Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-01 / 35. szám
1956. szeptember í. WJ-V@iés4g7 Várlak Olyan hosszú most minden óra Mint vénasszonyok olvasója hullajtja szemeit. Ügy hullanak a napok lassan, oly üresen és unalmasan, hogy nem vagy velem itt. Felidézem százszor a képed, hívő szóval siettetnélek, de tudom, nem lehet. Nem megyünk végig alkonyaikor a hűvösödé Dunaparton, mikor az emberek vidám kettesben .járnak, kelnek, s a ISmpafényes vízpart metlett sétál a szerelem. Ki-kimegyek az állomásra s nézem a vonatokat, várva hátha megérkezel. (Anyácskámnak!) Százszorta jobban fáj a km, hogy te t* emészted magad, Rátöri-külön gyilkos szárán minden bús» etcmddri szánod. Ótft köszönöm. hogy tégy szeretsz, csak az fáj, hogy te is szenvedsz; — jaj, mikor lesz, hogy boldogan velem kacaghatsz, nevetitetszt? A sportoló fiatal ne dohányozzon! Egy sportszakember véleménye Azt szokták mondani, hogy egyetlen cigaretta nem árt. Lehet, hogy van ebben némi igazság. Kérdés azonban, hogy érvényes-e ez a sportoló emberre is. Szerintem nem érvényes. A sportoló fiatal szempontjából egyetlen cigaretta is káros. Milyen hatással van szervezetünkre a dohányzás? Az előbbi véleményeket kiegészítve tudnunk kell, hogy a dohány a nikotinon túl tartalmaz még egy nagyon veszedelmes mérget; a dél-amerikai bennszülöttek halálos nyílmérgét. A dohányzás által idegrendszerünknek különösen az a része lesz ingerelve, amely nincs akaratunknak alávetve. A nyálkiválasztás fokozódik, a vérnyomás emelkedik, az érverés gyorsabb lesz. Azok a vérerek húzódnak össze, amelyek a szív Izomzatút vérrel látják el. Csökken a tüdő vitál- kapacitása, az izmok finom összjátéka, harmóniája is gátlást szenved. — Nem nehéz megállapítani; a dohányzás egyik legnagyobb ellensége a sportolónak.. Kijelenthetjük: a dohányzás nem fér össze a józan sportember életmód javai. Vannak, akik azt mondják, hogy szervezetünk szempontjából csak abban az esetben káros a dohányzás, ha azt nagy mértékben űzzük. Ez is relatív fogalom. Egyesek szerint már naponta öt cigaretta is káros, mások szerint még tíz darab sem. Ha a sportoló ember szempontjából tekintünk a dologra, le keil szögezni, hogy ha ugyan a szervezetre nem is káros a dohányzás, ha kismértékben űzzük, a lelki- és akaraterőt azonban függetlenül attól, hogy hány darabot szívunk el naponta — rombolja. Voltaképpen miért dohányzói ? Mit jelent az a napi dohányzás? Elsősorban is megakadályozod a szervezet rendes, természetes működését, ugyanúgy, mintha például a robogó autó fékjére lépnénk, vagy mintha a hosz- szútávfutó lábára valamilyen súlyt raknánk. Azt állítod, hogy a cigaretta megnyugtat, és jót tesz idegeidnek ? Lehetséges. Tény, hogy a felkorbácsolt idegekre a nikotin megnyugtatóan hat. Szubjektíve nézve a dolgot, ebben az esetben a dohányzás tényleg segít. Hogyha vaióban azt az egy cigarettát csak kritikus pillanatokban szívnád el, valószínűleg nem sokat ártana. De ezzel nem elégszel meg. Egyre többet és többet fogsz szívni, ezzel mintegy bizonyítani is akarod magadnak, hogy naponta tíz, vagy még több, kisebb-nagyobb testé vagy lelki megrázkódtatás ér. Egyenesen megmondva: az a „kritikus pillanat” máidig jó kibúvó, jó ürügy arra, hogy rágyújts egy cigarettára. Ez így van. Csak a naív ember képzeli, hogy szórakozásból dohányzik. Az értelmes ember, a tapasztalt dohányzó már régen-régen tudja, hogy itt egy komolyabb dologról van szó. Szenvedély. A dohány mérge ugyanolyan alattomosan lopódzik szervezetedbe, mint az ópium, vagy a kokain mérge. A dohányzás épp olyan szokássá válik az ilyen embereknél, mint a napi háromszori étkezés, vagy a nyolcórai alvás. Meg kell mondanunk, hogy ha ugyan a nikotin rabszolgája nem is süllyed olyan mélyre, mint a megrögzött alkoholista, mégis a probléma a kettő között azonos. Az ember elveszti lelkierejét, akaratát, — emberi méltóságát. Ezért olyan veszélyes a dohányzás minden sportolóra nézve. Hiszen azt fölösleges is mondanom, hogy erős akarat nélkül senkiből, de senkiből nem lesz jó sportoló. Még talán azt érdemes megemlítenem, hogy darabonként — úgy gondolom, hogy mindennap eggyel kevesebbet szívni — leszokni a dohányzásról nem lehet. Ördögöt Belzebubbal nem tudod kiűzni. Én magam sem hiszem, hogy egy kiváló sportember, aki dohányzik, versenyidőn közepén egyik napról a másikra képes lenne leszokni szenvedélyéről. Ha jó sportoló akarsz lenni, he egészséges akarsz lenni, egy napot se késs, még ma mondj le örökre a dohányzásról! Ha szervezetednek nem is, de akaraterődnek egyetlenegy cigaretta is árt. Ez a harc, amelyben te óriási küzdelem után fogsz győzni, nem lesz sportújságban, mint nagy szenzáció az első lapon közölve, de mégis neked több örömet fog szerezni, mint akár egv egyéni csúcs, vagy országos rekord. CSVIKOTA GÉZA testnevelő tanár Inkább kedveljük az olyan nőt... A nagymegyeri „dohányzó nö“ felvetette azt a kérdést: elitélendő-e az a fiatal lány vagy asszony, aki dohányzik, és ha igaz, akkor miért ? Erre szeretnék néhány sorban válaszolni. Egv nőt csal: azért, mert dohányzik, helytelen elítélni. Mégis sokan, még a dohányzó férfiak többsége is, elítéli, vagy legalábbis nem néz jó szemmel arra a nőre, aki dohányzik. Vajon miért ? Nézetem szerint elsősorban azért, mert a dohányzásnak nemcsak a női szervezetre — különösen ha fiatal anyákról van szó — de a férfi szervezetre is káros hatású. Másodsorban azért, mert a múltban csak az úgynevezett „felsőbb* körökhöz tartozó nők, a lebujokban tanyázó utcalányok között terjedt el a dohányzás. — Nagyon kevés munkás- vagy parasztlány dohányzott, talán egy sem. Szóval a múltban azok a nők dohányoztak, akiknek vajmi kevés közük volt a munkához. Ezért ítélik el ma is sokan a dohányzó nőt. Harmadsorban, mivel szenvedélyről, — vagy nevezhetjük rossz szokásnak is — van szó, tehát az akaratról is, a dohányzó nőt %okan gyenge akaratúnak és más szenvedélyekre — alkoholizmus, mulatozás, léha életmód — is hajlamosnak tartják. Érdekes, hogy nemcsak a nemdohányzó, de az erősen dohányzó apák többsége is ellenzi, hogy fiatal fia dohányozzon, és természetesen annál inkább elítéli, ha fiatal lánya dohányzik. Sokan tették már fel azt a kérdést, hogy kitől vegyen a gyermek jó példát, ha az anyja is dohányzik. Magába véve a dohányzás még nem elítélendő, de bizonyos körülmények között az. Például akkor, amikor a füstöléssel, — például munkahelyen — másnak kellemetlenséget okozunk. De elítélendő a dohányzás azért is, mert aláássuk vele egészségünket. Ismeretes, hogy a nikotint tartalmazó dohánynak „megnyugtató" tulajdonsága mellett semmilyen jótékony hatása nincs, sót csak árt a szervezetnek. Ismeretes az is, hogy különböző megbetegedéseknél, különösen az erek megbetegedésénél komoly veszéllyel jár, ha a beteg nem szokik le a dohányzásról mert a nikotin gátolja a gyógyszerek hatását és így egyetlen cigaretta is megsemmisítheti a gyógyulást. Sokat írtak már a dohányzásról, annak az egészségre- és a pénztárcára nézve káros hatásáról, de a dohányzás előnyéről még sehol nem olvastunk. Mindenesetre helyesebb, ha nemcsak a nők, de a férfiak sem dohányoznak. ZOLTÁN IMRE P rró nyári délelőtt van. A kis vidéki város egyetlen kávéháza jelé tartok, hogy átnézzem a napilapokat. A nap sugarai zuhatagként omlanak a szűk utcára; az embernek félig csukva keU, hogy tartsa a szemét. — Jó napot Tibor! — áh it meg egy fiatal lány csengő hangja. Vizsgálom q szép lány arcát, kutatok az emlékezetemben; mindhiába. Sehogysem jut az eszembe, hol láthattam, honnan ismerem. Pedig kell, hogy jó ismerősök legyünk, mert lám, a lány megáll, várja, hogy hozzászóljak. De én csak állok, tétován viszonzom a köszöntést, és várok: szóljon Ö. Szólt is. — Nem ismer már ugye9 — kérdezi s megbocsájtón mosolyog. — Valóban nem ismerem — válaszolok. — E. Zsuzsa vagyok, B.-böl, most már csak ismer? Igen. Ismerem, persze, hogy ismerem. Körülbelül öt évvel ezelőtt jártam náluk utoljára, Zsuzsa akkor az ötödik elemibe járt, nem csoda hát, ha nem ismertem meg. Zsuzsi hozzámcsatlakozott, bementünk egy feketére, útközben átestünk az ilyenkor szokásos kérdéseken, majd inkább bóknak szánna a kérdést, esd kérdeztem: — Nem mentél még férjhez7 — s kacéran hozzátettem: az ilyen szép lányok mint te, korán férjhez mennek. — Még nem, de már van egy hathónapos kisfiam! Nem akartam hinni a fülemnek, de valóban igaz, úgy van, a tizenhét éves Zsuzsának, aki tegnap még rongybabákkal játszott — hathónapos kisfia vari .... S az esküvő? Egy hónap múlva lesz... A kávéházi asztal mellett ülünk. Csak puszta udvariasságból kínálom meg ciga- rét fával, de elveszi, s a csodál-' kozás élj ele jtt éti velem, hogy tüzet is adjak. Hol szakhatott rá a dohányzásra? — ezen tűnődtem — mert erre alkalom nemigen lehetett; falusi lány, becsüleies munkásszülök gyermeke, s tudom otthon ilyesmi eszébe sem juthat. A mozdulat, amivel eperajkához emeli a cigarettát, a mozdulat, amellyel lerázza a hamut, oly' előkelő és elbájoló, aki most így látja, bizony megfeledkezik róla, hogy egy vidéki kopott kávéházban ül. Persze a történtekről beszél, szégyen nélkül, fesztelenül és őszintén, mintha csak önmagának beszélne.. — Megesik az ilyesmi jobb regérmeket. Különösen a kalan- családokban is — kezdi s szó- dós átázásokról, szöktetésekról morú mosoly bujkál szája szög- szólókat kedveltem. Sok-sok létében. — Nem történt volna ilyen könyvet olvastam, s nagy semmi baj, ha a szüleim nem hatással voltak rám. Gyakran ellenzik a házasságot. De hal- ábrándoztam s nagyon-nagyon lani sem akartak róla, mert vágytam egy nagy kaland után. nagyon gyűlölik a vőlegényem Ábrándjaimban egyszer AusztrúAz élet küszöbén r TÜ----------, | Ez Jett alvégé j szüleit. Bn akkar nagyon szerettem Pistát, s mindenár(/n a felesége akartam lenni. Gondoltam, túljárok a szüleim eszén ... ezért akartam, hogy gyerekem legyen. Itt egy kis szünetet tart, iszik a kávéjából, majd folytatná, de megszakítom: — Talán már nem szereted? — Nem lehet ilyen embert szeretni... megbántam már százszor, amit tettem, de most már késő, hozzá kell mennem. — Elmondok mindent a legelejétől kezdve, így jobban megérted: Tizenkét éves lehettem talán, amikor megszerettem a ponyva tiába, vagy Afrikába szöktem egy csinos fiúval, vagy pedig Mexikóban vagy Havannában kalandoztam, de leggyakrabban Dél-Amerikában. Volt egy barátnőm, aki Csehországban dolgozott. Rábeszélt, hogy álljak ki az iskolából és menjek vele. „Szép" tervekről mesélt. Szívesen mentem volna, de szüleim nem engedtek. Az iskolából azért kimaradtam, a második polgárit már nem fejeztem be. S ezután mindjárt jöl - tek a fiúk. Udvaroltak, esténként a Vág-parthoz hívogatlak, örök szerelmet ígérgettek, de nem tudtam közülük megsúg- szeretni egyet sem. Pista az más volt. Bevitt P-ba, este a legszebb kávéházba mentünk. Akkor voltam először kávéházban. Minden olyan csodálatosnak tűnt; az arany- ködben úszó táncterem, a véri- lázító zene, a pezsgőspoharak csengése, a mámoros láz, mely ott csillogot t a szemünkben .. . S milyen távol volt mindez a szülőfalumtól.. . Tánc közben Pista olyan szépeket tudott mondani és ígérni... egészen megrészegiiltem tőle. Azt mondta: nagyon szerel, nélkülem nem akar élni, s hogy vele nagyon-nagyon boldog leszek. Ígérte, hogy minden évben elvisz külföldre nyaralni... De minek folytassam, hisz minden szavával hazudott... Totem csak egyet kívánt, hogy szeressem. Én szerettem is. őzben a szüleim megtud- ták, hogy Pisla jár utánam. Először csak szidást kaptam, de mikor megmondtam, hogy a felesége akarok lenni, úgy megvertek, hogy a kutyát se jobban. Zsuzsi megborzong. S ezután egyre gyakrabban vertek; elviselhetetlenné vált az otthonom. Elmentem hazulról... gyík este, amikor együtt voltunk, örömmel újságolom Pistánálhogy gyerekünk lesz. De ó nem nagyon örült ennek. Valami olyasfélét mondott, hogy buta liba vagyok, de akkor én ezt nem vettem komolyan, hisz úgy szerettem. Pár hónap múlva Pista bevonult. Az esküvöt nem tarthattuk meg, mert nem volt szülői beleegyezésünk. Mikor megszületett a kisfiam, szüleim visz- szahívtak, megbocsájtottak. Nem ellenezték többé az esküvöt. Sőt. Kívánták, hogy minél előbb tartsuk meg. De csak szeptemberben tarthatjuk, Pista miatt ... de mindegy, sok köszönet úgysem lesz benne. Nagyon csalódtam Pistában. Többen visszamondták, hogyan beszélt rólam a barátjainak. Eldicsekedett a Vágparttal is, szóval mindennel. Es azt mondta, hogy sosem gondolta velem komolyan. Ilyen emberhez kell hozzákötnöm az életem . .. Nem jogadtam szót a szüleimnek .. . S ez lett a vége ... Mélyet, nagyon mélyet sóhajt, mikor ezt kimondja, a szemében könnycsepp fénylik, de azért mosolyog; azok mosolyognak így, akiknek nagyon fáj a szivük. Azután mégis felvidul a mosolya, és bizakodóan hozzáteszi: — Hátha azért megváltozik Pista, és boldogok leszünk. BARTHA TIBOR
