Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-11 / 24. szám
Nagy Nyári Versenyünk O tt, ahol a Vág-Duna egyesül a Dunával, Csallóköz délkeleti félsziget jellegű földnyelvén terül el a város. Már az ősidőkben emberektől lakott terület. A rómaiak után először 1037-ben említik az okiratok. Később itt épült fel az akkori Magyarország egyik legnagyobb és legerősebb vára. Mátyás király a vár fejlesztésén kívül magát a várost is falakkal vetette körül. A török elleni harcok majd az 1848-49-es szabadságharc idején az egész város, de különösen a vár rendszere igen jelentős szerepet játszott. Klapka vezetésével 1849-ben ez a vár harcolt a legtovább a császári haderők ellen. A város lakói földműveléssel, Kereskedelemmel és iparral foglalkoztak már a középkorban is. llajómühelyében készült hajók szállították Csallóköz gabonáját idegen országokba és hozták az ipari termékeket Magyarországra. Az élénk gazdasági és kereskedelmi élei lehetővé tette, hogy a városban már korán kialakuljon a kultúrális élet. — Csokonai Vitéz Mihály itt lett szerelmes egy gazdag gabona- kereskedő lányába és itt írta legszebb szerelmi költeményeit a Lilla dalokat. Itt született a legnagyobb magyar regényíró, Jókai Mór. Ez a város szülte a nagy magyar zeneszerzőt, Lehár Ferencet. A kapitalizmus kialakulásával a óáros jelentősége csökkent. Egészen a felszabadulásig nem alakult kr itt jelentősebb ipar. ,4 hajóépítők apróbb műhelyekben, csupán javító munkálatokat végeztek, kisiparosai nyoCsak az tudja igazán felmérni, mit jelent az ősz, akit még kötnek az iskola padjai Mert milyen ez a kötés? A kutyának se jő, ha a fához kötik és éppen akkor, amikor a legjobb kedve lenne — menni. A gyerek meg olyan csodabogár, hogy ha megérzi maga körül a visz- szatartó erőket, hát örökké azon jár az esze, hogyan szabadulhatna. Becsengettek, riasztót jeleztek, — mintha a diáknak nem lenne füle — s a pataki tanítóképző udvarán egy-két cigarettázó nagyobb diákon kívül egy árva lélek se. Én ragadok meg csupán a levelüket hullajtó fák alatt, felcsapok természetszemlélőnek Ágaskodik a szemem a fák koronáira, a légcsavarszerűen repülő levelekre és a jó szándékot eligazítom magamban, hogy nem lógósnak maradok kint, hanem a természet törvényeiben, vagy ellentmondásaiban tájékozódónak. Más szóval megállapítani, hogy a szél karján búcsútáncot járó levelek füttyszóra, esetleg dobbantásra nem ug- ranak-e fel eredeti helyükre, az ágakra. Mire azonban idáig érek gondolataim pázsitgatásában, megszólal bennem egy hang. — Ereggy be! — Ej, még kint se voltam — tromfol rá egy másik. — Ne vitatkozz! Bige tanár úrral hatodszor van órád, ne keresd a bajt. Igazat adok jobbik énemnek és nyakamba szedem a lábam. A tanár úr úgyis kedvencem, mióta azt az esetet meghallottam a bundásokkal. Mért ne lennék hát ott az óráján! Igaz, a rajz nem fekszik nekem. Az alma felpingálása kínosan fárasztó, pedig megenni mennyire szeretem. De ha rajzolni kell, az én lapomon daganaté az, vagy ijesztő dudor, csak nem alma. Az étvágyamat is elrontja a kezem. Barátaim egy némelyikének sikerül a vonalak meghúzása, a forma eltalálása; a kecses szár, a szem és a dudorok mosolyának érzékeltetése. Ha lehetne, éjszaka kicserélném a kezem! Az osztály hangos, kiáltásra, nevetésre kullogóhak szegődik a zümmögés és a zaj, mint magas víz a partra, kihúzódik a folyosóra. Erről tudom meg, hogy a tanár úr csak úgy elgondolkozhatott valahol, mint én a kertben. Óvatosan nyitom az ajtót. Társaim üdvrivalgásában térdig a lábam. — Nézd csak a Kukac! — Beleesett az almába, azért késett! — Röhögjetek, bolondozzatok — mondom felborzoltán — de a kukacot hagyjátok már! Erre a megjegyzésemre nem folytatják tovább a kukacolást, inkább a rajzoláshoz nélkülözhetetlen falovat nyikorgatják, abba ölik a kedvüket. Hanem a tegnapról felkapott becenév, amit félkézről osztogatnak most nekem, megkeseríti a nyálamat. Természetrajz órán ugyanis az almáról feleltem, s mivel több egészséges gondolat nem jgtott eszembe róla, felhívtam a tanár úr figyelmét, hogy veszedelmes ellensége van. — Mi? No mondd! — kezdte érdekelni a dolog. — A kukac. Röhögött az osztály, mert, hogy mi az a kukac, van-e VAROS A DUNA PARTJA« int az egész város, a hajó- gyártás is a felszabadít- Ifi lás ut^n lendült fel. Míg a régi időben csak ha- jójavítással, esetleg fából készült hajók gyártásával foglalkoztak, most a modern gépekkel, felszerelésekkel ellátott gyár, amely egyedülálló Szlovákiában, korszerű személyszállító és tehervontató hajókat gyárt. A gyár elsősorban külföld, főleg a Szovjetunió számára készít modern folyami hajókat. Az ügyeskezű munkások készítményeit az egész világon elismerik és a karcsú hajók messzire elviszik jó hírét úgy a városnak, mint magának a gyárnak, A gyár munkásait nemrégiben nagy kitüntetés érte. Jó munkájukért elnyerték a nehézipari minisztérium Vörös Vándorzászlóját. Ez bizonyít ja hogy a hajógyár munkásai méltó folytatói a város munkássága harcos tradícióinak. A gyár hajói ott szelik a vizet a Volga- Don csatornán, hirdetve a szovjet és csehszlovák munkásság örök barátságát. A város kultúrális élete is virágzásnak indúlt. Több iskola, köztük ipari iskola alakult és itt a székhelye a Magyar Teriden Színháznak is. Közel a városhoz van Csehszlovákia legnagyobb faluja, Gát a. A falu közelében 1949- ben vállalkozó szellemű, lelkes fiatalok a mocsaras, kies földterületet feltörték, csatornázták és termővé tették. A hajdani vadlibák, vadkacsák országa he-# Igén virágzó szövetkezetei alakítottak. Ez a szövetkezet ma egyike legvirágzóbb szövetkezeteinknek hazánkban. A lakói fiatalok, azóta már megnősültek és egy egész új, modern falut építettek maguknak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központja nagy elismeréssel fogadta a fiataloknak ezt a kezdeményezését. Mindjárt az első évben az Ifjúsági Falu keretén belül traktoros-iskolát létesítettek. A fiatalok munkája eredményes volt. Nagy része volt ebben annak, hogy a magyar fiatalok is bekapcsolódtak ebbe a munkába. Nem sokat törődtek szüleik aggodalmaskodó magatartásával, jelentkeztek a traktoros tanfolyamra és segítettek feltörni a szűz földet, felszántani a mes- (lyélcet. ,' fiatalok hősies úttörő munI kajáról Szabó Béla riport- pk könyvet írt, „Az ifjúság * * mély szeretete felszabadult hazánk iránt szülte az Ifjúsági Falu eszméjét..." írja a szerző. Mt csehszlovákiai fiatalok örökké büszkék maradunk erre az úttörő munkára. Büszkék vagyunk a falutól nem messze, a városban nevelkedő ifjú hajóépítőkre is. Munkájuk kifejezi felszabadult ifjúságunk legyőzhetetlen alkotó erejét. * * * Ezek után nem lesz nehéz eltalálni, Hogy melyik városról van a riportban szó. A megfejtéshez küldjétek be a város nevét. Megfejtési határidő június 22-ikemorogtak. A városban nagy tömegben alakult ki a proletariátus. a sanyarogva elü dolgozó nyomortanyáikat, az úgynevezett „fecskefészkeket“ a várost körülöleli) erődrendszer mentén ütötték fel. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a város a magyar munkásmozgalom egyik fellegvára lett. Itt vezette a dolgozók jobb életéért folyó küzdelemben a város és a környék munkásait a Csehszlovák Kommunista Párt egyik mártírja, Steiner Cábor. Mező János kommunista szenátor is itt küzdött. A dolgozók jobb életéért és a fasizmus elleni küzdelemben mindkelten az életüket áldozták. Harcuk nem volt hiábavaló.’'A felszabadulás után a város virágzásnak indúlt és dolgozói magyarok, szlovákok közös erővel foglak hozzá a jobb élet megteremtéséhez. Az új lakóházak ezrei épültek fel, a város kiterebélyesedett, szétfeszítette az őt körülölelő falakat. keze, van-e lába, meg aztán belefér-e egyáltalán az almába? — Póridról Pondró az! — kiabálták. Én meg elkönyveltem magamban, hogy elég szűk a Duna- Tisza köze, mégse jártatok Gö- mörországban, a palócok földjén. Mert akkor tudnátok, hogy ott az almában kukac terem. Ezt különben meg is mondtam. Nekem használt. Ügy látszik a csúf név rajtam marad. Annyi baj legyen. Ecsedi tanár úrnak se görbül meg tőle a háta. Pedig az övé nem is kukac, bige! Mintha óriás tóba lépne a tengerbe, a mennyezetet verő zsivaj kicsapódik a teremből. Az ajtóban Bige tanár úr szemüvege csillog; figyelő szemmel, összevont szemöldökkel valamennyien a táblára nézünk, mintha a hosszú szünetben máson nem is járt volna az eszünk, csak azon, hogy lehetne a fekete táblát rajzlapra állítani. .— Gyorsan a rajztáblákért! — adja a parancsot. Tizen ugranak a szertárba! — szedik ölre a táblákat és kezdik osztogatni, a lányokon. Megkapjuk a feladatot is. Csupor kerül az asztalra, a terem minden pontjáról jól látható csupor. — Rajzlapra kell varázsolni. Legszívesebben elemelném az asztalról, hogy ne szomorítsa a telkemet. Mert hogyan lehet azt lerajzolni? Elég közel ülök hozzá, talán azért zavarja a szemem. — Hát ez mi? — kérdi úgy, mintha még nem látott volna csuprot. — Ez csupor! — mutatok a rajzlapra. — Öregem, ha ez csupor, akkor az az asztali tárgy micsoda? — Az is olyasmi! — Nehéz a kezed és rossz az iiányzékod. Érted, öregem, az irányzékod ? — A kezem bírja a ceruzát és a szemem látja a két csuprot. Az egyik az asztalon, a másik meg a rajzlapon! A felszabadító csengöszó elhangzásakor én pattanok fel elsőnek a rajztáblákat összeszedni. Pár perc alatt végzek a feladattal. Elsőségtől felbuzdultan, a csuporra szomorodottan, zsebre dugott kézzel csúszok ki a szettárból. És ekkor megint rajtam akad meg a tanár úr pillantása. — No, mutasd csak a csuprot — szólít ismét nevetve. Leemelem az asztalról és mutatom. — Nem azt, öregem, a rajzodat! Elökerítem és a kezébe adom- Távolról és közelről nézegeti, vizsgáltatja, majd megjegyzi: — Kevés van ezen a csuporból. — Rajta van az egész, egy kicsit az árnyéka is — bizonygatom. — Haj, haj, szegény gyerekek, nehéz kezúek vagytok! — Erre semmit, a feleleteidre kapsz egy jó pontot. És kezet fog velem. Szavam nincs, mert szegény gyerekek és nehéz kezúek vagyunk valamennyien. A folyosón női a tekintélyem osztálytársaim szemében: jó pontot kaptam. Hogy miféle portéka a jó pont a Bige tanár úr pultja alatt, arra még visz- szatérek. MÄCS JÓZSEF Kedves olvasóink! Ezen az oldalon közöljük nagy nyári versenyünk első kérdését. Reméljük; könnyen kitaláljátok a város nevét, amelyről a cikk szól. Hisszük, hogy a cikk tartalma is érdekelni fog benneteket és sok minden érdekeset tudtok meg a város történetéből és jelenéről. Mellékelten, az itt közölt levelezőlappal mutatjuk a példát, hogyan kell a megfejtést beküldeni. A levelezőlapon közölt város neve természetesen kigondolt, nektek mindig a helyes megfejtést kell a helyébe írni. A beküldött helyes megfejtés csak a VERSENYSZELVÉNY mellékelésével érvényes. A VERSENYSZELVÉNY-t a lapból kell kivágni, és a levelezőlapra raragasztani. Akinek nincs kéznél ragasztója, beküldheti a megfejtést a VERSENYSZELVÉNNYEL együtt is, de LEGKÉSŐBB JÚNIUS 22-ig. Tekintettel a közeledő szünidőre és a szabadságolások idejére, ne felejtsétek el az Új Ifjúságot időben nyári lakhelyetekre megrendelni. A helyes megfejtést mindig két héttel a kérdés megjelenése után közöljük, mikor már a beküldési határidő letelt. Addig a helyes megfejtést a szerkesztőség tagjai — akik nem vehetnek részt a versenyben — teljes titokban tartják. A díjakat elsősorban azok között sorsoljuk ki, akik mind a nyolc kérdést helyesen fejtették meg. A sorsolás nyilvános lesz, az olvasók által ellenőrizhető, mégpedig azon a járási székhelyen, amely járásból legtöbb megfejtés érkezett be. Az utolsó kérdést július 50-i számunkban közöljük, a sorsolás pedig augusztus 15-án lesz. Sok sikert a megfejtéshez! Várjuk megjegyzéseiteket és tapasztalataitokat a versennyel kapcsolatban. Szerkesztőség NE FELEJTSD EL A VERSENYSZELVÉNYT KIVÁGNI, AMELYET FENT A BALSAROKBAN HELYEZTÜNK EL. Cj IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantil nyomda, 01, n. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 51.20 '■'’•■iesatd a Posta Hírlapszolgálata. A-79239 Bige tanár úr kezet fog velem
