Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-27 / 43. szám
19 1956. október 27. ffiffinun Gyerekek, ne zavarjátok apukát, amikor szabadnapos. * Kérem, maradjon csak, kitűnő felvétel lesz. És csak most mondja, hogy nincs fürdőszoba, amikor már egy negyed éve itt lakom? Nem értem, miért mondta az orvos, hogy a gyógyszert a vízben vegyem. A hét vicce A faluban az Okos Péter felesége gyógyítgatja a falu népét. Egyszer a szomszédasszony meghűlt és_ nagyon köhögött. Elment az Okos Péter féleségéhez, hogy megkérdezze, mit csináljon a köhögés ellen. Igenám, de a jó tanácsért nem akart fizetni. — Mégis elment a szomszédasszonyhoz és megkérdezte: — Mondd csak, tulajdonképpen mit csinálsz, ha meghűlsz? Okos Péter felesége így felelt: — Köhögök. FURCSA KÉRDÉS Ügy érzem, a teljes megértés érdekében először be kell mutatkoznom. Huszonkét éves öreg diák és fiatalember vagyok. Diákotthonban lakom, és a menzán étkezem. A többire ezekből könnyű következtetni. Sovány testalkat, túrószínű arcbőr, hosszú haj, nátha, satöbbi. Most pedig figyelem: Jön a kérdés. Hány nyaka van egy tisztességes lúdnak? Előre bocsaj tóm, semmi szándékom sincs félrevezetni olvasóimat. Elég, ha engemet félrevezettek. Ugyanis a menzán a következő dolog történt: lúdnyaklevest tálaltak ebédre. No, és hol van ebben a rendkívüliség? — kérdezhetné egy- egy olvasó. Ebben még nincs. A rendellenesség a pörköltben van. Mert a leves után pörkölt került az asztalra, mégpedig lúdnyakpörkölt. — Nahát! Még ilyet sohasem ettem, — mondtam szomszédomnak. Egyszerűen azért, mert nem akartam, hogy más is meghallja. Még talán ki is nevetett volna a konyhaművészetben való járatlanságom miatt. A válaszból kiderült, hogy a szomszédom is most eszik először lúdnyakpörköltet. Erre egy kicsit megnyugodtam. Azért, nem ettem meg, nem voltam rá képes... Mivel a tudásszomjam úrrá lett rajtam és furcsák kérdés bolyongott a fejemben. — Hány nyaka van egy lúdnak? — Gyorsan fölálltam a pörkölt mellől és sörrel akartam az említett szomjúságom eloltani. Ez nem sikerült. A kérdés egyre élesebben do- ,bolt az agyamban és kizavart az utcára. A lábaim egyenesen az egyetemi könyvtárba vittek. A természetrajzi könyvekben láttam menekülésem egyetlen lehetőségét. Néhány órás komoly kutatás után sikerült egy téves felfogást találnom, mely szerint egy becsületes lúdnak csak egy nyaka lehet. — Hoppla — kaptam a fejemhez, tévedsz „öreg tudós”, a te idődben lehet, hogy így volt, de ma már minden megváltozott. Te bizonyára nem ismered a legújabb kísérletezéseinek eredményeit. No mindenesetre téves a felfogásod. Nézzük a kérdést logikusan. Ha egy lúdnak csak egy nyaka volna, ma reggel 5Ü0 ludat kellett volna levágni, hogy a diákok lúdnyaklevest ehessenek lúdnyakpör- költtel. — Jó, jó, tudom, most azt akarja erre mondani a tudós, hogy többet ér egy lűdnyak ti': tyúknyaknál, és mi sem kaptunk csak egy fél nyakat személyenként. Mondjuk, hogy így van. Valami sok nem volt, vegyünk tehát 250 ludat. Ki tudja meddig vitatkoztam volna még magamban az ismeretlen tudóssal, ha valaki hátulról a vállamra nem üt. De odaütött, és még hozzá mekkorát! Menten hátrafordultam. — Mi a fene, csak nem vetted szívedre a tanár szavait — kérdezte gúnyolódva egy vidámarcű fickó, akiben az újdonsült évfolyamtársamra ismertem. Feri volt az, s látta, hogy nem értem miről beszél. Majd hozzátette megnyugtatóan, hogy nem gondolta ő azt komolyan azzal a liba- őrzéssel. — Ah, eszembe sem volt —_ válaszoltam megértőén — csupán azt szeretném tudni, hány nyaka vág egy igazi lúdnak. Mert... — és itt elmondtam az egészet. Bizonyára viccnek vette Feri a dolgot, mert szünet nélkül nevetett rajta. Ez persze any- n.yira kihozott a béketürésből, hogy csapot-papot otthogytam* Azóta már sok álmatlan éjszakám volt és mindig úgy rémlik, hogy egyedül vagyok valahol, mintha lúdgágo- gást hallanék. Azt hiszem, a nyakukat követelik rajtam. Remélem, a szárnyuk, combjuk még máig is meg van. Különben ezeket rajtam hiába is követelnék, mert nem hogy én, de a menzán aznap ilyesmit és utána sem, senki sem látott. Erre meg is merek esküdni. Ennek ellenére is szeretnék mindent rendbehozni, ha .. és megint csak itt a baj. Ha tudnám, hány nyaka van egy lúdnak ... Aki tudja, legyen szives, válaszolja meg nekem. Nem egy van, ezt kár is írni, ezt nem hiszem el. Ha netalán egy őszinte ember sem akadna, aki megért és segít rajtam, kénytelen leszek meghívni a menzaigazgatót egy nyaklevesre és megkérdezni tőle, Ő bizonyára tudja. SZENK SÁNDOR BÖLCS GONDOLATOK A di esős ég üres fény, amely csillog, de nem melegít. ★ ★ ★ A boldogság olyan faág, amelyet et lehet érni, de fészket rakni rajta nem lehet. ★ ★ ★ A szép asszony szívesebben tűri el szívén a daganatot, mint arcán a pattanást. ★ ★ ★ Nem az a gazdag, akit véletlen sorsa fényes palotába helyez, selyemben járat, drágaságokkal ékesít, gondtalan kényelemben füröszt, hanem az, aki mindezek híján sem érzi magát szegénynek. ★ ★ ★ A nő műveltsége erős vár, amely a legkeményebb ostromot is kiállja. ★ ★ ★ Mindent elveszthetünk, amivel bírunk, de sohasem azt, ami vagyunk. ★ ★ ★ Mi a nö hivatása? Tüzet gyújtani. ★ ★ ★ A jókedv nevetése a legszebb zene a világon. ANEKDOTÁK Lenbach, a híres festő, az egyik vendéglőben vacsorázott. A vendéglő kellemes zaját egy feltűnően, hangosan, kellemetlenül viselkedő pár zavarta meg. A festő a szomszéd asztalnál ülő nőt figyelni kezdte, majd előhúzott egy vázlatkönyvet és rajzolni kezdett. A férfi felállt és a festőhöz ment, majd így szólt; Kikérem magamnak, hogy a feleségemet rajzólgassa. (A feleségét'' — kérdi csodálkozva a festő és megmutatta művét: Ez az ön felesége?); A rajz egy liba tökéletes képmása volt. * * * Roueri tanácstagjai testületileg fogadták Napóleont. A császár azért jött a városba, hogy személyesen is felülvizsgálja azokat a munkálatokat, amelyekkel a Szajnát mélyjáratú hajók számára is hajózhatóvá akarták tenni. Napoleon beszállt a reá várakozó bárkába. A város vezetősége egy fiatal mérnököt rendelt melléje, hogy a császárnak a szükséges felvilágosításokat megadja. A mérnök egy lágy arcú, nőies kinézésű fiatalember volt. A császár elhatározta, hogy zavarba hozza. Oda fordult hozzá és megkérdezte: Milyen széles itt a Szajna? — A fiatal mérnök habozás nélkül megadta a kellő választ. És milyen mély? — volt a második kérdés. — Erre is azonnal válaszolt. Következett a harmadik kérdés. Most a császár már előre mosolygott majd így szólt. — Mondja barátom, hány madár repüli át ebben a pillanatban a Szajnát? A fiatalember azonnal válaszolt. Egyetlenegy. És az is sas. A PIACON — Van szilié ezért a kis zöldségért egy koronát kérni — szólt mellettem egy hatvan év körüli bácsi és méltatlankodva emeli magasba a maroknyi levelalúualót — még poré sincs benne. — Vegyen két csomót az több lesz — felel a jól megtermett asszonyság, miközben egy nyeszlett porét nyom a vásárló kezébe. — Vegyek két csomót, vegyek két csomót __ magának könnyű, maga mindenből pénzt csinál — morog az öreg — de mit csináljon egy nyugdíjas ? — Ne mérgelődj Jánoskám, hagyd itt azt az aszott zöldséget. Nézd, én ott a bolgárnál sokkal szebbet kaptam — szólt közbe egy hasonló korú jóképű vásárló, mire a szóbanforgó Jánoska tényleg lecsapja a művésziesen összekötött zöldséget és diadalmasan követi barátját és sorstársát. Én utánuk. A kövér bolgár angyali nyugalommal trónol standján, cgy- nagtj darab kenyeret és hozzá jiatal hagymát tömve profuntmagazinjába. Közben harsogó jókedvvel kínálgatja áruját. — Hogy a jiatal hagyma? — kérdem, bár van otthon hagymám, de nem akarom szem elöl tévesztem a két hímnemű háziasszonyt. — Kettő csomó, jeden koruna, mla- dá páni — vicsorítja rám egészséges fogsorát, mely árát én nem is tartom drágának, de, hogy megmutassam, hogy tud egy nö vásárolni, gondolkozás nélkül rávágom — ötöt két koronáért! A bolgár kitűnő pszichológusnak bizonyul, látja, hogy nem vagyok di- letáns, érzi, hogy még egy pillanat és eltépek a konkurrenciához. Szó nélkül marokra kap öt csomó hagymát és úgy csavar egyet a zöldjén, mint aki csirke nyakút csavarja ki. A két öreg egymásra néz és szintén vesz ötöt-ötöt. — Még retkei kell vennem, azt szereti a Magda — szól Jánoska — nézd Misikém, annál az asszonynál van friss. Ma estére körözöttet csinálok jó barna sörrel, még van tegnaptól egy falatka sült hús, azt meghagytam Magdának, tudod, ha csak "egy darabkát is adok az asztalra, mindjárt más a vacsora. Te mii csinálsz estére? — Ma Rózsi az üzemben vacsorázik, plenáris gyűlése van. De azért készítek neki kis káposztáslevest kolbásszal, mindig dicsér ha késön jön haza és evvel várom. Azt mondja, hogy senki olyan jó káposztáslevest nem főz mint én. Ma szinte örülök, hogy nem jön korán haza, mert nagytakarítást csinálok, reggel már ki is raktam az ágyneműt a balkonra. Merre mész haza? Mert még parkett- pasztát kell vennem — közben ránéz az órájára — de azért egy félórára még beülhetnénk a cukrászdába Jánoskám egy kis fagylaltra, ez a szatyor úgyis olyan nehéz. És megindulnak. Én utánuk, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Hagyom őket előre menni. Mikor betérek a cukrászdába és elfoglalom a mellettük levő asztalt, már ott tartanak: — ... hisz nem mondom, minden pénzt a kezembe ad, nem marad ki csak ha igazán gyűlése van. Mióta nyugdíjba mentem, jól be is osztom az időmet, délután eljárok a Ditna- partra sétálni, de valahogy mégis úgy érzem, hogy nem ért meg, tudod, elhanyagol. Ha hazajön kezébe veszi az újságot, kinyitja a rádiót és ha mondom neki: Magduskám, menjünk kicsit valahová, akkor ö azt jeleli: De fiacskám, hagyja kicsit olvasni, egész nap tárgyaltam,' legalább otthon legyen békességem . .. ... akár a Rózsit hallanám, mind egyformák. Múltkor felvettem az új tavaszi öltönyömet, úgy vártam haza. Azt hiszed észre vette? Behozom neki a feketét, ott járok körülötte, semmi. Mondom neki: Nézd fiacskám, hazahoztam a tisztítóból mind a három ruhád, mit szólsz hozzá milyen szépen kitisztították? Meg ilyeneket mondok, hogy csak észre vegye az új ruhámat, de az eredmény nulla. Azt felelte: Jo, jó drágám, köszönöm, csak tedd be a szekrénybe és hagyja kicsit nyugton, mert még át kell olvasnom a holnapi referátot. Hajaj, Jánoskám, azt hiszem a feleségem már nem is szeret ... — így van ez Misikém, az ember egész nap csak a háztartással bajlódik, tót-fut, igyekszik, aztán hazajön a felesége, belebújik a papucsba, nagyokat ásít, pedig annak a férjnek is kell egy kis szórakozás, nem igaz? — De mennyire Jánoskám. Mond: iám is a Rózsinak: Mikor összeházasodtunk, bizony még azt is észrevetted, ha nem voltam megborotválkozva ... hajaj ... pedig úgy igyekszem, képzeld q múltkor is szereztem egy libát, no, nem akarok dicsekedni, de olyan libát még nem láttál Misikém! Három liter zsírja volt, pedig a hátulján rajta hagytam a szalonnát. Es a mája, ekkora — és akkorát mutat mint egy fotballabda, — két napig ettük a tópörtyiít, a többit jégre tettem. Ha a zsírt leszámítom, a hús ingyen van. És tudod mennyiért vettem? Húsz koronáért kilóját. Bizony, van egy ismerős asszonyom, az szokta házhoz hozni. Olyan libákat hoz, hogy csak úgy lihegnek... — Másnak nem hozna? — így Jánoska. — Nem, csak az ismeretségre fel. De te még eszel, nekem sok dolgom van még, nem leszek kész a takarítással, holnap majd újra találkozunk a piacon. Szervusz. És sietve távozik. Jánosba ott marad, izeg-mozog, valami furdalja. — Egyszerre odafordul hozzám: — Hallotta asszonyom? Nem is igaz, hegy olyan olcsón veszi a libákat, csak ezzel tartja a feleségét, ahogy a közmondás mondja: tartsd jól a bestiát! Szegény... pedig ha tudná. Nem szoktam pletykálni, de magunk közt maradjon — mesélte az unokatestvérem sógornőjének a barátnője, aki ugyanabban az üzemben dolgozik, mint ennek a Miskának a felesége, hogy van ott egy jiatal titkár ... azt odavette maga mellé és míg szegény Miska otthon pucolja a libákat, ők — én igazán nem vagyok pletykás, de — mondja aljas kuncogással — örökké együtt külön- óráznak ... SIMKO MARGIT ' „Doktor úr..“ A dalban és (vagyis: költészet csak a költészetben — Doktor úr ... — Na!? — Doktor úr... Na?!! Mit ordít annyit, nem vagyok süket! — Mi baja?! — Itt bent valami fáj... — Azt értik! „Itt bent valami fáj” ..............itt bent valami fáj“! Ezt jajgatják itt nekem reggeltől estig a fülembe, hogy szinte már kicsírázik tőle az agyam! „Itt bent valami fáj...”! Aztán én találjam ki, hogy tulajdonképpen hol is fáj! Hát mit gondol, mi vagyok én, rejtvénya valóságban van, de nem a betegsegélyzöben). fejtő?! Na, mit bámul olyan bambáit, nyögje már ki végre, hogy mije fáj! — A szívemmel valami baj van ... — Ügv?l A szívével!... No hallja, máskor jobban nézze meg, hogy hová megy be! Nem olvasta kint az ajtón, hogy én gége-specialista vagyok?! Hallatlan, hogv egyesek milyen ostobák ... (A beteg kifelé indul...) Orvos (rezignáltan sóhajt): Azt persze senki sem kérdezi meg a doktortól : „Doktor úr, hát mennyivel is tartozom ?.,.” Liotay Lothar TAPASZTALATCSERE Suta barátom mesélte az egyik vendéglőben. Mint hazája képviselője, elment tapasztalatot bengészni mások hazájába. Élménydús útján beténfere- dett egy modern kertészetnek a kertjébe. Figyelmét nem igen kötötte le kezdetben semmi, csak élelmes körültekintésének köszönheti, hogy “szre vette az otromba nagy káposztafejeket. Barátom csodálkozásának se vége, se hossza nem volt. Elkezdte dicsérgetni a kertészt, s majdnem könyörgött, hogy magyarázza el neki a káposztatenyésztés titkát. — Csodálkozom ... — kezdett men- legetödzni a kertész. — Sose csodálkozzon, kérem. Magyarázza csak el. Nagy hasznát veszik hazám kertészei. — De, de hiszen... maguknál voltam ... három évig. — Lehetett, kertészeink mégsem tenyésztenek ilyen káposztát. Olyanok, mint a kétpúpú teve púpjai. — Csodálkozom, hisz maguktól tanultam meg, hozván keli ilyen káposztát tenyészteni. Barátom aztán így fejezte be mon- dókáját: ez volt a leg értékesebb tapasztalatom ... —kér-. CJ IFJÜSAG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena. a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szetkew- töséo .Hmin!=7trárió Bratislava. Prazská 9 Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné üaclarne, «1 n. v. Bratislava ul Národného povstanla 41. sz. — Előfizetés egy évre 31.20 Kés. — Terjeszti a Posta HirlapszolflaJata. A—72861 »
