Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-07 / 1. szám

ft 1956. január 7 A FRANCIA KOMMUNISTA PÄRT VÁLASZTÁSI GYŐZELMÉRŐL A francia választások, a nemzetközi helyzet legjelentősebb eseménye. A Francia Kommunista Párt ragyogó sikert ért el. 145 megválasztott képviselővel a legnagyobb csoporttal rendel­kezik e francia parlamentben. 55 mandátummal több ez. mint a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon. Két tényező magyarázza ezt 8 nagy győzelmet. A francia nép véglegesen fel akarja számolni a nyomort, a reakció és a háború vagyis az eddigi francia kormányok politikáját, amelyek sokkal inkább Washingtont szolgálták, mint Franciaország nem­zeti érdekeit. A Francia Kommunista Pártot országszerte úgy tekintik, minit a francia politika megújhodásának a bajnokát. A valóságban egyedül a kommunista párt harcol következete­sen Franciaország marschaliizálása ellen, az Atlanti paktum el­len, . a párizsi szerződések ellen, a nemzeti függetlenségért és a. kollektív biztonságért. És egyedül a kommunisták követeltek állhatatosan nemzeti politikát az összes demokratikus és nem­zeti erők összefogásával. Ez a magyarázata a nagy sikernek. ..Ez a siker annál Jelentősebb, mivel szükségszerűen parla­menti síkon is tükröződik majd. Végeredményében a tömegek nyomásira a különböző burzsoa pártok között fennálló ellen­tétek jelentősen kiéleződtek az utóbbi időben, Ezúttal nem voltak képesek a listakapcsolást a kommunista párt ellen fel- Jwrtznánl, mint 1951-ben, amikor a képviselők tucatjaitól fosz­tották meg a pártot. Valóban a listakapcsolások rendszere ez alkalommal szűk keretben érvényesül, csak és ez a második tényező, ami még jobban kidomborítja a .kommunista párt sikerét. A francia burzsoáziában beállt szakadás határozottan meg­nehezíti azoknak a tervét, akik a választások másnapián életre akarták hívni az úgynevezett „baloldali” parlamenti többséget, amelyből azonban a kommunistákat kizárták volna. Közismert, hogy Mendes France és a szocialista párt. vezetői e terv vég­rehajtása érdekében hozták létre a „köztársasági frontot". Ez azonban, még, ha az UDSR kisebb csoportját is bekapcsolják, kevesebb parlamenti képviselővel rendelkezik, mint a kommu­nista párt egyedül. Még jobbra tőlük ott látjuk az új parlamentben Faure-t és csoportját, akiket nehéz helyzetbe hozott a Mendes Fran­cokkal folyó vita, valamint a reakció többi pártját. Még, ha valamennyi pártocskát sikerül is összegyűjtenie, akkor sem lesz képes Faure parlamenti többséget létrehozni. Ami pedig az 51 poujadeista — fasiszta képviselőt illeti — akik demagóg módon kihasználták a középrétegek, kiskereske­dők, kisiparosok, középparasztok jogos elégedetlenségét —, nincs olyan pártja a parlamentnek, amely hajlandó lenne velük fcomprofnitálö szövetséget kötni. Elvileg csak kétfajta többség képzelhető el. AZ' egyik Mollet (a Szocialista Párt főtitkára), Mendes France, Edgar Faure, Bidault és Pinay koalíciója lenne, ez azonban diszkreditálná a szocialisták és a mendesfranceisták „baloldali" címkéjét. A má­sik parlamenti többség a népfront lehetne, amelyet mind ez ideig -sem Mollet. sem Mendes France nem kíván. Ez a koalí­ció azonban kifejezné a széles néptömegek akaratát, azokét is, akik a szocialistákra, vagy a radikálisokra szavaztak. Előbb- utóbb mégis csak ennek a megoldásnak kell érvényesülnie — 6 franciák bíznak ebben. Franciaország valamennyi városában nagy tömegek csopor­tosultak az újságok székhazai előtt és izgatottan várták a leg­frissebb eredményeket. Párizs utcáin a késő éjszakai órákig izgatott vitatkozó csoportokat lehetett látni, akik a legutolsó választási híreket kommentálják. Minden a kommunista győ­zelemről jött hír nagy lelkesedést váltott ki. A lelkes hangulat az 1936-os népfront győzelmének emlékét idézi elő. A MANDÁTUMOK MEGOSZTÁSA A francia választók az anyaországban 542 mandátumról dön­töttek. A Francia Kommunista Párt 145 mandátumot kapott, tehát 53-al többet, mint az előző választáson, a Francia Szo­cialista Párt 38 mandátumot, tehát 4-et veszített, a mendes- franceista radikálisok 52 mandátumot, az UDSR (jobbojdali el­lenálló) 4, és a faureiáta RGR 15 mandátumot, Ez a három utóbbi csoport együttesen 8 mandátumot vesztett. Az MRP mandátumainak száma 84 volt, most 70 mandátuma lesz, a Pinay féle függetlenek és parasztok 94 mandátumot kaptak a korábbi 119-el szemben. A köztársasági szocialisták (volt gaul- ledsták) valósággal összeomlottak: korábban 58 mandátumok volt, most mindössze 16-ot kaptak. A köztársasági szocialisták legtöbb szavazatát a poujadeisták örökölték, akiknek eddig nem volt képviselőjük a nemzetgyűlésben. Ezenkívül megsze­reztek sok függetlent, parasztpárti és egyéb szavazatot is, és így 51 mandátumra tettek szert. AZ Qj FRANCIA NEMZETGYŰLÉS JANUÁR 19-én TARTJA ELSŐ ÜLÉSÉT Az AFP jelenti, hogy a hétfőn megválasztott új francia nemzetgyűlést az alkotmány értelmében január 19-re össze­hívták. A nemzetgyűlés politikai munkáját ezen a napon azon­ban még nem tudja megkezdeni. A nemzetgyűlésnek az az első feladata, hogy érvényesítse az új képviseiők felénél eggyel több képviselő mandátumát, ugyanis, csak ha már ez megtörtént, választhatja meg elnökét és" elnökségét és ettől kezdve gyakorolhatja összes politikai jogait. A mandátum igazoló eljárás körülbelül nyolc napig is el­tarthat, és ezért nem valószínű, írja az AFP tudósítója —, hogy az űj kijelölt miniszterelnök a hónap vége előtt kérje beiktatását. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT NYILATKOZATA A Francia Kommunista Párt „A győzelem után” címmel nyilatkozatot adott ki. Nyilatkozatában hangsúlyozza. A most megválasztott nemzetgyűlés megoszlása azt mutat­ja, hogy semmiféle baloldali többség, semmiféle baloldali poli­tika sem valósulhat meg a kommunisták, a Francia Kommu­nista Párt 145 képviselőinek részvétele nélkül. A Francia Kom­munista Párt újból hangsúlyozza:/ kész megegyezni a szocia­lista párttal, abból a célból, hogy együttesen munkálkodjanak olyan új politika kialakulásán, amely megfelel Franciaország érdekeinek és beváltja a január 2-i választások után életrekelt reményekét. A kommunista párt kész arra, hogy megegyezzék más baloldali csoportokkal is, amelyeknek hasonló a célkitű- J zésük. Legyen az új év a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje Bulganyin elvtárs újévi nyilatkozata a Pathé- Marconi rádióvállalatnak A Pathé-Marconi francia-angol rádiótechnikai vállalat fel­kérte N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökét, adjon újévi nyilatkozatot, hogy azt 1956. január else­jén a világ minden rádióállomása közvetíthesse.----------------------^ --------------------­N. A. Bulganyin újévi nyilat­kozata így hangzik: „Szívből köszönöm az új év alkalmából valamennyi hallga­tónkat, bárhol tartózkodnak is, és boldogságot, örömet, sikert kívánok nekik az életben. Ha megkérdezik ma az em­bermilliókat, mi a legféltveőr- zöttebb kívánságuk, valószínű­leg gondolkodás nélkül így vá­laszolnak : béke. A népek békében és barát­ságban élhetnek és így is kell élniök. Békét akarnak, mert a béke a holnap biztonságát nyújtja minden embernek, meg­szabadít a fegyverkezés súlyos és szükségtelen terhétől, bizto­sítja, hogy nyugodtan dolgoz­hassanak és jobb életet épít­hessenek. Azon vagyunk, hogy a kü­lönböző társadalmi és politikai rendszerű államok békésen él­jenek egymás mellett, mert ez felel meg valamennyi ország népei féltve őrzött vágyainak. E gondolatokkal vettünk részt a genfi kormányfői értekezle­ten, amely nagy jelentőségű a kölcsönös megértés és az ége­tő nemzetközi kérdések meg­állapodásos megoldását szolgá­ló együttműködés szempontjá­ból. Még jobban meggyőződ­tünk ennek az útnak helyessé­géről nemrég tett indiai, bur- mai és afganisztáni utazásunk alkalmával. Barátságunk ezek­kel az országokkal, de más or­szágokkal is, az ismert öt el­ven alapszik. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadásnak, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, a bé­kés egymás mellett élésnek az elvei ezek. Mélységes meggyőződésünk, hogy fontos lépés lenne az ál­lamok közti bizalom szilárdítá­sának és a nemzetközi feszült­ség enyhítésének útján, ha va­lamennyi ország alkalmazná ezeket az elveket. Tudjuk, hogy nem kevés akadály és nehézség van ezen az úton. De szilárd meggyőző­désünk, hogy valamennyi állam jóakaratával és béketörekvésé­vel ezeket meg lehet szűntetni és meg lehet egyezni az égető kérdésekben. Az elmúlt év en­nek nem kevés , példáját szol­gáltatta. Munkálkodjunk hát még kitartóbban és még kemé­nyebben, hogy az 1956-os esz­tendő méltó folytatója és gya­rapítója legyen az előző év eredményeinek. Azt kívánjuk, hogy az új év és a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülésének, az egész világ békéje szilárdításának esztendeje legyen." Wilhelm Pieck 80. születésnapjára Munkásfunkcionárius, béke­harcos, aki a népek szabadsá­gáért harcba indul a fasiszta őrjöngés ellen. Munkás, akinek tudós koponyája van — így nevezik kortársai. Wilhelm Pieck 1876. január 3-án született Gubenában, egy kis iparvárosban. Kitanulta az asztalosmesterséget és már e- gész fiatal korában kiveszi ré­szét a politikai életből. 1.694- ben a famunkások szakszerve­zetének tagja lett és bslépett_ Németország Szociáldemokrata Pártjába. Különböző szakszer­vezeti és pártfunkciót töltött be. Az első világháború előtt mint a párt balotdali irányza­tának követője élesen fellépett a szociáldemokrata opportunis­ták ellen. Sokoldalú tevékeny­séget fejtett ki a Spartacus Szövetségben, melyet Liebknecht és Luxemburg Rosa alakítot­tak. A szövetség küldetése az volt, hogy a munkásokat a pro- letámemzetköziség szellemében harcba szólítsa az imperialista háború ellen. 1918-ban illegálisan vissza­tért Németországba és Berlin­ben telepedett le. Igen szen­vedélyesen harcolt a császár­ság ellen — a béke érdekében. 1918-ban megalakult a Német Kommunista Párt. Wilhelm Pieck a párt első kongresszu­sán a központi bizottság tagja volt. Ebben a funkcióban állan­dó kapcsolatot tartott fenn a bolsevik párttal. 1921, októbe­rében találkozott Lenin elv­társsal is. Az elvtársak minde­nütt igen megbecsülték Wil­helm Píecket. 1924-ben, amikor Lenin meghalt, Pieck tagja volt annak a bizottságnak, amely a koporsót Gorkijból Moszkvába kisérte. A Kommunista Internacionále VI. kongresszusán Piecket a nemzetközi munkásmozg i'om vezetőségébe választották. Együtt dolgozott Sztálin elv­társsal. 1935 óta a Kommunis­ta Internationale Végrehajtó Bizottságában dolgozott Mali- novszkij, Malenkov és Dimit­rov elvtársakkal együtt. Gott- wald eivtárshoz is baráti ka­pocs fűzte. Hitler uralomra jutása után Wilhelm Pieck. Ernest Thäl- mannal együtt kiadták a jel­szót: „Hitler — a háború”. A német kommunisták azonban nem voltak képesek egységes antifasiszta arcvónalat képezni. A szociáldemokraták ellenez­ték ezt á gondolatot és Hitlert uralomra segítették. Pieck ti­zenkét éven keresztül Német­ország határain kívül harcolt a fasizmus ellen. Harca győze­lemmel végződött. 1945 július 1-én tért haza. Legfőbb igye­kezete az volt, hogy egy tömb­be tömörítse Németország de­mokratikus erőit. Igyekezete eredménnyel járt és 7Ó. szüle» tésnapján megélte élete leg­boldogabb pillanatát és a for» radalmi tanítás alapján „Né­metország egységes szocialista pártjába egyesítette a munká­sok erejét. Október 11-én a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulása után Wilhelm Pieck köztársasági elnök lett. Dr. Milan Piovarci ^□□□□□□□□DDOODDDDDCDG! □ Pár kilométerre Krakkó­tól épült fel Nová Huta, az új lengyel ipari óriás. Csu- „pún pár órára rándultunk ki ide, mielőtt Krakkóval tovább ismerkedtünk qotna. 1950-ben kezdték építeni itt az acétkombinátot és ve­le a várost. Igen érdekes, hogy míg a kombinátot dombra, addig a várost a dór 'j alatti kis völgykatlan­ba helyezték el. Hogy mi­ért? Ä vezetőnk elmagya­rázta, hogy az óriási gyár- kémények naponta tonna­számra okádják a kormot és ez szélcsendben a. gyár­telepre hull, viszont szélben átszáll a város fölött, mcsz- sze az auschwitzi mocsarak felé. A város építői itt te­hát már gondoltak arra is, amire senki sem gondolt, például a kapitalizmus épí­tésének idején, Ostraván: a dolgozók egészségére! A ko­rom, a füst elleni harc ko­moly kérdése a régente épült ipari központoknak. — Itt, Hová Hután megoldott kérdés ez is, hiszen ezt már a szocializmus . építésének programja hívta életre. Nekem nagyon jól esett az, hogy amikor beszélge­tésbe kezdtem a város la­kóival és megtudták, hogy Csehszlovákiából vagyok, egészen körülvettek. Lelke­sen beszéltek azokról a cseh- ■ szlovák mérnökökről, akik évekig itt éltek velük, segí­tettek a gyár, a város ter­vezésében és felépítésében. Sohase hittem volna, hogy néhány odaadó szakember ennyi megbecsülést szerezhet egy népnek, mint ezek a mérnökök, technikusok sze­reztek hazánknak. íme, ez is egyik példája annak, hogy az úgynevezett „Genf szel­leme" a „vasfüggönyön" in­nen már a genfi értekezle­tek előtt is létezett. Nova Huta még mindig épül. Pár éve még termé­ketlen dombhátak bujkáltak itt a vizenyős ■ völgyecskék közt és nemsokára a 100.000 lakosú Nová Huta rákerül a legkisebb Európáról készült térképre is. Üj serege nő itt a lengyel munkásosztálynak és önti az országnak, az egész emberiségnek a legfi­nomabb acél százezer ton- t. Krakkóban legtöbb időt az ősi királyi várban, a Wa- wetban töltöttünk. Nem aka­rók itt a vár történetével foglalkozni, csupán néhány X. Még néhány sor tényt említek. A IX. század­tól a XVI. századig építet­ték gát és röneszánsz stí­lusban, Legjelentősebb épí­tésze Bartolome Berecci, olasz származású volt és Magyarországról jött ide. Attól az időtől kezdve, hogy a lengyel királyok Varsóba tették át székhelyüket és hogy szétdarabolták Len­gyelországot, itt csupán helytartók éltek. A XX, szá­zadban idejártak az európai' államok uralkodói nyaralni (többek között itt üdült Horthy is.) Az ország meg­szállásának idején itt szé­kelt Hitler lengyelországi helytartója Franck. Ő volt az, aki az ősi királyi tanács­teremben letépetté a fal zol Germániában. Lassan meghatódva lép­kedtünk a fényes parketten. Valamikor csak királyi kéz foghatta meg ez egyes tár­gyakat, mi körülnézzük és megcsodálunk rajtuk min­dent, ami a dolgozó emberre emlékeztet. A királyi fogadóterem mennyezetéről emberi fejek néznek le ránk. Az egyik fiatal, a másik idős, a har­madik nő, a negyedik föld­műves, az ötödik munkás, aztán nemes, pap, pásztor, szimbolikusan az egész nemzet. Mindez azt akarta . jelképezni, hogy a király az egész nép színe előtt dönt. " De ezek a fejek csak holt figurák és a királyok Nawa, Krakkó ősi vára bőrburkolatát és mozivá ala­kíttatta át. De ennyi elég is a törté­nelemből. Ma a vár mú­zeum. Valamikor régen a termek mennyezetét népi mintákkal díszítették az épí­tők, a falakat szépséges freskók és szőnyegek díszí- Hk. Az egyik szőnyegre a készítői rámintázíák a XVI. század favágóinak életét, a másikat Rubens Peter küld­te ide ajándékba és egy hal­dokló római katonát ábrá­itt épp úgy, mint a világon mindenhol legtöbbször a, néptől távol, a nép nélkül döntöttek az ország sorsá­ról. Megnéztük a várban elhe­lyezett >rita Stwosza gyö­nyörűséges fafaragásait. -» Wita Stwosza a középkor legzseniálisabb fafaragója volt. Főműve a krakkói Má­ria templom hármas oltára, :mely bibliai jeleneteket áb­rázol. Az az elevenség, élet­hűség, amit faragásai ábrá­zolnak, valósággal megdöb­bentő. Szinte élnek a szob­rai. Érdekes például, hogy az egyik harci jelenet figu­ráin megtaláljuk mindazok­nak a betegségeknek a kül­ső jeleit, amelyek az ö ide­jében létezlek. Alakjait dol­gozó emberekről mintázta. Erre mutatnak arcvonásaik és kezeik. Fü helyett népi mintákkal díszítette a cse­lekmények színhelyét. Beszé­lik, hogy az egész jelene­tek emberjiguráit egyetlen fadarabból faragta, ki. Ezt a szakemberek is leellen­őrizték, megröntgenezték» az összes faragását és a fölte­vés igazolódott. Mellettük ott láttuk a ko­rabeli nyugati fafaragók mű­veit, holtan, mereven néztek ezek a figurák ránk. Es mégis mily’ keveset tud a világ Wita Stwosza fafara­gásairól. Zászló helyett Az emberi gondolat jogá­ba iktatója Descartes a jő- rttSvében ezt írja: „ló, ha valamit tudunk a különböző népek szokásaiból, hogy je­lesebben ítélhessünk azután a magunkéról, s ne gondol­juk, mint azok, akik semmit sem láttak, hogy ami a ná­lunk divatossal ellenkezik, nevetséges és észellenes." Es még egy idézet a szen­vedélyesen elfogult angol Wellstől, aki , minden elfo­gultsága ellenére képes volt legtöbb nézetét, gondolatát az emberi tapasztalás mér­legére tenni. Wells bejárta a világot és ezernyi tapasz­talata. alapján mondta ki a. szót: „De ha nemzeti ön­hittségem megfogyatkozott is, minden bizonnyal na­gyobb lett bennem a haza­fias elszántság.“ Kell, hogy a népek meg­ismerjék egymást, kell, hogy a kultúra, a tudomány dol­gozói ismerjék, lássák a vi­lágot. Csak így ítélhetnek és csak így szólhatnak bele az emberiség nagy közös ügyeibe eredményesen. \ (Vége) HnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnDnammacEagDtxDaaacianaaacEaimaaamxiaoaixiajDmaDaaaDDaD r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom