Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-21 / 21. szám

pENDŐR. kél« egyenruhája önkénytelenül is _ tiszteletet, megbecsülést ébreszt mindenki­ben. De tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszin­tén, hogy sokszor gondolunk rájuk haraggal is. őszintén be­vallva sok esetben én sem va­gyok különb másoknál, különö­sen mikor valahol a bratislavai utcákon várok a zöld jelzésre. S néha csak betyárkodásből is átszalad az ember az1 úttesten, akkor is, ha pirosat mutat a jelző. Ha pedig megszólal a figyelmeztető sípszó, harago­san nézünk hátra és őt szidjuk, ha fegyelemsértésért jogosan megbüntet bennünket. Nem is szólva a gépkocsivezetőkről, kik habár elfogódottan is szinte ősi ellenségüknek tekintik a for­galmi rendszabályok betartását őrző rendőröket. Pedig csak az érdekünkben történik, ha a pi­ros jelzés ellenére igyekszünk átjutni az út másik oldalára és megbüntetnek bennünket. Igaz, ezt pénztárcánk bánja meg, de ennek árán megtanuljuk, hogy a forgalmi rendszabályokat sose sértsük meg felelőtlenül, hisz ez könnyen egészségünkbe, de életünkbe is kerülhet. Vannak, akik valóságos rém­nek tekintik a rendőröket, kü­lönösen a közforgalmiakat, pe­dig nem azok, mert kötelessé­güket teljesítik, amikor leállítva a gépkocsikat ellenőrzik azok állapotát a kocsivezető iratait Ez nem igaz. Az azonban való­ban igaz, hogy az ellenőrzés folytán a traktorokon nagyon sok esetben akad valami hiba, amivel a forgalmat veszélyzte- tik. Igaz, erre mondhatnánk azt is, hogy a traktoroknál szántás-vetés, vagy más mezei munka közben hamarabb akad hiba, mert valami esetleg, lerá- zódik. Ez azonban nem jogosít­hatja a vezetőket arra, hogy például a biztosítékokat 10 fil­léresekkel vagy szegekkel pó­tolják. Nemrégiben saját szememmel győződtem meg arról, hogy mennyire szükség van az állan­dó ellenőrzésre. Éppen Nagy- megyeren jártam és kihasznál­tam az alkalmat, mikór láttam, hogy az egyik közforgalmi rendőr ellenőrző körútra indul. Kiváncsi voltam munkájára és arra, vajon melyik fél oldalán van az igazság, a gépkocsive­zetőkén-e vagy a közforgalmi rendőrökén. Nem mentünk messzire, csak az alistáli útra. Itt megállva kíváncsian vártam a fejlemé­nyeket, s közben a szolgálatát teljesítő rendőrrel Mateja Ven­dellel és Lukovickyval a felet­szükség van az állandó ellenőr­zésre. A múlt hónapban például, amikor szigorúan ellenőriztük a közlekedést, nem történt egyetlen baleset sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez teljesen a mi munkánk ered­ménye,' de mégis nagy részünk volt benne. Itt megszakadt a beszélgetés, mert jött egy gépkocsi. Mateja elvtárs leállította és megkezdő­dött a gépkocsi alapos ellenőr­zése. Bizony akadt hiba jócs­kán. A kocsi a régi gyártmányú és kissé elhanyagolt állapotban volt, de a vezető nem lett megbüntetve. Mateja elvtárs udvariasan figyelmeztette, hogy vigyázva hajtson, nehogy vala­mi baleset történjék és elren­delte a kocsi rendbehozását. Most már elég gyakran akadt munka. Egyre-másra jöttek az autók, motorkerékpárok, trak­torok. Nem akarok mindent felsorolni, így csak egy példát említek, egy traktoristát. Ellen­őrzés közben kiderült, hogy a vezető két biztosítékot régi rozsdás szögekkel pótolt. Igaz, hogy most úgy húzatták a traktort, mert éppen javításra S?S* Ez a traktoros figyelmetlenségének az eredménye. eB azt, hogy nincs-e ittas álla­potban. S ha a gépkocsi vagy vezető olyan állapotban van, ogy veszélyezteti a