Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-12-11 / 51. szám
1956. december íí. fl/fór tizenkét éves koromban ■L'-“- érdeklődni kezdtem a kísérleti vegytan iránt, vagyis minden nap készítettem valamit. Egyszer robbanószert, másszor fantasztikus színű tintát és ehhez hasonló érdekességeket. Ezért, nem beszélve többi jó tulajdonságaimról, szorgalmas gyereknek tartottak. így nagyapám is, akii mindenki rendszeretö embernek ismert elhatározta, hogy foglalkozni fog velem. Gyula nagyapám kemény kezűén vezette kis szövetgyárát. Az ő jóvoltából soha sem történt rendellenesség a gyárban, de senkinek sem volt egy szabad perce. Házában is vasfegyelem uralkodott. Otthon semmi sem veszhetett kárba. Az esővizet felhasználták mosakodásra, a hamu nagyszerűen szolgált a kilincsek tisztítására és ezzel pucolták a berozsdásodott kis tollakat is, amelyeket azután nagyapám nagylelkűen unokáinak ajándékozott. Igen, Gyula nagyapám élő képe volt a szolid nyárspolgárnak, akinek az az elve, hogy a takarékosság pénzt jelent. Reggelinél egymással szemben ültünk mint jó barátok. Előttem az asztalon egy adag méz és vaj állott. Vajjal kentem meg egy szelet kenyeret és még mézet szerettem volna rácsöpögtetni kenyeremre — így csináltam ezt még akkor, amikor drága jó nagymamámnál laktam. Vajas kenyeret mézzel 'enni — mormogta gorombán, ezt csak akkor engedheted meg magadnak, ha majd legkevesebb két házad lesz. Szomorúan gondoltam arra, fihgyapám, milyen sokáig kell majd erre várnom. __ — Látom, Fritz, téged elvek nélkül neveltek, akárcsak egy vadat. Ha azt akarod, hogy az 'életben legyen belőled valami, y.gy kell élned, mint ahogy az öreg Rockfeller élt. Tudod te egyáltalán ki az? — Nem, nagyapám. Az egy amerikai ember, több Ipénze van a bankban, mint a te fejeden a haj. Városok, olajvidékek, vasutak, gyárak, iskolák mind-mind az őr birtokát képezik. — Hogyan kezdte gyűjteni millióit ? — Hogyan kezdte — suttogta titokteljesen nagyapám. Az öreg Rockfeller a legegyszerűbben kezdte, egy üres gyufás dobozzal. Először csak egyet emelt fel az utcán, aztán még ’egyet, és amikor tizenkettőt szedett össze éladta őket egy centért. Aztán egyszerre lett tizenkét centje és egy hónapon belül egy egész /dollárja. így kezdte Rockfeller egy gyufás ypffl/ Friedrich Wolf (1888—1955) ismert német antifasiszta írót műveiért államdíjjal tűntették ki. „Miért nem lettem milliomos“ című írását lapunk közli először magyar fordításban. skatulyával. Érted, fiacskám. Igen nagyapám. S nagyapám dorgálva tovább folytatta. — De. te könnyelműen eldobálod a skatulyákat, ezért soha sem lesz belőled milliómos v.. A következő napok egyikén Gyula nagyapám praktikus példán mutatta be takarékossági elméletét. Szivarra akart rágyújtani. Kihúzott a gyufás- skatulyájából egy elhasznált gyufát azt a kályhába égő tűzön meggyújtotta és rágyújtott a szivarra. Amennyire megértettem nekem is mindig így kell majd eljárnom, ha az életben vinni akarom valamire. Egyszer csak gyanakodni kezdtem, úgy tűnt nekem, mintha otthon valami nem lenne rendjén. Mivel rendszerező ember voltam, másnap, magától értetődik, elbújtam nagyapám dolgozó szobája melletti szobában. Innen láttam, hogyan vette szájába a szivart nagyapám és aztán — elgondolni is rossz — legnagyobb meglepetésemre vadonatúj gyufás dobozt vett elő és egy használatlan gyufát gyújtott meg. És amikor az, nem tudom miért, nem gyűlt meg, másikkal, harmadikkal próbálkozott... Lám, hogyan bizonyosodott meg a rockfelleri mese. Lehet-e ezek- utón hinni a felnőtteknek. Egyszer nagyapám megfigyelte, hogy a körmöm alatt piszok van, ennek következtében egy hosszú beszédet intézett hozzám és azt magyarázta, hogyha nem fogok vigyázni a körmöm tisztaságára, akkor az biztosan megfeketedik, megnő és ilyenkor az ember meghal. Vasárnap elfogott engem az utcán Denges a rendőrfelügyelő azért, mert a kő, melyet én Georg barátom után dobtam, véletlenül egy nagy kirakat üvegtábláját törte szét. Amikor l'auu^e>! Vádolom! J’accuse! most mikor a nap sugar:: még mindannyiunkra áldón letűz: Vádolom azt, ki meglapul, elkerüli mi gond, mi bú, kinek őrült agyában először megszületik a háború! Vádolom, ki fejét homokba fúrja s magában orvul örül, mert azt hiszi, hogy a cécóból ő ügyes módon kikerül. Vádolom a gyárost,, kinek gyárában készülnek a gyilok óriások, a haszon mindig az ő zsebét üti, csak a halottak mások, mindig mások. Vádolom a más bőrén hízót a szőrös szívű áiszent jókat vádolom a Jánus arcú szabadságtipró elnyomókat. Vádolom azt, ki katona volt s évekig nem volt otthona és most hallgat — mert van neki. Vádolom, aki nem volt katona, de elpusztult a boszorkánytáncban az apja vagy a gyereke és úgy érzi, neki már mindegy hogy fordul sorsa kereke. Vádolom az anyát, ki ma hallgat! Az áldozat ő lesz, önmagad mása! Nehogy ezerszer megátkozzon utolsó jaja, végvonaglása. Vádolom azt, aki ma részeg mámorba fullad. Mialatt fejlődő évszázadok sorsát döntheti el egy pillanat. Vádolom a némát, ki gondolja: „nem tudok szólni, pedig akarok“ Akkor írd le a szörnyű vádat! Nincs kifogás, megvan a karod. Vádolom a .negyvenmillió halottat, kik nem rontják álmát a gazoknak s nem mutogatják megcsúfolt széttépett testüket újra azoknak! Vádolok! És mikor kiáltok, mikor a békéről szól dalom, higyjétek el, hogy éjjel-nappal legjobban magamat vádolom. Vádolom, hogy nem elég az ének, hogy tenni kéne valami nagyot amitől az élet szentség lenne az egész világon. De gyönge vagyok egyedül. Ezért vádolom, ki hallgat! Vádolj barátom! Vádolj ellenem! Vádoljon mindenki, akiben egy szikra becsület van. Vádoljon velem! Vádoljon most, mikor még a nap mindannyiunkra áldón letűz Békét a földnek! Nem háborút többé! Vádoljunk együtt! J’accuse... SIMKÖ MARGIT a rend és fegyelem őrének vas- markolásából próbáltam kiszabadulni észrevettem, hogy a rendörfelügyelö körme is hosz- szú s alatta sok a piszok, és ettől függetlenül még mindig él. Mind hazugság!! Mindaz amiről engem nagyapám meg akar győzni kitalált dolog. Igen, itt okvetlent,1! tenni kell valamit. Kis laboratóriumomból egy tottam. Ezekután elvitteni nagyapámnak a húsz üres dobozt abban a reményben, hogy kapok érte 2 fenninget. Amikor, nagyapám meglátta a 20 új skatulyát két olyan pofont kent le nekem, hogy rögtön az asztal alá estem. Másnap a hálószoba melletti szobába topáztam# Észre vet? lem, hogy nagyapám a hamut nem a kaktuszra, hanem a kályhába dobja. Maga az ég adott tanácsot mit tegyek. Másnap nagyapám pizsamájának zsebébe belecsúsztattam egy gyufásdobozt, tele robbanó port. ral. Ugyanolyan port tettem bele, mint amilyenekből készít, tik a rakétákat. Este oda löt poztam a dolgozószobához és meglestem, milyen nyugodtan vetkőzik nagyapám, hogyan vet szí fel pizsamáját, hogyan veszi elő a gyufás dobozt és hogyari szórja ki a hamut nem a kakt túszra, hanem a parázsra. Rőt vid időn belül óriási fénytől lett világos a szoba. Ebberf a üvegecskét vettem elő, melynek tartalmától, bárhol is önti ki az ember, az egész ház napokon át romlott tojás szagától lesz büdös. Az üvegecskét nagyapám hálószobájának ajtajához tettem. Szörnyű bűzzel lett tele az egész ház. Két hétig nagyapámmal a város egyik vendéglőjében laktunk. Ugyanúgy megtehettem volna, hogy a vízvezetékből vér folyjon, de nem akartam bemutatni minden tudomásomat egyszerre, azért, mert alkalmat akartam adni nagyapámnak a javulásra. Azért kimondottan gyufásskatulyákkal kezdtem foglalkozni. Magától értedődik nem tudtam egyszerre húsz üres gyufás skatulyát szerezni. Elővettem hát nagyapám új dobozait, kiszórtam belőlük a gyufát és egy nagy csomagba csavartam be őket. Ezt elvittem a kert végére és meggyújmegvilágításban megfigyeltem nagyapámat. Ott állt pizsamába öltözve, görcsösen kapaszkodott ágyának támlájához. Aztán is- mét sötétbe burkolózott a szoba. ji/lísnap reggel dühös kia- ■L’-*- hálást vártam. Nem ez történt. Ellenkezőleg. Nagyapám arca, nem tudom miért, nagyon bűnbánó volt. Én pedig egy héten belül visszatértem nagyanyámhoz. Nagyapám megma* gyarázta neki, hogy belőlem sohasem lehet rendes embert nevelni. Ezután jó, öreg nagymamács- kám nevelt engem „20 gyufás* skatulya vagy a két ház elme- lete nélkül". Ő a pedagógiai elveinek ellenére is állandóan mézes kenyérrel vendégelt meg engem még akkor is, amikor magának sem volt mit enni. Nos, ezért nem lett belőlem Rockfeller mintájú milliómos. * *' * Fordította: Ritzkó Béla _ rA magyár színészet kezdet-' ben göröngyös utat járt. Annál értékesebb tehát szlovákiai szempontból az a történelmi fejezet, melyet a színészet fe hős korában Kelet-Szlovákia metropolisa, Kassa játszott. Az első hivatásos színtársu- latot Kelemen László, a bohém hajlamú prókátor alakította meg 1790 október 25-én. Ez a társulat a Karmelita templomból átalakított budai várszínházban játszott és bár hat ev múlva feloszlott a mag már el volt vetve. Nem sok időre rá Kolozsvárott alakult egy magyar színjátszó társulat, mely szintén bevonult Pestre, ahol Kulcsár István hírlapíró igyekezett tető alá juttatni. Ez a társulat nem soká szerepelt Pesten. Mikor lebontották a Rondellát, ahol játszott, 1815- ben a társulat leikével, Dériné - vei együtt Miskolcra ment. In-' hen járt vendégszereplésre s így jutott 1816-ban Kassára. A kassai vendégszereplés oly jó emléket hagyott a színészeknél, hogy Dériné azt jegyezte fel híres naplójában: a társulatot az idegenajkú lakosság is (értsd szlovákság és németség) szívesen felkarolta. Mikor a társulat már Miskolcot is elhagyta és a színészek a primitív kocsizások keserű vándorkenyerét ették, ismét elment Kassára a társulat 1817-ben vendégszerepelni, ahol a kassaiak megint nagy szeretettel fogadták őket. Mikor később aztán a kolozsvári színtársulat anyagi helyzete megrendült, a társulat 1828- ban ismét Kassára ment, ebből az útból azonban már nem vendégszereplés lesz, hanem öt teljes esztendő, mert a társulat Kassán megtelepedett. Ez- alatt az öt kassai esztendő alatt a társulat negizmosodott, kicsiszolódott olyannyira, hogy ez a társulat vetette meg a későbbi, és a ma is létező budapesti Nemzeti Színház alapját. Abaúj-Torna vármegye monográfiája bizonyos büszkeséggel állapítja meg: „Az, hogy a magyar színészet nem semmisült ' meg kétszeri válság után, az Kolozsvár mellett Kassa érdeme". Kassán a társulat felvette á „Kassai dal és színjátszótársulat" nevét, igazgatója Berzevi- czy Wince lett, a drámaíró Kisfaludy Károly egyik legjobb barátja. Ez a magyar báró megvetvén ősei hagyományait a katonaélettől a színészi pálya felé sodródott. Már olaszországi katonáskodása idején megismerte a. színművészetet, amikor pedig Kisfaludyval együtt■ nyomorogtak Bécsben maga is felcsapott színésznek. Természetes, hogy „intendatúrája" alatt a kassai magyar színészet nagyot fejlődött, Igaz az is, hogy itt volt kinek is fejlődnie. Itt játszott Bertha János, továbbá a jászberényi patikus lánya Schenbach-Széppataky • Róza, akit Dériné néven jegyzett fel a magyar színikrónika. Egressy Gábor, aki először Rozsnyón lép/ett fel 18 éves korában Gombos Imre „Esküvés“ című darabjában. Itt játszott továbbá a legnagyobb magyar tragi- ka Kántorné, Engerhardt Anna, Láng Adóm, László József, a szlovákiai Tótmegy erről származó híres komikus Stand Károly, Megyeri Károly név alatt, akiről Petőfi a Tintásüveg című versét írta, Páli Elek, SzentpétüutöJ Ahol a „Bánk-Bán"-t bemutatták tery Zsigmond, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál, a 13 éves korában színésszé vált Lendvai Márton, Telepi György vagy Udvarhelyi Miklós. A színház nemcsak prózai darabokat adott elő, hanem magyarnyelvű operákat is. Nemcsak Kassán játszott, hanem gyakran rándult el Eperjesre, Bártfára, Bankra vagy Rozsnyóra. Berzeviczy magyar színiiskolát is akart nyitni, ahogy a színészek nevezték „színjátszó palántá-is* kólát". Mikor Berzeviczy, aki vagyona nagy részét a színé-1 szetre költötte, lemondott állásáról, a színház Dériné nagy tisztelőjét, Csáky Tivadart választották meg igazgatónak. Ekkoriban a színikultúra Szlovákiában már annyira fellendült, hogy Kassán szabályos színikritikai lap jelent meg, „Játékszíni tudósítások" címmel, s a kassaiak a színészekkel együtt azt is elérték, Hogy az Akadémia pénzbeli jutalmat tűzött ki a magyar drámairodalom legjobb alkotásainak díjazására, amelyet a kgssai magyar együttes mutatott be. Valószínűleg a kassai színészek ötletéből eredt (ha megvalósulása ideién a kassai gárda már fel is bomlott) a nagysurányi színimenedékház ötlete, ez volt az első egykori színészotthon az egész Magyarországon. Abaúj-Torna vármegye monográfiája öt oldalon át foglalkozik a magyar színészettel, de Kassa egykori főszíni kulturális értékét, azt, hogy itt került először bemutatásra a Bánk Bán, egy szóval sem említi. Mikor ugyanis a könyv megje- lent (1896) a színi irodalom azt tartotta, hogy a Bánk Bán bemutatója Kolozsvárott volt és hogy ez Egressy érdeme. Az újabb színitörténelmi kutatások azonban ezt a megállapítást It. Endre Gertrudis Ottó Bánk Bán Melinda Mikhal bán Petur bán Biberach Tiborc Békétlen A színlap pontosan igazolja azt is, amit a cikk elején írtunk, hogy a kassai színház vetette meg az ötödfélév múlva megalakult Nemzeti Színház alapját, A tíz kassai főszerep közül kilenc volt a Nemzeti Színház tagja, amikor a Nemzeti Színház a Bánk Bán-t bemutatta. Egyedül Kántorné az egyik legnagyobb tehetség nem volt ott, aki nem jutott be a Nemzetibe, mert későn jelentkezett a felvételi vizsgára, és mikor emiatt intésben részed sült, túlzott érzékenységében visszavonult, hogy aztán mint jegyszedönő, később mint gazd- asszony, teljesen szegényen és elfeledten fejezze be életét. Bánk Bán kassai előadása, melyben különben Egressy is szerepelt, Udvarhelyi Miklós érdeme- Jól ismerte Katonát, az sok részletet olvasott fel neki az akkor még ismeretlen Bánk Bán-ból és a rutinos színész azonnal megérezte a színdarabban rejlő erőt. Keresztülvitte azt, hogy a színház a megdöntötték és nia már a napnál is fényesebb, hogy a Bánk Bán bemutatója 1833 február 15-én Kassán volt. Rhé- dey Tibor a Nemzeti Színház történetében a kassai színlapot és szereposztást is ismerteti. Szerdahelyi József Kántorné Egressy Gábor Bartha János Dériné Udvardy Miklós Szentpétery Zsigmond Megyery Károly Szilágyi Pál Telepi György darabot műsorába iktatta és előadta. Egressy tehát már Kassáról ismerte a darabot. Kár, hogy a kassai színház 1833-ban felbomlott, kikezdte a színészátok, az egyenetlen*, ség. Az éppen Kolozsváron veri- dégszereplő csoport már egyszerre vissza sem jött Kassára. A régiekből és újakból csak Fáncsi, Udvarhelyi és Latabár Endre jöttek vissza. A kolozs7 váriak egyideig Rozsnyón is működtek, majd Vácott, innen jutottak el a budai várszínházba és megvetették alapját az 1837 augusztus 27-én megala- kitett Nemzeti Színháznak, La- tabár Endre pedig átvette az 1861-ben alakult új kassai szín* ház igazgatását. Ma, mikor a komáromi Magyar Területi Színház hazánk- ban újból a' magyar kultúra meleg sugarait hinti szét, jó visszaidézni Kassát, amely páros beírta nevét a haladó ma- gyár kultúra aranykönyvébe. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ
