Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-16 / 16. szám
<&btf£c4ßks IZdfia.: BOlSSSTR&SiiSií t7c<dtía(!mi főtyaéékűtu/i/Zsuzsi végre érti, hogy miről van szó. Bizsergő érzés fut rajta végig, s ha lehet még .lobban figyel. — Osztón, ha az a nagyon erős legény majd kilódít a házból, akkor mi lesz!?.., — nyelvel az asszony, mert érzi, hogy fölibe kerekedett az ember. — Galambos Józsit más fából faragták!... Jól örülne, megbecsülné magát.. . Élig nyomorúságot élt gyerekkorától. .. Zsuzsi behunyja a szemét, mellére szorítja a kezét és mosolyog, mosolyog, mintha már minden a legnagyobb rendben volna. — A szemiboi se néz ki jő! Hisz a Turcsi Gézát is úgy megagyalta, hogy két hétig nyomta az ágyat!... — tronfol tovább az asszony. — Megérdemelte, én is elraktam vóna... — nyomja rá az ember. Zsuzsi úszik a boldogságtól. Kuncorog, mo- corg, mint egy rakoncátlan kisgyerek, s lapul az ajtóhoz. Sokára jön az ember hangja: — Örzsi!... Oszt mink nem megvótunk szépen?... Nem jó gazda lett belőlem? Csendes a válasz: — Megvótunk, de az más vót' ... — Dehogy vöt más, örzsi, dehogy vót' Így kerültem hozzátok, mint az ujjam e! Egy gatyám vót, de olyan rongyos, hogy kilenc macska nem fogott vóna benne egy egeret... Az asszony kuncogása hallatszik, aztán elcsendesedik a világ, csak Zsuzsi szíve zakatol vészéiül, s annyira lapul az ajtóhoz, hogy majd bedönti. Váratlanul nyilik az ajtó és a lány a ház közepire esik. Kenesi mosolyít a bajsza alatt, Kenesiné pedig villámló szemmel áll a lánya fölé. * * * GALAMBOSÉKNÁL éppen ebéd van. Jóska az asztalnál ül, előtte tányéron paprikáskrumpli. Immel-ámmal eszik, majd leteszi a kanalat és eltolja maga elől a tányért. Lassú, gyakorlott mozdulatokkal cigarettát sodor, rágyújt. Mamika a tűzhely mellett ül, kukoricát morzsol a kötényébe. Látja, hogy Jóskának nem Ízlik az ebéd, s azt is észreveszi rajta, hogy valami bántja, hogy valami nincs rendben nála. — Mért nem eszel, kisfiam ?.._. nem éhezel? Jóska csak néz maga elé, úgy tesz, mintha nem hallaná a kérdést. Aztán feláll és indulna kifele, hogy ne kelljen a mamika szemébe nézni. — Jóska!... — állítja meg nagyanyó’hangja. — Valami bajod van talán? — áll fel az öregasszony, szakajtókosárba ereszti kötényéből a kukoricát és Jóska elé lép. Fürkésző szemmel kutatja az unokáját, aki lehajtott fővel áll előtte. Jóska láthatóan küzd önmagával. Homályos érzés kúszálódik benne nagy összevisszaságban. Az lopja el szeméről az álmot, az veszi el tőle az étvágyát, az teszi ábrándossá, olykor álmodozó gyerekké, s olykor életunt öreggé. Mit is mondhatna áldott jó nagyanyjának, mikor ő maga sem tudja a baját! És csak állnak egymással szemben és hallgatnak. — No, beszélj hát, kisfiam!.. . Nem bízol bennem? — faggatja Jóskát ijedt borongással a mamika. — Én nem tudom... magam se tudom, hogy mi lehet a bajom, mamika ... Csak itt... itt nincs rendben valami.— feleli a legény csendesen és a melle közepére mutat. Nagyanyó fájdalmas arccal, megértőén bólogat maga elé: — Sose kapaszkodj te olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, kisfiam . .. Kenesi Zsuzsa gazdag jány, nem hozzád való . .. — Kenesi Zsuzsa ? ... — mosolyít halványan Jóska. — Egyet se gondolok én arra a lányra, mamika... — Akkor meg mi bánt? — Nem tudom ... igazán nem tudom ... — mondja Jóska és megy kifele. Fát kell vágni, mert komisz az idő. A nagyanyó kerekrenyílt, csodálkozó szemmel néz utána és értetlenül ingatja a fejét jobbra- balra. Jóska az udvar hátulján vágja a fát. Egykedvűen, merev arccal húzza a fűrészt. Néha-néha megáll és a gondolataival tépelődik. Szorongást, erős lelkitusát tükröz az arca. Majd veszettül szorítja a fogát meg a fűrész fogantyúját és egyre vadabbul, egyre szilajabbul rángatja a fűrészt. A fűrész panaszosan sír, mint egy megbántott, fájó, emberi lélek. * * * ISMÉT NÖTAEST az iskolában. Ugyanazt a képet látjuk, mint a múlt nóta- esten, de jóval több a lány is, legény is. Éppen az újonnan tanult nótát éneklik nekibörzen- kedve, jókedvűen, pattogósán: Zöld erdőben terem a mérges kígyó, Szép lányokból van a legény csábító. Jaj, istenem, de jó annak ki csúnya, Ki a legény szívét nem szomoritja. A tanítónő a padok előtt áll, a katedrán meg olyan 10—12 év körüli kislány ül. Szőke, az arca pirospozsgás, a szeme, mint a nyíló búzavirág. Olyan nagy a hasonlatosság, hogy az első pillanatban nyilvánvalóvá válik: a kislány és a tanítónő édestestvérek. A kislány odamegy a nénjéhez: — Mártika, én nagyon szomjas vagyok — mondja nyűgösködve. — Tessék, itt a kulcs ... — Gyere te is .. . Én egyedül nem megyek... Kimennek. Alig csukódik be az ajtó utánuk, felborul a rend. A legények a lányok közé vegyülnek és nyaggatják őket. A lányok sikongnak futkároz- 5 nak. Egyszeriben olyan a kép, mint a megboly- S gatott méhkasé: zűrzavar, kiabálás, elharapott i kacagás... ? Jóska a térképhez megy, azt tanulmányozza s nagy buzgalommal. Azt veszi észre, hogy Ke- < nesi Zsuzsi áll mellette, de ő csak tovább bon- ? gészget a térképen, mintha észre se venné S a lányt. s Zsuzsi egy darabig szótlanul áll, nézi oldalról 5 a legény arcát. A lány levert, szomorú. > — Jóska!.. . — szólítja csendesen a legényt, < de tovább nincs. Hirtelen semmi sem jut az ? eszébe. > — Tessék? ... — büffenti Jóska, de oda sem s néz. ? — Haragszol rám? — nyögi ki végül nagy- > nehezen a lány. s — Én! ? ... — mered ki a legény két szeme ? a csodálkozástól. — Mért haragudnék! ? ... $ — Csak!... — rántja meg durcásan a vállát s Zsuzsi. — Én tudom, hogy haragszol... ? — Rosszul tudod ... 5 — Hát akkor? ... S Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és a tani- < tónő jön vissza, de egyedül. Tekintete a térkép ? felé siklik és egy kis időre ottragad. Mintha S felhő vonulna az arcára, mintha egy kicsit meg- c törne a szeme csillogása. 5 A rend helyreáll, s már mindenki a helyén S van és hallgat. < — Mégis csak fehér újévünk lesz — jelenti > be a tanítónő és a dobogóra áll. Arcát mái S a régi kedvesség szépíti. — Szombaton nem <£ lesz nótaest. Azt hiszem mindenki szívesebben ? megy a Szilveszteri-mulatságra ... S — Már csak a kisasszony is ott marad c a mulatságon — pirulja ki Seres Pista. — ? Úgyis lesz műsor az iskolásokkal, amint hallót- S tam... < — Lehet, hogy egy kicsit ottmaradok ... < És ismét a már ismert tülekedés, préselődés ? kifele az ajtón. Hiába, fiatalok: tűz ég vala- s mennyinek a bokájában. i Áttünés ' Jj ODAKINT sűrűn, duzzadt pelyhekben hull s a hó. Már jó félbokáig ér. Most következik még 1 csak a hadd el hadd: mosdatás, hógolyózás. > Éles lánysikolyok hasogatják a szűzi csendes- s séget. . J Aztán apródonként eltűnnek, szétszélednek > a fiatalok. Még öt-hat legény ácsorog az iskola s előtt, köztük Kovács Feri is. — Csak azt nem értem, hogy hová tűnhet 5 el mindig ez a Galambos... — mondja Seres S Pista és egy csomag cigarettát húz elő a zse- < béből és sorrakínálja a legényeket. 5 — Nem a Zsuzsival megy? S — Avval nem! _ < — Akkor meg haza... > — Oda se! S — Ha addig élek is, de egyszer meglesem — < szól Kovács Feri határozottan. — Ha egy éj- z szakámba kerül is, de meglesem ... > S a legények lassan elindulnak hazafelé ... s Áttünés s JÓSKA BENT van a tanítónőnél. Már bátrabb, ? otthonosabban érzi magát. A kislány mellette S ül, s a legény éppen a mesét fejezi be nagy s sóhajjal: z — Bizony, így volt ez, Évike! > A kislány még mindig a mese varázsa alatt s van. Nagyon szívreható lehetett, mert Évikének z könnyben úszik a szeme. > Márta az asztalnál dolgozik, de félszemmel s olykor oda-odapislog, hogy mit csinálnak Jós- Z káék. 5 — Nem fekszel le még, Évike ? — kérdi > a tanítónő. < A kislány felelet helyett beleegyezően meg- ? húzza a vállát. s Jóska az asztalhoz húzza a széket és belete- < metkezik egy könyvbe: tanul. Két tenyerére z támasztja a fejét és ügy olvas. Azaz, csak ol- > vasna, de nem tud, mert a gondolatai mindig < máshová kalandoznak... A betűk nagy össze- z visszaságban kavarognak előtte . .. Halántékán > lüktetve dobol az ér ... Szíve köré pedig, mint- s ha páncél feszülne . .. Behúnyja a szemét és z úgy érzi, hogy jobb volna tán, ha többé ki sem > kellene nyitni... s — Jóska bácsi, meséljen még valamit nekem z — rezzenti fel a már ágyban fekvő kislány. ? — Majd máskor, Évike ... Majd egyszer, ha s nagyon jókedvem lesz, jó ? ... Most aludjál z szépen... > A kislány belenyugszik, de szemét le nem s veszi a legényről. Hosszan, hosszan sütnek Z a kék karikák, aztán nagysokára, lassan kivész > belőlük az értelem és lezáródnak. Elalszik... S Mindketten az asztalnál ülnek: Márta dolgo- Z zatokat javít, Jóska pedig tanulna, de nem z megy, sehogy sem megy. Lopva a tanítónőre- s les, majd a tanítónő teszi ugyanazt.. Egyszer z aztán találkozik a tekintetük és Jóskából várat- z kínul feltör a kín fájdalmasan: S — Nem bírom tovább! z — Nagyon szereti? ? — Kit!? — álmélkodik a legény. S — Hát... Zsuzsit... z — Zsuzsit? ... Nem szeretem, soha nem is z szerettem... S — Akkor, akkor meg mit nem bír ?... a ta- s nulást?... Talán cserben hagyta az akarata? z — Dehogy is hagyott... > — Hát? Otthon van valami baj? s — Nincs! Semmi sincs! z — Szedje össze magát, Jóska!... — kérleli 5 r. tanítónő bársonyos hangon. s — Ne, ne mondja olyan szépen — vág közbe z a legény tépő szenvedélyességgel. (Folytatjuk) > A fekete mosoly Ollie Harrington valóban az, akiről elmondhatjuk, hogy egy fess fiatalember, aki nagyon tetszik a nőknek. Nem is hinnék, hogy ez a néger rajzoló milyen komoly ember. New Yorkban, 1916-ban született, az anyja magyar nő volt, apja pedig néger. Már egész kisgyermek korában jelentkezett a tehetsége. A Yale egyetemen képzőművészetet hallgatott. A tanulmányaihoz szükséges pénzt mint pincér kereste meg, gazdag főiskolásokat szolgált ki. Az örökös faji elnyomatás alatt élő fiatalemberben csakhamar kibontakozik a szatíra iránti érzék. Ámbár arcszíne kávébarna, mégse kerülhette el a faji megkülönböztetést. Néger lapokba dolgozik és tanulmányai befejezése után csak rajzolással foglalkozik. — 1952-ben elhagyta hazáját és Párizsba jött. Onnan küldi be rajzait a Pittsburgh Courrier vasárnapi melléklete számára. Ez a lap 900 000 példányszámban jelenik meg és a világ legnagyobb néger lapja. Harrington azt akarja, hogy a legegyszerűbb cipőtisztító is megértse rajzait és ezért egészen természetimen rajzol. — iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii k ofc ganz e &c. Oft min den afkaia.ntna eladunk vagy beszedünk KOPONYAKAI Mi hasonlóképpen mint Ollie Harrington, sok-sok néger barátja, szeretjük a humorát, a gúnyt, ha néha keserű is az íze, sőt éppen azért, mert keserű. EGY KIS ÍZELÍTŐ RAJZAIRÓL Ide figyelj Bootsie. látod, milyen jó, hogy mi négerek nem vagyunk egyenjogosultak? Ez a felirat nem vonatkozik ránk feketékre. Kár, Bop, hogy ugyanolyan maradi vagy, mint a többi vad itt körülöttünk. Hát nem érted, mit jelentene számunkra, ha a civilizáltaktól legalább egy H-bombát kapnánk, milyen szépen kibővíthetnénk üzletünket. Jaj, fiúk, remélem nem amputálják le a lábamat, mert külön' en, hogy kerülnék fel az autóbuszba a négerek számára fenntartott helyre, anélkül, hogy a fehéreket ne érinteném meg? VASEK KÄNA, államdíjas Milusa Vonáskovának viszonya van... Tegnap íróasztalomon ezt a géppel írott piszkozatot találtam: Dynamoexport, káderosztály, Prága Tisztelt Elvtársak! Az Önök kérésére Milusa Vonáskováról a következőket közlöm: Milusa Vonáskovának viszonya van a népi demokráciához. Be van kapcsolva a tömegszervezetekbe, karakterisztikus tulajdonságai vannak, és jó viszonya van a kollektívához, Önöknek is melegen ajánlhatom. Azoknak a címét, akik a nevezettről további véleményezést adhatnak, már el sem olvastam. Szédülni kezdtem. Gyorsan hívtam feleségemet, és odaadtam neki a levelet. — Hol láttad ezt? így írnak kádervéleményt? Ki lesz ebből okos, kérlek szépen. Viszonya van! De milyen? Feleségem elolvasta a piszkozatot és az asztalra dobta. — Miért vagy úgy felháborodva? Ha rendes apa lennél, megírnád egyedül. — Én? Ismerek én valami Milusa Vonáskovát? Vitatkoztunk és a feleségem bebizonyította, hogy Milusát ismerem, hogy jár hozzánk, osztálytársnője leányomnak és legjobb barátnője. Ezután következett azonban a második ideg sokk. Hirtelen tudatosítanom kellett, hogy a lányom pontosan tizennyolc éves és egy hónapos, tehát nagykorú, s így jogosult kádervéleményeket adni a barátnőiről. Leányom szerencsére iskolában volt, így elég időm maradt, hogy szigorú és túlokos apából egyszerű emberré alakuljak és ügy tárgyaljak lányommal, mint felnőtt a felnőttel. Valamikor azt gondoltam, hogy az ember az érettségivel válik felnőtté, de úgy látszik, ez tévedés. Leányom csak júniusban fog érettségizni — és nézd! Egy káderosztály fordult hozzá teljes bizalommal... Nem maradt más hátra, minthogy mint érett és teljes jogú polgárral beszéljek lányommal. Este együtt elemeztük a kádervéleményt. El kellett ismernem, hogy eltekintve a pontatlanságot a káderezett karakte- rizálásában, lányom az első alkalomhoz képest egész tűrhetően cselekedett. Pontosan megválaszolta a káderosztály levelében feltüntetett pontokat, tehát nem is vette figyelembe, hogy mit csinált Milusa Vonás- kova a megszállás alatt, a pénzváltás idején és a választásokkor. Ettől megkímélte őt a káderosztály referense, mert ezeket a pontokat ceruzával áthúzta. Továbbá becsületesen megnevezte tíz osztálytársnőjét, akik véleményezést tudnak adni, stb. Hát ezt el kellett ismernem. Feleségem persze (mint mindig) az ellenzéket képviselte, azt állította, hogy az ilyen kádervélemények csak az ördögnek kellenek, hogy neki, valamikor amikor először ment állásba, elég volt a kereskedelmi iskolai bizonyítvány. Megmondtam neki, hogy ehhez 6 egyáltalán nem ért, hogy nem érti az összefüggéseket és a kádervélemények jelentőségét, és habár még nem nagymama, mégis nagymamás konzervatív felfogású. Nagy örömömre, leányom az én oldatomon volt. Kijelentette, hogy ha nem lennének kérvények és kádervélemények, nem tudnák a■ lányok, hogy hová kapják a munkabeosztásukat, és hogy ez különben is egy jó hecc. — Hecc? Lehurrogtam őt, megfeledkezve nagykorúságáról és az orra alá dugtam a káderosztály levelét: — Hogy-hogy nem tudjátok? Milusa Vonáskovának már régen tudnia kell, hisz itt világosan ez áll: „ ... aki felvételét kéri üzemünkbe .. — Akar, felvételét kéri, csodállak, apám. — Csak ne csodálkozz, mert...! Leányom kicsit megijedt és félszegen mondta: — Erre nem szabad adnod, apám. Milusa egyáltalán nem kérte felvételét a Dynamoexportba. Amikor a kérdőívet kitöltötte, azt írta, hogy az Üvegexportban szeretne dolgozni. — Ahá, és ők közben máshová osztották őt be. No jó, jó, és már megmondtad neki? Igen, természetesen ebből a levélből megtudta, hogy a Dy- namoexporthoz osztották be. — És ki fog rólad kádervéleményt írni? — Hát persze, hogy MiluSa. Nem elég világos ez? — Világos is és nem is. Ő már tudja, hogy hol fog dolgozni, és te még nem tudod, hogy téged hová osztottak be. — Mert Milusa még nem kapott semmit. Majd ha az illetékes üzem kádervéleményt kér tőle, akkor majd megmondja nekem. Mi az iskolában kölcsönösen megmondjuk ezt egymásnak. Tudod, ez oly' jó vicc. — Szép vicc, — kiáltottam lányomra és megtiltottam, hogy kádervéleményeket írjon. Most már mindent tisztán láttam. Nem vonom kétségbe, hogy Milusának „viszonya van", de kételkedem abban, hogy az ifjúsághoz viszonyuk van azoknak, akik az ilyen „káderezést“ kitalálták. Az ember nem vitatkozhat arról, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de szükséges vitatkozni arról, hogy hivatott-e a tapasztalatlan ifjúság kádervélemények írására ?
