Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-12 / 11. szám

Az élmúlt héten a legfonto­sabb nemzetközi politikai ese­mények majdnem szabályosan az egyes világrészekre osztód­tak el. Közép-Keleten végre­hajtották az izraeli hadsereg visszavonulását az egyiptomi területről. Befejezést nyert az argol-francia-izraeli kaland, amely majdnem öt hónappal 'ezelőtt kezdődött. Az afrikai kontinensen a fekete Afrika életében fontos esemény ját­szódott let kihirdették Ghana, ar új független néger államot. Abesszínián kívül ez lesz az első néger állam, ahol a feke­ték a fehérek nélküt fognak uralkodni. Felesleg* kihangsú­lyozni, hogy Ghana példája milyen hatást gyakorol majd az afrikai négerek szabadság­harcára. Azon az eseményen kívül, hogy az amerikai szenátus jó­váhagyta az Kisenhower doktrí­nát, a világ érdeklődésének középpontjában az az esemény áll, amely minket eléggé érint: Adenauer kancellár felelete Eulganyin elvtérs, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének sze­mélyes üzenetére. MINDIG UGYANAZ A NÓTA „Adenauer kancellár Bulga- nyin marsallhoz idézett válaszát szemlátomást a kölcsönös meg­értés igyekezete sugallta" — írja a kommentár címében a francia Le Monde. A Neue Zü­richer Zeitung azt írja, hogy „a válasz hangja megható szí­vélyességig fokozódik", Néhány sorral tovább a cikk reálisan megemlíti, hogy a „szívélyesség nem takarhatja el azt, hogy a dolgok milyen élesen állnak egymással szembe“. Olvasóink emlékzetébe idéz­zük, hogy a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke néhány héttel ezelőtt személyes üze­netet küldött Adenauernek, amelyben többek között kihang­súlyozta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság között fennálló kapcsola­tok nem normálisak, sőt any- nyira ellenségesek, hogy a kap­csolatok javulása szempontjából valamit tenni kellene. Konkré­tan javaslatot tett egy gazda­sági szerződés megkötésére és a konzuláris kapcsolatok felvé­telére. Az ilyen eljárás bizo­nyéra pozitív eredménnyel jár­na Németország egységesítési kérdésének megoldásában is. És Adenauer kancellár ? Amint halljuk rendkívül udvarias és szívélyes volt. Különben pedig a régi nótát fújta: Nyugat- Németország nem lép ki az Atlanti paktumból és nem hagyja abba a fegyverkezést. „Miniszterelnök úr adja meg a szabadságát 17 millió német­nek és a két ország együttmű­ködése érdekében rendkívüli szolgálatot tesz" — írja inge­rült hangon üzenetében. És ezt a „szabadságot" a „szabad" választások útján kí­vánja megoldani. Minden Isko­lásgyerek az ujjén ki tudja számítani és hisszük, hogy Adenauer nemcsak az ujján tud számolni, — hogy 50 millió az majdnem háromszor annyi, mint 17 millió. Ez a kis szám­adás elég ahhoz, hogy világo­son lássuk, hogyan végződné­nek a választások és kit sza­vaznának le. Vagy talán a többi fontos kérdésben mutatott e Adenauer kancellár némi megértést a nemzetközi együttműködésben ? Igen, valljuk be valami történt. A kereskede'mí és konzulárts kapcsolatok terén valóban be­állt valami változás, annak el­lenére, hogy Adenauer feleletei elég homályosak. De vajon ezeket a változásokat nem e az idézte elő, hogy Nyugat-Német- orszégban néhány hónap múlva lesznek a parlamenti választá­sok. kapcsolatosan, hogy Indonéziá­ban az összes politikai pártból — a kommunista pártot is be­leértve — alakítsák meg a kormányt. Az