Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-20 / 17. szám

Először valami színházalapí- tással kapcsolatban találkoztam vele: a kulisszák közül rohant elő, izgatottan és sebesen kezet fogott velem. — Öl... bocsánatot kérek.... de csak egy percre vari időm ... igazán nagyon sajnálom . .. — De kérem, kérem, — nyug­tattam meg, — hiszen nincs is önnel dolgom. Nyilván össze­tévesztett valakivel. — Ja, nem engem keresett? Pardon. Tetszik tudni, az em­bernek ezerfelé áll a feje ... Különben Ezésez vagyok. Tes­sék elhinni, nem bírom... a felelősség ... higgye el, nem nekem valő. De hát nem lehet megbízni senkiben. Valami kellékes szaladt el mellettünk, utána kiáltott: — Engem keres? Az visszafordult. — Mi tetszik? — mondta bambán, — a Ligeti úrnak vi­szem a kesztyűt. — A Ligeti úrnak? Az bent van az irodában. Várjon, majd kiküldőm. Majd beszélek vele! Megint hozzám fordult: — Látja, kérem, nem lehet.. nincs időm, nem lehet. .. Hát majd máskor, ha megengedi... Au revoir, kérem, ne vegye KARINTHY FRIGYES: iiiiiiiimiiiiiiiimiiiimi \ felelős ember zokon. — És elfutott, mint a fergeteg. Később megkérdeztem valaki­től, hogy ki volt ez az úr! Nem nagyon ismerték, aztán kide­rült, hogy az irodában alkal­mazták jegyeket stemplizni. Másodszor ő keresett fel. A kávéházban ültem nagyobb társaságban. Odajött, igen ko­molyan, mondhatnám gyana­kodva köszöntötte barátaimat és odasúgta nekem: — Kérem csak ... van egy percnyi ideje ? ... Igen fontos ügyben kell önnel beszélnem, sürgősen. Felálltam és félreültem vele. — Hanem először: diszkréció — kezdte nagyon komolyan. — Mindabból, amit itt beszéltünk, három napon belül senkinek, senkinek szót se! — Parancsoljon velem. Körülnézett, aztán közelebb hajolt. — Arról van szó, tehát arról van szó... de nem szól sen­kinek, megegyeztünk ? — Ha nem bízik bennem ... — De megbízom. Tehát arról van szó, hogy itt Budapesten, egy igen nagy vállalat indul meg ... Egy igén nagy vállalat, amiről egyelőre még nem be­szélhetek a nagy felelősség mi­att. Meg kellett tudnom előre, hogy számíthatunk-e önre er­kölcsileg, hogy úgy mondjam, számíthatok-e az ön erkölcsi beleegyezésére, az ön morális obligójára, hogy úgy mondjam, az ön szellemi szolidaritására. — Na igen, — mondtam, — miről is van szó? — Arról még nem beszélhe­tek! Szóval: — Számíthatunk? — De drága uram. miről . . — Számíthatunk ... igen, vagy nem' — kiáltott lelkesen. — Ez a kérdés! És diszkréció! Ez a fő1 És felelősség! Uram, a felelősség mindenek előtt. Higgye el! Nem bízhatok meg senkiben, magamnak kell vál­lalni. Szóval: isten vele és ne szóljon senkinek. Megígértem neki, hogy nem szólok senkinek. Az ellenkező­jét, nem mertem volna meg­ígérni, mert miről szólhattam volna és kinek? Két hónap múlva találkoztunk utoljára. A Körút sarkán állt, az Oktogonon, a járda szélén, és komolyan összehúzott szem­mel nézte az úttest forgalmát. Egész tömeg állt már körülötte, mert hangosan beszélt. — Mit csinál itt? — kérdez­tem. — Bocsásson meg — mondta sebesen, és félvállról, a nagyon elfoglalt emberek nyers udva­riasságával — látja, hogy, egy pillanatnyi időm sincs. Ez a ren­dezés tönkretesz. Ezerfelé kell nézni az embernek, hogy min­den rendbe menjen. Ott, az az automobil ... igen, helyes, az mehet. A pálcájával integetett a le­vegőbe, mint a karmesterek. — Az a két kocsi most be­fordul .. . Helyes .., Szemben egy villamosnak kell állni. Ej­nye, mi ez? Itt most katonák­nak kellene jönni... Ahá, már itt vannak. Ott jönnek szem­ben. Hé. katonák!... jól van. mehetnek. Hé, rendőr ... he­lyes! Magának a rendezés sze­rint itt kell állni a lámpa alatt ... Jól van ... most már kezd valahogy menni. .. Most még szembe, a ház negyedik emele­tére egy fehér főkötős cselédet kérek, aki kinéz az ablakon ... Jól van, helyes, megvan már .. . Ketten szembejönnek... egy hölgy ..., meg egy kalapos­inas ... Az egész fölé felhők... délutáni világítás. . így!!... jól van!.... balra, a házak fö­lött a nap, két méternyire .. . lemehet. A nap lemehet. Helyes. Felém fordult, fújt, a homlo­kát törölte. — Fü! uram!... ezt nem lehet kitartani... de a felelős­ség ... nem bízhatom másra ... másképp minden ferdén megy. Két mentősapkás ember kö­zeledett. — Mentősapka? — kiáltott. Helyes. Ezeket ide kellett tenni. Odalépett az egyikhez, és rendelkező hangon szólt rá: — Ügy. Maguk most velem jönnek a Lipótmezőre, készül­jenek. Nincs időnk. Mehetünk. És könnyedén, bocsánatkérve elköszönt tőlem. A fantázia csodája Képzeld! Milyen fiatal, már második napja játszik vonatosdit és még egy percet sem késett! NAGY LAJOS: óé> klvhlCi A kutya háziállat. Három fő­részből áll, úgymint: fej, törzs és végtagok. Ha ezen részek bármelyikét a kutyából elves­szük, akkor a kutya elromlik és többé sem nem szalad, sem nem ugat, egyáltalában nem működik tovább. Különféle kutyák vannak, úgymint: puli kutya, komondor, vizsla, agár, szentbernáthegyi, újfundlandi kutya, öleb, kis girhes, nagy dög, mopszli, nyakszli, vonító sühögér, kis kutya, nagy kutya, tarka kutya, Sajó kutyám. (A kutyuskám az nem kutya, hanem, amint egy igen kiváló természettudós föl­derítette, egy no). A kutya igen hü állat. Ha a gazdája megrúgja, akkor meglapul és nyalogatja a cipő­jét. Ha pedig meghal a gazdája, akkor a kutya nagyon szomorú lesz, sőt, van olyan kutya is, amelyik gazdája halála után nem eszik, nem ugat, lefekszik és ő is meghal, nem úgy, mint például a zsebóra, amely a gaz­dája halála után is közönyös ketyegéssel jár tovább, amiért is a zsebóra egy hűtlen kutya. A kutya örömének az által ad kifejezést, hogy a farkát csóválja. Ha pedig a farkát levágják, akkor a fejét csóvál­ja. A kutya valamennyi állat közt a legértelmesebb. Igen tanulé­kony, például rövid néhány esz­tendős fáradozás után már megérti a saját nevét s ha azt hangosan kiáltják, a kutya du­dásén ugatni kezd, ami azt je­lenti, hogy hagyják már békén. De a kutya nemcsak szellemileg fejlett, hanem lelkileg is, né­melyik annyira mély lélek, hogy emlékeztet a lírai költőkre, ugyanis ezek a költői lelkű ku­tyák, ha feljön a hold és az ég tetején szépen ragyog, szintén ugatni kezdenek. A kutyának veszedelmes be­tegsége a veszettség, ami igen ragadós nyavalya, az ember is rnégkaphatja és harapás által terjed, mégpedig úgy, hogy a veszett kutya harap meg egy embert, vagy a veszett ember harapja meg a kutyát, A kutyának a veszettségen kívül legfőbb ellensége a sintér. Ez egy olyan úriember, aki drótkarikával jár az utcán s ha meglát egy kutyát, utána sza­lad, a drótot a nyakába veti és elkezdi a kutyát húzni, mire a kutya vonítani kezd, a kutya gazdája pedig két pofont ad a sintérnek, a gazdát a rendőr felírja s utcai botrány miatt fizet húsz korona bírságot. A bírság lefizetésének napján a gazda a kutyának öt flemmet ad és két rúgást, mikor pedig a gazda ebéd után elmegy a kávéházba feketézni, a fele­sége úgynevezett vigasz-eviki- puszit ad a kutyának, ami ha öreg és csúnya az asszony, még csak fokozza és betetézi a szegény kutya szenvedéseit. A veszettség ellen Pasteur nevű francia orvos kitűnő szé­rumot talált föl, de a sintér és a evikipuszi ellen ő sem tudott még semmit kitalálni. A veszettségen kívül még nagy baja a kutyának az elveszett- ség, ami ellen az apróhirdeté­sek s a megtaláló fejére kitű­zött illő jutalom szolgál. ★ -k A kutyáról szóló eme tanul­mány keretén belül meg kell még emlékeznünk az ebzárlat­ról, amit plakátokon tesznek közhírré a városban. A plaká­tok arra valók, hogy azt a ku­tyák elolvassák és pontosan be­tartsák. Azért helyezik el rend­szerint az utcasarkokon. A kutyát házörzésre, a szob t bepiszkítására, mások zavará­sára, a háziúr és házmester bosszantására használják, tehát igen hasznos állat, csontjából rongyot készítenek, húsát vár- ostromok alkalmával eszik. ★ ★ ★ Törd a fejed KERESZTRE JTVE1SY Dupla szerencsétlenség a 'i.ji ii ii Manapság is előfordul Hallja pincér! Isteni ez a leves — ?????— Csak isten tudja, miből főzték. Vízszintes: 1. A magyar köl­tészet legnagyobb alakja. 6. Du- namenti német város. 8. Leány­név. 9. Earnabőrű nép tagja. 10. Fontos mezőgazdasági ter­mék. 12. Tüzet szüntet. 13. Arra fele! 14. Értékegység. 17. Testrész. 18. Haltojás. 1.9. Nyári munkát végez. 20. Szovjet város a Dema folyó mentén. 21. Leg­nagyobb tszakfranciai város. 23. A prágai Ateliere-Barrandov rövidítése. 25. Édesapa megszó­lítása. 26. Szín. 28. Legnagyobb Kelet-Ázsiai sivatag. 30. Villa. 31. Vissza: A magyar irodalom nagy klasszikusa, a forradalom énekes. 32 Világrész. Függőleges: i. Sűrített víz­tömeg. 2. Káros kis állat. 3 .. .­top. 4. Fűtőanyag. 5. Akta. 6. Kerti növény. 7. Magyaországi hegység. 14. Híres olasz hege­dűgyártó. 15. Személyes név­más. 16. A tornyok tornya. 17. Szovjet város az Oka mellett. 19. A magyar nép lelkét szó­laltatta meg a legtisztább nyel­ven, tökéletes formai művészet­tel. 20. Méhkas (szlovákul). 22. Háziállat. 23. Hasonlóság, for­ma. 24. Katona — népiesen. 27. Közép-Ázsiai folyó. 29. Ifjabb rövidítése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom