Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-05 / 18. szám
1956. máitrs 5. 3 VARUNK BENNETEKET Az öreg fiatalok — Olyasvalakire volna szükségünk, aki ért az állatokhoz. — sóhajtoznak nem egyszer a szövetkezeti vezetőségek tagjai. . Mi gyakorlatilag értünk hozzá, de aztán ha jön valami betegber óta új lakói vannak. A Mezőgazdasági Technikum harminchat tanulója, azok akik az állattenyésztési szakot végzik. Ezekből a növendékekből zoo vetegyakra összpontosítják figyelmüket, hanem az olvasó körökben beszélgetnek a Fucík-jelvényszerző versenyhez előírt könyvekről. A testnevelési körökben pedig az MHK-jelvény megség, amikor egymásután hullnak el a tehenek, sertések, és • baromfi, akkor tanácstalanok vagyunk. Vajon miért ? Ezek a kérdések gondolkodóba ejtik még a legtapasztaltabb állattenyészrináriusok lesznek, akik majd az állatorvosi kórházakban mint ápolók nyernek elhelyezést, vagy pedig az in- szeminációs állomásokon és a kutató intézetekben. Szlovákia minden sarkából vannak itt fiúk, hiszen ez az szerzésére készülnek. Mindnyájan CS1SZ tagok. A CSISZ iskolai szervezete nagy segítséget nyújt a tanítóknak felelősségteljes munkájukban. A gyengébb tanulókon is segítenek, a vezetőség elé hívják őket és elbetőket is. Kevés az állatorvos, nem győzik a munkát és segítségük nincs. — De lesz! * * * Kassa mellett Bárcán a gróf Zichy család szép kastélyának tavaly októiskola egyedülálló a maga nemében. Különböző az érdeklődési körük, de egy a céljuk: segíteni akarnak az állattenyésztésnek. Nap mint nap átveszik tanítóik tapasztalatait és a tanulás után az érdekkörökben elmélyítik ismereteiket. Természetesen nemcsak a szaktárszélgetnek velük tanulmányi előmenetelükről. A tavaszi szünidő alatt a fiúk haza szállingóznak, otthon sokat beszélnek az iskolájukról a fiatalabbaknak: — Ősszel gyertek Ti is hozzánk, várunk benneteket! V. B. Jóskát mindenki megbecsüli Úgy nevelkedett, mint a legtöbb hasonszőrű gyerek. Mondhatnám szinte az utcán, a határban töltötte gyermekéveit. A kis családi kunyhó nemadott neki elég meleget. Mint sok- gyermekes szülők sarja, mindjárt a kezdet kezdetén magára maradt. De a sors nem kedvezett jobban testvéreinek sem, a családi tragédia egyformán üldözte mindnyájukat. Jóskát bizony még az ág is húzta. De tűrte sorsát. Mit is tehetett mást? Akiknek sorsával törődniük kellett volna, a fülük botját sem mozdították, hisz akkoriban a családok tízezreinek volt hasonló sorsa. Mit számított egy család, vagy egyén. De mit törődött ő ezzel annak idején és hogyan is törődhetett volna. Fiatal, egészen gyermek volt akkor még, a rongvlabda meg a játék érdekelte. De szerette az állatokat is, és szívesen térítgette a legelőről a kárba csatangoló jószágot. Igaz, hogy az mind a másé volt, de akkor is ragaszkodott hozzá. De megváltozott minden, más szelek kezdtek fújni. És Jóska tudta ezt, hisz lépten nyomon érezte. Nem fügött többé a falu uraitól. Szabad lett, mint annyian mások Elkerülte bátyjai sorsát. Nem lett szolgalegény. Nem szorult többé senki könyörado- mányaira. Munka kínálkozott mindenhol és Jóska munkát vállalt. Szerette a munkát, mely kora gyermekkorától utitársa volt. Nem magas, de szélesvállú erős legénnyé fejlődött. Erős karjai vannak. Azt mondják, hogy még egészen fiatal korában, amikor még az orvvadászat nagyon dívott azon a vidéken, az előtte felugró nyulat ötven méterről is biztosan agyondobta. De ez már a múlté, azóta mással tölti szabad idejét. Még a katonai szolgálat előtt jó másfél évvel traktoros lett és nem is akármilyen. És amikor újra civilruhába öltözött, akkor sem hagyta cserben munkatársait, visszament hozzájuk. Örömmel fogadták. De nemcsak a traktorállomáson, hanem a falujában is. Hogy miért? Azért, mert legény a talpán úgy a munkában, mint másutt. Ha valaki estefelé hazajövetele felől érdeklődne, biztosan azt felelnék a falubeli fiatalok, hogy az az üzemanyag mennyiségtől függ, mert legtöbb esetben csak nagyon későn jár haza. De legjobban mégis csak a sport kedvelői szeretik, jó futballista, biztos hátvéd. Az ellenfél csatárai csak nagyon ritkán járnak túl az eszén. Bámulatos a kitartása. Az egész mérkőzést egyforma lendülettel küzdi végig. De bármennyire is megváltozott a sorsa, nem felejti el a múltat. Még emlékezetében van, a falu egykori képe. De mindez már a múlté. És ahogy megváltozott a falu képe, úgy változott meg ő maga is. A régiből csak a szerénység maradt meg. A munkatársai közt, a hadseregben sok, gazdag tapasztalattal gyarapodott. Rém kisemmizett már. Becsületes jó munkájáért mindenütt megbecsülik. A CSISZ munkájáról- ezúttal egy kicsit máskép — Fölösleges filozofálás ? — (Folytatás a 2. oldalról) szervezetekben a szövetség tevékenységét nem aszerint Ítélik meg, hogy a fiatalok a valóságban mit teljesítenek. Főleg arra vannak tekintettel, hogy a „CSISZ képviselője“ rendszeresen látogatja-e a gyűléseket és főleg arra, hogy milyen jelentéseket tesz. Figyelemre méltó, hogy a Nemzeti Arcvonal központi vezetőségének apparátusában is ilyen hajlamokat észlelünk. A CSISZ tevékenységét elsősorban a papirosok alapján Ítélik meg. Éppen e napokban is a CSISZ KB-tó! további tizenhárom írásbeli jelentést kértek. Emellett a CSISZ KB titkárai nem emlékeznek arra, hogy a Nemzeti Arcvonal központi bizottsága apparátusának dolgozói a jelentések kérése helyett valamikor is eljutottak volna a CSISZ kerületekre, járásaiba és az alapszervezetekbe. Amikor azonban a CSISZ KB bírálat alá vette ezt a gyakorlatot, a Nemzeti Arcvonal központi bizottságában egyes elvtársak nagyon csodálkoztak ezen. Ez természetesen felfogás dolga. Én az ő helyükben egy cseppet sem csodálkoznék. * * * Az utóbbi években túlságosan megszoktuk. hogy mindig utasításokra várunk. A CSKP KB utolsó ülése óta eltelt mozgalmas napokban s hetekben mindnyájunknak gondolkodni és cselekedni kell anélkül, hogy az irányelvekre várnánk. Ez a helyzet a CSISZ szerveiben és szervezeteiben is. Ezekben is, mint mindenütt másutt, nem volna szabad arra várni, hogy „felülről” érkezzenek a határozatok arról, hogy mit tegyünk jobban mint eddig. IVO KALVINSKY Mladá Fronta Hej, de régi közmondás az, hogy ágii él, mint stegény legény a gazdag városban. Arról azonban nincs közmondás, hogyan él a dolgozó fiatal „z olyan szövetkezetben, amit a városi kis- és középparasztok alakítottak meg. Ezt a rozsnyói szövetkezetben is megtudhatjuk. A szövetkezet nem éppen a legrosszabb, bár sok hibával kell még a tagoknak megküzdeni, de már eddig is érezhették, hogy érdemes szövetkezett tagnak lenni. Ezért léptek be a fiatalok is a szövetkezetbe és szorgalmasan dolgoznak a mezőn, a tavaszi munkákból derekasan kiveszik a részüket. Az állattenyésztésbe is jutott belőlük kettő. Az egyik Katona József, aki a takarmányt készíti elő az állatoknak, a másik Milkó László állatgondozó, fejő. Milyen szép foglalkozást űznek mind a ketten! Sok tejet és húst adnak az országnak, vajon gondol-e arra valaki, amikor tejet iszik, vajat, húst eszik, hogyan étnek a fiatal állatgondozók? Erről bizony sokat lehet beszélni, sok jót és valami rosszat is. Milkó László éppen fejni készült, tejeskannával forgolódott, amikor megismerkedtünk vele. Gondosan kimosta az edényeket, kétszer, háromszor is kiöblítette, elökerítette a fejőszéket és nekiült a fejesnek. Elég ügyesen ment neki, két éve megszokta már ezt a munkát. Pedig nem éppen könnyű munka a fejés, de fiatal, fel se veszi ezt. Naponta reggel fél négykor, néha háromkor is kel, fél nyolcig, nyolcig aztán a tehenek körül van tennivalója. Azután szabad ideje van, délután kettőig, fél háromig. Ezután újra az istállóban dolgozik és végzi az állatok körül a délutáni, estéli tennivalót. Este fél nyolckor, nyolckor végetér a munka és hazamegy aludni. Ebben nincs semmi különös, mindenhol így van megszervezve az állatgondozó munkája, másképp ezt nem is lehet. Ősidőktől fogva nagyon lekötötte az embert az állattenyésztés és bizony este-reggel már nemigen lehetett látni az utcán a jó gazdaembereket, mert etetni kellett menni, amit nagy szorgalommal végeztek. Mégis a legtöbbjük okos ember volt, szórakozott is és a maguk módjuk szerint élték a világukat. Milkó Lászlónál és Katona Józsefnél valahogy mégist más a helyzet. Katona József is ugyanúgy van elfoglalva a munkájával, mint Milkó László és sok ezer fiatal ugyanolyan munkabeosztásban dolgozik, mint ők, és túlnyomó részük mégis vidáman él, szórakozik és meg is nősül. De akadnak olyanok, közöttük az említett két fiatal is. akik példás dolgozók ugyan, de számukra valahogy olyan az élet, mintha nem is ezen a földön élnének. Megelégednének azzal, hogy dicséretet kapnak a zootechnikustól, vagy a szövetkezet elnökétől, örömüket telik abban, hogy jó kondícióban vannak az állatok, melyeket gondoznak és ez helyes is. Mégsem elég ez, nem teszi színessé a fiatal életet. Például Milkó László két évvel ezelőtt olvasott■> utoljára könyvet, újságot, vagy folyóiratot két- havonként olvas egyszer, ha valahol a kezébe kerül. Rádiót ugyan hallgat, hetenként egyszer moziba is elmegy, de azt már nem tudja, hogy a rozsnyói fiatalok színdarabot tanulnak, és hogy ki a CSISZ alapszervezetének az elnöke. Katona József szintén nem olvas, azt ugyan tudja, hogy színdarabot tanulnak be a rozsnyói CSISZ szervezet tagjai, de az alapszervezet elnökét ö sem ismeri. Valami Ferkó bácsinak hívják az alapszervezet elnökét — felelte kérdésünkre. Elmondotta, hogy a Kraszna- horkai várban már járt kisdiák korában, kirár tulás alkalmával, amit a tanítók szerveztek. A betléri kastélyt nem ismeri már, pedig az ország minden részéből hetenként ezerötszáz ember keresi fel a betléri kastélyt. — Milkó László még Krasznahorkán sem. járt. feleslegesnek tartja a kirándulást és a sportot is. Nem ér rá, — azt mondotta, — nincs ideje, leköti öt a munka. Hogy mikor nősül meg? Szeretne már! Nar'ynehezen kerülő úton elárulta, hogy két éve már azon töri a. fejét, dehát annyira nem tud megismerni egy lányt sem. hogy feleségül vehetné. Pedig nem tehetne mondani, ho"y ügyetlen gyerek ezen a téren, amire abból is következtethetünk,, hogy egy kicsit megcincog- tatta azt a lányt, aki tejes kannával állt az udvaron és várta, hogy mérjék ki neki a tejet. Pedig de sok szép lány van Rozsnyón, olyanok mint a virágok, Moziba is járnak, táncolnak is, énekelnek és kultúrműsort is tanulnak. Persze Milkó László táncolni se jár, nem ér rá, nincs ideje — azt mondja. Katona József ugyanúgy van. Miért fiatalok hát, ha vétenek a természet rendje ellen és a legszebb idejüket, nem teszik érdekessé. Az elmondottakból már érezni lehet, hogy vajmi keveset tudnak a CSISZ-ről, nem is igen törődnek vele. De a CSISZ vajon törődik-e velük? A városi szervezet elnöke, kul- túrfelelőse, vagy egyébt választott funkcionáriusa gondolkozott e már azon, hogy a rozsnyói szövetkezetben is étnek fiatalok, akik nagyszerű állatgondozók, de nem táncolnak, nem. sportolnak és nem ismerik a Rozsnyó körüli természeti szépségeket sem. — Vagy talán a várost szervezet vezetőségének nem okoz gondot az, hogy a szövetkezetben dolgozók hogyan élnek? A CSISZ járási vezetősége pedig ellenőrizte e már a városi szervezet munkáját abból a szempontból, hogy törödnek-e a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal? Túlzás lenne azt mondani, hogy rossz a városi szervezet, de azt a hibát mégis elkövette, hogy a szövetkezetben dolgozó fiatalokkal, amint látjuk, nem törődik kettőképpen. Pedig hát nemcsak az iparban dolgozó fiatalokkal kell törődni, hanem a mezőgazdaságban dolgozókkal is. A két fiataltól pedig sokkal többet várunk, még annak ellenére is, ha kora reggel, vagy este dolgoznak is Olvasni, tanulni, éppen elég idejük van napközben is és hasznos lenne, ha eljárnának a szövetkezeti tanfolyamokra. Megtanulnák ott az állattenyésztés újabb imódszereit. Azonkívül szépirodalmi és szakkönyveket is olvassanak* hogy a könyvekből me-, rített ismereteiket jelhasználhassák a munkájukban és még jobb állattenyésztők legyenek. De nincs időm, — nincs rá időm, — mondotta Milkó László, amikor azt kérdeztük tőle, hogy miért nem akar táncolni. Pedig egy fiatalnak mindig van ideje, amikor táncról van szó, kiváltképp ha udvarlásról. Hiszen minden nap nem kell a lány szoknyáján ütni, de azért ö is udvaroljon úgy, mint a sok más száz és ezer fiatal. A vasárnapi vagy a szombat esti munkát szintén meg lehet úgy oldani, hogy felváltva ellátják egymás teheneit a gondozók. így felváltva, gond nélkül mindannyiunknak iutna egy-egy rendes ünnepnap. Es bizony a CSISZ-ben is jobban bízzanak. Lépjen be Milkó László is, meg Katona József is a CSlSZ-szer- vezetbe. Majd meglátják akkor, hogy mennyi szórakozási alkalom kínálkozik a számukra, amit majd ki is tudnak használni. BAGOTA ISTVÁN Szép a Micsurin-kert A zsélyi mezőgazdasági iskola tanulói nemcsak az elméleti tudományokat sajátítják el, hanem iparkodnak gyakorlatot is szerezni a mezőgazdasági munkákban. E célból Micsurin-kertet létesítettek, amelyben minden tanulónak adtak egy kis parcellát. A parcellákon különböző növényeket termelnek. A növény veteményezést már régen elvégezték, melyek között a kukorica is szerepel. Különösen a kukorica termelésre fektetik a fősúlyt, mert egyik legfontosabb mezőgazda- sági növényünk. Melegágyakat is készítettek, amelyben szépen fejlődnek a palánták és előreláthatólag jó zöldségtermés ígérkezik. BARANYI SÁRI Mezőgazdasági iskola Zsély
