Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-07 / 1. szám
1956. január 7, ■Vj-^léS^L ^ J-ia falok versei: Emlékezés a múltra Kisparaszt volt apám, Fölírt lovat, kocsit, Volt három hold földje Leltárba is vette, — Ennyi volt a birtok, Kisparaszt volt apám Nem volt neki többje. Lovát elvitette. Három hold földjét Két csendőr jött érte, Éiiel-nappal túrta, A bíró s az esküdt, Nem volt benne haszna, Vitték apám lovát Csak az igát húzta. — Átok szállt felettük. Meg egy lova is volt. Sírt anyám, könyörgött, Azt Kesének hívta, Bírónak, s a papnak Míg a végrehajtó Mégsem kegyelmeztek Egyszer föl nem írta. Szegény kisparasztnak. A-'ám meg hallgatott Hallgatott magába’. Messzeségbe nézve Két nagy öklét rázta TÓT” GYULA Buszra várva ügy állok itt könyvvel a kezemben, Mintha a hegyeknek prédikálnék — A hajamra száraz levél rebben S rám mászik a malomról-üz árnyék. De csak állok. Könyvem lecsüggesztem Mintha valóban szószéken állnék, S e zavartan tűnő világban Nem is a détéri buszra várnék. TŐZSÉR ÁRPÁD November Délfelé még nagyképűen nyarat játszik az idő, ám a reggel jön hideggel s már deres a háztető. HARASZTI GYULA Várlak a mába Én várlak, ha körém száll az alkony, És riasztó árnya nő a fáknak. Várlak millió csillagragyogásban, S a teli hold ezüst mosolyában — Várlak téged, mindig vissza várlak. Dalunk új dal már s nem a régi, Oj dala, s új fénye van a mának. Életünkben termő hitek gyúlnak. S erőnktől a völgyek, s falvak újulnak, Gyümölcseként a szorgos munkának. KOVÄCS MIKLÓS M ár régen járja az a mondás, hogy derült jókedv a munka ikertestvére. Derűlátás kell ahhoz, hogy az ember a nehéznek látszó \eladatokat is játszi jókedvvel, de komoly elhatározással végezze. A derűlátás és a jókedv teremtője — az anyagig javakon kívül — a kulturális élet, a művészet, az irodalom szeretete, megbecsülése és nem utolsó sorban azok művelése. Vagyis, a már meglévő irodalmi és művészt dolgoknak a színpadra vitele, megszólaltatása, melyből a nép heti nehéz munkája után, szórakozást, felfrissülést, örömet nyer és derült jókedvet ahhoz, hogy holnap nagyobb szeretettel és bizalommal folytassa munkáját ott, ahol tegnap abbahagyta. Ez a cél, és egyoen a feladat. Minden színjátszásnak, kultúrmegmozdulásnak komoly értéke és eredménye van a falvakban. Már most az a kérdés, hogy falun van-e alapja a fent említetteknek, s ha van, mi erre a kézzelfogható bizonyíték? — Ügy hiszem, hogy van sok ilyen község. Bizonyítékul hozom fel néldúnak okáért Lelesz községet. Ugyanis azt mondjárt meg kell jegyeznem, hogy l.e- leszen e kérdésnek a szálai visszanyúlnak gyermekkorom emlé'ének az idejére és még talán messzebbre is. S hozzávetőleg megemlítem azt is. hogy Leieszen a színjátszások és a kultúrestek megszervezésének motorja a fiatalok és már' a „kiöregedő" műkedvelők voltok. Ök szervezték, tanították, előadták hol ezt, hol azt a színművet. Persze mindig szívesen és szeretettel. Am igaz, hogy akkor még nem is olyan könnyű feladat volt, egy színdarabot előadni. Annál is inkább, mert a községnek kul- túrliáza nem volt. No meg aztán egyébb okok is nehezebbé tették a színjátszók munkáját, így maradt egyetlen lehetőség — de jó volt. Im az is volt, — Schwarz Lajos nagykocsmájának helyisége, vagy a Hitelszövetkezet terme. A korcsma volt a butaság terjesztője, a lelkek mérgezője, de olykor a tudomány, a kultúra terjesztője, az emberi örömök szent háza is. A színpad rögtönzött, a függöny ágyterítö, vagy ócska pokróc volt. Az ülőhelyek? a faluban kölcsönkért székek, melyeket mi, gyerekek hordtunk össze. S jutalomkép egy-cgy ingyen jegyet kaptunk S így mi is gyönyöködhettunk, nevethettünk, vagy olykor elkomo- rodhattunk a színdarab előadásán. Akkor persze csak sejtettem csupán, de tudatosan még nem értettem meg komoly nevelő jellegét, szórakozást és művelődést nyújtó értékét a színdaraboknak, vagy a tarka műsoros esteknek. így volt ez, ha nehezen is, ha nagyobb áldozatkészséggel is, de gondoskodtak arról, hogy mindig nyújtsanak valamilyen szórakozást és művelődést a falu népének. Még alig zúgott m községünk felett a háború moraja, alig üdvözöltük a felszabadító katonákat, de a serdülő fiatatok már színdarab játszáson *ör- ték a fejüket így történt aztán, hogy Varga Feri bácsi, ki öreg pártharcos, betanította velünk „Anya" című színdarabot, amelyet nagy sikerrel adtunk elő. Azt hiszem lóidtól ez volt az első színdarab Lelesz községben, amit később aztán számtalan követeti. Még meg kell jegyeznem, hogy Feri bácsi szenvedélyes műkedvelő, fiatal korában maga is sokat játszott, később aztán ő lett a rendező, a súgó, a dramaturg, minden egy személyben. Talán számát sem tudja, hogy hány színdarabot tanított be. Ámbár igaz, ez nem is lényeges. T ehát így volt ez Leieszen. mert miként a név 'száll apáról fiúra, úgy száll a színművészet művelése „öregről" fiatalra. Valóságos törvényszerűség volt ez, mert az újonnan serdülő fiatalok sem akartak alul maradni elődeiktől. S jóleső érzéssel vettem hirt arril, hogy ez még ma is így van, sőt ta'án jobban, Mert úgy van, hogy Leieszen ma már két kuttúrház van. Egyik a községé. — amely egyben mozihelyiség is, — a másik pedig a szövetkezeté. Es ha már két kuttúrház van, gondoskodni kell arról, hogy azoknak használ vegyék. így született meg az a gondolat, hogy egy állandó színjátszó csoportot szerveznek, mellé egy ének- és zenekart is. Szép és nagy tervek ezek, és e tervek megvalósítása elé derűlátással néznek a lelesziek. S vajon van-e erre joguk? Igen, van. Annál is inkább, mert a színjátszó csoport felett egy milliomos szövetkezet vállalt védnökséget. Es a szövetkezet támogatásában bíznak is. Ezt a bizalmat p&dig a szövetkezet az eddigi öiszetlen segítségével már kiérdemelte. Egyszóval, ha segíiség kellett, a szövetkezet mindenkor adott. Nem kellett Pétertöl-Pálig jutni, könyörögni, hogy ez és ez kellen, mert a segítség egy szóra jött. Igaz, e tervek megvalósításához a CSISZ szervezetének is van 4.000 korona készpénze, jelmezek és egy sor egyéb szükséges kellékek, amire csak egy színjátszó csoportnak szüksége van. Mindez a jó kultúr- és egyéb társadalmi munkának az eredménye. De mégis la legnagyobb érték a szellemi érték, amit százak és százak szívnak be magukba, hogy oltsa a kultúrszomjukat, hogy gerjesszék kedvük tüzel, mely ha már hamvadó félben van, úju rózsecsomót dobnak rá és így a derűs jókedv miniég megmarad. A legutóbbi ilyen rözsecsomó a „Bujócska" című színmű volt, melyet nagy közönség előtt és hatalmas sikerrel adtak elő. A fiatal fiúkból és leányokból álló színjátszócsoport sikere megdobogtatja a régi szini- gárda tagjainak szivét is, és újra éled bennük a színpad- utáni vágy. Játszani szeretnének ök is, játszani és egyben- másban segíteni a fiataloknak. Ez a vágya most Kulik Pistának, Kulik Elemérnek, Palágyi Jánosnak, Pásztor Antalnak, Világi Gyulának, Világi Sándornak, Barkó Pálnak és nejének és sokan másoknak. S egíteni és játszani akarnak r komoly családapák, akik közül már nem egy apa, a fiával vagy a lányával lép majd fel a színpadra. S talán éppen ő játsza majd az apa szerepét, lánya meg a lány szerepé és így a szülő és a gyerek szeretete párosul a tehetséggel, melyből igazán szép színészi alakítás születik. — Mennyiv.l nagyobb lesz a színdarab hatása, ha egy öreg szeredét őközülük alakít majd valaki. Sokkal természetesebb és hatásosabb színezést nyer Így a zíndarab. Es ami fontos, így alkalom adódik arra, hogy a szerepeknek megfelelően válogassák meg a szereplőket. Ez a körülmény új változásokat eredményez majd a leleszi színjátszócsoport munkájában. E munka szép és nemes lesz, és bízunk abban, hogy akik már részesei voltak, nem egyszer, az örömeket szerző perceknek és óráknak, a Csárdás- királynő legközelebbi bemutatóján ' váltják a hozzájuk fűzött reményeket. Lelesz község fiataljainak nz idősebbek segítségévei minden reményük megvan ahhoz, hogy olyan nívós színjátszó és ének- csoportot szervezzenek, melynek nemcsak a községben, ae a járásban is komoly visszhangja lehet. Hisz a leleszi fiatalok már nem egyszer érték el komoly sikereket kultúr- munkájukkal, kerületi viszonylatban is. S az eddig elért eredmények arra kötelezik őket, hogy még jobbat, még szebbet nyújtsanak majd a nézőknek. TORÖK ELEMÉR — Igen — iegyezte meg Svejk — az óberfeldkurát ívnak tökéletesen igaza van. Minél több hagyma unnál jobb. Pakoméricében volt egy sör főző. és ez még a sörbe is hagymát tett. mert azt mondta, hogy a hagymára szomjazik az ember. A hagyma mindenképpen nagyon hasznos dolog. Kelésekre is sülthagymát szoktak rakni.. . Lacina páter közben ezt motyogta a pádon, félhangosan, mintegy álmában: — Minden a fűszereken múlik, hogy milyen fűszert tesznek bele és milyeri mennyiségben. Semmit se szabad iúlborsózni, túlpaprikázni. .. Egyre lassabban és halkabban folytatta: — Tul-szeg-fü-szegezni, túl-citro-mozni, tul-szeg- fü-borsozni, tul-szere-csen-di... Nem mondta végig, elaludt, s ha néha abbahagyta a horkolást, nagyokat fütyült az orrán keresztül. A tizedes meredten bámult rá, míg a kiséret tagjai csöndesen nevettek a lócákon. — Ez ugyan nem ébred fel egyhamar, — közölte Svejk egy idő múlva — teljesen be van rúgva. Mindegy — folytatta Svejk, mikor a tizedes aggodalmasan intett neki, hogy hallgasson — ezen úgysem lehet változtaini, be van rúgva, mint a parancsolat. Kapitányi rangban van. Hiába, az ilyen feldkurátoknak, akár alacsonyabb, akár magasabb rangunk, olyan tehetségük van az úristentől,» hogy minden alkalommal leszdpják magukat a sárga földig. En a Katz feldkurát úrnál szolgáltam, és az elitta volna az orrát is a szeme közül. Amit ez itten művel, semmi ahhoz képest, amit az müveit. Elittuk együtt a monstranciát, és talán magát az atyaúristent is elittuk volna, ha kölcsönt kapunk rá valakitől. Svejk odalépett Lacina páterhez, befordította a falnak, és szakértőén így szólt: — Ez bizony horkolni fog egészen Brackig — aztán visszatért a helyére: a szerencsétlen tizedes, aki egy pillanatra se vette le róla kétségbeesett tekintetét, most megjegyezte: — Talán el kéne menjek jelenteni. — Eszébe ne jusson, — mondta az egyéves önkéntes — maga most eskortenkommandant.* Magának nem szabad eltávoladnia tőlünk. Es az előírások szerint a kísérő legénységből se szabad senkit kiküldénie, hogy jelentse az ügyet, amíg nem lesz helyettese. Bizony, ez egy kemény dió. Vagy mondjuk a levegőbe lőni, hogy jöjjön ide valaki, az se megy. Itt nem megy semmi se. Másrészt viszont elő van írva, hogy a letartóztatottakon és kísérőiken kívül semmilyen idegen személy nem tartóz- kodhatik a fogda-vagonban. Idegeneknek szí“Őrkíséret-parancsnok. *‘Várfogság. gorúan tilos a bemenet. Ha meg arra gondolna például, hogy eltünteti a kihágása nyomait és a föfeldkurátot feltűnés nélkül kidobja a mozgó vonatból, hát az se megy, mert itt tanuk vannak, akik látták, hogy beengedte a vagonba, noha nem idevaló. Ez már biztos lefokozás, káplár úr. A tizedes riadtan azt felelte, hogy S nem engedte be a tábori főpapot a vagonba, mert az magától jött, és hogy mégis csak a feljebbvalója. — Itt csak maga a feljebbvaló — mondta nyomatékosan az egyéves önkéntes, és Svejk kiegészítette a szavait: —- Még ha a császár őfelsége akarna is beszállni ide hozzánk, őt se szabadna beengedni a káplár úrnak. Olyan ez, mint az őrségen, amikor egy regrutához odamegy az ellenőrző tiszt, és megkéri, hogy hozzon neki cigarettát, ö pedig még meg is kér de. hogy milyet. Az ilyen dolgokárt feslung** jár. A tizedes mindenre csak annyit tudott félénken felhozni, hogy legelőször Svejk hívta meg az áberfeldkurátot a vagonba. — En azt megengedhetem magamnak, káplár úr, — felelte Svejk, — mert én hülye vagyok, de magától senki se várt volna ilyesmit. — Már régóta van ténylegés szolgálatban? — kérdezte a tizedestől az egyéves önkéntes, csak úgy mellékesen. Harmadik éve. Most kell, hogy előlépjek eugszfürernek. — Hát arra már keresztet vethet, — mondta cinikusan az egyéves önkéntes, — ennek, mint mondtam, lefokozás-szaga van. — Az teljesen mindegy, — jegyezte meg Svejk, — hogy az ember mint sarzsi vagy mint egyszerű katona esik el: habár igaz. hogy a lejokozottakat állítólag az első sorokba dugják. A tábori főlelkész megmozdult. — Hortyog, — közölte Svejk, miután meggyőződött róla, hogy a (abort fölelkész körül minden a legnagyobb rendben van, — most biztos vlami zabáidéról álmodik. Csak attól félek, hogy még idecsinál nekünk. Az én Katz feldkurátom, amikor berúgott, észre se vette álmában. Egyszer úgy volt, hogy... Es Svejk nagy előadásba kezdett Otto Katz tábori lelkésszel kapcsolatos élményeiről, oly részletesen és érdekfeszítően, hogy észre se vették, amikor a vonat, elindult. Svejk elbeszélését csak a hátsó vagonok bömbölése szakította meg. A 12. század, amelyben csupa krumlovi és Kasperské Hory-i németek voltak, ezt harsogta: Wann ich kumm, wann ich kumm. wann ich wieda. wieda kumm.* S egy másik vagonból valami kétségbeesett ember így üvöltözött a távolodó Budéjavice felé: Und du, mein Schatz, bleibst hier, holarjó, holarjó, liolól* Olyan szörnyen jódlizott és visított, hogy a bajtársai kénytelenk voltak elrángatni a marhavágón nyitott ajtajából. — Igazán csodálom, — mondta az egyéves önkéntes, — hogy még nem jött' be hozzám az inspekció. Az előírás szerint magának azt kellett volna csinálnia, hogy mindjárt az állomáson bejeleni minket a vonatparancsnoknál, és nem foglalkozik valami részeg tábori fő- lelkésszel. A szerencsétlen tizedes makacsul hallgatott, és önfejűén bámulta aj visszafelé futó távírópóznákat. — Ha meggondolom, hogy senkinél se vagyunk bejelentve, — folytatta epésen az önkéntes — és hogy a vonatparancsnok a legelső állomáson biztos bedugja az orrát, hát felágaskodik bennem a katonai vér. Hiszen mi olyanok vagyunk, mint a.. . — Cigányok, — egészítette ki Svejk — vagy a csavargók. — Nekem ez úgy jön elő, mintha félnénk az isten világától és sehol se mennénk jelentkezni, hogy le ne csukjanak. — Azonkívül — mondta az egyéves önkéntes — az 1879. november 21-i rendelet alapján a katonai letartóztatottaknak vonaton való szállításánál betartandók a következő előírások: Először: a fogda-vagont ráccsal kell ellátni. Ez világos, mint h nap, és itt pontosan be is tartották az előírást. Tökéletes rácsok mögött tartózkodunk. Ez tehát rendben volna. Másodszor: az 1879 novemeber 21-i cs. kir. rendelet kiegészítése szerint minden fogda- vagonban klozettnek kell lenni. Ha nincs kló- zeit, a vagont el kell látni egy fedett edény* Ha megjövök, ha megjövök, hogyha visszavisszajövök. * És te kincsem, itt maradsz, holarjó, holar- jó, holó. #
