Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-12-18 / 52. szám
8 1956. december 18. JÓKAI MÓR: A KÖTÉL ÁZTATVA JO (Komáromi mendemonda) | ' Azt beszélik Borsos István uramról, hogy ő nagyon okos ember mindig, amikor nem iszik. Ez ugyan vakmerő állítás, miután a borban igazság és bölcseség van; aki bort iszik, az idegen nyelveken beszél s mindenféle tudományból bevesz, a bortól az ember verseket tanul Írni, a bortól a gyáva bátorságot tanul, a csizmadia politizálni, a politikus csizmát varrni; sőt vannak egy- általában olyan természetek, akik csak akkor értenek igazán a maguk hatásához, amikor illő mértéke által e háladatos nedvnek elmetehetségeiket felfrissítik. Meglehet azonban, hogy Borsos István uramnál ez a megfordított viszony a temészet különös játéka volt: ő csak addig volt bölcs ember, amíg meg nem nézte: mi van a pohárban? mihelyt azon átesett, nem lehetett vele bírni; házsártos, kötekőzködő lett, porolt, verekedett; pedig különben olyan jámbor ember volt, mint a bárány. Az ismerősei már azt az elméncséget csinálták felőle: hogy „délelőtt Borsos, délután Paprikás". De ki volt hát Borsos István uram? hogy ilyen nagyon meg kell róla tudni, milyen volt? hogyan volt? No ugyan látszik rajtad, tisztelt olvasó, hogy nem vagy Komáromba való, különben nem kérdeznéd azt a derék szálas hajdúkáplárt, ki a városháza előtt szokott strázsálni minden kedden meg csütörtökön, bőid dolmányban, kék nadrágban, sárga zsinórral kihányva? a legmagasabb legény valamennyi városhajdú között. A bajusza is úgy áll kétfelé, mint a lúdlelke, akit nyárson keresztül szoktak ütni. Ő szokta a tekintetes főbíró urat a sessióból hazakísérni mindig, s a vendégeket ö hívogatja össze, mikor a Füzitőn nagy halebédeket adnak a magisztrátus urai. ő ül a bakon, mikor a város kocsija utazik valahová azzal a négy szép lóval ocu- látára vagy deputációba. Ejnye, hát azt sem láttad, midőn a piacon a kofák kosaraiból kiforgatja az .éretlen barackot? félnek ám tőle nagyon! no, vagy mikor Űrnapja van s körülhordozzák a templőfni zászlókat, hát akkor nem emlékezel arra a hatalmas nagy férfira, aki lobogó mentében, csattogó tarsolyos karddal, forgó kokárdával szokott menni a főtisztelen- dö úr előtt s viszi az egyik ezüstnyelű lámpást? No, ez az a Borsos István, akiről beszélek. Ha pedig mindezekre nem emlékeznél, az annak a tanúsága, hogy sohasem laktál Komáromban, ami persze nem a te hibád. Borsos István uram a legjobb ember volt a világon, amilyet csak ismerni lehet. No, hogy esténként mindig kótyagos fővel szokott hazamenni, az igaz; meg, hogy feleségét rendesen megveregette, az is igaz; hanem egyéb hibáját azután keresve sem lehetett találni. Egyszer, — épperi a kukoricatöréskor történt, — úgy emlékezem rá, mintha tegnap esett volna, abban az esztendőben, amikor a kálvinista toronyba felhúzták az új harangokat, tekintetes Komárom vármegye nagy ünnepélyhez készült, a főispán urat iktatták be, amit magyarul úgy hínak, hogy instelláció. * Jajh, milyen pompa volt az, milyen fényesség az egész városban; az egész nemesség lóháton jött be a rácutcán végig nagy zászlókat vittek elöl, tele pántlikákkal, koszorúkkal, a tekintetes főbíró urak vezették a járásokat az esküdt urakkal, ki piros, ki világoskék mentében, sujtásos dolmányban; volt ott egy úr, akinek csupa aranyóra volt mindenik gombja helyében, a másiknak még a kengyelvasa is csupa merő ezüst, maga pedig a főispán úr egy pompás aranyos hintóbán jött, mellette tizenkét úri lovas, olyan szépek, hogy nem lehet azt leírni. Az utcákon kétfelől pedig, egész a vármegyeház kapujáig, ott álltak a céhek felállítva sorban a maguk zászlóikkal, hat ember kellett a takácscéh zászlóját emelni, nyolc a molnárokét, a csizmadiákét sem bírta el kevesebb öt mesternél, az egyik zászló piros selyemből volt, a másik kékesszürkéből s száz meg száz szTalag lobogott mindegyiken, mert valahány leány férjhez ment a városban, valami mesteremberhez, szokás volt, hogy a céh zászlójára egy szalagot ajándékozzon. Képzelhetni azt a sok szalagot! Hát még azután az iskolás gyerekek, amint hosszában fel voltak állítva az iskolák előtt, hát még a cigányok, piros öltözetben, meg a polgárok zenekarai pofoncsapott kalapokban! Sohasem láttak Komáromban ilyen dolgot többet! Hanem mindez a sok szép csak azután való nap történt, hogy Borsos István uram' este a nagy-Szaladgálásból hazavetődött a maga családi tűzhelyéhez, ahol várta őt a kész vacsora, melynél a vidám és jámbor menyecske, ki mindenben férje kedvét szokta keresni, addig meg sem jelent, amíg István maga jól nem lakott s csak azután szokott maga is leülni az asztalhoz, s a maradékhoz látni. — Hát te asszony, mondd csak, hol jártál egész nap? — kérdé István tekintélyes mogorvasággal tehénkedve az asztalra. — Hát megnéztem a sok luminációt (értsd illuminációt) az egész városban, amit holnapra csinálnak. Jaj, hallja kend, mennyi szépség lesz ott! A Vág-Duna hídjánál van csinálva egy nagy-nagy kapu zöld ágakkal és zászlókból; azután meg papirosból. — Hallgass! Jobban tudom én, hogy miből van. Hiszen én csináltam. Az asszony engedett és folytató. — Azután a városház falán ki vannak rakva nagy betűk lámpásokkal... — Nekem mondod? Hiszen én magam csináltam azt mind. Mit értesz te ahhoz? Öiákul van. — Azután a szent János kápolnáié előtt... — Láttam azt is no, minek beszélsz róla? — De azt nem látta kend, hogy a zsidók milyen diadalkaput csinálnak a vármegye-utca végén? — Zsidók? — szólt fitymálva Borsos István uram. — Ugyan már mit csinálnak a zsidók, no? — Hajh! az lesz még csak a szép! — kapott réjta Orzsik asszony, hogy mégis végére valami új dolgot mondhat az urának. — Selyemből lesz a teteje, bársonyból az alja, csupa ezüst, arany minden cafrang rajta, minden lámpás kék, meg piros kristályba téve. — Micsoda 1 — kiálta fel István uram, kit ez a magasztalás kezdett ingerelni, — hát ki engedte meg a zsidóknak, hogy olyat csináljanak? — Hisz a vármegye fundusán vannak kuriális fundoson, — feleselt a menyecske, — ott a város nem parancsol. Ez a derogálása a városi auktoritásnak teljesen felbosszantá Borsos uramat, most már Paprikás volt. — Azt nekem ne mondd, hogy a zsidók selyem diadalívet csinálnak, ezt csak a bolondnak mondd, én pedig bolond nem vagyok. — Már bizony pedig én magam szemeimmel láttam; egy vég selyem, egy vég bársony lóg a földig. — Jeges teringette! Hát én bolond vagyok, hogy énnekem mered azt mondani? Hát bolond vagyok én? Mondta azt nekem valaki tizenhat esztendő alatt, hogy a tekintetes nemes várost szolgálom, hogy én bolond vagyok? A zsidók nem csinálhatnak selyem diadalívet, mert nincs az egész országban annyi selyem, amennyi oda elég volria, azután meg a zsidóknak semmi közük az instellációhoz, mert csak a keresztyének kapnak főispánt; meg aztán mikor a tekintetes nemes városnak elég papirosból és zöldágból csinálni diadalívet, hát akkor hol vennék a zsidók a selymet, de még meg sem engednék neki. Tudóid-e? — Márpedig én a tulajdon szemeimmel láttam, még a selymet is megtapogattam. — Hát akkor én bolond vagyok? — ordítá az asztal közepére ütve Borsos uram. — Micsoda istentelen asszony az, aki az urát erőnek erejével bolondnak csinálja? No megállj te pokolra termett, majd megtanítlak én tégedet, hogy háresztelje ki egy rossz asszony az urát bolondnak. Hol egy kötél? A jámbor asszony most bánta csak meg, hogy az illuminációről beszélt; szerencsére a ruhaszárító kötél ott kinn az udvaron egyik szederfától a másikhoz volt kötve; s míg azt onnan Borsos uram nagy kínnal leoldogatta, addig az asszonynak ideje maradt ajtót, ablakot bezárni és eltorlaszolni, ilyenformán kinn rekesztvén a fenyegetőző férjet. Borsos István uram meglevén a kötéllel s nem tudván bemenni az ajtón, képzelhetni, micsoda pogány döröm- bözést mívelt azon; összefutott a lármára az egész utca népe. A nénémasszonyék, a bátyámura- rr.ék csitították, engesztelték a haragba jött férfiút, amitől az. még szila- jabb lett; esküdött mennyre-földre, hogy szétszedi házát, úgy veszi ki belőle a feleségét, mégis megveri szörnyen; abból neki nem is parancsol senki, mert a ház is az övé, meg a feleség is; hát őneki senki se beszéljen. Amint így összeröffent nénéjfíasz- szonyék húzzák, vonják, csillapítják, odavetődik a lármára Galgó szomszéd. Galgó szomszéd belső ember volt; harangozó volt. Nem csuda, ha több esze volt, mint másnak. — Hát mi baj, szomszéd uram? mi baj ? — kérdi részvevő tekintettel Borsos István uramtól, — mit vesződik kegyelmed ezzel a sok asszonynéppel ? — Mi bajom van? Hát hogyne volna bajom? Az a bajom van, hogy a feleségem engemet bolondnak tart. Mikor azt meri a szemembe mondani, hogy a zsidóknak selyemből lesz a diadalívük, meg bársonyból. Hát bolond vagyok én, mi? vagy ökör, vagy ló? — Ki meri azt mondani kegyelmedről; Borsos uram ló? Borsos uram ökör? Én verem meg azt, nem kegyelmed. — H^ a feleségem, az istentelen asszony. De törjem csak be az ajtót, majd megmutatom én, hogy ki a bolond? — Azt ugyan jól teszi kegyelmed, — biztatá Galgó szomszéd István gazdát, — meg kell verni az asszonyt, ha valamit vét: pénz olvasva, asszony verve jó. Én is segítek kegyelmednek. Hát mivel akarja kegyelmed megverni? Ezzel a hitvány kötéllel? Ér is ez valamit így, hisz ez száraz. Ezzel nem fáj az _ ütés, csak csattog. Hét bőre van az asszonyszemélynek, fel sem veszi a száraz kötelet. No nézze csak kegyelmed. Azzal Galgó szomszéd megfogja a kötél másik végét, próbabizonyság kedvéért a maga hátára ütött vele egyet, kicsit Borsos szomszédra is kettőt — nagyot. — No ugye, hogy nem fáj? — Nem ám, — bizonyító István, pedig bizony fájt az. — Nem így kell bánni az asszonynéppel. Mert azt megszokja és aztán fel sem veszi. Tanulja meg azt kegyelmed tőlem: mikor én meg akarom verni a feleségemet, előbb beáztatom a kötelet jól sós vízben; ott ázik estétől reggelig egy egész éjszakán át; akkor lehet azután vele verekedni, tudom, hogy akit egyszer megverek vele, sohasem kívánja többet. Borsos István uramnak nagy világosság támadt a fejében, —.Helyesen beszél a szomszéd. Egész igazsága van. Azért nem veszi semmibe az én feleségem a verést. Se nem sír, mikor ütöm, sem a szomszédoknak nem panaszkodik, még csak haza sem szökik az anyjához soha. Mert nem fáj neki. No megállj, kitanultam már a módját. Majd máskép lesz az ezután. Hol a sajtár? Galgó szomszéd előkereste neki á sajtárt, tele is merítette vízzel, abba azután beleáztatták a kötelet. — Már most csak sőt bele egy marokkal, hogy jő szívós legyen. így ni. Holnap reggelig hadd ázzék itt ez a kötél, addig feküdjék fel a szomszéd a padlásra, ne féljen: majd felköltöm én jókor, s úgy elverjük közakarattal azt a gonosz asszonyt, hogy példát vehet róla valamennyi. — Ez a becsületes ember ni! — szólt István gazda, Galgó szomszédot megölelgetve. Nem hiába belső ember, látszik, hogy igaz ember. No, ha valaha baja lesz a városházánál, ha valaha be találjuk csukni, csak énnekem szóljon: — sohasem ételejtem el, hogy igazságomban pártomat fogta. Azt a kötelet el ne lopja valaki. Azután reggel korán, tudja kelmed, mikor a kakas másodszor kukorít! ' — Itt leszek, itt leszek! — bizo- nyozott Galgó szomszéd, betuszkolva Borsos uramat a fáskamrába s lefektetve őt szépen a hárságyra, ahol el is szunnyadt szépen. Győztek a kakasok kukorítani, amíg Borsos uram ott a sötét kamrában felébredt. Galgó szomszéd be Is harangozott, vissza is jött, mire fel bírta költeni nagy cibálásokkal. — No szomszéd, ugyan jól megázott az éjjel a kötél. — Micsoda kötél? kérdező Borsos uram, aki hirtelenében azt képzelte, hogy beesett a toronyba az eső s ä harangkötél ázott meg. — Hát akivel a kegyelmed feleségét meg akarjuk verni. — Az én feleségemet! — kiálta Borsos uram felpattanva. — Azt szedetném csak látni, hogy ki akarja az én feleségemet megverni? Galgó szomszéd elnevette magát, Borsos uram pedig haragudott. — Ilyen irhákkal ne jöjjön nekem Galgó uram korán reggel, mert amilyen igaz, hogy Galgó uram belső ember, olyan igaz, hogy ha megkapom a pruszlikgallérját, mindjárt külső ember lesz erről az udvarról, csak’ nekem arról beszéljen, hogy a feleségemet megverjük. Mikor olyan asz-l szony nincs több a városban. Aztán soha egy ujjal sem .nyúltam hozzá, amióta összekerültünk ... Erre a beszédre az asszony is kijött a jó szívvídámító pálinkát jó puha cipóval, letette a malomkőasztalra a szederfa alá. A két szomszéd ivott egyet barátságpohárnak, másikat egymás egészségére, harmadszor pedig azokért az áldott jó asszonyokért, akik az uraikat úgy megbecsülik, mint Borsosné asszonyom. — Aztán ma meg kell nézni a parádét, — mondta Borsos uram Galgó szomszédnak, — mert ami ma lesz, azt nem látja ám Galgó uram ebben a pulykanyomos világban többet. Még a zsidóknak is olyan magas diadalívük lesz, hogy a kegyelmetek tornya elsétálhatna alatta. Ugye asszony, te magad láttad? S végtül végig be lesz vonva virágos selyem- és metszett bársonnyal; ugye asszony? minden írás igazi aranyból, ezüstből! Elhiggye Galgó uram, mert a feleségem látta. Estére aztán együtt vacsorálunk s együtt nézzük meg az illuminációt. Aminthogy úgy is történt nagy örömében és vigasságban. * Tanulság pedig ebből az, hogy akinek kedve támad a verekedéshez, sohase verekedjék azzal, ami a kezébe akad — szárazon, hanem előbb áztassa be azt jól sós vízbe; engedje ázni egy egész éjszakán át: akkorra azután a verekedő eszköz megkemé- nyül, hanem a harag meglágyul,
