Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-01 / 1. szám
TT ideg, csontdermesztő északi szél söpri a havat. A táj néma, talán a természet is érzi az esztendő tova- gördiilését. Még néhány óra, s az új év küszöbére lépünk. Egy újabb év kapuja tárul ki előttünk. Számunkra a jövő, bár lábunk szobája küszöbét tapossa, örök homályba rejtőzött. Mi . csak a múltat, a tovaszállt év szenvedéseit, gyönyöreit tudjuk felmérni, de ebből a gyönyörből az 1944-es évben számunkra vajmi kevés jutott: ágyiídorgés, haldoklók nyögése, füst, vér, háború . .. Vajon meddig tart még, s mi lesz azután. Ezer ember, ezer kérdés, s nincs aki feleljen. A Garam völgyének népe pincékben búcsúzik az ó-évtől. Hiányzik a szilveszteri kalács, a köszöntő, a házak kéményéből nem gomolyognak füstkarikák. a szérüs kertekben ágyúk torka ásít, s a hatvan centiméteres hótakaró alatt a Léva-Nyitra betonúitól lefelé alig észrevehető, cikkcakkos lövészárok kígyózik a Garam - parti füzesekben. Itt van a front előretolt része. Az ipolysági hegyekből mint fergeteg törtek elő d.ecember 21-én a vörös hadsereg egységei s csak a Gorámnál álltak meg. Azóta alig egy hét leforgása alatt, elkészült az első vonal. Éj jelről-éjjelre suhogtak a csákányütések, s a folyótól alig néhány méternyire az éj s a köd leple alatt vörös katonák, magyar parasztok, szlovák partizánok vágták, törték a hetven centis fagyot, míg végre elkészültek az előretolt állások: meleg bunkerok, mély futóárkok. Odaát is készültek. De hogyan! A németek <tömegesen hajtották ki a falvak népét a folyó partjától alig néhány méternyire, de ők nem mutatkoztak, csak rejtekhelyükből bíztatták a parc.sztokat: vágjátok! S a parasztok vágták, éjjel-nappal.. . Ma is ott dolgoztak, alig háromszáz méterre tőlünk. Mi a civilekre nem lőttünk, jól tudjuk, hogy nem önként jönnek, kényszerítik őket. De ha egy német előremerészkedett rejtekhelyéből, a fekete kirgiz figyelő kezében eldördült a „hosszúcsövü" s bizony ritkaságszámba ment, ha az ólom- madár elröpült d vassisak mellett. A megrettent parasztok ilyenkor földre vetették magukat, pedig alaptalan volt félelmük. A mi géppuskáink mindig némák maradtak. Ahogy leülepedett a mellkast szorító sötétszürke köd, megérkezett az éjjeli erősítés. Most már páros őrszemek álltak a gépfegyverek mellett. Benn a bunkerben főtt a „ösaj". Megérkezett a vacsora és a posta. Mindössze két levél jött — kézröl-kézre járt, mindenki elolvasta: Békés, boldog új évet! Hogy milyen hatást váltott ki e néhány sor, azt csak az tudja, aki átélte a háborút, megízlelte a lövészárkok gyötrelmeit, s egy-egy gránát robbanása után újból érezte, hogy lélegzik, ép s él. Most ezt az életet a hazai föld szerei étét, lopta be e néhány sor a harcban megkeményedett emberek szívébe. Önkénytelenül mindenki elhallgatott. Jóleső némaság telepedett a bunkerre, felengedtek az érzések, a kemény sziveket meglágyította az emlékezés. Hat ember, hatféle arc. Az egyiken még alig pelyhedzik a bajusz, a másikén már deres, de egyben olyan egyformák: érző emberek ... bokáig ültünk csendben, mereng- ve. Szótlanul bogozgattunk emlékeink tömegében s ez olyan jól esett. A percek villámgyorsan órákká nőnek a némaságban, s amint az ember gondolatban a múlt emlékei között cikkázik, oly’ nagynak, erősnek érzi magát, de ha a jövőre gondol, hogy vajon mi lesz? — eltörpül a kérdés mellett. A szívnek lehet vágya, talán sejtheti is a közelgő eseményt, de határozottan előre tudni — ez lehetetlen. Az idő múlik. Kimegy az új váltás, 5 régiek visszajönnek. Lerázzák bundájukról a havat, egyetlen kézlegyintéssel tudatják a bentlevökkel, hogy nem történt semmi. Végignyújtóznak ■ a többiek között. Még jóformán el sem helyezkednek, mikor tompa rezgés mozgatja meg a bunkert. A következő pillanatban pokoli tüzelés. Percek alatt kint vagyunk a helyünkön. A mieink jésülik a füzes alsó részét. Rakéták furakodnak előre, az átvághatatlan ködben, de fényük eleEmlékezés nyészik, s mi egy arasznyira sem látunk. A túlsó parton csend van. Ebből arra következtetünk, hogy erőszakos felderítésre került sor. Öt-hat perc múlva a mieink is megszüntetik a. tüzet. Géppuskás figyelőnk suttogva beszélni kezd.: — Hallottam, hogy va- vahol a folyó partján roppant a hó, s a következő pillanatban, alig néhány méterre tőlem, robbant egy kézigránát. Erre tüzet nyitottam. A füzes sarkából két géppisztoly felelt, de nyomban el is hallgatott'. — Psszt... jött a figyelmeztetés az árok balszárnyáról. Valahol előttünk roppant a hó. Előrenyújtott nyakkal figyeltünk, bámultunk a semmiségbe ... Kisvártatva halk suhogás hallattszott, majd a hozzánk szűrődő ropogásból következtettük, hogy valaki meg-megállva kúszik előttünk. A rejtelmes köd mindent eltakart. Géppisztolyaink csövével igyekeztünk követni d hóropo'gást . A bunkerben csengett a telefon. Már a szomszéd őrszemek is észrevették, hogy valaki közeledik. — Nem lőni! Bekúszik a két állás közé, s elfogjuk — suttogva adtuk- tovább a parancsot. Már vagy tíz perc eltelt, de a kúszó mintha csak egy helyben topogna. Legalábbis ezt súgták érzékeink. Vártunk. Végre újból mozgolódás. Most már éreztük, hogy felénk közeledik. A néma csendben tisztán hallottuk, emberi roncs volt. Lejét oldalt hajtotta, száján kibuggyant a panaszos kérés: — Vizet. Egy szlovák partizánfiú hajolt föléje, 8 tudott magyarul. Néhány percig suttogtak, s jövevényünk elhallgatott . .. Kéz, lábtörés, a jobb vállon egy egész sorozat helye, itt nincs segítség. — Elvérzett. A szlovák fiú véres, gyűrött papírokat húzott elő a halott zsebéből, lassan szétteregette térdén, s beszélni kezdett: — lmok volt a magyar tüzér zászlóaljnál, amely itt szemben a Szódótól-Tőréig terjedő szakaszt tartotta németekkel keverve. Már régtől kereste a kedvező pillanatot, de nem akart üres kézzel jönni. A parancsnokságon dolgozott, lerajzolta az üsz- szes tüzérségi állásokat, megfigyelőket, Szódótól Váradig. Az este Nagij- sallóból, ahol a parancsnokság székelt kijött a 'váltással á Vészeiéi majorba. Itt tudta meg, hogy a németek felderítésre készülnek a híd felső részén, a magyar megfigyelők előtt. Innen kúszott át a köd leple alatt a három német után, az innenső oldalra, a füzes sarkáig, itt észrevették. Ketten kúsztak feléje, 3 erre eldobta a kézigránátot — ezt hallottuk mi — és tüzet nyitott. Ezt észrevéve megszólaltak a mi géppuskáink. Ő már ekkor legurult a bokrok mellé, a jég szélére, ahol a mi golyóinktól védve amint előretolja könyökét, ránehezedik, beszakad a fagyos hó, majd előrehúzza lábát, tolja magát . .. Vajon ki lehet, hot bukkan fel ? A végsőkig feszültek idegeink, minden pillanatban vártuk, hogy egy hatalmas ugrással az árokba dobja magát. De nem. Kúszott tovább ... — Tra ... tra .. . tratatata.... a túlsó oldalon mintha csak a pokol éledne újjá. A gépfegyverek berregését elnyomják az aknák recsegése. Éreztük, ■ hogy ,szőnyeget" kapunk. Vagy nyolc-tíz percig fejünket sem tudtuk jelemelni. Ilyen előkészítés után tankokra vártunk. Csalódtunk. Visszatért a csönd. Szörnyű gyanús volt az egész. Mindannyian kint maradtunk. Itt valami készül... Az erősödő északi szel szaggatta a ködlepelt. Itt-ott már a hold, korongja is előbukkant. Lassan, - öt, tíz, majd huszonöt-harminc méterre szélesedett a látóhatár. Körülnéztünk. Alig láttunk fehér havat. A füzes alsó sarkától lefelé hatalmas 90 X 60-as füstös négyzet terpeszkedett. A szőnyeg. Megfigyelőnk majdnem a közepébe esett. Csupa véletlen, hogy egy akna sem találta meg az árkot. Néhány rövidebb lövés, a Garam jegén hagyott füstkarikát. S ott lenn ... felső két figyelőnk villámgyorsan kúszott le a két-három méteres lejtőn s mire mi feleszméltünk, már húzták, cipelték visszafelé a szilánk szaggatástól és füsttől alig felismerhető emberi alakot. Élt. Az erős szesz hatására lassan magához jött. Már csak volt. Azután kúszni kezdett felénk. Szerinte valamelyik német biztosaii elmenekült, azért kaptuk ide a hatalmas aknázást, hogy az árulót megbüntessék. Még suttogott valamit, de a többit már nem értettem ... A parancsnok szétteregette a rajzokat, valóságos térkép volt ez. A nehéz tüzérségi állások: a fiizéki majorban, a nagysallói temető mellett, Endréden, a sallói szállók között. A legjobban a szaggatott piros vonal ragadta meg figyelmünket. Ez a Zsemlér alatti Garam-könyökből vezetett Nagysallóig. Itt a faluban szorosokon, udvarokon keresztül egy házhoz, s a házat jelölő kis téglalapon olvashattuk: parancsnokság. Ez a piros vonal itt az utat mutatja, amelyen meg lehetne közelíteni, — villant át agyunkon a gondolat. Hej, ha még egyszer megszólalna a halott.... A parancsnok összehajtogatta a rajzokat, és másodmagával elment. Mi úgy határoznunk, hogy a halottat szánra tesszük, lehúzzuk a faluba, ahol majd holnap tisztességesen eltemetjük. Mégegyszer megtapogattuk zsebeit, de semmit sem találtunk, ami elárulta volna, hogy ki volt ez az ember. Talán szándékosan nem hordott magánál iratot. Ki tudja? Mindössze egy halvány fényképet találtunk. A hátulján néhány sor állt: „Sok szeretettel Bandinak — Manyi". Fönn a sarokban egy évszám, 1941. A képet visszacsúsztattuk a zubbony bal felső zsebébe. A szív, mely vágyakkal telve melengette rejtekében a barna leányarcot, most hidegen, szét roncsolva, tudomást sem vesz róla, s nem tudhztja, hogy csak a kép az, ami az övé marad örökre. JJandi sohasem tudhatta meg, hogy még azon az éjjelen felderítőink két német tisztet hoztak Nagysalló- ból, és hogy tavasszal, amikor a hatalmas offenzíva megindult, ezen a szakaszon — rejzai alapján — percek alatt elnémítottuk a nehéz tüzérség ütegeit. GYÖRGYI JÄNOS A kalondai fiatalokról A CSISZ Központi Bizottsága^ felhívást intézett a;: ifjúsághoz, hogy minden igyekezetükkel segítsék a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat.^ A kalondai CSISZ szervezet tagjai felfigyeltek a felhívásra és nagyon merész kötelezíttségeket vállaltak. A szövetkezetben dolgozó ifjúsági munkacsapat elvállalta, hogy öt hektár kukoricát művel meg és hektáronként 50 mázsás termést érnek el. Az alapszervezet többi tagjai pedig 4.000 brigádórát delgoz^.ak le az aratásnál és cséplésnél. A falu szépítésénél szintén ledolgoztak 2.000 órát. A kukoricáit rmelésnél igen szép eredményeket. értek el a fiatalok. Minden fiatalnak kiparcellázták a maga részét airit bedolgozott. Olyan lelkiismeretes munkát végeztek, hogy az 50 mázsás vállalást túl is teljesítették. Ezenkívül még több vasárnapi brigádmunkával segítettek a szövet kezeiben a sürgős munkák elvégzésénél. így érte el a szövetkezet, hogy a besztercebányai kerületben első lett a nyári műnk ík végrehajtásánál- A legjobb munkát Csata Béla és Varga József végezték. TÓTH ENDRE Mezőgazdasági iskola Ipolyság Levél a bányából Hirtelen távozott a faluból, s nem mondta senkinek, hogy hová, merre megy. Hosszú éveken át nem tudott itthon boldogulni. Könnyelműnek és léhának ismerték, bár alapjában véve, tehetséges volt. Itthon nem tudott érvényesülni és bensőjében vágyott a szép és jó élet után. Egy szép napon aztán itt hagyott mindenkit, szülőket, barátokat, ismerősöket és elment köszönés nélkül. Tudtuk, hogy jövőjét ment keresni valahová a messzeségbe. Hosszú hónapok múlva T&velet hozott a posta s a címzésről megismertem barátom írását, akiről már-már azt gondoltam, nem hallok többé. Meglepődve és boldogan olvastam sorait, melyekben tudatja, hogy bányász lett Karvinán. Jól keres, és már nem küzd pénzzavarokkal. Sőt, még a takarékban is el tud helyezni havi fizetéséből jelentős összeget. Szabad idejében tanul a tizenegyéves középiskolában, jövőre pedig be akar iratkozni a bányamérnöki iskolába. Ig.v van ez rendjén kedves Jóska barátom. Egyszer mindenki megtalálja a helyét az életben. Amint látom, te, aki hosszú ideig latolgattad, hogy hol is lenne jobb, a bányában találtad meg írod, hogy véglegesen a bányában maradsz, örülök, hogy a bányában ismerted fel az egyszerű igazságot, hogy munka nélkül nincs élet, és boldogság. ifj. PLACHY IMRE Egy nap = egy ház Egy kőhajításnyira Malá Irhától hepehupás dombot látunk. Már ember- emlékezet óta idejárnak a környék falvaiból, mert ott olyan fehér követ fejthettek, melyet az építkezésnél jól felhasználhattak. Baltával lehet vágni és nagyszerűen fel lehet aprózni. A környék házai ebből az anyagból épültek fel. Ki tudja meddig állt volna ez a domb ott kihasználatlanul, ha építészeink az utóbbi években fel nem fedezték volna, hogy a tufát, ezt a vulkanikus vagy üledékes eredetű hegyi kőzetet, falak, menyezetek anyagául használhatják fel, ha cementtel keverik. Szakemberek átkutatták a Malá Trna-i vidéket és a talaj mélyebb rétegeiben 105 méter mélységben is tufára találtak. Józan számítás mellett legalább öt millió köbméter tufa van ott. Kitisztították a régi bányát, új utat építettek. A munka teljes gőzzel folyik. A közeli Cerhován tördelik a követ, cementtel keverik és a tufa-beton panel-elemek termelésére szolgál. A kész paneleket Kassára, Eperjesre és Kelet-Szlovákia más városaiba viszik, mert — és most jön a legfontosabb — ott ízléses, szép és kényelmes családi házakat építenek beiőle. Eperjesen kísérletképpen már az ősszel 30 ilyen ház épült tel. A házak alaprajzi méretei 9.30 x 9.30. A ház földszintjén van egy kétszobás lakás, nagy pincéje is van és még két padlásszoba. Mit jelent a tufa-beton alkalmazása az építkezésben? Elsősorban rengeteg téglát takaríthatunk meg — hiszel f téglahiány még egyre érezhető. I ufa szállítása nem okoz nehézséget hiszen egy köbméter tufa csak 800- 900 kg-ót nyom. Leegyszeiűsödnek a: épületek befejező munkálatai is, mer idővel már beépített villany, vízveze ték és esetleg gázvezetékkel készítil a paneleket. Autódaru segítségével eg; ilyen házat hét ember egy nap alat kényelmesen f iiépít. Néhány év múlva, mint ahogy az építészek mondják mindenki vásárolhat magának égj ilyen tufa-beten házikót. Akar mernni Lipcsébe? Lipcsében :> tavaszi vásárt 1957 március 3—14-én tartják meg. A Ce- dok az üzemek dolgozói számára kü- lönvonatokkal és autóbuszokkal négj napos kirándulást szervez. Az üzemek elsősorban azokat a dolgozókat küldik ki a vásárra, tkiknél elvárható, hogj >i : » i AMILYEN KICSINEK és je- j lentéktelennek tűnik kívülről a ! dunaszerdahelyi Prefa nemzeti * vállalat, belülről olyan serényen ■ folyik a munka. Ugyeskezű ! munkások hajlítják a vasat, }ce- l verik a betont. Készítik a mo- 5 dern épületek építésénél szűk- ■ séges lépcsőket, ablakdeszkákat • és teraszrészeket. Az üzemnek : jó híre van az építőipari válla- ■ latoknál. Nem csoda. Minden • készítménye szép és kitűnő mi- E nőségű._ Az üzem azonban nemcsak a *j minőségi tervet teljesíti, hanem • a mennyiségit is. Az évi tervet : átlag 118 %-ra teljesítették. • Emellett az önköltséget már- S cius óta 12%-al csökkentették. ■ — Ezt a szép eredményt — ! mondja Zanini Lindo, a gyár- ; tásvezető, a kis gépesítés beve- • zetésével és a munkaidő jó ki- ! használásával értük el. Munká- : saink a sző szoros értelmében ■ úgy néznek az üzemre, mint a ■ sajátjukra és úgy is dolgoznak, j Legjobb munkásaink közé tar- : tozik Szabó László és Kosa Fe- • renc. A tervet állandóan ma- • gasan 100 %-on felül teljesítik. 5 De Pálos Zoltán, Csóka Ernő és ; a többiek sem maradnak le. Ők S sem engedik alább 100-110%- i nál. _ Valóban jól dolgoznak a Pré- S fa n. v. munkásai. És a terv • idő előtti teljesítése mellett ja- • vukra kell még Írni azt is, hogy [ a dunaszerdahelyi kórház épí- j tésénél értékes kötelezettséget ■ vállalták. Vállalták, hogy a kór- ! ház építéséhez szükséges lép- • csőket, ablakdeszkákat és te- j raszrészeket ingyenes brigád- S munkával készítik el. Ez a kór- ; ház építésénél körülbelül 40.000 s ■ korona megtakarítást jelent. A j gyártásvezető maga jár elöl jó • példával. Ezt a példát követ- i hetnék a többi dunaszerdahelyi i üzemek is. Ezzel hozzájárulná- • nak a kórház időbeni felépíté- ; séhez. (v. e.) ■ a lipcsei vásáron nyert tapasztalatokkal hozzájárulnak az üzemi munka javításához. Az illetékes minisztériumok és a legfelső szervek útján meghatározott kvóták alapján osztják be, hogy a köztársaságból melyik üzemből hányán mehetnek. Az s üzemek forduljanak egyenesen a legfelső szervekhez, hogy a kvótán belül biztosíthassanak helyet dolgozóik számára. Az utazás Prágából számítva vonattal 639.- Kés-be kerül. Ebben az árban bele van számítva négy teljes napi elszállásolás, ellátás,, és az a lehetőség, hogy 178.- Kés-ért 55.- német márka zsebpénzt kapnak személyenként. _ Ugyanez az út autóbusszal 571.- — 611.- Kcs-be kerül és szintén 55.- német márka zsebpénzt kaphatnak. Autóbuszokat Prágából, Karlove Vary- ból, Usti n/Labemből, Liberecből és Hradec Královeből indítanak, és meglátogatják Drezdát és az ottani képtárat is. Azok az üzemek, amelyek nem kerültek be a kvótába, vagy esetleg egyének is, akik el szeretnének menni a lipcsei vásárra, egyidejűleg jelentkezhetnek és hálókocsikban háromnapos útra mehetnek. Az ára Prágából indulva 930.- Kés és 146.- Kcs értékben 45.- német márka zsebpénzt kaphatnak. A hálókocsival rendezett útra a Cedoknál Bratislavában, Sed- larska 1. lehet jelentkezni. Ezt a kirándulást három turnusban rendezik. 1957. január 1. Szabó László
