Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-28 / 4. szám
0 1956. január 27. Romain Rolland, Európa lelkiismerete Két igénytelen film Kilencven esztendeje annak, hogy a franciák nagy írója megszületett Clamecy-ben. Élete és művészi pályája egyedülálló. Polgári család gyermeke, az idealista kultúra neveltje. Nehéz, magával és társadalmi felfogásával folytatott küzdelemben vált el osztályától, melyen nemcsak átlátott, hanem kíméletlenül bírált és ez úton Jutott el a szocialista világszemlélethez. Egy alaptulajdonsága már kezdettől fogva megkülönböztette a többi kisvárosi intelek- tuáltól: nem elégedett meg azzal, hogy félrehúzódjon, hogy ne lássa meg mi történik körülötte, hanem kitartóan szinte fanatikusan kereste az igazsághoz vezető utat. Tiszta és magasztos életideáljai voltak és irodalmi alakjait is eszerint az ideálok szerint kettette életre önkritikája nem engedte azonban megállni, nyitott szemekkel figyelte a világot és nyílt bátorsággal tagadta meg előző álláspontját, ha meggyőződött ennek tarthatatlanságáról az élet igazságaival szemben. Iskolái elvégzése után Romába ment, hol zeneeszletikával és művészettörténelemmel foglalkozott. Visszatérve Párizsba, neki ajánlották fel először a Sorbonne zenetörténeti tanári állását. Irodalmi munkásságában már akkor, a század kezdetén új utakat keres, elvetette az idealista irányt és az élet számára hasznos úton, a népi olvasó és színházlátogató számára írja essay-it (Nép színháza), majd ugyanilyen célból színdarabsorozatot ír a Forradalom színháza címen (Danton, A farkasok, Szerelem és halál) tízkötetes regé.xye, a Jean C'cristoph-ban, egn német származású zenei lángelme történetét írja meg, ki Párizst választja második hazájának és miközben nagy álmait hajszolja, alkalma van az írónak, hogy pellengére állítsa annak a társadalomnak hazugságait, előítéleteit és soviniszta gyűlölködését, melyből ó maga is származik. Ugyanez a Rolland, aki mindennél többre értékelte a lélek szabadságát és ez időben még megvetette a politikát, igazságkeresésének e szakában is mérlegelés nélkül, aktívan avatkozott bele a közéletbe, ha látta, hogy az emberiesség és az igazság veszélyben van. így azonnal Zola France és Juures oldalára állt a század végén a Dreyfuss ügy védelmében. Jati- res-vel — ki nagy hatással volt rá — megalakítják a Theatre de Peupie-t (Népszínház) a munkások részére, hol a néppel meg akarja ismertetni Shakespeare, Tolstoj, Goethei műiéit. A színház megbukott és Rolland ei is veszíti állását „szocialista" nézetei miatt. Az elsői világháború idejét Svájcban tölti, hogy a háború zűrzavarán kivid maradjon. Emberiessége fellázad az értelmetlen vérengzés láttán. Segít a Nemzetközi Vöröskereszt munkájában, mobilizálja a nyilvános közvéleményt a háború étién, figyelmezteti az írókat kötelességükre. Ekkor látja meg a hazafi Rolland, hogy a burzsoá hazafiasság csak takaró az em- berietlenségre való felbújtásra, meggyőződik arról, hogy a kapitalista társadalom szabadsága csak jelszó, amiről beszélnek, de valójában nem létezik. A világháború kegyetlen szatíráját írja meg a Liluli-ben. Individualizmusa mentette meg öt attól, hogy eltévedjen a. társadalom útvesztőjében, de nem mentette meg őt lelkiismerete szavától, mely világosan rámutatott eddigi tévedéseire. Látja, hogy a háború semmit meg nem oldott, A háború után megkapta a Nobel békedíjat, és azóta úgy tekintik mint Európa lelkiismeretét, ki mindig felemeti tiltakozó szavát valahányszor valami nagy igazságtalanság történik. A Nagy Októberi Forradalom után a huszas években, igazságra vágyó lelkében felébred az érdeklődés a forradalom, a Szovjetunió eredményei és új társadalmi igazságai iránt. Rolland fejlődése új szakaszához ért, rájött, hog’t ez felel meg legjobban ideáljának. A hatvanéves írónak talán egyik könyve sem mutatja úgy hősies küzdelmét a maga gyökérnélküli individualizmusával, mint az 1921—23-ig írt hatkötetes regénye, az Elvarázsolt lelkek, melynek hőse a kisváros és ennek társadalmából kivágyó Aneite Riviere. Mint Rolland maga, úgy a hősnő is nagy és kemény küzdelmet vív önmagával és környezetével, míg eljut az igazsághoz és a felszabaduláshoz. Rolland 1935-ben meglátogatja a Szovjetuniót. Moszkvában régi barátja Gorkij fogadja, megismerkedik a marxizmussal és magáévá teszi tanait. Beleveti magát a nyilvános életbe, ír a Szovjetunió és a béke érdekében, a fegyverkezés ellen, az elnyomott gyarmati népek védelmére. Nincs olyan akció, melybe bele ne kapcsolódna a fasizmus ellen,- részt vesz a nemzetközi békegyűléseken. — T olsztojról, Michelangeltóról, Beethovenről írt gyönyörű es- say-jei után megírja Leninről szóló essay-jét. Háborúellenes munkássága felbecsülhetetlen, ilyen irányú irodalmi munkássága óriási. Mikor hazáját a német fasiszták megszállják, ő Svájcban él és épp Francia- ország felszabadulása idején hal meg, 1944 december 30-án a Genf melletti Vézatey-ben. Sok illúzióját kellett eltemetnie, de ez nem térítette el az igazság keresésétől, hangját ma is halljuk, segítségét ma is érezzük. Mindannyian ügyéért harcolt halhatatlan müveiben, melyből kicseruiül a testvériség, egyenlőség és haladás eszményébe vetett hite, mint ő maga írja életrajzában: „Mindig azoknak írtam, akik előre meneteltek!" SIMKO MARGIT Filmszínházainkban elég gyakran vetítenek kapitalista országokban gyártott filmeket. A haladó gondolatokat kifejező filmek filmszínházainkban megérdemelt sikert is aratnak. A kapitalista országokban gyártott filmek közül különösen a francia, olasz, és a svéd filmek szerepelnek leggyakrabban filmszínházaink műsorán. Sajnos a film behozatalkor nem mindig jó a választás. Jelenleg filmszínházaink két igénytelen kapitalista országban gyártott filmet vetítenek: A föld rabjai című argentin, és a Gáncsnélküli lovag című olasz-francia filmet. A gáncsnélküli lovag című film Mandrin népi hős kalandjait mondja el. A filmtörténet a XVIII. században játszódik le. Mandrin először katona, majd csempész. Üldözőit minden esetben ügyesen sikerül kijátszania, ezért a nép megkedveli. Leleményességével végül megnyeri szerelmének Rosettinek szívét is. A rendező célja valószínű az volt, hogy a francia Fánfán Tulipán olasz változatát alkossa meg. Ez részben sikerült is, de a filmből hiányzik a könnyedség, az ötletesség. Ennek ellenére a film elég gördülékeny. A film szimpatikus hőse, Raf Valone, a film optimista atmoszférája jogosan nyeri meg a nézők tetszését. A film azonban igénytelensége és a rendezői hibák miatt nem elégítheti ki a moziiátogató igényét. A film viszonylagos jó oldalaival jóval nagyobb sikert aratott filmszínházainkban, mint a Föld rabjai című argentin film, amely Filmszínházainkban a Sötét folyó után már a második bemutatott argentin film. A két argentin film tartalma látszólag nagyon hasonló. A környezet is ugyanaz, a cselekmény a déiamerikai őserdőkben játszódik le, mindkét filmben ugyanazokat a rabszolgasorsba taszított napszámosokat, az ő életüket látjuk, akik az embertelen kizsákmányolás ellen fellázadnak, és végül hasonló a film szerelmi motívuma is. És mégis milyen nagy különbség van a két argentin film között. A Föld rabjai című filmben a szerelmi történet csak azt a célt szoigálja, hogy öncélúan könnyeket csaljon ki a nézők szeméből. Ezzel ellentétben a Sötét folyó után már a máso- története eszmei célt szolgál, segít megérteni a kizsákmányolt, megvetett ember kizsákmányolás elleni elszánt harcát, és hitét egy jobb, szebb életben. Ezenkívül a szerelmi történet feltárja az emberi lélek mély érzéseit is a Sötét folyó című filmben. A Föld rabjai című filmben a rendezőnek a legjobb szándéka mellett sem sikerült erős filmdrámát alkotnia. A film bővelkedik a brutális kegyetlenségekben, de ezek a fordutatok nem azt a hatást váltják ki, amelyre a rendező számított. A film a rendező jó szándéka mellett dicséretet érdemel szép képeiért és a jó színészi alakításokért. (b. t.) KULTÚR HÍREK Jaques de Bourbon-Busset, a francia külügyminisztérium kulturális főosztályának igazgatója e napokban meglátogatta Prágát. Megtekintétte a francia művészek kiállítását és tekintettel a készülőben levő párizsi csehszlovák művészeti kiállításra, a Nemzeti Képtárban megismerkedett a csehszlovák alkotóművészet legjelentősebb műveivel. * A Kulturális Ügyek Minisztériumának meghívására Marco Arturo Montero, a Nemzeti Szépművészeti Intézet tanára és Ignacio Aguirre festőművész, a Népi Grafikai Intézet elnöke, a mexikói képzőművészet képviselői Csehszlovákiába jöttek. * Danillo Trelles, az uruguayi kultúrális szervezet film-főosztályának igazgatója, több mint egy heti tartózkodásra Csehszlovákiába érkezett. * Karlovy Varyban szatirikus színházat nyitottak. A világhírű fürdőhelyen pezsgő kultúráiét folyik. * A Moszkvai Nagy Cirkusz április hónapban Párizsban, a Vei d’Hiverben vendégszerepei. A nagyszámú szereplőgárda között van Popov, a világhírű bohóc, a világ egyetlen bohóca, aki irodalmi műsorral szórakoztatja a közönséget. * A Miekiewicz-év alkalmából a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának határozata értelmében Adam Mjckiewicz- ről nevezték el a poznani egyetemet. * Bemutatták Moszkvában a „Pedagógiai költemény” c. színes filmet. Ez a film Makarenko munkásságának állít em* léket. * A bratislavai filmstúdió további egész estét betöltő filmet készít „Szerelem vizsgálat” címmel. A film meséje, melyet Ján Minác író írt, az ifjak házasságainak fontos kérdéseit tárgyalja, s gyaráznl nekem őszintén, semmit se hallgatva el, hogy én hogy kerültem magukhoz? — Kész örömmel, — mondta bajtársias hangon az egyéves önkéntes — reggel, amikor felszálltunk a vonatba, egyszerűen csatlakozott hozzánk, mert ködös volt a feje. A tizedes szigorúan ránézett. — Bemászott hozzánk a vagonba — folytatta az egyéves önkéntes — és azzal kész is volt az egész. Lefeküdt a padra, és ez a Svejk itten a feje alá rakta a köpenyét. Az előző állomáson, amikor a vonatot ellenőrizték, beírták a vonaton tartózkodó tisztek jegyzékébe Hogy úgy mondjam, hivatalosan felfedezték, éh ezért a mi káplárunk raportra fog menni. — Na jó, jó — sóhajtott fel a páter — majd a következő állomáson átmegyek a stábvagónokba. Nem tudja, volt már ebédosztás? — Ebéd csak Becsben lesz, feldkurát úr — jelentette a tizedes. — Szóval maga tette a fejem alá a köpenyét? — fordult a páter Svejkhez. — Szívből köszönöm. — Nekem ezért nem jár semmilyen köszönet, — mondta Svejk, — én csak úgy cselekedtem, ahogy minden katonának cselekedni kell, amikor látja, hogy a feljebbvalója alszik és nincs semmi a feje alatt és ki van készülve. Minden katonának tisztelnie kell a feljebbvalóját, még akkor is, ha az másmilyen állapotban van. Nekem nagy tapasztalataim vannak a feldkurá- tokkal, mert én az Otto Katz feldkurát úr tisztiszolgája voltam. Mondhatom, hogy a feld- kurátok nagyon vidám és jószívű népség. A tábori főlelkész demokratikus rohamot kapott ebben a kaccenjameres hangulatban, elővett egy cigarettát és odaadta Sveiknek: — Gyújts rá és füstölj! Aztán a tizedeshez fordult: — Te raportra fogsz menni énmiattam. Ne félj semmit, majd én kihúzlak, nem lesz semmi bajod. Téged pedig — mondta Svejknek — magammal viszlek. Ügy fogsz élni nálam, mint mennyországban. Üjabb nagylelkűségi rohamot kapott, és azt erösgette, hogy ő mindnyájukkal jót fog tenni, az egyéves önkéntesnek csokoládét vásárol, a kísérő legénységnek rumot, a tizedest áthelyezteti a 7. lovassági hadosztály stábjának fényképész-csoportjába, továbbá mind annyinkat kiszabadítja és sohasem felejti el őket. Cigarettát oszlogatoíl a tárcájából mindenkinek, nemcsak Svejknek, és