Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-20 / 42. szám
10 1956. október SO. — Hát, még ilyet nem ittam ... — Aááá ... ruhát. — Hát te még az anyuét nem láttad? lásUa / óskának mindig van oka a bosz- szankodásra. Hol a fésűje törik ketté, hol egy gombja szakad le az ingéről, vagy egyenesen a kabátjáról — ami nagyobb baj, mert azt mindenki látja. A múltkor is mi történt vele? Igaz, az sem történt volna meg, ha az embernek nem nőne ki újból a haja, ha már egyszer levá-. gatja. De hát annak így kell lennie, mert ellenkező esetben a borbélyokat nyugdíjba kellene küldeni. Ez pedig nekik lenne baj, mert ha nem dolgozik az ember, mindig többet költekezik. Tehát úgy kezdődött az egész, hogy Jóskának is megnőtt a haja. Mondom, megtörténik az mással is, de Ő nem nyugodott. Le kell vágatnom — jelentette ki egy délután. Mondtam én neki, hogy még van ideje, hiszen hátul még csak most kezdett kunkorodni s az orrától keletre is, meg nyugatra is a fél füle még kilátszott. (Én mindig előrelátó vagyok és tudom, hogy nem jó az ilyen dolgokat elhamarkodni). Hiába, nem nyugodott, sőt még engem is rá akart szedni, hogy menjek el vele. Dehogy megyek — jelentettem ki energikusan. Mit gondolsz? Csak úgy, kidobni három koronát a levegőbe? Nem hármat, nem hármat, — lelkesedett mint egy gyerek, — csak kettőt! No gyere el. Nézd, egy meglepetést tartogatok a számodra: Tu dók egy új üzemet, ahol borbélyina-' sok vannak. Szakmájuk mellett most tanulják az udvariasságot. De meg is látszik rajtuk, én mondom neked nagyon igyekeznek. Amikor bemegy valaki, azonnal székkel kínálják és elibeteszik a legfrissebb folyóiratokat. Nem telik bele tíz perc sem és rád kerül a sor. Amikor leülsz, egy szép rózsaszínű szalvétát csavarnak a nyakad köré, bizonyára azért, hogy meg ne fázzon a nyakad az ollótól. A várakozás sem unalmas, mert mindig mondanak valami érdekességet a halászatról, színházról, futballmérkőzés ről, anyósról, szóval majd meghallod. De a legfőbb dolog az, hogy csak két koronát kell fizetni és nem hármat! Az udvariasság, szalvéta meg a szóValakivel összetévesztettek A vonatban valaki úgy hátbavágott, hogy kiszállt a lelkem. Na, de nem is ez a fontos. Inkább az, ami ezután következett. Mert következett. Egy ismeretlen alak nyúlt a kezem után és minden újjamban összetörte a csontokat. Aztán szemtelenül rámköhögött és mellémült. — Nem láttalak ezer éve — hörögte — és bokánrúgott. — Viszont — válaszoltam eltorzult pofával, de rúgni nem mertem. — Képzeld, az a hülye Szeles visz- szaküldte a verseimet — kezdett kotorászni a táskájában, míg én azon törtem a fejem, ki is lehet az a Szeles, vagy Részeg, vagy Bolond, aki itt rugdos és köpköd, mert valósággal köpködött, valahányszor kinyitotta a száját. — Na, itt van, hát nézd meg te. Legalább te értesz a dologhoz — dobott a fejemhez egy szemétkosárra való papirost. Nem mertem hozzányúlni egy cetlihez sem. Attól féltem, mentem összetöri a kezem, olyan mohón bámult a padrahullott papírok felé. — Na olvass! — ordított rám bugás fogai közül, mintha máris végezni akart volna velem és a hajamba kapott. — Segíííts!... választani r— ordítottam a fájdalomtól. — Felesleges — hangzott a komor válasz — úgyis el kell olvasnod az egészet. — Ahá, az Ősz tetszik a legjobban — lapította szét a kalapot a fejemen. — Fogadni mertem volna, hogy ezt fogod kihúzni. — Engedd meg, hogy lemásoljam — kezdtem el a „hízelgést". Bólintott és az ablak széléhez verte a fejemet. ŐSZ Üres lett a táj nem csoda, ha fáj fáradt, öreg szívem. Itt van már az ősz, Klára kávét főz Lomhán száll a gőz Elmúlik az ősz, Elbúvik a csősz — Vége — rezzentem össze — most véleményt kell mondanom. Itt dicsérni kell, amit lehet, súgta remegve a félelem a fülembe. Egy percig gondolkozni akartam, de a „költő" fülönragadott és gúnyosan rámförmedt. — No mit szólsz hozzá Muki? — Fáj, fáj — ordítottam ész nélkül. — Mi? Fáj? — kent le egy pofont. — A rím...! a rím — nyöszörögtem és igazán sajnáltam magamat. — Ahá, ez már más — bömbölte a „költő" diadalmasan — halljuk tovább! — Kiszállok! Kiszállok! — lihegtem kábultan és kiugrottam a robogó vonat ablakán. Ezeket a sorokat már a másvilágról írom, de boldog vagyok, mert a költő a verseivel együtt a vonatban maradt. Csak azt az embert sajnálom, akivel összetévesztettek. SZENK SÁNDOR A zselízi állomás büfféjében (Biitfé — v. ö. büfögő) A büffében kolosszális újítást vezettek be, ami abból áll, hogy a literes üvegekből kihúzzák a stuplit és helyette levegővel tömlesztik el az üveg tartalmát. Az újításnak több előnye van. Először is a menyezeiről hulló törmeléknek szabad útja van az üveg tartalmával összekeveredni, ami zamatosabbá, ízletesebbé teszi a bort és a pálinkát.. Másodszor lehetőség adódik a legyek számára, hogy bor- fiirdöt rendezzenek. A napokban szemtanúja voltam, miként egy légy óvatosan felmászott az üveg szájára (ugródeszka) és bámulatra méltó fejessel a mélységbe vetette magát (strand). Mondhatom, kellemes szórakozásban részesültem, amit talán azzal tudok legjobban bizonyítani, hogy nyomban bélcsavarodásom lett, s a gyomrom még ma sincs a helyén. Ám ez nem is lenne olyan baj, de a légy ...! Szegény .. nem tudott úszni. Utána ugrott még vagy kettő, de hiába. Megfulladtak. Sajnáltam őket. Bánatomban kértem két deci bort, de a kegyetlen kiszolgálónő a megfulladt legyeket akarta *'megháborgatni.. . Nem nézhettem tovább, mert a büffében (csak!) biifögve lehet bukfencet vetni. —kér. rakozás már csak ráadás. Hát nem Máskülönben, egész finoman, lovagiaéri meg? — Azt majd a végén látjuk meg — feleltem. Szóval, bízd csak rám, két koronánál többet nem fizetünk. Rendbe van, megyek — döntöttem véglegesen. borbélyoknál minden úgy kezdődött, ahogy Jóska elmondta. Leültünk és körülbelül egy óráig hallgattuk az érdekes beszédet, amíg ránk keriitl a sor. „Nekünk volt egy jó egerészö macskánk, — mondta az egyik inas — sosem kellett neki enni adni, mert ő gondoskodott magáról. Egyszer azonban, valahol eltörte az első jobb lábát és nem járhatott vadászni. Nagyon sajnáltuk és elhatároztuk, hogy amputáltatjük a lábát. A műtét jól sikerült, de egeret fogni még nem tudott, mert a falába nagyon kopogott s így a finom pecsenyék elsza-' ladtak előle. Egy reggel láttam, hogy a macska mély gondolkozásba merült. No mondom, ez bizonyára új módszert akar feltalálni. Ügy is volt. Felugrott, nagy zörejjel beszaladt az éléstárba, bekente a bajuszát szalonnával és lesre állt az egérlyukhoz. Nem kellett neki soká várnia, mert pár pillanat múlva megjelent az első kíváncsiskodó s a mi drága macskánk, az amputált lábával akkorát húzott a fejére, hogy az nyomban elterült". Továbbra is, ehhez hasonló megtör tént dolgokról beszéltek. Még folytatnám, de közben Jóskát felszólították, hogy beszállhat. Hm! „Beszállhat Akárcsak a villamosba. Kis idő múlva, nekeni is felhívták a figyelmemet a beszállásra. Nem tudom, hogy komolyan gondolták-é vagy néni. Most már mindegy, mert én csak gyalog mentem oda és úgy ültem le mint egy közönséges székre. Nem volt nálam semmiféle helikopter — ezt utóvégre nem is kívánhatták volna tőlem. Nem igaz? Az inas elég ügyesen, szálanként tépte ki a hajamat az ollójával, miközben amolyan kisebb pofonokkal adta tudtomra, hogy egyszer jobbra, másodszor meg balra fordítsam a fejemet. Amikor fel kellett néznem, akkor mindig csillagokat láttam. san viselkedett velem. Jóska mögöttem ült, így csak a tükörben láthattam viruló arcát, szalvétával a nyaka körül, amely remekül illet neki. Én nem is tudom, hogy nyakkendő helyet miért nem hord maslit a nyakán? Az jól illene neki. Ezen úgy elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy az én borbélyom már egy másik embernek vágta a haját. Gyorsan fizettem és félreültem, hogy megvárom Jóskát. Amint körülnéztem, akkor láttam, hogy Jóska nincs sehol se. Kerestem, kerestem,... egyszer csak mit láttak szemeim: Jóska a bura alatt üldögélt. Ügy nézett ki mint tyúk az esőben. Nem akartam a szemeimnek hinni. Hát mióta lett ez az ember ilyen hiú? Hiszen a lányokat is elitéli, ha daueroltatják a hajukat, most pedig tele a haja csipeszekkel. Mit akar ezzel elérni — töprengtem. Nem, nem, Jóska készakarva nem tesz ilyet — adtam meg a feleletet magamnak. Még egy órán át idegeskedtem, amikor kétségbeeset arccal odarohant hozzám és ezl mondta: „Te, tégy szíves, adjál nekem 20 koronát, mert csak kettő van nálam“. Parancsolj — nyújtottam át a két tízest. 1/’ iérve az üzletből, Jóska megszó- -**- Iáit: „Milyen a hajam?" Remek, feleltem gúnyosan. Megértette, hogy haragszom és ezért félig mérgesen, félig nevetve elmondta a következőt: „Az a borbély annyit csevegett és olyan gyorsan, hogy egy szavát, sem értettem. Kezdetben bosszankodtam, de később hagytam, hogy beszéljen s amikor bejejezte, akkor mindig bólintottam egyet. így azt gondolta, hogy figyelem, pedig most sem tudom, hogy miről beszélt. Amikor a hajamat mosta, vagy amikor búra alá ültetett, akkor már késő volt tiltakoznom és így lett az én hajam hullámos. — Egy pillanatra elhallgatott s azután hozzátette. Mindent megértek, csak azt az egyet nem, hogy a nők miként bírnak órákon keresztül ülni az alatt a pokolgép alatt. 0. Z. — Szatirikus jelenet — SZlN: Egy kitakarított, példásan rendbehozott tanterem. Tele gyülésezö tanítókkal. .TÖRTÉNIK: Napjainkban a tanítók szakszervezeti gülésén. HEVESI:... kérem nekem indul a vonatom ... CSORBA (a szákszervezeti bizalmi): Végzünk kérem, azonnal végzünk. Különben indul majd másik vonat is... Tehát kezdjük elvtársak, mert azt hiszem, hogy az autóbuszok is... TÖBB HANG: Kezdjük már! Kezdjük már! CSORBA: Elvtársak! A XX-ik kongresszus megvilágította az utat. Igen, igen számunkra, nevelők számára is. Megszűntek. a kampányfeladatok. Kevesebb frázist, több építő kritikát, még több önkritikát.... így foglalnám össze röviden. TÖBB HANG: Csak röviden! CSORBA: De talán először nézzük át mit végeztünk, hogy a XX. kongnesz- szus szellemében hozzáláthassunk az új feladatoknak... Itt volt a jelszó: Harc a bukások ellen. Jó, hát harcoltunk... A bukási százalék a múlt évekhez viszonyítva csökkent. Mindjárt megmon - dóm mennyivel. (Keresgél a papirosok között.) TANFELÜGYELŐ: A tudás színvonala azonban ... CSORBA: Hát igen, mi harcoltunk, a tanulók azonban nem hacottak, Vagyis ... TANFELÜGYELŐ: Majd máskor kérem! CSORBA: Igen, igen. Nézzük inkább csak a szakszervezeti dolgokat. A tagdíjfizetés. Javult elvtársak. Határozottan javult. Váradi elvtárs már csak egy évi tagdíjjal tartozik. Kontár egy félévivel, Hevesi, Vértes, és Zaláné, három-három hónapival. Ezek természetesen csak kiragadott példák. Mindenesetre, azonban, szóval... Remény van rá, hogy a legközelebbi béremelés után fizetni fog mindenki .........De hagyjuk a múltat. Nézzük az új feladatokat. TÖBB HANG: Nézzük már! CSORBA: A legközelebbi feladatunk, hogy javaslatokat tegyünk a szak- szervezeti munka megjavítására. (Leül). Hosszú, néma csend. CSORBA: Megígértem a járási titkárnak, hogy a mai gyűlésről egész sor javaslattal megyek majd a beszámolóra. Ne hagyjátok cserben. Halljuk a javaslatokat! Csend. TANFELÜGYELŐ: (feláll, szétnéz). Talán majd Orosz elvtárs.,. OROSZ: Hm ... azaz ... igen ... Ha globálisan nézzük az eseményeket igen, a javaslatukra szükség van, mert a problémák egész sora megoldásra vár. Decentralizáció, nagyobb hatáskör, átmeneti intézkedések, a szocialista iskola fölénye, a jogokat, törvényeket tisztelő embertípus kialakítása... Szóval itt vannak a problémák. Szóljanak hozzá az elvtársak! TANFELÜGYELŐ: Mindenki hallotta a problémákat. Tessék jelentkezni a felszólalásra! Csend. CSORBA: Senki? Hát így is jó. Tanfelügyelő elvtárs, én lemondok. Csinálja más! Mindenki jelentkezik. TÖBB HANG: Nem! Inkább hozzászólunk! Nem engedjük lemondani! CSORBA: (előveszi a füzetét). Tessék, Baka elvtárs’ BAKA: A decentralizáció helyes. Ezért javaslom, hogy a szakszervezet decentralizált csoportja azaz Kis és NagyhalmoSófalva és Füles község tanítói csoportja építsen a fillesi réten a patak mellett egy csónakkázat néhány szobával. Nagyon jó hely. Üdülésre, a tanítók üdültetésére jó lenne. A szülői munkaközösségek segíthetnének... CSORBA: (jegyez). A fülesi réten... üdültetése... a szülök... Tessék, Zaláné elvtársnő! ZALÁNE: A nagyobb hatáskör alapján most már a költségvetési Összegből egyszerre nem húsz korona erejéig, hanem száz koronáig vásárolhatunk. Még ez is kevés elvtársak. Emeljék fel ezerre! Ez szükséges. Mert ugye itt van a mi iskolánk. Többen tanítunk. Gyakran van lyukas óra. Ilyenkor jó terme fürödni. És bár én a szappanon és vízen kívül. más szépítőszert nem használok, a lyukas órákon mégis szívesen megfiirödnék. És azt hiszem, hogy mások is ... A fürdőkád ára pedig ... CSORBA: (mosolyog). Szóval ezer koronáig vásárolhassunk, így gondolja, kedves Zaláné?! (jegyez). Tessék Hamvas elvtárs! HAMVAS: Az átmeneti intézkedésekhez, elvtársak. Én szeretek újságot olvasni. Naponta olvasom az Üj Szót... TÖBB HANG: Mi is! CSORBA: Csendet kérek. Ez most nem káderezés. Hamvas elvtársó a szó! HAMVAS: De szívesen olvasnám az Archeológiái Értesítő című folyóiratot is. Járásunkban nincs múzeum, de ezen folyóirat megrendelése lehetővé tenné, hogy a múzeum létesítéséig szemléltető anyagot kaphatnánk a történelem és a földrajz órák számára. Köszönöm, csak ezt akartam mondani. CSORBA: (jegyez). Megrendelni az Archeológiái Értesítőt... Tessék, tanfelügyelő elvtárs! TANFELÜGYELŐ: Nekem is lenne néhány javaslatom... TÖBB HANG: Halljuk, Halljuk! TANFELÜGYELŐ: Szeretném, ha a szákszervezet odahátna, hogy minden tanítót felnőttnek tekinthessünk. .. Vagyis: a tanító minden nap tanítson. Legalábbis' minden munkanapon. Még akkor is, ha a nénikéje látogatóba érkezett... Adjon utasítást a szakszervezet, hogy a tanítók önállóan készítsék el tanterveiket és ne másoljanak... Végül pedig kísérelje meg rávenni a tanítókat arra, hogy idejében írják be az osztálykönyveket, nem pedig félévenként utólag... CSORBA: De tanfelügyelő elvtárs, ezeket a javaslatokat nem továbbíthatom, mert letolnak minket... EGY HANG: A többit talán továbbíthatja? CSORBA: Hát... azokat se kérem. De válaszolok rájuk. Baka elvtárs ne üdülőt építtessen a fülesi réten, hanem a fülesi szülőkkel együtt építsenek az iskola számára fáskamrát, mert már évek óta az udvaron ázik a tüzelő... Zaláné pedig arról gondoskodjon, hogy lavór és törülköző legyen a tanteremben. A lyukas órákon pedig inkább a magyar dolgozatokat javítsa ki... Hamvas evtárs pedig ne hagyja porosodni a szemléltető képeket... Azt az értesítőt egyébként megrendelheti.... OROSZ: És melyik probléma megoldására nyújtsunk be javaslatot? EGY HANG: A legközelebbi gyűlésen majd erről is beszélünk! TÖBB HANG: Helyes! Helyes! CSORBA: De mikor? Az elvtársaknak mikor lenne a legjobb? HEVESI: .... akár mindjárt is... a vonatom úgyis elindult már azóta.. HAJDÚ ANDRÄS (Függöny). OJ IFJÚSÁG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákia) Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantílné tlaciame, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného povstania 41. sz — EIőfizetés egy évre 51.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. A-72848
