nem vette komolyan. Este a laboratóriumban ájultan találta a felesége. Amíg átszállították a kórházba, a méreg megtette hatását.

A nagykövetük halálát^ a kanadai sajtó e cikk címével nevezte meg: „Gyilkosság, rágalmazással.“ Biztosan érdemes elgondolkozni afelől, hogy hogyan garázdálkodhat egy ilyen bizottság ilyen módszerekkel. De ne is csodálkozzunk.

Biztosan sokan emlékeznek a Föld sója című filmre, Clinton Jenckösö játszotta egyik főszerepét. Saját magát testesítette meg a híres sztrájkban. A Taft-Hartley törvény

hogy nem tartozik a kommunista oárthoz. Ezt megszegte. A bíróság, mint tanút állította oda az ismert Herwey Matu- sovot, aki kijelentette, hogy J nckösöt ismeri, mint a kommunista szervezet tagját. De egy néhány hónappal későbben Matusov kiadta a „hamis tanú" című könyvét. Itt leírta, hogy hogyan vallott hamisan az amerikai FBI-nak és hogy hogyan tanúskodott hamisan a Jenc- kösö ügyben. Jenckösö felebbe- zett. A logika azt diktálja, hogy a bíróság Jenckösöt felmenti. De a logika, az logika, és ezt természetesen az amerikai bíróságot nem érinti. — Nem hogy Jenckösöt nem mentették fel, hanem Matusovot letartóztatták, hamis tanúskodás vádjával; a bíróság előtt, vagy a könyvben.

Ilyen légkörben játszódnak le a fentemlített tragédiák. — Igaz, hogy az Egyesült Államokban a „MacCarthy-izmus" háttérbe szorult, de ahogy látjuk, nem annyira, hogy ne gyilkoljon.

„Az igazságügyi minisztérium és a különböző biztonsági szervek önkénye csökkent. A bírák

elutasították vádolni azokat a ♦

személyeket, akiket a kivizsgáló bizottság választott ki céltáblául. De a boszorkányüldözés tovább tart“ — írja a francia Le Monde.

BÉCS ÉS A KANCELLÁR

Sokan emlékszünk még 1938- ra. Akkor a német kancellár szintén meglátogatta Bécset. Ez volt az első főváros, ami hatalmába került.

Ma a helyzet más- Akkor sokat beszéltek a nagy német nemzetről, arról, hogy az osztrákok és a németek tulajdonképpen egy nemzet, és hogy kívánatos lenne a két „német törzsnek“ egyesülni.

Az 1957-es bécsi látogatás ezt a kényes kérdést diskreten vitán kívül hagyta. Főleg gazdasági problémákról tárgyaltak. Adenauer, a német polgárok, az úgynevezett „Anschluss“ előtti és a háború alatt szerzett vagyonát akarta. És javarészt meg is kapta.

Amikor arra gondolunk, hogy a nyugatnémet kancellár a semleges Ausztriában volt, sok embernek eszébe ötlik, hogy e két országnak milyen különböző a sorsa. Még két évvel ezelőtt Ausztria ugyanúgy volt elosztva, mint ahogyan ma Németország. Elég volt egy kevés reális gondolkodás és Ausztria ma egységes állam.

Adenauer kancellár tisztában volt azal, hogy a nyugatnémet lakosoknak ugyanilyen reális gondolkodás ötlik eszükbe, és éppen ezért a legenergikusab- ban elriasztotta őket. „A semleges Németország egy amerikai-szovjet konfliktus esetén a szovjetek számára zsákmány lenne — ezt beszéli be magának Adenauer nyugatnémet kancellár és ezzel ámítja a nyugatnémet lakosságot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy esetleges amerikaiszovjet konfliktus esetében védelem nélkül maradjunk. Ezért meg kell tennünk minden előzetes intézkedést, és nem engedhetjük meg magunknak a semlegességet.“

Ősszel lesznek Németországban a választások- Lehet, hogy a német lakosságnak választásokon más lesz a véleménye Németország semlegességéről, mint amilyen a mai nyugatnémet kancellár véleménye.

Június 18-án érkezett Prágából Bratislavába egy hatvan tagú külföldiekből álló csoport, akik résztvettek az 1957-es lidicei emlékünnepélyen. — Képünkön egy csoport csodálattal nézi Bratislava szépségét és építésének gyors fejlődését.

Skót bányászfiúk, durhami kollégisták és Bruce Turner dzsessz-együttese az angol fesztiváli küldöttségben

Az a küldöttség, amely az idén utazik majd a fesztiválra, a legnagyobb angol ifjúsági delegáció lesz, amely eddig ilyen jellegű összejövetelen résztvett. Július derekán az angol ifjúsági küldöttség elhagyja Anglia partjait és Moszkvának irányítja a gőzös kormánykerekét. Sokan mennek!

Middland, az angol iparvidék egyik legjelentősebb városa Vollerhampton. Innen 800 fiatal készül Moszkvába.

A hires Bruce Turner dzsessz-együttes is útrakél júliusban. Az eddigi hírek szerint Bruce a „Nagy klarinétos“ is megy, de ott lesznek az angol dédelgetett zenészei, a „trombitás" John Smith, „tromonos“ Dave Kelr, sőt Stane Greig zongorázik majd, Ray Poppe lesz a basz kürtös, míg a „dob varázsló" Kay Stobbs káprázatos kézjátékával ejti majd ámulatba közönségét.

Bruce Turner, amikor az előkészületekről érdeklődünk nála, a következőket mondotta: „Azt a zenét játszuk majd, amely a Harlem kis néger kocsmáiból indult el világhódító útjára. Tiszta dzsesszt játszunk, azt, amit még ennek a műfajnak tetőfokán ismertünk meg, és azt kívánjuk bemutatni, milyen volt a dzsessz, amikor még nem volt nagy üzlet.“

Roy Limpton egyike a skót bányász szakszervezetek ifjúsági küldötteinek. Roy az Eastwennysi Michael bányában dolgozik s a Szovjetunióban szeretne megismerkedni a fiatal szovjet bányászokkal.

Sidney Simmons harmincéves esztergályos egy dél-londoni gépgyár esztergályosa. Sok mindent tervez, de ezek közül a legnagyobb a következő: „Remélem, lesz arra lehetőségem, hogy az egyik szovjet családdal úgy éljek együtt huszonnégy órát, mint akármelyik családtag.“

Enid Buttler 19 éves technikumi tanuló az angol diák- szövetség egyik csoportját képviseli majd. „Azért megyek a fesztiválra, mert úgy vélem, ez a legnagyszerűbb lehetőség arra, hogy a fiatalok, akik távol élnek egymástól, találkozzanak és nézeteket cseréljenek" — mondta a fiatal leány, amikor beszéltünk vele.

De akad a küldöttségben más társadalmi osztálybeli, különböző politikai nézeteket valló fiatal is. James Thrower, húszéves egyetemi hallgató, aki a durhami előkelő Saint Chad kollégiumban tanul és igazhitű katolikusnak vallja magát. Moszkvában egyaránt szeretne találkozni az orosz ortodox egyház fiatal hívőivel és a komszomolistákkal is.

Nagy Britannia ifjainak és leányainak népes küldöttsége készül a moszkvai találkozóra s mindannyiuk közös vágya, reménye: békében találkozni és békében emlékezni egymásra!

Egyiptom ünnepe

Ifjúsági találkozók Magyarországon

H A KISZ szervezetek Mail gyarországon ifjúsági talál- j§ kozókat rendeztek.

H Salgótarjánban _ _ Nógrád j megye mintegy tízezer fialj faijai gyűltek össze s népes H küidöttséggel képviseltette Ü magát a Csehszlovák Ifjú— M sági Szövetség besztercebá- Ü nyai kerületének ifjúsága is. H A találkozón megjelent és §§ beszédet mondott dr- Mün- Ü nich Ferenc, a kormány első H elnökhelyettese. A színpom- Ü pás felvonulással kezdődő

H ünnepség keretében felavat- I táka KISZ zászlaját, melyet Ü a párt megyei intéző bizott- §§ sága adományozott az ifjú- Ü Ságnak.

j§ A viharsarok magyar,

s szlovák, román és délszláv ff fiataljai a Körös festői kör- H nyezetében, s a feldíszített s Szarvason rendezték találko- g zójukat teherautó-karavá- s nők, vonatok ontották ame- s gye minden részéből a fia- Ü tatokat, akik az Erzsébetid liget évszázados fái alatt 1 gyűltek össze. Meghallgatták s komócsin Zoltán, a KISZ H országos _szervező bizottsá- Ü gának vezetőjét, majd késő g estig szórakoztak. Már dél- 3 előtt 11 órától folyamatosan f§ csónakkirándulásokra indul- Ü tak az európahírű szarvasi H arborétumba.

Ü A Duna mellett Mohácson

= 1500 fiatal szórakozott. Esti H programjukon hajókirándu- § lás, sportverseny, lampionos §§ karnevál és táncmulatság 1 szerepelt. A találkozó részt- Ü vevői meghallgatták Kim M Szub Heb koreai fiatalt, a 1 DÍVSZ küldöttét, aki arról Ü számolt be, hogyan készül 1 a világ ifjúsága a VIT-re.

J. A. S. Daoey- angol brigádtábornok szemében könny csillogott, amikor 1956. június 16-án reggel 6 órakor Port Saidban elhagyta az egyiptomi partot és motorcsónakba szállt, amely egy brit hadihajó fedélzetére vitte. Volt mit siratnia: néhány perccel előbb adta át Abdalíah Azuni ezredesnek az egyiptomi vezérkar képviselőjének a Navy House kulcsait. Ekkor már az utolsó brit egységek is kivonultak Egyiptom területéről s így az egyiptomi brit tengerészeti hivatal székháza is Egyiptom birtokába ment át- Ez a tény azt jelentette, hogy végétért Egyiptom földjén az angol imperializmus uralma. A Navy House homlokzatára felszökött az egyiptomi lobogó és diadalmasan meglengette a szél... Két nappal később, június 18-án Egyiptom először ünnepelte meg új nemzeti ünnepét: a függetlenség és a Köztársaság Napját. Olyan pillanat volt ez, amelyre a szó legszorosabb értelmében évezredekig várt az ősi Egyiptom népe. Az európai országok lakói nem ismerik az idegen rabságnak olyan roppant távlatait, mint aminőket Egyiptomnak kellett elszenvednie. Már tíz évezreddel ezelőtt nép lakta a Nílus mentének oázisait, amely időszámításunk előtt három és fél ezredévvel már államokba, két királyságba tömörült. Időszámításunk előtt a VI. évszázadban asszíriaiak, majd perzsák vették uralmuk alá Egyiptomot, amely ettől kezdve sohasem vált többé szabaddá. Legutóbb angol, francia tőkések rabolták meg az egyiptomi paraszt verejtékét és emberi méltóságát s Egyiptom, amelyet az ókorban a „Nílus ajándéka“- nak neveztek, a Nílus átkává nyomorodott. Két és félezer esztendőnek kellett eltelnie, amíg felragyogott felette a szabadság napja.

Az új egyiptomi kormányzatra — amelynek élén Gamal Abdái Nasszer államelnök áll,

— két roppant (éladat hárul. Hozzá kellett látnia egy szegény és elmaradott ország felemelésének történelmi művéhez

— s ugyanakkor biztosítania kellett az újonnan kivívott függetlenség hatásos védelmét is. Ami az első feladatot illeti, a

belső újjászületés, amely az elavult királyi rendszer öt esztendővel ezelőtt történt megdöntése óta megkezdődött, most a szabadság frissítő levegőjében folyhatott tovább. Egyiptom haiad a gazdasági emelkedés útján.

Földreformot hajtottak végre, amely 200 acre-ban (kb. 140 holdban) szabta meo a földbirtok felső határát, s egy-egy nincstelennek 2—5 acre (másfél- 3 Vi hold) nagyságú területet juttatott, mérsékelt áron, amelyet 30 évi részlettel törleszthet. Sajátos termelő szövetkezetek is alakultak, amelyek meghagyják ugyan a tagok saját földtulajdonát, de táblás gazdálkodást alakítanak ki. A paraszt, aki eddig a külföldi monopólium, a technikai nyomorúság, rabszolgaságában

görnyedt: már felemelheti a fejét- Üj hidak ívelik át a Nílust, megvalósulóban az Azuáni- gát nagy terve. Évenként 372 iskola terjeszti a betűt és a világosságot s a nők a meg- vetettség állapotából az állam- polgári egyenjogúság helyzetére emelkedtek fel; a legutóbbi szavazáson 145 000 nő járult az urnákhoz. Kairóban és másutt nagyszabású építkezések folynak: az ősi Egyiptom fiatalodik, szépül, erőben gyarapodik, szellemben magasodik a nemzeti függetlenség légkörében.

Ami a második feladatot illeti: a függetlenség védelme állandó éberséget, határozottságot követel meg a kormányzattól. Az imperialisták egyetlen percre sem mondtak le Szuezről. Egyiptomról. Előbb az ismeretes angol-francia-izraeli agresz- sziót hajtották végre Egviptoin ellen, majd a Szuezi-csatorna bojkottját kísérelték meg. Mindez: összeomlott. Ebben

nemcsupán az egyiptomi kormány álhatatossága, az egyiptomi nép hősi helytállása játszott szerepet, hanem az arab népek szolidaritásának ereje, a közvéleményének erkölcsi segítsége, s eléggé fel nem becsülhető mértékben az az erkölcsi és gazdasági politikai támogatás, amelyben a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, részesítették és részesítik ma is Egyiptomot.

Egyiptomnak sok nehéz küzdelmet kell még megvívnia, függetlensége érdekében. Az Eisenhower-doktrina, amely az arab országok egységének megbontására törekedik, növekedő fenyegetést állít a függetlenség ellenében. Az egyiptomi függetlenség ügye — csak úgy, mint az _ összes arab országok, az összes gyarmati országok függetlenségének ügye — a történelem haladásának megállíthatatlan előrefolyó áramában tör előre.

Ez az ügy legyőzhetetlen.

Mi szívesen ismételjük azokat a szavakat, amelyeket Nasszer mondott egy esztendővel ezelőtt, amidőn az egyiptomi lobogó felkúszott a Fort Said-i árbóerúdra: „Hirdesd lobogó az egész világnak, hogy Egyiptom felszabadult, hogy mostantól fogva mindig csak előre fog menni, s hogv semmi sem akadályozhatja meg haladásában".

N — T

A Szuezi-csatorna torkolata Portszaldnál

IGEN, VAGY NEM ?

A nyugatnémet polgári védelmi szervezet nemrégen ankétot rendezett és egynéhány ezer nyugatnémetnek feltette a következő kérdést:

„Mit tenne, ha megtudná, hogy ellenséges repülőgépek közelednek és egy pillanat múlva várható, hogy hidrogénbombát dobnak városunkra“.

^Érdekes kérdés. De a válaszok kevésbé voltak érdekesek: „Szaladnék, ahogy csak bírnék"

— feleltek egyesek. „Agyban maradnék“ — ez mások felelete. „Öngyilkosságot követnék el a családommal együtt“ — hangzott, egy más _ felelet. „Imádkoznék", „Számomra mindegy lenne", és végül „Nem tehetnénk semmit se“.

Ahogy látjuk, minden kérdezett saját természetének megfelelően reagál. De hogy nem tehetnének semmit se, ez mégsem egészen igaz. Természetesen nem gondolunk arra a percre, amikor a bombák már esnek, hanem mára, ezekre a napokra.

A megegyezés a leszerelés kérdésével kapcsolatban még sosem állt olyan közel, mint e napokban. A Szovjetunió új javaslatot terjesztett elő — ha megszámolnánk, talán már a századik — a nukleáris fegyverek kísérletezésének beszüntetésére. A múlt hónapokban és hetekben a nyugati hatalmak képviselői ellenvetéseket prédikáljak a kísérletezések azonnali beszüntetése ellen. Azzal érveltek, hogy nem lehet garantálni, hogy ne kísérletezzenek titokban, holott egy egész sor szakember azt állította, hogy a nukleáris robbantást nem lehet eltitkolni. És most. a Szovjetunió előáll egy új javaslattal, hogy a Szovjetunió, Amerika, Nagy-Britannia és a Csendes öceán területén ellenőrző állomásokat létesítsenek, amelyek ellenőriznék a kísér- I létezés tilalmát.

Ez ellen nehéz lesz ellenvetéseket felhozni! E javaslat megvalósítása még nem rendezne mindent. De az eddigi sikertelen tárgyalások határköve lehetne. Nagyobb bizalom fejlődne ki, és a bizalommal más lehetőségek is várhatók.

Téves lenne bebeszélnünk magunknak, hogy minden a legnagyobb rendjén van, és hogy nincs semmi akadály Ezekre az akadályokra a „The People“ angol lap figyelmeztet. Az említett lap szerint Radford admirális (az amerikai vezérkar főnöke) és a republikánusók jobb szárnyának politikusai, megakadályozták az első gyors és merész leszerelési lépés reményeit.

Három héttel ezelőtt Stassen (az amerikai képviselő) és Zórin (a szovjet képviselő) a megegyezés határán voltak. Ekkor Radford admirális és jóbarátjai kerültek a színre ... Meggyőzték Eisenhower elnököt, hogy hátráljon — írja az említett lap.

És valóban úgy látszik, hogy az amerikai képviselői sokkal kevesebb „merész“ instrukciót kapott, mint három héttel ezelőtt.

Valamikor az amerikaiak és a nyugati hatalmak azt kiabálták: ellenőrzés, először ellenőrzés, ellenőrzés alá vessék magukat! A Szovjetunió szavuknál fogta őket. Ellenőrző állomásokat javasol, hogy biztosítsák a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések ellenőrzését. Légiellenőrzés alá javasolja Európa területét is.

De a helyzet arra vall, hogy az amerikaiak — nem először

— a legnagyobb gyorsasággal visszatáncolnak. No, meglátjuk.

— lac —