forgalmat, jogosan büntetik meg és állít­ják le. Ezzel megelőzik a bal­eseteket, vagy_legalább is csök­kentik azok_ számát és sok-sok ember egészségét, vagy akár életét mentik meg ezzel, nem számítva az anyagiakat. Különösen a traktorosok azok, kik leginkább hajlanak arra, hogy haragudjanak a közforgal­mira, már csak azért is, mert ügy vélik — elég helytelenül — hogy leginkább őket ellenőrzik. tesével beszélgettünk a szolgá­latokról, balesetekről és' sok mindenről. T- Bizony nem a legkelleme­sebb dolog télen, nyáron köny- nyeket fakasztó hidegben, szél- fúvásban, vagy ! perzselő, napsü­tésben kiáltani az útra és ott teljesíteni a nehéz szolgálatot, ellenőrizni a gépkocsikat — mondja Lukovicky elvtárs. Nem is szórakozásból tesszük ezt, hanem szolgálati kötelességünk­ből kifolyólag és a gépkocsive­zetők érdekében, mert nagy vitték, de a szögeket egész biztosan nem a húzatásra tette oda, mert a húzatás alatt a motor nem működött, így hát nem lett volna szükség a sze­gekre sem. Nem tölthettem sok időt Mateja elvtárssal, mert jöttek értünk, hogy Csilizradványon valami baleset történt, A sze­rencsétlenség színhelyén, a Ba- lony felé vezető út egyik ka­nyarulatában egy traktor neki­hajtott egy személyautónak. A vizsgálat során kiderült, hogy az összeütközést a traktoros okozta, figyelmetlenségével. A személyautót egészen a partra szorította, nekihajtott és körül­belül 200.- korona kárt okozott a karosszérián. Íme, ezek a példák bizonyít­ják, hogy milyen nagy szükség van az autók és más forgalmi eszközök alapos és gyakori el­lenőrzésére. Ezek bizonyítják azt is, hogy sok esetben milyen jogtalanul pálcát törünk a for­galmi rendőrök fölött, ha azok ellenőrzés közben a talált hi­bákért jogosan megbüntetik a gépkocsivezetőt. (v) HOL VANNAK A FIATALOK? Voltak idők, voltak, de már a tagok közül valaki megfizette elmúlottak — énekelhetik az a tagsági díját, ipolysági járásban a felsősze- — A GTÄ-on nem foghatunk merédi GTÄ-n a fiatalok. Hiszen semmibe se, kultúrtevékenység- még két évvel ezelőtt sokat re nincs időnk, a fiatalok nem írtak az ifjúsági brigádosokról, akarnak faliújságot készíteni, hát még az ipolyságiakról. És és tagsági gyűlést nem lehet ma? Ma már egyetlenegy ifjú- összehívni. A brigádközpontok- sági brigádjuk sincsen. Vajon ró! a CSISZ tagok a falusi sző­rűiért? A CSISZ alapszerveze- vetkezetek gyűléseire járnak, teinek funkcionáriusai amint Hát ez a helyzet? Hanuska elvtárs, a GTÄ igaz- — Nem egészen — mondja gatója mondja „kissé kényei- Hucík elvtárs, az FSZM üzemi mesek lettek“. vezetőségének elnöke — és az — Nálunk nincsenek fiatalok, igazgató elvtárs bólintgat. Ho- ezért semmihez sem foghatunk gyan lehetséges, hogy itt vala- — jelentették ki nemrég az mikor a CSISZ szervezet olyan alapszervezet vezetőségi tagjai, jól dolgozott? Hiszen a GXÄ Vajon valóban ilyen a helyzet? nem változott meg, ugyanaz, összeszámoltuk a fiatalokat, ami volt. Felsőszemeréden az adminiszt- a CSISZ tagok szerencsére rációban és a műhelyben 13 megemberelték magukat. A CSISZ tag dolgozik. Az egegi CSISZ járási vezetőségének és az egyházmaróti brigádköz- funkcionáriusai is eljöttek a ve- pontok túlnyomó részben ifjú- zetőségi gyűlésre és felfedték sági brigádokból állnak. Négy- a hiányokat. Greco és Krizik venegv CSISZ tagot számoltunk elvtárs, a CSISZ járási vezető­in össze. Munkájukat csak dí- ségének tagjai belátták hibáju- csérni tudjuk. Itt dolgozik Ste- pat. Régebben ők irányították fan Pavelka CSISZ tag is, egyi- a szervezeti életet és most is ke a legjobb traktoristáknak, segítenek majd. Jó munkát csak Már ma 165%-ra teljesíti a akkor végezhetnek, ha jól vá- tervet. Ugyanezt mondhatjuk fosztják meg a vezetőséget és a többi fiatal traktorosról is. A alaposan kidolgozzák a munka- brigádközpontban nincs, aki a tervet. Már ki is tűzték felada- CS1SZ tagok munkáját irányít- taikat. Két ifjúsági brigádot hatná,_ annak ellenére, hogy akarnak alapítani, a terv telje- a GTÁ-on dolgozik az elnökség sítését akarják kiértékelni, a egyik tagja és a CSISZ járási traktoristák között ki akarják vezetősége plénumának két szélesíteni a versenyt, és gon- tagja. A hiányt több okkal ma- doskodni kívánnak a GTÄ kul- gyarázhatjuk. A legtöbb hiba turális életéről is. elsősorban azért történt, mert a felsőszemerédi CSISZ tagok a vezetőség gyengén dolgozott, elhatározták, hogy eltávolítják Csak nagy ritkán tartottak ve- az eddigi hiányokat és kipótol- zetőségi gyűlést, tagsági gyűlés ják a mulasztottakat. Hisszük, még egyaltalában nem volt. hogy igyekezetük sikerrel jár. Már azzal is megelégedtek, ha (cik) Balázs József, Mitev Mihály és Dobis Daniel már előre örülnek hogy újjáéled a szervezeti élet a gépállomáson is. 414©©© UV W WnüW IX V»wV Ä tapolcsányi Viliam Siroky textilüzemek dolgozói a férfiöl­tönyök készítésével foglalkoz­nak. Leginkább azon igyekeznek, hogy a vásárlók kívánságait még nagyobb ’mértékben kielé­gíthessék, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40-ik évfordulójának tiszteletére kö­telezettséget vállaltak, melyek a termelékenység emelésére vonatkoznak. Az új szalagrend­szer bevezetésével naponta 80 gyártmánnyal termelnek többet, megtakarítanak 6—10 munka­erőt és így 414.000.— koroná­val csökkentik az önköltséget. Első képünkön egy nyári fér­fiöltöny főpróbáját látjuk. A második képünkön bemu­tatjuk az üzem legjobb munká­sát Marta Koseekát, aki a ter­vet állandóan 175%-ra teljesíti, és már 13 hónapja tartja az első helvet. Dübörgő vonatokon szikár arcú parasztemberek érkeztek Bratislavába. A városba érve is változatlanok maradtak, mint a füstölgő mozdonyok. Ottho­nosan érezve, határozott lép­tekkel igyekeztek a nyüzsgő tömegben. Hosszúszárú pipájuk­ból bodros füstkarikákban do­hányillat terjeng. — Kik ezek az emberek? Honnan jöttek? — érdeklődnek irántuk a városi dolgozók,e Egy-egy megszólított öröm­mel újságolja, hogy ök bizony nagy dologban járnak. Eljöt­tek azokért a jutalmakért, melyeket az állattenyésztésben megrendezett országos verseny győzteseinek ünnepélyesen átad a Földművelésügyi és Erdőgaz­dasági Megbízotti Hivatal. Negy­ven szövetkezet számos dolgo­zója hírnevet szerzett és pénzt leap a jól végzett munkáért. Az állatgondozók alig vették észre az idő múlását, miután beszélgetés és ismerkedés köz­ben elértek a helyszínre, a Megbízotti Hivatal üléstermé­be. Fürkésző tekintetük végig kutatják egymást, s huncutkás mosolyok jelennek meg az ar­cokon. Ök megértik egymás gondolatát is, de mi csak kí­váncsiskodunk, találgatjuk, va­jon mit gondolnak, hogy érzik magukat a jutalom kiosztása előtt. A beszámoló már javában folyik, amikor nyílik az ajtó. Egy megszeppent legény szem- lesütve toppan be rajta s öt egy simára borotvált arcú, középkorú ember követi. Be­ültek egy üres padba. A fiatal_ legény merően a padot nézi, a társa pedig az előadót. — No, végre, hogy egy fiatal is közénk kerül! Már csak né­hány asszony kellene még ide, és rendjén lenne minden — súgja fülembe a mellettem ülő Vanyo András, a bodollói EFSZ juhásza. — Valóban, akkor rendjén ICiiCUdeicitclc lenne a dolog — bizonyítottam a juhásznak, akinek éppen ak­kor olvasták a nevét és átad­tak neki egy 800 koronáról szóló betétkönyvet. Vanyo András sokáig gyö­nyörködve nézegette a birto­kába jutott értékes könyvecs­két, én meg töprengtem a fii­megjegyeztem volna belőle. — Egyedül az járt az eszemben, hogy miért nem jutottak el a győzelemig a fiatalok, és a nők, akiknek az országépítés nehéz munkájában nem kis szerep jutott. Ebéd közben mentő gondola­tom támadt, miután az állat­Lengyel Sanyi és Nagy András beszélgetés közben lembe súgott megjegyzésen. A beszámolóra sem figyeltem, csak később tudtam meg azt is, hogy a szövetkezetek verse­nyében az első helyezett a daj- tai EFSZ (nagyszombati járás), 10 000 korona jutalomban ré­szesült. Szimentáli teheneiktől átlagosan 3 560 literes tejho­zamot értek el a múlt évben. A második helyezett, a tölgyesi EFSZ, szintén 10 000 korona jutalmat kapott. Pinzgaui tehe­neiknek évi átlagos tejhozama 2 460 liter volt. Harmadik a tanyi szövetkezet, amely, ugyan­csak 10 000 korong jutalmat kapott. Ez az „értékes", az ál­lattenyésztőket gyönyörködtető beszámoló elsuhant a fülem mellett anélkül, hogy valamit tenyésztők és etetők között • megindult a feszélytelen tere- fere. Itt az alkalom, hogy én is eljussak ahhoz a legényhez, aki fehér hollóként csöppent az „öregek“ közé. Az ó arcáról is eltűnt a félelem, s megeredt nyelve a sok kérdezósködésre. Hogyan csinálták ezt, meg azt, és miért ? Mindent tudni akart. Mindeji titkot egyszerre szere­tett volna feltárni a tapaszta­latok gazdag kincsesbányájából. A kérdéseket hasznos feleletek követték. A kitüntetettek ki­tüntetésnek vették, hogy ta­nácsot adhatnak a jövő nemze­dék egyik képviseltjének. Ha ő ennyit kérdez és ennyi feleletet kap, mi is kérdezhe­tünk tőle valamit. — Hogyan került ide? Miért félt. az első percekben? A megbátorodott legény el­mosolyodott és így kezdte be­szédét, illetve történetét: — Édesanyámat tüntették ki, nem engem — mondotta elér- zékenyülve. Tiszta szeme lobot vetett, amikor az „édesanyám." szó elhagyta az ajkát — őneki kellett volna idejönnie, de en­gem küldött. Azt mondta: „Laci fiam, te menj oda, több hasz­nát veheted, mint én. Előtted az élet. Szerezz minél több ta­pasztalatot, hogy jobban boldo­gulj“. Lengyelné, a kassaújfalusi szövetkezet kitüntetett dolgo­zója nem az első asszony, aki így gondolkodik. Számos asz- szonytársa megelőzi a férfiakat, és győz a nehéz munkaszaka­szon. De a nyilvánosság előtt szerénységből, vagy ki tudja miért, nem mutatkoznak meg ünnepenként. Szabad idejük­ben is dolgoznak, nevelik gyer­mekeiket, hogy azok szüleiknél is szebb eredményeket érjenek el, híresebb emberekké, válja­nak. Nagyon szép dolog az, ha a szülök mindent feláldoznak gyermekeikért, és a gyerme­kek is szeretettel viszonozzák a szülői szeretetet, de ebben az esetben nemcsak a szülőn és gyermekén múlott, hogy a ki­tüntetett anya helyett gyerme­ke jöjjön Bratislavába. Nagy András, a kassújfalusi EFSZ elnöke szint ét) azon a nézeten volt, hogy Sanyi jöjjön, aki a technikumba jár, hogy minél több tapasztalat birtokába jus­son, és minél előbb olyan dol­gozóvá váljon, mint a „legjobb dolgozó" címmel kitüntetett édesanyja. —c. 3 1957. május 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom