Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-10-06 / 40. szám

10 r&V&líS&L 1956. október 6. fey li^T IP / vxucm — LLauoxv, Aac. mjjcu^cvv ..> lu^L*. cot! - Ctfú>S ?- -**3^ (iauaAjvJ - Äx !- ••• ‘*~,l << ... óta_Auc^ — 3 .^.eftyicu Lut^Ux: U>lf. ... j.B(jé tieftk -■ fo/i/e, -cue^y^^ S'- V 3 | C^VttLo ^«^LoA^feoat • - lepctA k>*-Uoku<vA^ ••• # ^(oU 'hCicv x » j Vo^- ^tUAiyAjjuvvtuJUju^'^ 1<J \[-£^ C :vv ^ Aü^>Amo. ... k^u,* i I ri 1/J \ 7) ^ WT*>nn»®^ - f UmQ*Q$^ f h~*s A) : .fbJrrßV /P^K'p •«?? v' ■**<!£•■■kt}Q-ifvy)i(p-''>]?lJ*Vf W/V * ^ Vf>m?«?--/ 7>ry • * * tt>y 1 ~y*on&y&y • Vc^zj. ~F ^»^rrr *•% • orxxrv ^-7 -yv8^°^ VALLOMÁS: A fügefalevél Önök ugyebár nem ismerik a Földi Tünemé­nyek divathóbort jártak sokezeréves fejlődését. Fimesélem: Minden történelmi hagyomány art bizonyítja, hogy kezdetben minden Földi Tü­nemény fügefalevéllel takarta el tüneményét. Mint minden valamire való hagyomány ez is friss emlékezetében van mindmáig a modern Földi Tüneményeknek. Sőt, nemcsak hogy em­lékezetükben van, de minden igyekezetük an­nak felújítására vezet. Tudományos felfogásom e fejlődés két stádiumát különbözteti meg. El­ső: a fügefalevéltől a földig érő divatig, ami-' koris szégyen volt egy gombostűnyi testrész látomása is. Ennek a korszaknak a terminoló­giája: regresszív fejlődés. Második: a földig érő divattól vissza a fügefalevélig. A Földi Tü­nemények most a divathóbort ezen stádiumá­ban vannak, vagyis élve a tudományos termi­nológiával: progresszióén fejlődnek. A divathó­bort ezen fejlődését azért tartom progresszív- nek, mert maholnap a Föld Tüneményei elérik az ősdivatot, amivel természetesen sokkal fog­ják gazdagítani a divat-lomtárat. Következte­tésem alapjában véve nem hamis. A divathóbort keresztmetszete és ebből való következtetésem a közeljövőre tekintettel a következő: A divat hódolva hajlong az úgynevezett „szilon“ mű­anyag előtt, ami könyörtelen világuralomra törekedik. Szilonból van a fügefalevél, aminek előnyösségét a Földi Tünemények abban látják, Hogy átlátszó és így csak szemfényvesztés, hogy van rajtuk valami. Az almácskákat szin­tén szilonnal kendőzik, nehogy valaki figyel­metlensége révén elmulassza annak leszakítá- sát. Hogy tökéletes legyen a kendőzés, ugyan- csak szilont használnak a törzs és csámpák szemfényvesztésére. Ennek célszerűsége abban nyilvánul meg, hogy a Tünemények pompa ja megközelíti a valóságot. A divathóbort leg­újabb vívmánya a szilontakaró. Ez meg is felelne hivtásának, ha maga a takaró nem lenne szilonból. De mivel ez is szilonból van, teljesen feleslegesnek tartom használatát. Mert ugyebár három üvegtáblán keresztül is úgy látom a meztelen valóságot, mint szabad szem­mel. (Különben javasoltam a Földi tünemé­nyeknek, hogy térjenek vissza a fügefalevél használatára, mert ez mégiscsak jobban meg­felel a kulturális követelményeknek, mint a szilon. De végén kiröhögtek... persze csak a hölgyek!) MÁSODIK VALLOMÁS: A DIÁK: Zsuzsikám... tudod, én nagyon sze.,. szeretném letenni a vizsgákat. Ha el­végzem tanulmányaimat, szeretnélek fel. . feleslegesen nem háborgatni. Szemed annyira csal,.. csalhatatlan, hogy nem tudóm kike­rülni a hódítást. Szivem meg ... meghasad. Ismered ezt a nótát? „Ügy fáj, á szivem úgy fáj, ____ ________ úgy érzem, elfeledni el tudom magát". AZ ÜJSÁG1RŐ: Kedvesem, bogaram, én igen sokat kószálok mindenfelé, de még nem voltam olyan szerelmes, mint most. Őszintén mondom, mindig is ezt vallottam. Olyan vagyok, mint a nóta mondja: „Szerelmes vágyók, de nem tudom kibe, most épperi tebeléd, édes kicsike“. AZ ÍRÓ: Szivem szerelme, kincse és sebe, milyen boldogság egy szép regényt megírni. 6, ha tudnád vágyaimnak tárgyát, szemed lo­bogna, mint á tölgy lombja télen. Álmaim minden reménye benned van. Sajnos, csak a reményem, mert még nem sikerült eddig veled álmodnom. Pedig annyira szeretnélek ... leírni egy regényemben ... Ah, a sematizmus odri el sem férne... Ám ne térjünk el a tárgytól. Elénekelem a nótámat: „Akácos űt, ha végig megyek rajtád én, eszembe jut egy szerelmi szép regény; két szerelmes ül az akác alatt — vitatkoznak, milyen a vállalat“. ____ A KÖLTŐ: Bánatomnak nincsen párja, búsan nézek a babámra ... hej pincér: „Ha nincsen pénzem, iszom hitelbe kritikusom erre is felfigyelhetne ... tralalalá, traa ... Öhhh ... A KATONA7 Szérelsz~é néni szeretsz? Sze­ress, megbánod. Ismered ezt a nótát: „Nem egy kislány vari a világon..." A PAP: Kedves hívem, tudod, hogy a szent atya imádkozik minden bűneidért. Jöjj tehát közelebb ... még ... még ... még ... így látod, most már beszélned sem kell. Meghallgatom szíved dobogását, s tudok mindent. Imádkozom érted, hogy a mennyországba kerülj. Ámen. HARMADIK VALLOMÁS: A DEFINÍCIÓ EREDETE: Származása nem köthető időhöz. Véleményem szerint minden­nek van definíciója, csak nem ismerjük. Ez is az emberi butaságot bizonyítja. Valamit tör­vényszerűen nem ismerünk — tehát az emberi butaság törvényszerű! Ml Á DEFINÍCIÓ: Ötlet, amin az emberek összeveszhetnek. íme, egy néhány példa: MI A NŐI SZÍV: Kérges cipötalp. Ha hajlí­tani akarják, eltörik, ha vízbe teszik megpuhul. MI A FÉRFI SZÍV: Tökéletlen iránytű. Min­dig északra mutat. Ml A LEVÉL: Az unatkozás produkciója. Ha rövid, így kell rá válaszolni: Máskor javaslom, íriái rövidebb levelet, mert nincs időm mér- földes leveleidet olvasgatni. Maradok tehát őszinte cincogással, X. MI A MŰVÉSZET: Olyan eredeti ötletet szül­ni, amit már mások felfedeztek. Vagy: lemon­dani a dohányzásról. Esetleg: túlélni sajátmai gadat. MI AZ IGAZSÁG? Há valaki túlokosnak tart­ja magát és te a szemébe megmondod hogy hülye. Illetve: ha azt mondod, amit gondolsz. MI A SZEMTELENSÉG: Pénztelen embernek ezt mondani: adj kölcsön egy százast! NEGYEDIK VALLOMÁS: A földön egyszer szorítóba kerültem. Ezért közzé tettem az Olvasók Lapjában a következő kérelmemet: Nyájas olvasóm, a napokban az egyik vendéglőben megittam két deci vörös­bort, s amikor ki akartam fizetni, jöttem rá, hogy a pénztárcám üres. Ezen az úton kanya­rodom hozzátok — mivel tudomást szereztem arról, hogy közt etek sokan vannak, akik gyak­ran szeretnének a más bőrében lenni — és kérlek benneteket, ha tudtok ilyen egyénről, adjátok tudomására, hogy szívesen fogadom. Csupán egy feltételem van: képzelje el, hogyan erezné magát az én bőrömben. Én hajlandó vagyok most nyilatkozni. Én jól is, meg nem is. Kellemes érzésem lenne, mivel neked biz­tos van pénzed, és fizetnél egy másik kél de­cit is, — de ugyanakkor attól tartok, hogy ilyen csontra aszott sovány bőrben, mint az enyém, nehezen férnénk meg ketten. Ezért úgy döntöttem, hogy bőrömet express elkül­döm az egyik leghíresebb szövetkezet hizlal­dájába, szedjen magára valamit. Legközelebb tudomásodra hozom sikereimet s ha kedved szottyan velem közösködni, ülj vonatra. Ta­lálkozunk. Ne aggódj, addigra a kontódat meg­növesztem. U. i. A hirdetés még nem vesztette aktuali­tását. Ugyanis vallomásaim után szándékszom visszatérni a földre. ÖTÖDIK VALLOMÁS: Suta barátommal hajba kaptunk egyszer, mi­vel bármit mondtam neki, mindenre azt mond­ta, hogy neki mindegy. — Jó — mondtam — próbáljuk meg. — Azzal fogtam egy hatalmas nedves követ s az ölébe dobtam. Feljajdult. — Várjál — nyugtattam meg, s karonfogtam egy kedves nőt s szépen az ölébe ültettem. — No, mondom — ez is mindegy ? Suta hálásan jelsóhajtott: — Hát igazán nem minden mindegy. Nem mindegy, hogy egy nedves kő, vagy egy kedves nő, esik az ölem­be! HATODIK VALLOMÁS: Amikor Péter megtudta, hogy milyen becses vendég (mármint én) érkezett az Egek orszá­gába, nyomban mozgósította a Mennyország (így nevezik az Egek fővárosát) lakóit, s an­nak rendje módfa szerint recepciót készíttet tett. Beszélgetésünk a barátság légkörében folyt le (így szokták írni a Földi újságok), s hogy a tudósítóknak ne kelljen az igazságot nyo­mozó kutyával keresni, kifecsegem, de szigo­rúan tilos nyilvánosságra hozni... tehát az igazság az, hogy Péterrel csúnyán összevesz­tem. Ugyanis Péter azt állította, hogy sokan szeretnék meglátogatni rokonaikat az Egek országában és mi nem vagyunk hajlandók ha­tárátlépést adni. Illetve csak keveset. És az után is sokat kell futkosni. Csak természetes, hogy szembeszálltam Péterrel. Mondom neki: rosszul van informálva, mert rengeteg kor­helynek ki van már állítva a határátlépése. Ezenkívül a világhírű sportolóknak is ... Péter elégedetlenül csóválgatta a fejét. — És a többi? — ... satöbbi, satöbbi... — Értem politikájukat. Arra várnak, míg mindenki korhely, vagy sportoló lesz ... — Igen kérem. Fő az egyetértés. Az újságíróknak javaslom a következő tudói sítást: a recepció eredményesen befejeződött. A határátlépésekkel kapcsolatos kérdésekben egyetértettek. Most már csak rajtunk függ: ki kap hamarabb tüdöbajt, amíg a határátlépés után futkosik. Azután már megy minden, mint a karikacsapás. HETEDIK VALLOMÁS: Az etnológiából ismeretes különös szokás, miszerint a gyermek születésekor nem az anya, hanem az apa, a férj fekszi a gyermekágyat. Bár feleségeink nem ismerik ezt a szokást, gyakran hivatkoznak rá, egyenjogúságukért folytatott elkeseredett harcukban. Felebaráti szeretetbőt és a feleségek iránt tanúsított tiszteletből, kérem meg bajtársaimat, legyünk diszkrétek és adjuk meg a nők jogát. Szüljék csak ők a gyermekeket továbbra is, mi majd nyögjük a gyermekágyat. Akkor is jobb lesz, mintha fordítva lenne. Egytől azonban tartok: nem fosztanak-e meg bennünket attól az egy tagadószótól is? Az asszonyokból minden kitelik. Mit lehet tud­ni? Fejlődünk! Mindenesetre, harcoljunk, míg lehet — egyen: jogúságunkért! NYOLCADIK VALLOMÁS: A bajusznak több előnye van. Ha például a feleséged forró levest tálal eléd, nem fontos mindjárt fejére borítani a tányért — különben ez is előnyös — hanem bajuszoddal keverhe­ted, míg le nem hül. Vagy a leves, vagy te. Vagy: ha valamelyik vendéglőben szeméttel fűszerezik a sört, előnyöd van, mivel bajszodat szűrőnek használhatod. Esetleg: ha nincsen pénzed — de van kövér bajuszod — kaphatsz hitelbe több féldecit. Ám a költő bajsza mindenkiétől előnyösebb. Ha mondjuk költeményét nem dicséri senki, a bajúsz dicséri a költőt. Tehát a költőnek a bajusza sokszor többet ér, mint egy-egy verse. KILENCEDIK VALLOMÁS: Ezt a vallomást az élelembiztosítók figyel­mébe ajánlóm. Ha netalán kitörne a világbót- rány azon, hogy minden üzletben csak disznó­húst tehet kapni, a következő eljárást köves­sék: zárassanak be minden kocsmát, mert a kocsma egyik ajtaján emberek mennek be, a másikon pedig disznók jönnek ki. Ezenkívül, hogy határozott fordulat álljon be, létesítsenek több hizlaldát, ahová disznók mennének be és emberek jönnének ki. Biztosítom Önöket, hogy minden kocsmárosból jó etető lesz. Minden­esetre gondolkozzanak önök is. Én már meg­untam ... TIZEDIK VALLOMÁS: Eredetileg festők használták, újabban mini den valamire való nő sikerrel fogyasztja. Cél­szerűsége abban van, hogy nem kell mosakodni s a szép pofákat eltorzítja. Könnyen meg le­het szeretni és könnyen lehet bármit gondolni és könnyen ki lehet belőle ábrándülni és ... csókolódzás közben ki lehet tálalni, amit elő­zőleg megettél. Három fajtája vári: 1. Reggeli: — reggelen­ként szokás használni gyomorerősítőként. (Egészséges gyomrú férfinek nem ajánlom.) 2. Nappali: — ebéd után veszik igénybe, ami­kor azt akarják, hogy az állatok megbámulják őket az állatkertben. 3. Éjjeli: — ennek hasz­nálatát még a kisgyerekek is tudják... TIZENEGYEDIK VALLOMÁS: A biológusok szerint napjainkban gyakran előforduló emberállat. Viselkedéséből és élet­módjából megítélve a csimpánz leszármazott- ja — az emberekhez csak annyiban hasonlít, hogy néha a földön is jár. Nagyobb városokban van belőlük egy egész csorda. A hajtáskor óva-' kodni kell tőlük, mert mind főkolompos s mii vei most kerültek ki az őserdőből, még nem sikerült őket megszelídíteni és elvinni gz áll latkertbe. Némelyik ki szokott tévedni á cscrrdáb&l, de nem hosszú időre mert alvilági tanyájuk házi-' rendje csak reggelig engedi meg a kimenőt. De e rövid idő alatt is gyakran találkozunk velük az utcán, vendéglőben (leginkább éjjel rajzanak), fákon cstmpezszkedve, kerítéseken tornászva. Viselkedésük tehát méltó legközei lebbi rokonukhoz ... Ismertető jelük: állandó és általános ismeri tető jel a tervszerű észfogyatkozás. Továbbá: nagykarimájú laposkalap ,a nyakretek védésére hosszú haj, jobbrólbalról pofonvert kabát, zsii ráf- vagy elefánt nyakkendő, csőnadrág térdig érő manzsettával, csíkos zokni, sárgarépaorrú és traktorgumitalpú cipő. A szájban félméteres rigarszopka, a szopkában az utcán felszedett égő csikk. Megszokott szavajárásuk a „Hej bá bariba", foglalkozásuk nem állandó. Tudományos kuta­tások szerint: utonállók, zsebmetszök, tolvajok, vagyis definiálva körüket: szenzáció vadászok. TIZENKETTEDIK VALLOMÁS: Most fürödnöm kell, most fürödnöm nem kell, mert a feleségem nincs itthon, de ha haza jön, mégiscsak fürödnöm kell. Most sok min­dent kell tennem: humoreszket írni és gon­dolkodni és fürödni és nincs meleg víz, és én hideg vízben nem fürdőm és a feleségem meg­hagyta, hogy fürödjem meg és én nem fürdőm meg, mert álmos vagyok és le is fekszem és mégse fekszem, mert a feleségem úgyis felkölt és fürödnöm kell és krokit kell írnom és nem tudom, hogy miről írjak krokit és gondolko­dom, és nem tudok gondolkodni, mert füröd­nöm kell és leülök és felállók és újból kezdem, gondolkodom és nem tudok gondolkodni, mert fürödnöm kell és leülök és felállók és gondol-' ködöm és a feleségem már hazajött és megdi­csért, hogy megfiirödtem és nem fürödtem és jó, hogy nem fürödtem és krokim is van és most megyünk és ketten fürdünk és gondol­kodom és ... — Brrrrr... te asszony, gyere közelebb, mert hideg a eíz. Hozd a kefét is ... TIZENHARMADIK VALLOMÁS: Elmentem én egyszer egy vendéglőbe. Mu­latni való kedvem volt. Amint beléptem, az egyik sarok-asztaltól megszólítanak: — Miki, gyere van itt hely. — Ő, hát te vagy az. — Én, meg a menyasszonyom. Elek bemutatott a menyasszonyának, kezet fogtunk és helyet foglaltam. Beszélgettünk egyről-másról, üritgettük a poharakat s las­san jókedvünk szottyant. Juci (így hívták a menyasszonyt) velem szemben ült s huncut- kodva mosolygott, kacsintgatott — egyszer Mikire, máskor rám. Én nem reszkíroztam csak a bal szememet, de még így is veszély fenyegetett. Történt közben, hogy Miki bará­tomnak mehetnékje lett, s ott hagyott bennün­ket az asztalnál. Semmit sem sejtve jött visz- sza. Azt mondja Juci: — Te, te, hát ilyen hűtlen vagy! Már vissza is jöttél? TIZENNEGYEDIK VALLOMÁS: Megrendelésre sok mindent lehet előállítani. De nem mindent. A riem minden közé tarto­zik például az írás. Meg lehet ugyan ezt s rendelni, mert több műfaja van. Könnyebb és egy nehezebb. A nehezebbet azonban nehezebb megrendelni, illetve megrendelni könnyű, de megírni nehéz. Többek között az a nehézség áll fenn, hogy a terjedelmét is megrendelik, amit aztán nehéz betartani. Van például egy téma, mely nem jér bele két flekkbe (két gé­pelt oldal), egy másik téma meg, meg sem kottyan benne. Szóval nehéz. Az író és a szerkesztő így aztán ellentétbe kerülnek. Vé­leményem szerint ezt ki lehet kerülni, éspedig a következőképpen: Javaslom, hogy az írást, így• ä novellát, verset, humort, riportot vagy más zsanért, — ne flekkel mérjük, hanem literrel. A flekk már régi fogalom, talán ezért okoz ennyi kel­lemetlenséget. A liter ezt könnyen megoldja, mert ha az író, humorista, riporter, vagy a költő, literjével mérik ihletüket és a flekkek helyett a litereseket küldik el a szerkesztők­nek, a szerkesztők nem sokalni, de keveselrri fogják a terjedelmet. Különben én már kipróbáltam. Ez az írás pontosan egy fél liter. A szerkesztőm kévés- lette... Még egy féllitert kért. A változás kedvéért nem Egrit, hanem Badacsonyit. TIZENÖTÖDIK VALLOMÁS: Amikor az emberek nem tudnak gondolkodni, egy rakásra vergődnek, vagyis gyülenek. A gyűlés folyamán kikölcsönzik egymásnak eszü­ket, ezért gyakran megtörténik, hogy eszük házon kívül van. Ilyenkor arról beszélnek, mi­ről beszéljenek a következő gyűlésen. Gyakran előfordul azonban az is, hogy a gyűlést nem tudják befejezni mert ugyebár az ilyen kér­déseket, mint: csütörtök után milyen nap kö­vetkezik?, vagy: a szamárnak két füle van-e?, esetleg: milyen előnye lenne, ha a Riskát nem elölről, hanem hátulról etetnék? — az ilyen problematikus kérdéseket alaposan meg kell vitatni. Az ilyen eszmecserék után törvény­szerűen bekövetkezik, hogy az eszüket kicse­rélték s meglepődve veszik tudomásul, hogy nem a saját, hanem a szomszéd esze vert ta­nyát, elhagyott koponyájában. Ez kellemetlen érzés mindaddig, míg megkezdődik az új gyű­lés, ahol eszüket újból kicserélik a „mi elő­nyösebb, okos hülyének, vagy hülye okosnak lenni?" című vitában. Amikor mindezt meg­unják, végül elmennek ... konferenciára. De dolgozni az istennek se ...! TIZENHATODIK VALLOMÁS: Irodalmi körökben gyakori á „művésznek születni kell" szólás. Nem lehet mindenki mű­vész — mondogatják. Ez alapjában véve igaz, amit legjobban bizonyít ‘e szólás hatására szü­letett másik szólás: „Szamárnak születni kell". Igen ám, csak ha művésznek és szamárnak születni kell, akkor .mi lesz én belőlem? — Hopp, megvan! Belőlem már semmi, mert hü­lyének is születni kell. ÜJ IFJÚSÁG — • CSISZ SüovéWal Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CStSZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz- ■ A. adminisztráció Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaélarne, 01 n. v Bratislava. uL Národného povstania 41. sz — Fló- ’ fizetés egy évre 51.20 Kis. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. A—72825

Next

/
Oldalképek
Tartalom