Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-01 / 35. szám

10 1956. szeptember 1. VÁLASZOLUNK „Fiatalasszony” jeligével a következő levelet kaptuk a na­pokban: „Elsőéves házassági év­fordulónk lesz szeptember 23- án. Szeretnénk megünnepelni ezt a napot, ezért férjemmel elhatároztuk, hogy meghívjuk barátainkat vacsorára. Három házaspárt hívunk meg, ezenkí­vül a sógorom és a húgom jön el, tehát velünk együtt tízen leszünk. Bevallom, azt sem tu­dom, hogy fogjak hozzá a va­csora összeállításához és mivel nem szeretnék szégyenbe ma­radni, az Üj Ifjúság szerkesztő­ségétől kérek tanácsot. Nagyon szeretném, ha ezen a számunk­ra oly’ kedves napon minden úgy lenne, ahogy annak lennie keil”. Mindenekelőtt azt tanácsol­juk, hogy ne főzzön meleg va­csorát, mostanában inkább úgy­nevezett uzsonna-vacsorát, vagyis hideg vacsorát szokás adni. Ez azért is előnyös, mert mindent el lehet előbb készíte­ni és közvetlenül a vacsora előtt nincs vele gond. Legszebb, ha az asztalt szí­nes damaszt abrosszal teríti le — igen mutatós a halvány ró­zsaszín, vagy a halványsárga. Abban az esetben, ha az ét­készlete mintás, az abrosz le­gyen egyszínű, ha pedig az ét­készlet 6ima, akkor teríthet ap­rómintás abroszt ib. Ha színes abrosza egyáltalán nincs, felte­het fehéret is, de akkor feltét­lenül tegyen az asztal közepére egy tarkahimzéses térítőt és a papírszalvetták is lehetőleg szí­nesek legyenek. Szerintünk helyes, ha két hi­deg tálat készít. Az egyikre te­het vegyesen vékonyra szeletelt sonkát és hideg sertéssültet, a másikra felszeletelt és ismét az eredeti formájába helyezett hi­deg sült csirkét esetleg kacsát. Szép, ha a felvágottas tál alatt fehér tortápapír (csipkés) van. A tálakat negyed- vagy kariká­ra vágott keménytojásszéletek- kel, savanyú uborkával, paradi­csommal és sajttal díszítse. A tálakhoz savanyúság is jár. Ha a hideg tálakat kevésnek találja, adhat még töltött para­dicsomot is, de ez nem feltét­lenül fontos. (Nagy paradicso­mokat kettévágunk, belét ki­vesszük, majd darált kemény­tojás, kevés apróra vágott hagy­ma és só keverékével megtölt­jük és az egészet tejföllel vagy majonézzel leöntjük.) Ezután még adhat egy-két tortát és aprósüteményt. Na­gyon finom például egy rumos diótorta éser... sárgatorta. (Dió­torta: 21 dkg cukrot 10 tojás sárgájával habosra keverünk, hozzáadunk 6 tojásfehérjének a kemény habját, majd rumban áztatott 5 dkg zsemlyemorzsát, késhegynyi fahéjat, kis citrom­héjat, 14 dkg darált diót. Ezt mind könnyedén összekeverjük. A tortaformát vajjal kikenjük, liszttel kiszórjuk, beleöntjük a masszát és jó forró sütőben sütjük. Ha kihűlt, csokoládé glazúrral bevonjuk. (A csoko­ládét sütőben megpuhítjuk, si­mára elkeverjük, és cukorszi­ruppal felhígítjuk.) A kész tor­tát tejszínhabbal is tálalhatjuk. Sárgatorta: 6 kanál porcukrot 6 tojás sárgájával jól kikeve­rünk, hozzájön a 6 tojás fe­hérjének a kemény habja és 25 dkg hámozott darált man­dula. Mindezt könnyedén össze­keverjük. A vajjal kikent, liszt­tel kiszórt tortaformában két lapot sütünk a masszából. Töl­telék: 8 kanál porcukrot 8 to­jás sárgájával, félrúd vaníliával jó habosra keverünk, hozzá­adunk 3 tejmerőkanál tejszínt vagy tejet és gőzön folytonos keverés mellet sűrűre főzzük. Két lap zselatint felolvasztunk egy kanál vízben, a tűzről le­vesszük a krémet s ha egy kissé kihűlt, hozzáadjuk a fel­olvasztott zselatint és jól ösz- szekeverjük. Vá liter keményre vert tejszínhabot adunk még hozzá és a tortát megtöltjük és kívülről is ezzel vonjuk be. Né­hány órára jégre vagy hideg helyre helyezzük.) ~ Üvegtálakon szépen elrende­zett vegyes gyümölcs, fekete kávé és vörösbor kiegészítik az ünnepélyes vacsorát. Reméljük, hogy minden jól fog sikerülni és a vendégek .lói fogják magukat érezni. Ezt szerkesztőségünk is szívből kí­vánja. Gyermekkötény hímzések ..A*^ Megóvja ruháját és mindig színűén vagy tarkán is hímez- szép és rendes a kislányunk, ha hetjük. Ugvanezeket a hímzé_ könnyű feher anyagból készült , A ‘ „ ........................ köténykét visel. A kötényeket seket azonban felhasználhatjuk szépen díszíthetjük a mellékelt a gyermekruhák aljának díszí- hímzésekkel; a mintákat egy- tésére is. A VII, nemzetközi ruhaverseny Varsóban a csehszlovák kollekció igen szép volt. ízléses összeállítások­ban, szép anyagokból tökéletes szerkesztésű és kidolgozású modelleket készítettek. A modelleknél is nagy változatosságot láttunk és az egész kollekciót a hozzáértés és a lelkiismeretes, jó munka jellemezte. A szovjet modelleket a verseny során nagy elismeréssel fogadták. A tervezők ügyesen alkalmazták a népi motívumokat, a szovjet közönség ízlésének megfelelő divatos szabásvonalak­kal. Az idei versenyen bemutatott kollekció bizonyítja, hogy a Szovjetunió az utóbbi években a ruházkodás terén is nagy ered­ményeket ért el. TALALMANYAIM (Karinthy Frigyes emlékére) Karinthy Frigyes, a nagy magyar feltaláló, (mert az volt ő valójában, csak nem méltányolják kellőképpen erről az ol­dalról — lásd: „Szabadalmi irodám” című írását) számos zse­niális találmánnyal ajándékozta meg az emberiséget. Alig hiszem, hogy volna kultúrember, aki nem ismerné borotvál­ható ál-szakálljait, mű-tyúkszemeit és egyéb remekműveit. En a magam részéről azt a kis automatikus készüléket tartom a legcsodálatosabbnak, amelyen ha megnyomunk egy gombot, kiugrik rajta egy másik gomb, amit aztán szintén meg lehet nyomni. A nagy mester mintegy testamentumképpen meghagyta a fiatal feltaláló nemzedéknek, hogy folytassák tovább a nagy és nemes művet, amelyet ő megkezdett. A mester féhivása erkölcsi parancs volt számomra és legfőbb életcélomnak tar­tottam, hogy annak eleget tehessek. Visszavonultam és áhíta- tos kegyelettel láttam munkához, hogy halhatatlan mesterem nagy művének továbbépítéséhez a szellem egy pár szerény téglájával én is hozzájáruljak. Tíz évi munkás magány után végre előléphetek, hogy bemutassam a nyilvánosságnak né­hány találmányomat: 1. ) Napszúrás-elhárító. Preventív jellegű készülék, mely nem más, mint egy kis hűtőberendezés, ízléses kalapformájú kidol­gozásban, amely a fejre húzva a legnagyobb kánikulában is 90 fok Celsiusra hűti le a koponyát, az agyvelövel együtt, úgyhogy az egészen jéggé fagy s így a napszúrás lehetősége ki van zárva. 2. ) Verhetetlen sakk. Ezt a találmányomat sakkverseny­zőinknek ajánlom. Ha ezzel játszanak, nagyszerű eredményeket érhetnek el. Ez a sakk-készlet egészen olyan, mint a többi közönséges sakk, azzál a különbséggel, hogy hiányzik belőle a király, ami eleve kizárja, hogy a vele játszó versenyző mattot kaphasson s ezzel biztosítva van számára legalábbis a döntetlen. 3. ) Pénz-krematórium. Igen praktikus kis készülék sztasz- kázók részére, amely a beléje helyezett megfelelő pénzössze­get (lehet fémből is) pillanatok alatt hamuvá égeti. Ezzel a sztaszkázó megkíméli magát attól a felesleges szellemi mun­kától, amit a tippelés venne igénybe s a pénzét épp’ oly csal­hatatlan biztonsággal elveszíti, mintha sztaszkázott volna. 4. ) Hipochonderek számára különféle műbetegségek kapha­tók nálam, amelyek anélkül, hogy ártalmasak volnának, ugyan­olyan tüneteket idéznek elő. mint a valódi betegségek, úgy­hogy az érdekeltek teljesen meg lehetnek velük elégedve. Jelenleg raktáromon találhatók: mű-nátha, mű-reuma, hölgyek részére mű-migrén és egyéb igen kellemes betegségek. (A hölgyeknek szíves elnézésüket kérem, de a mű-hisztériát még nem sikerült annyira tökéletesítenem, hogy felvehetnem a versenyt a valódival, ám legyen mentségemre az a körülmény hogy ez nem jelent különösebb hiányt). Vannak még tengeri betegség-tablettáim is, amelyek erős szédülést és hányingert idéznek elő. de ezek helyett nagyon jól megteszi pár deka kvargü is. 5. ) Végül pedig ajánlom az olvasóközönségnek mű-élvező szemüvegemet, amelyet speciálisan egyes fiatal költők versei­nek olvasásához konstruáltam. Ennek üveg helyett átlátszatlan anyagból készültek a lencséi, amelyekre világító betűkkel fel van írva Petrarca egy szonettje. Á fentemlített költők olva­sása közben azoknak verseit a szemüveg eszményi módon eltakarja szemünk elől, úgyhogy csak a Petrarca-szonett lát­szik s Sav biztosítva van számukra a mű-élvezet. L1PTAY. LOTHAR BÖLCS GONDOLATOK Angyalt, ördögöt, megismerni Igazságaiban is oly’ bohó, ho- könn.yü; embert, férfit, nőt. ne- hóságaiban is oly’ igaz a sze­héz; ifjú leányt lehetetlen. (Jó- relem. kai Mór) Görgői adomák 1 Történt egyszer, hogy a görgői ember elszundított ebéd után. Aludt is volna jóízűen, ha nem piszkálták volna a legyek. Egyszer az orra hegyére, másszor a szemére, szá­jára ültek. Legédesebb álmából is jelbirizgálták. Eelugrott liát nagy mérgesen, fogta a törülközőt és a legyeket felhajtotta a padlásra. Azután, mint aki jól végezte dolgát, vállára kapta a padlásnyíláshoz vezető létrát és vitte kifelé. Szembe jött a felesége. Azt mondja: — Te ember, hová viszed azt a létrát? — Ugyan hagyjad. Elszundítottam, de ezek a szemtelen légybogarak nem hagytak aludni. Felhajtottam hát őket a pad­lásra, a létrát meg elkaptam alóluk, hogy ne tudjanak lejönni. 2 Az egyik tavaszon észrevették a görgöiek, hogy zöldet hajtott a templom teteje. Annak rendje-módja szerint, kiserkent rajta a fii. Nagyon bosszankodtak ezen és nap mint nap azon tanakodtak, hogyan lehetne onnan azt a fiivet el­tüntetni. Mert az már mégsem járja, hogy a világ csúfságára szakállt növeszt a templom teteje. Mit szólnának ehhez az almásiak, vagy szádellősiek? S végtére kisütötték, hogy a fü­vet le kell legeltetni. Le, le,- de hogyan ? — Hát úgy, hogy rudalló kötélen felhúzzák a templom tetejére a jalu bikáját. A szót tett követte. Kötelet vetettek a bika nyakába és jel­húzták a templom tetejére. Csakhogy a kötél annyira szorí­totta a szerencsétlen állat nyakát, hogy kínjában a nyelvét is kióltötte. Mikor ezt a görgöiek megpillantották, örömük­ben még a sapkájukat is a levegőbe röpítették. — Nézzék, nézzék, — kiabáltak — már a nyelvét is nyújt togati, már mindjárt leharapi. Ha a régi tepmlomtetö meg volna, talán még a fü is raj­ta volna. OS égen történt, amikor még a földesurak uralkodtak a gör- göi határban. Haj, haj, nehéz napok voltak azok, hiszen a földesúr még tüzelöját sem akart adni a szegénynek. Aki­ket a kerülök faszedésen kaptak, azokat másnap deresrehúz-' ták a földesúr udvarán. A görgöiek azonban gondoltak egyet. Majd lefözik ök a föl- desurat. Küldöttséget szerveztek és az egyik szép napon megjelentek a földesúr színe előtt. — Mi járatban vagytok — mordult rájuk a földesúr. — Kérni jöttünk. — Aztán mit? — Tüzelöfát. — Azt nem adok — kiabált a jöldesúr. — Pedig mi csak annyit szeretnénk kivágni, ahol egy létra kifér. A földesúr e szavak hallatára jóízűen kacagott. — Ahol egy létra kifér? No, akkor ugyan nem sokat ve­szitek, ... jóvan, no, — adta beleegyezését, — kivághattok annyit, ahol egy létrát ki tudtok hozni. De figyelmeztetlek benneteket, deresre húzatom valamennyit, ha többet meré­szeltek irtani. A görgőiek megígérték és jókedvűen hazamentek. Otthon, amennyi létra csak volt, mind összeszedték. Aztán kiballagtak az erdőre, ott a létrákat összekötözték és amilyen széles volt az összetákolt létra, olyan nyilat vágtak a renge­tegben. Annyi fát irtottak ki, hogy tíz évre is elegendő lett volna. A földesúr persze nem gondolta, hogy a létrát keresztben fs lehet vinni s tetejébe még össze is lehet kötözni. A gör­gőiek ez egyszer alaposan kifogtak rajta. Azóta mondják a Bódva völgyében, ha keresztbe visznek valamit: Viszik, mint görgöiek a létrát. D. Gy. Az élet hasonló a tüskés ró- A jelenben úgy cselekedj, zsához, amely mindennap egy hogy a jövőben megbánás nél- levelet veszít, s egy szúrást kül gondolhass vissza a múltra. ha9v maf,a után­* * Az asszony olyan mint a mo­A szép nő tetszik a szemnek, nokli; vele elegáns, a viselet, a jó nő a szívnek. Amaz drá- de nélküle jobban látunk. (Mól­ANEKDOTÁK • » Bernard Shawt, a nagy írót egy fiatal költő kereste fel azzal, hogy bemutassa neki költeményét. Az író fel­szólította a költőt, olvassa fel verseit. Az olvasás köz­ben félbeszakítja a fiatalembert és azt kérdezi tőle: hogy jutott arra a gondolatra, hogy költő lesz. — Én eredetileg orvos akartam lenni, de aztán hátat fordítottam az orvosi tudománynak és elhatároztam, hogy verseimmel az emberiség javára leszek — szolt a keltő. — Ha főtanácsot adhatok, akkor csak annyit mon­dok, fordítson hátat a költészetnek is, hisz azzal, h:,gy nem. lett orvos, már annyi jót tett az emberiségnek — válaszolt az író. » * * Gottfried Keller az író, szerette az italt. Egy alkalom­mal hajnalban hazafelé tartott, de a sok italtól el­vesztette tájékozódó képeségét. Azért az író megállított egy fiatalembert, akitől azt kérdezte, hogy hol lakik Gotifried Kelter. A diák felkacagott és azt mondta: „Hát hiszen maga Keller“. Az Sró dühbe gurult és ráförmedt a fiatalemberre: „Azt tudom, hogy én Keller vagyok, maga csacsi, azt szeretném tudni, hogy Keller hol lakik. * * * W. Hufeland, a híres orvostanár az egyik orvos- tanhallgatót a vizsgán már kétszer megbuktatta. A diák harmadszor akart szerencsét próbálni. Előző nap el­mondta a pedellusnak, ha harmadszor is megbukik, ak­kor a tórrei elszúrja a szívét. A pedellus megsajnálta a fiút és elmondta a tanárnak, hogy mit szándékozik a kétségbeesett diák tenni. Az orvostanár, amikor vé­gighallgatta az egyetemi iskolaszolgát, annyit mondott: „Mit, hogy szíven szúrja magát? Az ő orvosi tudása olyan, hogy még azt sem tudja, hol van a szíve. ÜJ IFJOSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központ) Bizottságának kiadóhivatala. S/erkesz­tőség és adminisztráció. Bratislava. Prazská 9. Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nvnmra a Merkantilné rtaciarne, Cl n. v. Bratislava ul Nárndnéhn oovstanla 41 Elő­fizetés egv évre 31 20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirlapsznlgalata. A-74766

Next

/
Oldalképek
Tartalom