Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-26 / 13. szám
f 0 Mai számunkban: óddal Erzsiké az agronómus Hív a határ, a pacsirta dala 0«^ írók a Bodrog-közben Ki a «ép közé, az olvasókhoz 0 <tfdal J. Pántik, a színész és ember Beszélgetés a fiatal államdíjas művésszel 4 J 4 J 0 ő&iai A brüsszeli világkiállítás előtt Épül a csehszlovák pavilon 4 J Munkánk tükre CSETÖ JÁNOS Valóban az volt? — Igen, én úgy éreztem. Bizonyára igazat adnak nekem mindazok, akik jelen voltak e háromnapos találkozáson, ha e rövid három napot tükörhöz, munkánk tükréhez hasonlítom. Oly csalhatatlanul mint a fénylő, csillanó tükör visszaadja a belépillantó mását — legyen az: mosolygó szempár, révedező tekintet vagy akár gondterhelt, barázdás homlok — mindegy, a tükör mutatja a valót: ime ez vagy te, ez a valóság. Így tükrözte a szövetkezeti kongreszus föbeszá- molója s tárta elénk a valót: mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét. Mint sikamlós tükröt a gazdasszony puha törlője, úgy fényesítették néha gyorsabb, néha lassabb ütemben a felszólalók szavai a megrajzolt képet, míg végre tökéletesen a maga valójában elénktárult fejlődésünk egy fontos szakasza: a közelmúlt s a jelen. Elkövetett hibák, elért eredmények, gond, öröm, panasz és dicséret váltogatták egymást a felszólalók ajkán. Ez nem is lehetne másképp. Ahol építenek és hozzá olyan müvet, amelyet mi kezdtünk, ott selejt is jelentkezik, bárki legyen is a mester, a vezető vagy az építő. Nálunk is így volt ez, a falu közösségi mozgalmának terén. Voltak apró túlkapások a vezérvonal teljesítésében. Voltak emberi botlások, hiszen kezdők voltunk valamennyien: vezetők, építők egyaránt. De a célt, 3 közösségi eszme helyességét nem vontuk kétségbe egy percre sem. Amit akkor a kezdet küszöbén megállapítottak, az ma is helyes, s a jövőben is irányadó lesz: ez a falvak népének ?gyedüli helyes útja. Akkor a kezdet kezdetén hatalmas tenni akarás, szilárd íövőbevetett hit indította útnak az új eszmét, de az eredményt, a jövőt csak úgy latolgattuk. Ma már építők vagyunk, s nem kezdők. A közösség eszméje már nem honfoglaló vándor a tulvak birodalmában, hanem gazdag, erős hatalom. Nincs oly erő, mely a gazdát sarokba állítsa, térdre kényszerítse. Érről a falvak népeinek küldöttei tettek legjobban tizonyságot. A múlt csak emlékként kísér. A megtett út a falu új arca igazolja az eszme helyességét. Emberek s érvek bizonyítják jelenünk előnyét a tegnappal szemben. Dúsabb asztal, a falvak fölött villanyfény, gépek ezrei, emelkedő kul- túrházak beszélnek helyettünk, hirdetik az eszme diadalát. A mi diadalmunk ez, az építő ember győzelme. Ha szebb holnapot akarunk, még cselekednünk kell. Üjabb híveket kell szereznünk a szövetkezeti eszme számára, csak így lehet a falvak népének élete szebb, munkája könnyebb, a haza, s mindnyájunk asztala napról-napra dúsabb. Ily célért dolgozni nemes, háládatos feladat. Reátok vár fiatal barátaim! Bottyán Judit az EFSZ-ek III. kongresszusának küldötte
