Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-03 / 45. szám
Ismerjük meg barátainkat Ki ne gondolt volna már arra, hogy milyen ,ió lenne a Szovjetunióba látogatni. — Különösen Leningrádot, Moszkvát és Kievet szeretné látni minden fiatal. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában méginkább vágyódunk arra, hogy megismerjük a Szovjetunió sikereit, városainak lüktető életét, üzemeinek, kolhozainak termelési módszereit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban lezajlott események színhelyeit minden fiatal — legalább is képzeletben — isszejárta, mondhatni átélte az eseményeket. De többet és mégtöbbet akarunk tudni a Szovjetunióról, barátunkról. Az alkalom megvan erre, a lehetőségeket magunk teremtjük meg. Nagy segítségünkre van ebben a csehszlovák—szovjet barátság hónapja, amelynek keretében előadásokat, vitaestéket tartunk, filmbemutatókat és ismertetéseket rendezünk a Szovjetunióról. Persze sokkal jobb lenne, ha személyesen látogatnánk el a szo- cilizmus nagy országába, dehát nem mindenkinek van erre lehetősége, bár sok fiatalnak kijutott a része ebből a szerencséből is. Látogassunk el tehát a filmbemutatókra, hallgassuk végig az előadásokat és olvassunk sokat a Szovjetunióról. Sok mindenről győződhetünk meg akkor, ha a Szovjetunióról olvasunk, vagy előadásokat hallunk róla. Különös boldog érzés tölt el ilyenkor mindannyiunkat azért, hogy milyen erős a Szovjetunió, a szocialista tábor vezetője, milyen nagy gazdasági és kulturális sikerei vannak és milyen sokat fejlődött a cári rendszer óta. Csak a szocializmus építése a helyes út. minden fiatal számára, ezt bizonyítják a Szovjetunióban elért sikerek — és a mi eredményeink is. A fiatalok még élénken emlékezhetnek arra, mert bizonyára a fülükbe zsong az a mese, amit nagyapjuk térdén ülve hallgattak végig. Elmesélte a jószívű nagyapa, aki orosz hadifogságba került az 1914-es világháborúban, hogy milyen ♦ is az orosz paraszt. Jó, nagyon jószívű ember, még az ingét is odaadná egy szóra, akármelyik orosz, de nagy nyomorban él, nagy elmaradottságban. Csakhogy, amit a nagyapa mesélt, az tényleg valóság volt, amikor a cári Oroszországban járt. Csak ma hat mesének, mert a nagy elmaradottságot felváltotta a hatalmas fejlődés és az orosz kolhozparaszt még sokkal jobb, mint abban az időben volt. A barátsági hónap folyamán tehát igen sokat tanulhatunk a Szovjetuniótól, ami kötelessége is minden fiatalnak. Hatalmas távlatokat nyit előttünk a népi orosz nyelv- tanfolyam. Arról nem kell beszélni, hogy milyen jó, ha idegen nyelvet is ismerünk, minden fiatal tudja ezt. Az orosz nyelv ismeretének is igen nagy jelentősége van. A földkerekség egyhatodán beszélik, már, hacsak ebből a tényből is indulunk ki, de ennél még sokkal fontosabb az, hogy az élenjáró szovjet technikával és tudománnyal, valamint az orosz és a szovjet irodalommal is közvetlenül ismerkedhetünk meg, ha elsajátítjuk az orosz nyelvet. Pedig de szépen írtak a régi orosz írók, és mennyi erő, tudomány, gazdagság árad a Szovjetunió íróinak műveiből! Hatalmas értelmi és szellemi gazdasággal gyarapszik az a fiatal, aki eredetiben olvashatja az orosz írók műveit. A szovjet folyóiratokból pedig sok szakmai tudást meríthetünk. Tanuljuk tehát az orosz nyelvet és propagáljuk egymás között, hogy a csehszlovák szovjet barátság hónapjában minél több fiatal iratkozzon be a népi orosz nyelvtan- folyamok tanuló köreibe. Ismerjük meg a Szovjetuniót és sokat tanuljunk tőle. És különösen ezekben a napokban emlékeztünk rá, hogy számunkra és sikereinket illetően, mit jelent a Szovjetunió, az Októberi forradalom országa, Lenin országa. Legnehezebb, sorsdöntő pillanatainkban mindig segített a baráti szovjet nép. — 1945 tavaszán szovjet tankokkal köszöntött be hozzánk a szabadság hajnala. A nagy szárazság évében, 1947-ben, arany búzával és kenyérrel megrakott vonatok érkeztek Cap felől. Bármikor fordulunk szovjet barátainkhoz, mindig megértésre és segítségre találunk. És hasonlóképpen, a szovjet nép is elismeri ügyes munkásainkat, nagyra becsüli dolgozóink fejlettségét, és valóban szereti népünket, éppen úgy, ahogy Csehszlovákia dolgozói szeretik a Szovjetuniót. Mi JÄN PONIÍAN: Emlékszel, elofárs? Elvtárs, emlékszel, hogy gyötörted magad a gyárban, bánya mélyén? Szolga voltál, túrtad a földet, munkádnak áldott verejtékén a tőkés hízott, nőtt a haszna — ti kihez mehettél panaszra? Sok volt az árú ... S nyomorodra ránehezült a holnap gondja. A gyermek sírt, az asszony szikkadt s martad magad: hogy csillapítsad emésztő, gyötrő éhségüket? Tudhattad, hogy a világ süket... De nézd csak! Ma már körülötted virágba borultak a tervek; ötévek mérföldjei mellett haladva jut a dolgos nép diadalra — te vagy az úr! Tied az élet! Öklöddel sújtsd le ellenséged! t