így megalakult kormány mellett a javaslat sze­rint még egy bizonyos politikai szervet kellene felállítani, amely magában foglalná Indonézia összes politikai csoportját, a szakszervezeteket és a legfon­tosabb tömegszervezeteket. Ter­mészetesen Indonézia ily módon rendezett politikai élete (erő­sen emlékeztet a mi Nemzeti Frontunkra) nem tetszik az ' indonéziai és főleg külföldi reakciónak. A reakció veszé­lyesnek tárt ja, hogy a kormány­ba olyan széles néprétegek ke­rüljenek be. Ezért egymást követik a zavargások és a nyugtalanságok, Sukarno elnök vagy egy hét­tel ezelőtt a politikai pártok elé terjesztette javaslatát. A javaslatot részben elfogadták, részben helyeselték, részben pedig elutasították. Sukarno e napokban azt ígérte, hogy közli elhatározását. A politikai élet megszervezése Sukarno ja­vaslata alapján azt jelentené, hogy Indonézia volna az egyet­len ország Távol-Keleten, ahol a túlnyomóan kapitnllsta ter­melés mellett a kormányban a kommunisták is képviselve lennének. Indonézia politikai életében minden blzonnval megerősöd­nének a demokratikus elemek Csehszlovák szakemberek cukorgyárat építenek Indiában. A és megszilárdulna a tartomány- transzportér szalagot a szamarak helyettesítik. Rajtuk hordják ellenes beállítása. a betont a keverötöl a kőművesekhez. ★ ★ ★ ettoök uc itwei INDONÉZIA A KERESZTÚION Indonézia, ez a fiatal ázsiai állam újból politikai görcsökben fetreng, A szigetfillam keleti részében Celebes és Motuki szigeteken a múlt héten kato­nai felkelés tört ki. Még nem csitult el a múlt hetek felke­lése Szumatrán és egy más katonai klikk máris megklsér'l aláásni a központi kormány hatalmát. Miért keletkeztek ezek a po­litikai zavargások? A főokot abban látjuk, hogy a bennszü­lött nagyburzsoázia reakciós köreinek — akiket kétségtele­nül a külföldi imperialista kö­rök támogatnak nem tetszik az a demokratikus tartományelle- nes politika, melyet. Sastromid- jojo és Sukarno elnök folytat. Konkréten az utóbbi zavar­gásokban reakciót látunk Su­karno elnök azon javaslatával Az amerikai szenátus a múlt héten jóváhagyta az Elsenhower doktrínát. A következő napok­ban valószínűleg összeül a kép­viselőhöz és a szenátus vegyes bizottsága, amely kidolgozza az Elsenhower doktrína végleges szövegét és dönt a sorsáról. Az amerikai kongresszusra gon­dolunk természetesen. Hogy az Elsenhower doktrína a középkeleti országok népeinek érdeke ellen Irányul, azt a nép nagyon jól tudja. Hogy néhány millió dollárért — ami bizonyá­ra jól jönne Közép-Kelet or­szágainak — el akarják adni ezen államok függetlenségét, azt ezen országok burzsoa po­litikusai is jól tudják. Azt, hogy a doktrína milyen konkrét célt követ, Kefauer demokratikus szenátor csak a múlt héten világította meg. „Első pillantásra világosan láthatjuk“ jelentette ki a szenátusi vita folyamán — e mögött két cél rejtőzik:, első­sorban eltéríteni az arab orszá­gokat az amerikai kőolaj társa­ságok koncesszióinak államosí­tására irányuló tervtől, másod­sorban pedig, ha sor kerül az államosításra, megengedni az azonnali beleszólást. és hogy pontosan meghatá­rolja az Elsenhower doktrína 'rételmét, hozzáfűzzük: „Az államosítás senkinek sincs ínyére, én nem akarok Közép-Keleten háborúba lépni csak azért, hogy támogassam a kőolaj társaságok helyzetét. És a határozat éppen ezt tar­talmazza". line tehát így néz ez ki. A szabad világ védelméről, a kom­munista veszélyről és az arab államok függetlenségének biz­tosításáról elhangzott szép szó­lamok elpárologtak és — meg­maradt az amerikai kőolaj mo­nopóliumok érdeke és az álla­mosítástól való félelmük. Talán az Eisenhower doktrína támogatása céljából nyújtott — mint ahogy arról a lapokból értesültünk — az Aranco nevű amerikai kőolajtársaság a port- saldi angol-francia támadás ál­dozatainak támogatására 112.052 dollárt. Kétségbe vonjuk, hogy az ilyen gesztus annyira befolyá­solná az arab népeket és csak úgy éjjelen át a doktrína szen­vedélyes védelmezőivé válná­nak. Az arab államok vissza­utasítják azt, hogy a tengerük „amerikai vagy brit tengerré váljék“ — írja a kairói A1 Gomhurija című lap. De külön­ben is mindenki azt teszi, amit a legalkalmasabbnak talál. AHOL PUSKIN TANULT Az orosz és a világirodalom egyik kimagasló alakjáról a hal­hatatlan nevű költőről Alexander Szergejevícs Puskinról elneve­zett városka fekszik Lettlngrad- tól mindössze 25 kilométerre. A szovjet nép nemzeti zarán­dokhelyévé vált ez a kertváros, amelyben ma is úgy áll a költő egykori iskolája, mint amikor szellemi szülővárosában első verse elhangzott. Ezrek és ez­rek látogatják naponta és ün­nepnapokon a líceumot, az Alexandrovszkíj és Ekotyerinsz- kij parkokat, azokat az emlék­helyeket, ahol a fiatal költő verseit írta és amelyeket oly csodásán megénekelt. Ide járt ihletért már érett költőkorában is, mert a park természeti szép­sége mindig mélyen hatott ér­zékeny lelkére. Az orosz nép katonai dicsőségét, bátorságét és győzelmeit hirdető emlék­oszlopok, melyek a park egyes részein emelkednek a magasba, a fiatal költő gyakran látogatott helye volt. Itt születtek meg legszebb versei, lírikus költe­ményei, melyek az egyszerű orosz néphez való szeretetéről tanúskodnak. Az orosz népnek szívéhez nőtt a halhatatlan fia neve, verseit szeretettel tanul­ják iskolákban, emlékét megbe­csülik, és a kis kertvároskában még azokat az ösvényeket is számontartják, melyeket egykor az ifjú költő lába taposott. Félmillió munkás, kolhozpa- raszt, iskolások, katonák láto­gatják meg évente Puskin vá­rosát, hogy megtekintsék ked­velt költőjük egykori lakóhe­lyét, iskoláját. Építészeti főisko­lák hallgatói járnak ide tanulni a híres orosz építészet művei­ből, megcsodálni a két évszá­zaddal ezelőtt alkotott palotákat, színházakat, lugasokat, oszlopos 1957. március 12. csarnokokat és az egykori cári család ma is oly gyönyörű rezi­denciáját. Örömmel indultam cl én is a Vityevszkaja pálya­udvarról kifutó villamos vona­ton, Puskin városába. A vonat ablakából már messziről, láttam a kis dombon, emelkedő csupa zöld lombbal borított várost, ahonnan a fák koronája felett paloták tornyai, emlékművek tetei nézegettek felém. A szép kinézésű állomásról egy nyári vasárnap reggel indultunk el a hatszáz hektár nagyságú park bejárata felé, mely nem messze fekszik a vasúttól. A városká­ban két-háromemeletes épüle­tek, vendéglők, iskolák, hivata­lok és az utcáján sok kiránduló jött velünk együtt táskával, pokróccal a kezükben. A kör­nyékről idejárnak fürödni, csó­nakázni, pihenni, sportolni. -- A négy park, amely a város közepén lterül, nyugodt pihe­nést, ! "llemes szórakozást nyújt a nagyszámú látogatóknak. — Nézzük meg előbb a líceu­mot, — szólt a park bejárata előtt Tamara, eqy lenlngrádl Ismerősöm. És elindultunk a háromemeletes líceum felé, de előbb megálltunk cgv pillanatra a költő bronzszobra előtt, :i líceum kertjében. A köralakú tisztást kerti lócák vették kö­rül, ide telepedtünk le mi is. A virágos kertben gyerekek kacaja és a madarak dala hang­zott. Többen ültek a lócákon, pihenték egész heti fáradalmu­kat és a költő, melynek szobrát a városka hálás lakói adomány­ból emelték születésének száz­éves évfordulójára, fejét kezére hajtva, ült az egyszerű kerti pádon és szemel elgondolkozva néztek a távolba. A szobor körül kerti virágok piros, sárga szir­mai nézegettek a meleget su­gárzó napba. Keskeny lépcső vezet fel a háromemeletes lí­ceumba, melyet a szovjet nép müzeummá alakított át. Lassan lépünk be a tiszta parkettos csarnokba, melynek közepén egy hosszú asztal és támlásszékek foglalnak helyet. Az asztal felett egy gyönyörű kép ábrázolja a fiatal Puskint, amint az évzáró vizsga alkalmából szellemi szü­lőházában szavalja első versét, Az asztal mögött a vizsgáló­bizottság tagjai ülnek komoly e.rckifejezéssei, csak az öreg Gyerzsavín hallgatja a félig állva, arcáról leolvasható lelkes örömmel az ifjú költő szavait. Líeeísták állják körül a göndör- hajú ifjút, akinek mozdulatában, rtcklfejezésében érezni a vers lelkesítő hatását. így állt ő akkor e hosszú asztal előtt, talán éppen ezen a helyen, ahol én állok most. Minden úgy ma­radt itt, mint 100 évvel ezelőtt, a székek, az asztal, a bútorzat, csak a holt költő hiányzik be­lőle. S amikor befejezte a ver­sét az öreg tanító, a nagynevű költő Gyerzsavín melegen szo­rította a keblére és csókolta meg az ifjút, felismerve benne az akkori idők legapróbb köl­tőjét. Végigjárva 3 termet, fa­lain emlékiratok, képek, rajzok, mind-mind Puskin ittlétére em­lékeztetnek. Amott egy kart szép részletét rajzolta meg a festő, egy tisztást, amelyen ce­ruzával a kezében, elgondolkoz­va, lábát kamaszosan fellógatva fekszik az ifjú Puskin, szemei­vel a távolba mertf.qve. Verset Ír, ifjúkorának legszebb emlé­keiről, a líceumról, a kertről, vagy talán éppen a nép szen­vedéseiről. Itt vonul fel szemem előtt a költő ifjú életének min­den mozdulatja. Mily görcsös ragaszkodással és szeretettel gondoskodik a szovjet nép e zarándokhely tisztaságéról, mely nagy fiának, Puskinnak emlékét őrzi a városkában. Két évig garázdálkodtak itt a fasiszták, igyekezve tönkretenni mindazt, ami az orosz nép hagyományát őrzi. Műemlékeket hurcoltak el, épületeket gyújtottak és rom­boltak össze, istállóknak hasz­nálták a palotákat, hogy vérig- sértsék gaztetteikkel e zarán­dokhelyet annyira szerető szov­jet népet. De alighogy odább- álltak, ezer és ezer leningrádi lakos jött ide, a hosszú blokád után, megviselten, de elszántan, hogy e kis városkából eltüntes­sék a háború nyomait. Ezek a gondolatok járnak az eszembe, ahogy elnézegetem a líceum nagy termét, a kéziratokat, A harmadik emelet folyosójáról egy néhány kis szóba nyílik. Egyikében élt valaha Puskin, névjegye jelzi szobáját, úgy mint 140 évvel ezelőtt. A kes­keny szobában egy kis asztal, ágy, mosdó, szekrény ven. Vé­kony fal választja el a másik szobától, melyen keresztül ét­hallatszott az osztálytársak ne­vetése, beszédje ez zavarta a költő gondolatait. Ezért in­kább elbújt valahová a lombos kert mélyébe, a csillogó tükrű tó partján és itt a, természet szépségétől ihletve, irta meg annyira megfogó verseit. A csehszlovák kormányküldöttség Kínában Március 9-én pekingi időszá­mítás szerint 18 óra 40 perckor a csehszlovák kormányküldött­ség Villám Siroky miniszterel­nök vezetésével Peklngbe érke­zett. A küldöttséget a repülő­téren Csou En-láj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, az államtanács elnök­helyettesei és a Kínai Népköz- társaság számos más jelentős képviselője üdvözölte. A pekin­gi repülőtéren a csehszlovák küldöttségének fogadtatásán résztvett a főváros többezer főnyi lakossága. Csou En-láj, a Kínai Állam­tanács elnöke, a fogadáson töb­bek között ezeket mondotta: „Csehszlovákia a mi testvéri országunk, a csehszlovák nép a kínai forradalom idején me­leg rokonszénvet tanúsított né­pünk iránt. És most, a forra­dalom győzelme után Csehszlo­vákia népe és kormánya hatal­mas támogatást nyújt népünk­nek a szocialista társadalom építésében. A nálunk tartózko­dó csehszlovák szakemberek bizonyítékai ennek a támoga­tásnak és fel szeretném használ­ni ezt az alkalmat, hogy hálás köszönetét mondjak nekik. Csehszlovákia szocialista tá­borunk nyugati szélén terül el. A szocialista hazáját eredmé­nyesen építő csehszlovák nép minden sikere örömmel tölt el bennünket. Sikereihez jóktvána- tainkat fejezzük ki, és örömé­ben osztozunk“. Csou En-láj után a csehszlo­vák kormányküldöttség vezető­je, Vlliam Siroky miniszterel­nök lépett a mikrofonhoz. Be­szédében többek között ezeket mondotta: „Lelkes örömmel lépünk a Kínai Népköztársaság földjére, amely országgal mély barátság és testvéri szeretet köt össze minket. Nagy meg­tiszteltetésnek vesszük, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya meghívott bennünket az Önök hatalmas országának megláto­gatására, amely többezer éves kultúrája, de főként hősi és tehetséges népe, valamint nagy­szerű forradalmi hagyománya révén világszerte ismert. En­gedjék meg, hogy a kormány­küldöttség nevében teljes szív­ből köszönetét mondjak ezért a meghívásért és egyúttal Önöknek, valamint az egész kínai népnek tolmácsoljam a csehszlovák nép forró üdvözle­teit. (Taps.) AM>an az időben jövünk Önökhöz, amikor a kínai nép, amelvet Kína Kommunista Párt­ja VIII. kongresszusának jelen­tőségteljes eredményei buzdíta­nak, sikerrel fogott hozzá or­szágának fejlett ipari szocialis­ta naoyhatalommá való átépí­téséhez. Népünk és minden békeszerető nemzet örömmel és lelkesen figyeli a több mint 690 millió ember gigantikus erőfeszítését, azt a kimeríthe­tetlen energiát, amellyel új társadalmi rendet épít, amellyel Kína dicső és boldog jövőjét alapozza meg. ★ ★ ★ Tíz éves szerződés Tíz évvel ezelőtt, március 10-én írták alá Varsóban Cseh­szlovákia és Lengyelország kö­zött a baráti és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. A szer­ződés jelentős megegyezéseket tartalmaz a tudományos-műsza­ki együttműködésre vonatko­zóan. Csehszlovákia és a Len­gyel Népköztársaság eddigi gaz­dasági együttműködése azt bi­zonyítja, hogy kétségkívül elő­nyös mindkét országra és meg vannak továbbfejlesztésének kedvező feltételei. A lengyel- csehszlovák együttműködés to­vábbi kibővítése jelentékenyen hozzájárul a két ország terme­lő erőinek fejlesztéséhez, a szocializmus építéséhez Len­gyelországban és Csehszlovákiá­ban. Sokat sétált Puskin ebben a parkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom