Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-01 / 14. szám
Ok perc a haza kérőkkel Két megtévesztett fiatal, az egyik 17 éves múlt, a másik még be sem töltötte a 19-ik évét. Az előbbi Cseh Éva, ma már Zelei Gáspárné. De hadd beszéljenek a fiatalok. És beszélnek, minden különösebb kérdés nélkül,. csak úgy ömlik a szó belőlük. — Kérem én lakatos és autószerelő vagyok. Budapesten a Met halo chémiagyárban dolgoztam. Ott dolgozott az apám és ott dolgozik ma is. A keresetemre sem panaszkodhattam, a munkámmal is elégedett voltam, de ... És mondana még valamit, azonban a kislány, illetve már a felesége is közbeszól. — Ne kertelj, én is mondani akarok valamit. — Hát igen. Én is hibás vagyok, ha nem is a főbünös ... Ugyan, hát nem együtt főztük k' az egészet, hisz nálam nélkül sosem kerültél volna el Londonba. Majd folytatja. Alig, múltam 17 éves és az életből bizony még csak keveset ismertem. A háztartási munkán kívül alig dolgoztam valamit. Az ellenforradalom előtt másfél hónappal léptem munkába. Nem voltak életgondjaim, az apuka jól keresett. Az egyik budapesti posztógyár művezető helyettese még ma is. Sokat táncoltam, szórakoztam, de ez úgy látszik nem volt elég, többet akartam, illetve akartunk az élettől, s az út fáradalmától elcsigázottan, bágyadt tekintettel keresi férje tekintetét. Szerettük egymást, nagyon szerettük — mondja tovább a fiatal férj. És mert ellenezték a szülők — de csak a korai házasságot — szól közbe Cseh. Éva, Zelei Gáspárné, — úgy gondoltuk, hogy kint nyugaton, ilyen problémáink nem lesznek. Ott keltünk egybe, ott kint Londonban lettünk férj és feleség. No meg aztán a Szabad Európa hangja. Talán a főbünös az, azok ott, akik megtévesztettek bennünket. És mi bután bedőltünk a hamis propagandának. De a szennyes szalmazsákok, a piszkos barak- tábor és a londoni Viktoria állomáson eltöltött álmatlan éjszakák másról győztek meg bennünket — fejezi be elbeszélését a fiatal asszony. De hadd mondjak én is valami érdekeset — kezdi újra Zelei Gáspár. A kanadai nagybácsimtól megérkezésünk után Londonban levelet kaptunk, melyben ha nem is valami meggyőzően, de mégis hívott bennünket Kanadába. Azt írta, hogy neki ott jó sora van, mi is megpróbálhatnánk és ott kint majd ö is segítene. És mi a valóság ? Ezt az édesanyám leveléből tudtuk meg. 6 is szívesen hazajönne, ha tehetné. A.zonban útiköltségre sem telik neki. Csak azért hívott bennünket, hogy velünk együtt hármasban talán könnyebben elvi-' selné az idegen környezetet. És ez így is van. Mert higyje el kérem, nem nekünk, nem magyaroknak való az idegen. Ott minden más, az emberek, a természet, a nap is máskép lg süt nálunk Budapesten. Otthoni terveikről csak any-' nyit, hogy azonnal munkába állnak, mert az üzem, ahol dolgoztak a disszidálás előtt, visz- szavárja őket. Ny. D. De a boldogság, az igazi boldogság csak Budapesten a Ferenc utca 4-ik szám alatt lehet. Sokáig néztem volna még a termeket, szobákat, képeket, de engem is hivott a park lombos árnyékos sétányaival, rózsabokraival. Első utunk a 102 hektár nagyságú Ekotyerinszkij parkba vezet, ebben van összpontosítva a XVIII. és XIX. század építészeinek szobrászainak, művészeinek remekművei, melyek 200 év után sem ho- mályosultak el pompás külsejükkel a mai néző szeme előtt. A park központja az Ekatyerina cárnő palotája, mely abban az időben épült, amikor Oroszország Nagy Péter uralkodása alatt és utána kezdett hatalmassá, naggyá válni. Az épületek vonalaiban tehát benne van a pompa, a gőg, a nagyravágyó. Gyönyörű alkotást ad ez az építészet, mely a XVIII. századbeli kivirágzását testesíti meg. A palotát a híres orosz építész Kvaszov A. V. kezdte el, de később újra át lett építve Rastrelli híres olasz származású építész terve szerint. A fiatal Rastrelli, aki szobrász apjával került Oroszországba, mint 16 éves egész életét és munkáját a cári épületek és palotáknak szentelte. Az ő terve szerint épült a park egynéhány pompás épülete, mellyel külföldön is híressé vált. A palota homlokzata 306 méter hosszú és fala tele van szobrokkal, díszítésekkel. A háromszínű homlokzaton fehér oszlopok, kék fal és aranyozott díszítések pompás harmóniává olvad a néző szeme előtt. Orosz parasztok voltak azok, akik felépítették mindezt, ők hordták a köveket, talicskázták a földet, ásták a tavakat és tüntették el a mocsarakat, hogy később magasrangú urak hálózzanak pompás udvari díszben. A parkban, mely a cári palotát körülveszi, nem volt szabad senkinek sem bemenni, a felsőbb osztályhoz AHOL PUSKIN TANULT 1957. április tartózókon kívül. És erről Irt Puskin, a pompáról a pazarlásról, szembeállítva a nép elnyomását és az egészséges orosz nemzeti hagyományt. Itt dolgoztak hosszú éveken keresztül Nejelog építészek, Vaszilj Péter, Károly, akik együttvéve több mint 100 éven keresztül díszítették, építették a palota körüli parkot és a tó körüli épületeket. Pihenők, lugasok, csónakház, esti terem, galériák, márványhíd építése fűződik e mesterek neveihez. A háború alatt különösen az Ekatyerina palotája szenvedett nagyobb sérüléseket. Ennek helyreállításán még ma is dolgoznak nagy mesterek. Az akácterem és a galéria nemsokára újra abban a pompában fog díszleni, mint egy évszázaddal ezelőtt. A parkban amerre csak járok, mindenütt fehér táblák, Puskin verseinek idézetével. A park közepén lévő tó tükrében topolya és szomorúfüzfák nézegetik magukat. Beljebb stradolók úszkálnak, fiatalok csónakáznak. És nem messze a tó partjától eg.y néhány magas fa árnyékában, hatalmas kőtömbön gyönyörű szobor áll. Egy antik ruhába öltözött lány ül bánatos arccal a kövön, nézve egy eltört korsót, melyből lassú csobogással örökké folyik a víz. De is kedves, ismerős látvány ez számomra. És ekkor jutott eszembe Puskin egy verse, melyben erről a szomorú lányról írt. Itt ült ő is a közelben és nézett az örökké folyó vízsugár apró gvémántos csillogására és a bánatos arcú lányra. Itt írta meg tehát azt a csodás versét Lafontaine francia költő témájára alkotta meg Szokolov orosz szobrász ezt a csodás szobrot, mely Puskin lelkét annyira megragadta. Csakhogy Szokolov megváltoztatta a szobor kifejezését és az eltört korsót, nem mint a vágyak reális életben való megsemmisülését ábrázolja, amint ezt Lafontaine versében megírta, hanem a győzelmet, a szomorúság, a bánat víz fejez ki. Ez lelkesítette fel a fiatal Puskint, mikor versét megírta. A parkban még nagyon sok szobor és különleges célokat szolgáló épületek találhatók. A legtöbbjén azonban már meglátszik az orosz építészet XIX. századbeli jellegzetessége, az egyszerűséghez való törekvés, mely később az ókori művészet utánzásába fejlődik át, felismerhető orosz árnyalatokkal. így például a nyári hangversenyterem egyik ilyen ókori stílusban épült alkotás, amely a fák között elrejtve van a parkban. Ez Kvarengi első alkotása, Kvarengi mint későbbi müveiben, itt is törekszik az egyszerűséghez, az ókori stílus elsajátításához. Körbe járom a nagy tavat, megállók a szibériai és uráli márványból épített híd mellett, ahonnan különösen megfogó panoráma nyílik a tó felé. Ennek közepén emelkedik a magasba egy 25' méteres emlékoszlop, a Cseminszkij, mely tündöklő oloneci márványból van faragva. Az emlékművet az 1770-es Cseminszkij ütközet emlékére emelték, ahol az orosz tengerészek a nyílt tengeren fényes győzelmet arattak a töEbben az épületben minden Puskinra emlékeztet. rökök felett. A tetején egy sas tárja szét szárnyait és csőrével a török félholdat töri szét. (Swarc szobrász műve.) Puskin különösen szeretett elmélyedni az orosz nép történetének fényes napjaiban, az orosz nép győzelmeit dicsőítő múltban. A parkban még sok ilven oszlop található, köztük a Morejszkij, Kobulszkij, melyek szintén a török és a svédek feletti győzelmeit emlékeztetik. Még kellene írnom a felső, az alsó fürdőről, a grottról, a park közepén lévő jermitázsról, a kínai faluról, a recsegő lugasról, a rombástyáről, a rózsarétről, a török fürdőről, az admirali- tásról, mindazokról a romantikus helyekről és épületekről, melyet Puskin műveiben az utókor számára megénekelt. Szeretném egy csodás koszorúba fonni mindezt, amit itt láttam, amerre jártam és tapostam azokat az ösvényeket, ahol a nagy költő járt. Hódolatom azonban mindig visszaszállt oda, abba a háromemeletes líceumba, ahol most is él Puskin szelleme. A szép rendezett galériákon, ösvényeken járva és élvezve e csodás kert virágokban úszó szépségét, úgy éreztem, hogy Puskin ma is él a szovjet nép szívében, ahol örökké bezárták őt csodás költeményei. Él, mert a nép ajkán minden lépésen találkozói versével, mint ahogy ő is ezt előre megírta. „Az én dicsőségem magasabbra nő fel. mint Alexander oszlopa és élni fog örökké, amíg csak élni fog e földön egy költő is“. Este mikor visszaindultam Puskin városából Leningradba, és elgondolkoztam a látottak felett, arra a következtetésre jutottam, hogy nagy az a nemzet, mely emlékében tiszteli meg halhatatlan nevű fiát. És amely oly görcsösön ragaszkodik minden tárgyhoz, minden ösvényhez, mely valaha kapcsolatban volt a költő életével, munkájával. Szombat — vasárnap Kedves barátom'. Zf etvetődött bennem egy érdekes gondolat a színházi rendezéssel kapcsolatban, amikor szombton este végignéztem a bratislavai Oj Színpadon Július Zeyer: Ra- dúz és Mahuliena című versesjátékát. Ez a gondolat azóta izgat és keresem az alkalmat, hogy írhassak neked róla. Meg vagyok győződve, téged is fog érdekelni. Július Zeyer múlt századbeli cseh költő játéka a Radúz és Mahuliena rendezése végre már más, mint az eddig megszokott múzeum-realista rendezés és újat próbált keresni, új művészi eszközökkel kifejezni a darab H. Lokvencová rende- zésével újat hozott az Oj Színpadra. Kezében az irodalmi mű csak szöveg, amelyet saját egyéniségének megfeleően fog fel és próbál elmondani. — 11. Lokvencová igazán újszerűén értette meg Radúz és Mahuliena történetét. H. Lokvencová felfogása a reális élet fölé helyezi ezt a történetet. Kihangsúlyozza a darab költóiességét és ez nemcsak a versmondásban látható, hanem a jelképes díszletekben (sokat használja a fekete kör- függönyt, amellyel egy különös hangulatot ér el. (Magában a színészi játékban a megkomponált mozgásban) a beállítások sose zavarják az összképet, mert a rendező mindig tudja, hogy a színházban a néző látni is akar, képzőművészeti élményt is szeretne kapni. (Az aláfestő zenében, amely mindig akkor szólal meg. amikor egy-egy pillanatot az égig kell felemelni). (Radúz jelenete a nyárfává változott Mahulienával). A darab ritmusában, a színpadi trükkökben (a horizontra vetített színes csíkok, mikor a sziklához láncolt Badúzzal találkozunk). JZedves barátom'. Ezt mind azért írtam le, hogy el tudjam neked mondani gondolatomat, amely ezzel az elő- dással kapcsolatban vetődött fel bennem. Szeretettel fogadunk minden olyan kísérletet, amely színháziabbá teszi a színházat, amely továbbfejleszti és gazdagabbá teszi színházi kultúránkat. — Szívből ölellek: KISBÁN LAJOS Kommentárunk Az elmúlt héten több nemzetközi politikai esemény foglalkoztatta a közvéleményt. Köztársaságunkat a Kínai Népköz- társaságban járt kormányküldöttség útja érinti a legjobban. Küldöttségünk látogatása a két állam között kötött barátsági és együttműködési szerződés megkötésével végződött. Míg az Egyiptom-izraeli határok tekintetében a helyzet megállapodott — Izrael részéről is kevesebb fenyegetődzés hangzott el — ennek ellenére a diplomáciai tevékenység e terület kérdéseivel kapcsolatosan újra élénkebb. Az Egyesült Államok és Anglia vezető képviselői között a Bermuda-szigeten történt tárgyalások folyamán bizonyos megállapodásotoa jutottak — továbbiakban még behatóbban foglalkozunk ezzel a kérdéssel — amelyek e területekre vonatkozólag messzemenő következményekkel járhatnak. Londonban zajlott le az ENSZ külön albizottságának a leszerelésről tartott értekezlete. Egyenlőre nem jutott el tovább az eljárási kérdéseken. Ma már azonban világos: a Szovjetunió igyekezete oda irányul, hogy bizonyos konkrét kérdésekben legalább valami megegyezésre kerüljön a sor és természetesen a Szovjetunió főleg azt akarja elérni, hogy a nagyhatalmak, legalább is ideiglenesen tiltsák be a nukleáris fegyverekkel való kísérletet. A legfigyelemreméltóbb a következő két esemény: Guy Mollet találkozása Eisenhower- rel a Bermuda-szigeteken és Rómában a közös piacra és az Euratom-ra vonatkozó szerződés aláírása. JOHN BULL ÉS SAM BÁCSI Mialatt az angolszász nagyhatalmak vezető képviselői a leghevesebben tárgyaltak az amerikai U. S. News and Wordl Report folyóiratban a következő címmel cikk jelent meg: „A brit impérium hanyatlása és bukása“. A cikk írója rámutat az angol impérium gyengeségeire és érdekes időbeni következtetésekre utal. MacMilan, angol külügyminiszter pedig ugyanakkor Eisen- howerrel tárgyai, hogy a jövőre vonatkozólag közös irányvonalat dolgozzanak ki. Az amerikai sajtó sohase tűnt ki tapintatosságával és tisztelettudással. Ez a hang azonban mégis csak új jelenség az angol-amerikai kapcsolatokban. Az értekezlet befezése után annál meglepőbb volt, hogy az értekezlet milyen visszhangra talált ugyanannak a sajtónak a hasábjain és Nyugat-Eurőpában is. Ezt a visszhangot a legjobban a Le Monde alcíme fejezi k: Brit siker a Bermuda-szigeteken. És valóban, ha áttanulmányozzuk az említett értekezlet hivatalos jelentését, akkor látjuk, hogy a sajtónak, amennyiben igyekezett Nagy-Británnia alárendeltségét kihangsúlyozni, nem-e volt igaza. Az értekezlet eredményei azt mutatják, hogy az amerikai kormánykörök minden igyekezete oda irányul, hogy az atlanti szövetség helyzete megszilárduljon. Anglia az Egyesült Államoktól irányítható lövedékeket kap, — amiáltal csökken a katonai megterhelés. Az Egyesült Államok azonosította magát Nagy-Británniával, hogy egyelőre nem engedi meg a nuk- reális robbanások betiltását. S végül a bermudai értekezlet legfontosabb eredménye az, hogy az Egyesült Államok a bagdadi szerződés katonai bizottságába kerül. MIT JELENT EZ A VALÓSÁGBAN? Az Egyesült Államok eddig a bagdadi szerződésen — melyben a legfőbb szerepet Anglia és Franciaország játszották — kívül áll. most arra a meggyőződésre jutott, eljött az ideje, hogy Közel-Keleten közvetlen katonai kapcsolatba kerüljön. Ez azonban nem történt minden fenntartás nélkül, mert az Egyesült Államok — nem közvetlen szerződő fél. Hogy a jövőben milyen jelentősége lesz a szerződésbe való bekapcsolódásának, az tisztán az Egyesült Államoktól függ. A francia 1‘Humanité helyesen jegyzi meg, amikor azt mondja, hogy ezt az amerikai lépést, nem kell tisztán angol sikernek elkönyvelni. A bagdadi szerződésből, amely az angol politika eszköze, könnyen az Eisenhower doktrína segítő eszköze lehet. KÖZÖS PIAC ÉS MI KÖVETKEZIK EZUTÁN? Két éven keresztül húzódó tárgyalások után végül Rómában március 25-én hat nyugati állam a közös piacra és az Euratomra vonatkozólag szerződést irt alá. Nem kételkedünk benne, hogy úgy Nyugat-Eurőpában, mint az Egyesült Államokban sokan megelégedetten dörzsölték kezüket. Érdekes azonban megfigyelni, hogy ki-ki milyen okból és sokan közülük teljesen ellentétes indító okokból örülnek a szerződés aláírásának. A német kapitalisták azért örülnek a „közös piacnak“, mert azt remélik, hogy a saját ipari tekintélyük megnövekedik és a sv.per-trösztben hangadó lesz. És nemcsak ezért. Azért is, mert így hozzájutnak Afrika gazdaságaihoz és a francia, valamint a belga urán segítségével gyorsabb ütemben kiépíthetik atomiparukat. A francia kapitalisták pedig azért örülnek, mert azt hiszik, hogy a német tőke segítségév' 1 sikerül termékennyé tenni Afrika rengetegét és ezáltal enyhíteni a szociális és nemzetiségi feszültséget, amely a nyomorba döntött afrikai lakosság között uralkodik. Az európai imperialisták azért örülnek, mert azt hiszik, hogy együttesen jobban tudnak konkurálni az amerikai piaccal. Az amerikai imperialisták pedig azért örülnek, mert az aláírt szerződésben azt vélik látni, hogy a történelem folyamán állandóan háborgó államok végre egyesülnek — a Szovjetunió ellen. A kívánságok különbözőségéből világos képet nyerünk arról, hogy a valóságban milyen különböző célokat követnek a szerződő felek. És 1:100 arányban fogadást köthetünk, hogy az európai kapitalisták távolállnak attól, ami a két aláírt szerződésből a jövőben — valóban kisül.
