Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-10 / 46b. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava. 1956. november 10. Ára 50 fillér. IV. évfolyam, 46/b. Jan Rezábek A közelmúlt napokban Magyarország állt az érdeklődés középpontjában. Megrázó hírek érkeztek. Türelmetlenül vártuk azokat, és talán még türelmetlenebbül én. — Három hónap sem telt el azóta, hogy hosszú napokat töltöttem magyar elvtársak között. Hallottam a borzal­makról, melyeket az ellenforradalmi bandák követtek 'el haladó gondolkodású polgárokon. Láttam megkínzott emberek fényképeit. Még a nyugati burzsoá lapok is írtak az állatias gyilkosságokról. Ezekben a rettenetes napokban veletek voltam, ma­gyar barátaim. Üjhól a friss füvön ültem Kesztölc fa­lucska mögöt, Karó Imrével, a párttitkárral. Lendületes szavakkal beszélt a termelő szövetkezet .iövöjéről. „Ott lesz a tyúkfarm, ott lesz a kertészet, a fiataloknak für­dőt építünk a pataknál. Ha legközelebb eljössz, szép aszfaltozott út vár majd”. Élsz még, Karó elvtárs, te kemény bolsevik? És mi van teveled Gábor Alica, Budapesten? Emlékszel a pionírtáborra a kék Balaton partján ? Ott laktál a város közepén. Oly lelkesedve beszéltél a tanító hiva­tásáról, a budapesti üzemek munkásainak gyermekeiről, akiknek Badacsonyban kerek egy hónapig voltál második mamája. Gondolatban veled is kezet fogtam, Molnár István, kiváló magyar bányász, fiatal országgyűlési képviselő, a Baranyamegyei pártvezetőség tagja. Akkor az volt a leghőbb óhajod, hogy résztvehess az ifjúság moszkvai fesztiválján. Hiszen, ott majd találkozói a csehszlovák bányászokkal, megbeszélitek a közös versenyt, és biz­tosan megdöntesz valamilyen bányász-rekordot. Terád, terád is gondoltam szegedi textiles lány, Nagygyörgy Erzsébet, ott a déli magyar város peremén. Annakidején rajtam keresztül üdvözölted prostejovi barátaidat. Megborzongtam, amikor a 150 hazafi meggyilkolását jelentette a rádió a Köztársaság-téren. Olyan hazafiakét, akik saját üzemeiket védték. Talán ennek a véres ellen- forradalomnak lehetsz Te is áldozata, Belincszky János, az Ikarusz-gyár ifjúsági brigádjának vezetője és veled együtt barátaid is, Zsíros Sándor, Andriska László, Kar­dos Henrik. Mind, mind a négyen, -fiatal kommunisták, legjobbak a legjobbak közül. Egészen bizonyos, hogy fegyverrel a kezetekben harcoltatok a banditák ellen. Téged is megkérdeztelek akkor, Tóth Ferenc szövet­kezeti agronómus, Tokaj hegy alján: „Hogyan néznek rátok a kulákok? Gondolod, hogy belenyugodtak..?” És akkor ezt mondtad: „Meghúzódtak, félnek, de titok­ban együtt agyarkodnak azzal a hat gróffal, akiké 1945-ig volt Tokaj szőlejének háromnegyede. De nem sikerül nekik“. De látod, mégis sikerült. Nemhiába agyarkodtak, be is mutatkoztak. Ügy gondolták, hogy itt az ideje, újból szolgasorsba hajtanak benneteket. — Napszámosok lesztek egy pár garasért. — Ti tokajiak. De elszámítot­ták magukat! Tirátok is gondoltam, fiatal bajnai traktorosok. Hisz oly* szíves fogadtatásban részesítettetek, és tirátok is dorogi bányászok, kik oly' szilárdan álltátok a sarat. — Johann Binder, a te brigádod talán újból vájja a szenet, hogy segítse a megtépázott ország felépítését. És talán a közeli Esztergom modern gépgyárában is újból felzúg­tak a gépek. És Ti, Ferenc, és Oszlánczi Erzsébet, fiatal házasok, kik oly‘ boldog napokat éltetek át a Margitsziget kellős közepén, a strandon találkoztam veletek. Akkor néhány nappal a házasság előtt voltatok. Örültetek a közös életnek, boldogok voltatok. Talán nem esett bajotok, és boldogan játsztok majd fiatalokkal, akiről oly' lelkesedve beszéltetek. Veletek érzek állandóan ezekben a borzalmas és fáj­dalmas napokban. Gondolatban újból a Szabadság-szo­bornál vagyok és nézem az alattam elterülő várost mmm f VMNMMimff*«'!» «.«wwwrw; „Csehszlovákia* népe vasárnap, november 4-én lelkesedéssel fogadta a hírt a magyar forradalmi munkás-parasztkorinány megalakulásáról és a magyarországi ellenforradalom letöréséről. Á magyar nép. diadala óriási jelentőségű Csehszlovákia biztonsága szempontjából is. Egy pillanatra sem szűntünk meg bízni a magyar nép és élcsapata, a magyar munkásosztály forradalmi erejében. Erről tanúskodik pártunk és kormányunk kiáltványa a magyarországi események folyamán. Az események fejlődése iga­zolta mély hitünket. Kádár János forradalmi munkás-parasztkormánya programjában kijelenti, hogy baráti kapcsolatban akar állni minden szocialista állammal. A csehszlovák kormány kijelenti, hogy igye­kezni fog tovább szilárdítani baráti kapcsolatait a népi demokratikus Magyarországgal. A Csehszlovák Köztársaság a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérdésének eleget tesz és összhangban a nép spontán módon megnyilvánuló kívánságaival, testvéri segítséget nyújt a Magyar Népköztársaság­nak az elmúlt nehéz napokban szenvedett sebei be gyógyítására. A magyarországi események még szilárdabban tömörítették a szocialista országokat. Ez olyan ko­moly tény, amely a jövőben kétségtelenül nagy szerepet fog vinni“. (Václay DayijJ kjjlúgyjptúszter beszédéből). »aas®** iarasöwmffiáűse

Next

/
Oldalképek
Tartalom