Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-20 / 48. szám

BW. november 20. 3 A Csehszlovák Köztársaság segítsége Magyar otvágnak Viliam Siroky miniszterelnök, no­vember 13-án fogadta Gábor József prágai magyar nagykövetet. Közölte vele, hogy: Á Csehszlovák Köztársaság kormá­nya Csehszlovákia nemzetei részéről a magyar dolgozók iránt kifejezett szolidaritás spontán megnyilvánulásai­ból kiindulva és eleget téve a cseh­szlovák nép óhajának, hogy testvéri segítséget akar nyújtani a magyar munkás-parasztkormánynak a magyar nép támogatására, elhatározta, hogy A barátság bizonyítékai A szlovákiai Asbest e cementüzemek dolgozói, amint azt az üzem vezető­sége jelenti, a gyűléseken azzal fog­lalkoztak, hogy miképpen nyújthatná­nak segítséget a testvéri Magyaror­szág dolgozó népének. Á nyitrai üzemben a 999-es szám­lára 2.500.— Kcs-t, a puhói üzemben 3.600.— Kcs-t, a hrabovei üzemben 3.800.— Kcs-t és a lévai üzemben 1 000.— Kcs-t fizettek be. A mlyná- rovcei üzemben vasárnapi brigádmun­kára készülnek és a munkáért járó összeget 5.000.— Kcs-t a 999-es számlára utalják át. Ezenkívül a nem­zeti vállalat a csehszlovákiai kerámiá­val történt megállapodás értelmében a magyar építészeti dolgozóknak a terven felül termelt építési anyagból 50.000 négyzetméter sima cserepet, 24.000 darab hullámos cserepet és 40.000 négyzetméter különböző nagy­ságú cserepet ajánlott fel. SZOMBATON összejöttek a kalondai szövetkezet tagjai, hogy megünnepel­jék az őszi munkák sikeres befejezé­sét. Ebből az alkalomból a Beszterce­bánya kerületi nemzeti bizottság és a losonci járás nemzeti bizottság kép­viselői . átadták a kerület vándorzász­laját és vele 8.000.— korona jutalmat a szövetkezetnek, az idei nyári mun­kák sikeres elvégzéséért. A kalondai szövetkezeti, tagok, most, hogy ilyen öröm érte őket, elhatároz­ták, hogy a jutalomként kapott 8.000.- koronát a Szolidaritási Alapra fordít­ják és egyidejűleg 30 métermázsa burgonyát és 50.000 métermázsa ga­bonát küldenek a magyarországi dol­gozóknak. a Magyar Népköztársaságba gyors ütemben szállítsanak 90 millió értékű árut, mégpedig: 5.000 tonna lisztet, 5.000 tonna burgonyát, 10 tonna húst, 5.000 tonna cementet, 10.000 tonna meszet, 325.000 négyzetméter ablaküveget. 2.000 folyóméter gömbfát, 3.000 köbméter faanyagot, 3.600 tonna tűzifát, 17.5 millió korona értékű gyógy­szert, 32.4 millió értékű textilárut, lábbe­lit, porcellán edényt, élelmiszert és más fogyasztási árucikket. Továbbá a kormány elrendelte a külkereskedelmi miniszternek, hogy biztosítsa a Magyar Népköztársasággal 1956-ra megkötött kereskedelmi szer­ződésből Csehszlovákiára háruló köte­lezettségek teljesítését. A magyar . gyermekeknek Sóból Vilma nagysárosi fiatal leány alig múlt el 20 éves. Élete eddig zökkenőmentes volt. A traktorállomá- son dolgozott az étkezdében, később egészségügyi nővér lett. A jóság, a szívélyesség és az őszinteség jellem­zik a legjobban. Ezért aztán nem is csodálkoztunk, amikor az eperjesi Csehszlovák Vöröskereszt vezetőségén mint a CSISZ szervezet elnöknőjével találkoztunk vele újból. Amikor a szomszédos Magyarországon a derék hazafiak vére folyt és amikor a mun­kások és parasztok kormánya újból uralomra került, Sobol Vilma első gondolata az volt, hogy segíteni kell a sok-sok ezer sebesülten, akik orvosi segély nélkül állnak, vagy pedig a kór­házakban fekiisznek. Ezért már a múlt hét csütörtökén elment a vérátöm­lesztést állomásra és 410 köbcentimé­ter vért ajánkozott. Most újból je­lentkezett. Pénzt a világért sem akar elfogadni, egyetlen kívánsága az, hogy a vérét gyermekeknek adják. ★ ★ A bratislavai gaz­dasági iskola ta­nulói sem marad­nak a többi iskolák mögött. Az iskola igazgatójának in­dítványára Brigita Ottinger IV. osz­tályos tanuló ön­kéntes brigádot szervezett s 12 ta­nulótársával vasár­napi műszakban dolgozott a kon­zerv osztályozóban. Keresetüket a ma­gyarországi dolgo­zók megsegítésére ajánlották fel. Ké­pünkön a brigádo- sok egyik csoport­ját látjuk munka közben, középen a brigád kezdemé­nyezője Brigita Ot- tingerová. ★ ★ A 19-es számú tanulóotthonban A munkaerőtartalékok 19. számú szakintézetének növendékeit kint ke­restük a farkastoroki internátusbán. Utunk azonban hiábavaló volt, a fiú­kat nem találtuk otthon. Vitthalm Károly nevelő felvilágosított bennün­ket, hogy a fiúk bent vannak a vá­rosban, az iskolában. Visszafordultunk tehát a városba, hogy az iskolában beszélhessünk velük. Szerencsére Vitthalm elvtárs is az iskolába készült, hozzá csatlakozunk. _ Útközben a szervezeti élet iránt ér­deklődtünk. Megtudtuk, hogy a szak­intézet CSISZ szervezete igen eredmé­nyes munkát végez, pontosan teljesíti célkitűzéseit és feladatait. Ez főként annak köszönhető, hogy a nevelők és az intézet vezetője Machovics elvtárs készségesen segítenek a fiúknak szer­vezeti munkájukban. Jól végzett mun­káról adott számot a közelmúltban megtartott évzáró gyűlés is. A CSISZ szervezet munkatervének valamennyi pontját teljesítette, sőt túlteljesítette. Örömmel hallottuk, hogy az intézet valamennyi tanulója tagja a CSISZ- nek s mindnyájan megszerezték a Fucsík — az egészségvédelmi, — a PCO és ötvenhármán az MHK jel­vényt. A CSISZ vezetősége példásan törődik a szervezet minden tagjával, foglalkozik a tagok tanulmányi ered­ményével és a magaviseletével. Rend­szeresen, minden hónap végén külön gyűlést hívnak ősze, melyen a tagság tanulmányi kérdéseivel foglalkoznak. Ezek a gyűlések igen hasznosak, mert a közösség segítségével sok nehéz problémát tud megoldani a vezetőség, így például a havi tanulmányi gyűlé­seken állapítják meg, hogy a tan­anyaggal elmaradott gyengébb tanu­lóknak kik segítsenek, vonják felelős­ségre azokat, akik saját hibájukból maradtak el a tanulásban és róják meg a rendetlenül viselkedőket. Az iskolában Opál Károlyt, Takács és Letusek elvtársakat kerestük. Mind a hárman példás tanulók és tagjai az új vezetőségnek. Opál Károly nemcsak a tanulásban, hanem a munkában is az élen jár. Minden hónapban ő nyeri meg a szocialista munkaversenyt. A szaktanulóintézet növendékei kö­zött negyven a magyar nemzetiségű. Ebből 36 másod, 4 pedig elsőéves. Opál Károly kérdéseinkre elmondotta, hogy mindig nagyon tetszett neki a kőműves munka, ezért választotta Opál Károly az intézet legszorgalmasabb növendéke a kőműves szakmát. Jelenleg az új főiskolás internátust építik. Munkakö­rükkel elégedettek, csak a tízórait, illetve az uzsonnát és a tanulási időt keveslik, tegyük mindjárt hozzá — jogosan. Az uzsonnával úgy áll a do­log, hogy a többi szaktanuló intézet­ben többet adnak uzsonnára, a tanu­lásra pedig azért kerül kevés idő, mert a tanulóotthon növendékei túl gyakran járnak brigádmunkára. Tudni kell, hogy kötelezettségvállaláson kí­vüli brigádmunkáról van szó. A tanu­lóotthon növendékei a CSISZ járási konferencia költségeinek fedezésére és az állami gazdaságok kisegítése céljából munkafelajánlást tettek, de ezt már szeptemberben teljesítették. A tanulóotthon növendékei szívesen teljesítették kötelezettségvállalásaikat, de mikor ezen túl is egyre gyakrab­ban brigádmunkára hívták őket, a CSISZ gyűléseken szóvátették, hogy gyakori brigádmunkák miatt nem jut elég idejük a tanulásra, az önműve­lésre és a szórakozásra. A felszólalá­sok eredménye az lett, hogy egy-két napig nem kellett menniök brigádra, de ezután ismét brigádra hívták őket. Opál elvtárs szerint voltak olyan ta­nulók is, akik októberben 54 órát dol­goztak különböző brigádokon. A 19. számú tanulóotthonban nem tapasztaltunk, olyan fejlett kultúréle- tet, mint például a komáromi szakta­nuló otthonban. Ennek legfőbb oka, hogy a 19. számú tanulóotthonban nincsenek olyan feltételek, mint álta­lában más tanulóotthonokban. Nincs olvasótermük, sem klubhelyiségük, ahol összejöhetnének. A tanulőotthon- ba ezenkívül kevés lap jár, mindössze a Vöröskereszt lapja jár ide, szlovák és magyar nyelven és a Svet socializ- mu című hetilap. Legalább is Opál, Takács, Letusek és Vitthalm nevelő elvtárs nem tudnak arról, hogy egyéb lap is járna az otthonba, az intézet költségén. Ez bizony nagy hiány. A tanulóotthon növendékei szeretnek ol­vasni, ezért a szűkös zsebpénzükből járatják azokat a lapokat, melyek leg­inkább érdeklik őket. Rádiót sem volt alkalmuk rendszeresen hallgatni, ezért hat fiú közösen vett egyet. A tanuló­otthonnak nincs saját könyvtára, de a Kertész utcai szaktanuló otthon könyvtárából rendszeresen hoznak ide könyveket. A fiúk kultúrcsoportot szeretnének alakítani — különösen színművek elő­adására lenne kedvük — de amint mondták, nincs, aki vezesse, tanítsa őket. Bíznak azonban abban, hogy egy énekkart a saját erejükből is meg tudnak majd alakítani. A közeljövőben filmelőadásokat ren­deznek majd az intézet növendékei részére — hetente egyszer. Meg kell még említeni, hogy a tanulóotthon ol­vasóköre is jó munkát végez. Utoljára Osztrovszkijtó! az Acélt megedzik cí­mű regényét olvasták és vitatták meg. összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 19. számú szaktanuló intézet növen­dékei az eddiginél fejlettebb kultúr- életet szeretnének élni. Többet sze­retnének művelődni, tanulni, és ennek csak örülhetünk. Reméljük, hogy a CSISZ szervezet megtalálja a módját, hogy az adott lehetőségek mellett a fiatalok fokozódó kultúrigényeit ki­elégíthesse. Említettük, hogy mosta­nában az intézet növendékei gyakran vettek részt brigádmunkán. Azt java­soljuk, hogy a bevételből rendeljenek újabb újságokat, folyóiratokat és szaklapokat, a fiatalok javaslatai sze­rint. Válasszanak egy sajtófelelőst, aki az újságokat az igénylőknek kiad­ja és megőrzi. A színjátszó csoportot is létre lehetne hozni, vezetésére fel lehetne kérni egy más szakintézetben működő nevelő elvtársat. Ha ezt meg­teszik s közösen meg is tehetik, rövid időn belül teljesülnek főbb kívánsá­gaik. (ar) Egy új szövetkezetben Melen József, a nyitrai Agroprojekt dolgozója ismerteti Danis Rudolf­fal, a szövetkezel elnökével és Kostái Felixel, a szövetkezet határának új térképét. A lig több mint egy hónapja, hogy a bánovcei járás egyik kis falujában Borcaniban a dolgozó parasztok egy csoportja elhatároz­ta, hogy szövetkezetbe tömörülnek. Közösen könnyebb lesz a munka s több a jövedelem — igazuk volt. Az új szövetkezet alsó lépései be­bizonyították ezt. Látták ezt a kí­vülálló parasztok és számítani kezdtek: mi az ő jövedelmük- és mennyit kapnak majd a szövetke­zeti tagok. A számítgatás a szö­vetkezet javára dőlt el és Omelka József nyolc hektáros középparaszt elhatározta, hogy ő is belép a szö­vetkezetbe. Példáját követte Fekete Mária, két hektár földjével. Így nőtt a kis szövetkezet birtoka és ma már százharminc hektár földet mondhat magáénak. A kis szövet­kezet tagjai jól tudják, hogy csak szorgalmas munkájukkal tudják előbbre vinni a szövetkezetét, épp ezért már most a földterület egy- harmadát bevetették ősziekkel. A határban állandóan búgnak a trak­torok, szántják össze a kis parcel­lákat. A szövetkezet állattenyésztése is megtette már az első lépéseket. November 1-től közösen nevelik a sertésállományt is. Az egyik őlSan 100 darab körülbelül 15 kg-os kis malacot látunk. A hizlaldában het­ven darab 30—40 kg-os sertést hizlalnak. A sertésállományra az első naptól kezdve nagy gondot fordítottak, mert tudják, hogy ez a szövetkezet jövedelmének egyik főforrása lesz. Mire a térkép elkészült, Petlák Pál és Sitár Jozef traktorosok a sok apró parcellát egy hatalmas szövetkezeti táblával szántották össze. Szép iskolát kaptunk A korszerű szocialista mezőgazdaság megköveteli, hogy a termelést jó szakemberek irányítsák. Mivel a me­zőgazdasági vidéken főleg magyarok laknak, kormányunk arra törekedik, hogy minél több magyar mezőgazda- sági szakembert képezzen ki. Ezt a célt szolgálják a mezőgazdasági szak­iskolák. Ezért nyitottak meg Ipolysá­gon október 1-én egy új magyar tan­nyelvű mezőgazdasági technikai isko­lát. A tanulók a környékbeli falvakból és a távolabbi járásokból jöttek össze. Nagy részük az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban dolgozott, de megér­tették, hogy tanulniok kell, mert a mai körülmények között már nem elég az, ha a munkásnak van két erős keze, hanem szaktudásra is szüksége van. Ügy mint más iskolákon a kezdet nálunk is nehéz volt. Az első napok­ban nem volt internátusunk, a 11 éves iskola internátusában laktunk és ta­nultunk. Ezalatt az idő alatt nem volt megfelelő tanulmányi előmenetelünk sem. Nem voltak laboratóriumok és más segédeszközök, ami elengedhetet­lenül szükséges egy ilyen iskolában. Hála a népi demokratikus kormá­nyunknak, aki lehetővé tette, hogy a katonai kaszárnyát átalakították szá­munkra iskolának. Annak ellenére, hogy a nemzetközi helyzet ilyen fe­szült, hogy a nyugati hatalmak min­dent megtesznek egy újabb háború kirobbantásáért, a mi kormányunk főcélja, hogy tanuló ifjúságunk zavar­talanul végezhesse tanulmányait. Kor­mányunk ezen tettei is bizonyítják, hogy a mi célunk a béke megőrzése, a békés építés. Mi, pártunk és kormányunk gondos­kodását minden lépésünknél érezzük. Ez arra kötelez bennünket, hogy jól tanuljunk, becsüljük meg és használ­juk ki az adott lehetőségeket és az iskola padjait úgy hagyjuk el, mint jó szakemberek. TÓTH ENDRE Ipolyság Segítünk a bányászoknak HANDLOVA: Nap, mint nap újabb dolgozók jelentkeznek. Hétfőn és ked­den 28 új bányász jelentkezett, több­nyire nyitraiak. Petrik elvtárs jelen­tése szerint tegnap este 17 emberre vártak. Ez volna e héten a legnagyobb eredmény. BRATISLAVA: A CSISZ járási veze­tőségén 33 CSISZ tag jelentkezett bá­nyamunkára. A legtöbben dunaszer- dahelyi járásból jelentkeztek. A köz­ségek között Bős vezet. Innen jelent­kezett az ostrava-karvini bányába Bartal József is. Jakus Flórián, Darvai Imre, Csóka Árpád és Puskás Zoltán. PARTIZÄNSKE: Ma jön vissza az Augusztus 29. üzembe az a brigád, amely egy évvel ezelőtt indult szén­bányákba. Vrba István, a CSISZ alap­szervezet akkori titkára vezeti őket. Egész évben igen szorgalmasan dol­goztak a nováki Béke-bányában. An­ton Pazicky nem tér vissza az üzem­be, meghosszabbította a brigád idejét. Hrtánek Demeter új Sb’-tak kocsijá­val jött el. A szép eredményeket elért brigádosokat mások követik, akik el­mennek az üzemből, hogy a bányá­szok segítségére siessenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom