Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-21 / 21. szám

pENDŐR. kél« egyenruhája önkénytelenül is _ tiszteletet, megbecsülést ébreszt mindenkiben. De tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszintén, hogy sokszor gondolunk rájuk haraggal is. őszintén bevallva sok esetben én sem vagyok különb másoknál, különösen mikor valahol a bratislavai utcákon várok a zöld jelzésre. S néha csak betyárkodásből is átszalad az ember az1 úttesten, akkor is, ha pirosat mutat a jelző. Ha pedig megszólal a figyelmeztető sípszó, haragosan nézünk hátra és őt szidjuk, ha fegyelemsértésért jogosan megbüntet bennünket. Nem is szólva a gépkocsivezetőkről, kik habár elfogódottan is szinte ősi ellenségüknek tekintik a forgalmi rendszabályok betartását őrző rendőröket. Pedig csak az érdekünkben történik, ha a piros jelzés ellenére igyekszünk átjutni az út másik oldalára és megbüntetnek bennünket. Igaz, ezt pénztárcánk bánja meg, de ennek árán megtanuljuk, hogy a forgalmi rendszabályokat sose sértsük meg felelőtlenül, hisz ez könnyen egészségünkbe, de életünkbe is kerülhet.

Vannak, akik valóságos rémnek tekintik a rendőröket, különösen a közforgalmiakat, pedig nem azok, mert kötelességüket teljesítik, amikor leállítva a gépkocsikat ellenőrzik azok állapotát a kocsivezető iratait

Ez nem igaz. Az azonban valóban igaz, hogy az ellenőrzés folytán a traktorokon nagyon sok esetben akad valami hiba, amivel a forgalmat veszélyzte- tik. Igaz, erre mondhatnánk azt is, hogy a traktoroknál szántás-vetés, vagy más mezei munka közben hamarabb akad hiba, mert valami esetleg, lerá- zódik. Ez azonban nem jogosíthatja a vezetőket arra, hogy például a biztosítékokat 10 filléresekkel vagy szegekkel pótolják.

Nemrégiben saját szememmel győződtem meg arról, hogy mennyire szükség van az állandó ellenőrzésre. Éppen Nagy- megyeren jártam és kihasználtam az alkalmat, mikór láttam, hogy az egyik közforgalmi rendőr ellenőrző körútra indul. Kiváncsi voltam munkájára és arra, vajon melyik fél oldalán van az igazság, a gépkocsivezetőkén-e vagy a közforgalmi rendőrökén.

Nem mentünk messzire, csak az alistáli útra. Itt megállva kíváncsian vártam a fejleményeket, s közben a szolgálatát teljesítő rendőrrel Mateja Vendellel és Lukovickyval a feletszükség van az állandó ellenőrzésre. A múlt hónapban például, amikor szigorúan ellenőriztük a közlekedést, nem történt egyetlen baleset sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez teljesen a mi munkánk eredménye,' de mégis nagy részünk volt benne.

Itt megszakadt a beszélgetés, mert jött egy gépkocsi. Mateja elvtárs leállította és megkezdődött a gépkocsi alapos ellenőrzése. Bizony akadt hiba jócskán. A kocsi a régi gyártmányú és kissé elhanyagolt állapotban volt, de a vezető nem lett megbüntetve. Mateja elvtárs udvariasan figyelmeztette, hogy vigyázva hajtson, nehogy valami baleset történjék és elrendelte a kocsi rendbehozását.

Most már elég gyakran akadt munka. Egyre-másra jöttek az autók, motorkerékpárok, traktorok. Nem akarok mindent felsorolni, így csak egy példát említek, egy traktoristát. Ellenőrzés közben kiderült, hogy a vezető két biztosítékot régi rozsdás szögekkel pótolt. Igaz, hogy most úgy húzatták a traktort, mert éppen javításra

S?S* Ez a traktoros figyelmetlenségének az eredménye.

eB azt, hogy nincs-e ittas állapotban. S ha a gépkocsi vagy vezető olyan állapotban van,

ogy veszélyezteti a forgalmat, jogosan büntetik meg és állítják le. Ezzel megelőzik a baleseteket, vagy_legalább is csökkentik azok_ számát és sok-sok ember egészségét, vagy akár életét mentik meg ezzel, nem számítva az anyagiakat.

Különösen a traktorosok azok, kik leginkább hajlanak arra, hogy haragudjanak a közforgalmira, már csak azért is, mert ügy vélik — elég helytelenül — hogy leginkább őket ellenőrzik.

tesével beszélgettünk a szolgálatokról, balesetekről és' sok mindenről.

T- Bizony nem a legkellemesebb dolog télen, nyáron köny- nyeket fakasztó hidegben, szél- fúvásban, vagy ! perzselő, napsütésben kiáltani az útra és ott teljesíteni a nehéz szolgálatot, ellenőrizni a gépkocsikat — mondja Lukovicky elvtárs. Nem is szórakozásból tesszük ezt, hanem szolgálati kötelességünkből kifolyólag és a gépkocsivezetők érdekében, mert nagy

vitték, de a szögeket egész biztosan nem a húzatásra tette oda, mert a húzatás alatt a motor nem működött, így hát nem lett volna szükség a szegekre sem.

Nem tölthettem sok időt Mateja elvtárssal, mert jöttek értünk, hogy Csilizradványon valami baleset történt, A szerencsétlenség színhelyén, a Ba- lony felé vezető út egyik kanyarulatában egy traktor nekihajtott egy személyautónak. A vizsgálat során kiderült, hogy az összeütközést a traktoros okozta, figyelmetlenségével. A személyautót egészen a partra szorította, nekihajtott és körülbelül 200.- korona kárt okozott a karosszérián.

Íme, ezek a példák bizonyítják, hogy milyen nagy szükség van az autók és más forgalmi eszközök alapos és gyakori ellenőrzésére. Ezek bizonyítják azt is, hogy sok esetben milyen jogtalanul pálcát törünk a forgalmi rendőrök fölött, ha azok ellenőrzés közben a talált hibákért jogosan megbüntetik a gépkocsivezetőt.

(v)

HOL VANNAK A FIATALOK?

Voltak idők, voltak, de már a tagok közül valaki megfizette elmúlottak — énekelhetik az a tagsági díját, ipolysági járásban a felsősze- — A GTÄ-on nem foghatunk merédi GTÄ-n a fiatalok. Hiszen semmibe se, kultúrtevékenység- még két évvel ezelőtt sokat re nincs időnk, a fiatalok nem írtak az ifjúsági brigádosokról, akarnak faliújságot készíteni, hát még az ipolyságiakról. És és tagsági gyűlést nem lehet ma? Ma már egyetlenegy ifjú- összehívni. A brigádközpontok- sági brigádjuk sincsen. Vajon ró! a CSISZ tagok a falusi szőrűiért? A CSISZ alapszerveze- vetkezetek gyűléseire járnak, teinek funkcionáriusai amint Hát ez a helyzet?

Hanuska elvtárs, a GTÄ igaz- — Nem egészen — mondja gatója mondja „kissé kényei- Hucík elvtárs, az FSZM üzemi mesek lettek“. vezetőségének elnöke — és az

— Nálunk nincsenek fiatalok, igazgató elvtárs bólintgat. Ho- ezért semmihez sem foghatunk gyan lehetséges, hogy itt vala- — jelentették ki nemrég az mikor a CSISZ szervezet olyan alapszervezet vezetőségi tagjai, jól dolgozott? Hiszen a GXÄ Vajon valóban ilyen a helyzet? nem változott meg, ugyanaz, összeszámoltuk a fiatalokat, ami volt.

Felsőszemeréden az adminiszt- a CSISZ tagok szerencsére rációban és a műhelyben 13 megemberelték magukat. A CSISZ tag dolgozik. Az egegi CSISZ járási vezetőségének és az egyházmaróti brigádköz- funkcionáriusai is eljöttek a ve- pontok túlnyomó részben ifjú- zetőségi gyűlésre és felfedték sági brigádokból állnak. Négy- a hiányokat. Greco és Krizik venegv CSISZ tagot számoltunk elvtárs, a CSISZ járási vezetőin össze. Munkájukat csak dí- ségének tagjai belátták hibáju- csérni tudjuk. Itt dolgozik Ste- pat. Régebben ők irányították fan Pavelka CSISZ tag is, egyi- a szervezeti életet és most is ke a legjobb traktoristáknak, segítenek majd. Jó munkát csak Már ma 165%-ra teljesíti a akkor végezhetnek, ha jól vá- tervet. Ugyanezt mondhatjuk fosztják meg a vezetőséget és a többi fiatal traktorosról is. A alaposan kidolgozzák a munka- brigádközpontban nincs, aki a tervet. Már ki is tűzték felada- CS1SZ tagok munkáját irányít- taikat. Két ifjúsági brigádot hatná,_ annak ellenére, hogy akarnak alapítani, a terv telje- a GTÁ-on dolgozik az elnökség sítését akarják kiértékelni, a egyik tagja és a CSISZ járási traktoristák között ki akarják vezetősége plénumának két szélesíteni a versenyt, és gon- tagja. A hiányt több okkal ma- doskodni kívánnak a GTÄ kul- gyarázhatjuk. A legtöbb hiba turális életéről is. elsősorban azért történt, mert a felsőszemerédi CSISZ tagok a vezetőség gyengén dolgozott, elhatározták, hogy eltávolítják Csak nagy ritkán tartottak ve- az eddigi hiányokat és kipótol- zetőségi gyűlést, tagsági gyűlés ják a mulasztottakat. Hisszük, még egyaltalában nem volt. hogy igyekezetük sikerrel jár. Már azzal is megelégedtek, ha (cik)

Balázs József, Mitev Mihály és Dobis Daniel már előre örülnek hogy újjáéled a szervezeti élet a gépállomáson is.

414©©©

UV W WnüW IX V»wV

Ä tapolcsányi Viliam Siroky textilüzemek dolgozói a férfiöltönyök készítésével foglalkoznak. Leginkább azon igyekeznek, hogy a vásárlók kívánságait még nagyobb ’mértékben kielégíthessék, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40-ik évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, melyek a termelékenység emelésére vonatkoznak. Az új szalagrendszer bevezetésével naponta 80 gyártmánnyal termelnek többet, megtakarítanak 6—10 munkaerőt és így 414.000.— koronával csökkentik az önköltséget.

Első képünkön egy nyári férfiöltöny főpróbáját látjuk.

A második képünkön bemutatjuk az üzem legjobb munkását Marta Koseekát, aki a tervet állandóan 175%-ra teljesíti, és már 13 hónapja tartja az első helvet.

Dübörgő vonatokon szikár arcú parasztemberek érkeztek Bratislavába. A városba érve is változatlanok maradtak, mint a füstölgő mozdonyok. Otthonosan érezve, határozott léptekkel igyekeztek a nyüzsgő tömegben. Hosszúszárú pipájukból bodros füstkarikákban dohányillat terjeng.

— Kik ezek az emberek? Honnan jöttek? — érdeklődnek irántuk a városi dolgozók,e

Egy-egy megszólított örömmel újságolja, hogy ök bizony nagy dologban járnak. Eljöttek azokért a jutalmakért, melyeket az állattenyésztésben megrendezett országos verseny győzteseinek ünnepélyesen átad a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal. Negyven szövetkezet számos dolgozója hírnevet szerzett és pénzt leap a jól végzett munkáért.

Az állatgondozók alig vették észre az idő múlását, miután beszélgetés és ismerkedés közben elértek a helyszínre, a Megbízotti Hivatal üléstermébe. Fürkésző tekintetük végig kutatják egymást, s huncutkás mosolyok jelennek meg az arcokon. Ök megértik egymás gondolatát is, de mi csak kíváncsiskodunk, találgatjuk, vajon mit gondolnak, hogy érzik magukat a jutalom kiosztása előtt.

A beszámoló már javában folyik, amikor nyílik az ajtó. Egy megszeppent legény szem- lesütve toppan be rajta s öt egy simára borotvált arcú, középkorú ember követi. Beültek egy üres padba. A fiatal_ legény merően a padot nézi, a társa pedig az előadót.

— No, végre, hogy egy fiatal is közénk kerül! Már csak néhány asszony kellene még ide, és rendjén lenne minden — súgja fülembe a mellettem ülő Vanyo András, a bodollói EFSZ juhásza.

— Valóban, akkor rendjén

ICiiCUdeicitclc

lenne a dolog — bizonyítottam a juhásznak, akinek éppen akkor olvasták a nevét és átadtak neki egy 800 koronáról szóló betétkönyvet.

Vanyo András sokáig gyönyörködve nézegette a birtokába jutott értékes könyvecskét, én meg töprengtem a fiimegjegyeztem volna belőle. — Egyedül az járt az eszemben, hogy miért nem jutottak el a győzelemig a fiatalok, és a nők, akiknek az országépítés nehéz munkájában nem kis szerep jutott.

Ebéd közben mentő gondolatom támadt, miután az állatLengyel Sanyi és Nagy András beszélgetés közben

lembe súgott megjegyzésen. A beszámolóra sem figyeltem, csak később tudtam meg azt is, hogy a szövetkezetek versenyében az első helyezett a daj- tai EFSZ (nagyszombati járás), 10 000 korona jutalomban részesült. Szimentáli teheneiktől átlagosan 3 560 literes tejhozamot értek el a múlt évben. A második helyezett, a tölgyesi EFSZ, szintén 10 000 korona jutalmat kapott. Pinzgaui teheneiknek évi átlagos tejhozama 2 460 liter volt. Harmadik a tanyi szövetkezet, amely, ugyancsak 10 000 korong jutalmat kapott. Ez az „értékes", az állattenyésztőket gyönyörködtető beszámoló elsuhant a fülem mellett anélkül, hogy valamit

tenyésztők és etetők között • megindult a feszélytelen tere- fere. Itt az alkalom, hogy én is eljussak ahhoz a legényhez, aki fehér hollóként csöppent az „öregek“ közé. Az ó arcáról is eltűnt a félelem, s megeredt nyelve a sok kérdezósködésre. Hogyan csinálták ezt, meg azt, és miért ? Mindent tudni akart. Mindeji titkot egyszerre szeretett volna feltárni a tapasztalatok gazdag kincsesbányájából. A kérdéseket hasznos feleletek követték. A kitüntetettek kitüntetésnek vették, hogy tanácsot adhatnak a jövő nemzedék egyik képviseltjének.

Ha ő ennyit kérdez és ennyi feleletet kap, mi is kérdezhetünk tőle valamit.

— Hogyan került ide? Miért félt. az első percekben?

A megbátorodott legény elmosolyodott és így kezdte beszédét, illetve történetét:

— Édesanyámat tüntették ki, nem engem — mondotta elér- zékenyülve. Tiszta szeme lobot vetett, amikor az „édesanyám." szó elhagyta az ajkát — őneki kellett volna idejönnie, de engem küldött. Azt mondta: „Laci fiam, te menj oda, több hasznát veheted, mint én. Előtted az élet. Szerezz minél több tapasztalatot, hogy jobban boldogulj“.

Lengyelné, a kassaújfalusi szövetkezet kitüntetett dolgozója nem az első asszony, aki így gondolkodik. Számos asz- szonytársa megelőzi a férfiakat, és győz a nehéz munkaszakaszon. De a nyilvánosság előtt szerénységből, vagy ki tudja miért, nem mutatkoznak meg ünnepenként. Szabad idejükben is dolgoznak, nevelik gyermekeiket, hogy azok szüleiknél is szebb eredményeket érjenek el, híresebb emberekké, váljanak.

Nagyon szép dolog az, ha a szülök mindent feláldoznak gyermekeikért, és a gyermekek is szeretettel viszonozzák a szülői szeretetet, de ebben az esetben nemcsak a szülőn és gyermekén múlott, hogy a kitüntetett anya helyett gyermeke jöjjön Bratislavába. Nagy András, a kassújfalusi EFSZ elnöke szint ét) azon a nézeten volt, hogy Sanyi jöjjön, aki a technikumba jár, hogy minél több tapasztalat birtokába jusson, és minél előbb olyan dolgozóvá váljon, mint a „legjobb dolgozó" címmel kitüntetett édesanyja. —c.

3

1957. május 21.