kijelentette, hogy az összes foglyoknak megengedi a dohányzást, ö majd közbelép, hogy mindenkinek szállítsák le a bünteiését, és akkor valamennyien visszatérhetnek a normális katonai ételbe. — Nem akarom. — hagy rossz emléketek legyen rólam. Nekem sok ismerősöm van, és énvelem nem fogtok rosszát járni. Egyáltalán, az a benyomásom, hogy jóravaló emberek vagytok, akiket az úristen szeret. Ha bűnöztetek, hát vezekeltek is érte, és látom, hogy szívesen és megnyugvással tűritek, amit az isten rátok mért. — Magát miért büntették meg? — fordult Svejkhez. — Énrám, óberfeldkurát úr, a regimentsra- porton keresztül mért büntetést az isten, — felelte Svejk áftatosan — mert ártatlanul elkéstem az ezredtpl. — Az isién mérhetetlenül irgalmas és igazságos, — mondta ünnepélyesen a tábori fő- lelkész — 5 tudja, hogy kit kell megbüntetnie, mert ezzel csak az éleslátását és a minden- hatóságát mutatja. És maga miért, önkéntes? — Azért, — felelte az egyéves önkéntes, — mert az irgalmas isten reumával tetszett meglátogatni engem, és én elbíztam magam. Ha majd levezekeltem a bűnömet, a konyhára megyek. — Amit isten intéz, jót el van intézve, — mondta a páter, aki fellelkesült a konyha szótól — egy rendes ember ott is karriert csinálhat. Éppen a konyhára kellene küldeni az Intelligens embereket, a kombinációk miatt, mert nem az a lényeg, hogy hogyan főznek, hanem az, hogy milyen szeretettel állítják össze tálalják fel. és a többi. Vegyük például a szószokat. Egy intelligens ember, amikor hagamaszószt csinál, elővesz mdenféle zöldségeket, niegdinszleli vajban, aztán fűszert ad hozzá, borsót, másik fűszert, egy kis szere- csendi virágot, gyömbért, de a közönséges durva szakács megfőzi a hagymát, és beledobja abba a fekete faggyú-rántásba. Magái igazából valami tisztikonyhán látnám a legszívesebben. Intelligencia nélkül az ember meglehet valami közönséges foglalkozásban és az életben, de a konyhán mindjárt kiderül, ha valakinek nincs intelligenciája. Tegnap este ti budejovicei tiszti kaszinóban többek között vesét tálaltak fel nekünk, á la Madeira. Aki elkészítette, annak az úristen bocsássa meg minden bűnét, igazi inlelligen : ember kelleti hogy legyen, és tényleg van az ottani tiszti- konyhán e,gy skutcei ' tanító. En ugyanezt a vesét á la Madeira ettem a 64. landwelirregi- ment tiszti étkezdéjében is. Köményt raktak bele, mint egy közönséges vendéglőben, ahol borssal csinálják. Es mi volt civilben az a szakács, aki elkészítette? Marhapásztor egy nagybirtokon. A tábori főlelkész elhallgatott, maid az 0- és Újszövetség szakácsproblémáira terelte a szót, kifejtve, hogy abban az időben nagy gondot fordítottak a különböző ízletes ételek elkészítésére az istentiszteletek és más egyházi ünnepségek után. Majd felszólította a társaságot, hogy énekeljenek valamit, mire Svejk most is olyan szerencsétlenül választva meg a nótát, mint mindig, rázendített arra, hogy „Jön Marina Hodonínból, plébános úr utána, kezében egy boroskancsó, úgy pistogat a lányra". De a tábori főlelkész nem haragudott meg. — Ha legalább egy kis rum volna itt, akkor nem kellene egy kanna, bor se — mondta elmosolyodva, a legbarátibb hangulatban — és azt a Marinát is elengednénk, úgyis az csak bűnre csábítja az embert. A tizedes óvatosan benyúlt a köpenyébe, és előhúzott egy lapos rumosüveget. — Óberfeldkurát úr, jelentem alássan — mondta oly halkan, hogy mindenki érezhette, milyen roppant önfeláldozásról van itt szó — ha meg nem sértem vele. — Nem vagyok megsértve, fiam, — felette a páter, sokkal derűsebb, örömteli hangon, arra iszom, hogy szerencsés legyen az utazásunk. ..Jézus Mária", sóhaj tolta magában a tizedes látva, hogy a páter egy húzásra eltünteti az üveg tartalmának a felét. _— Maga pedig, maga zsivány, — mondta a tábori lelkész elmosolyodva és jelentősen rákacsintva az egyéves önkéntesre — maga mindennek a tetejébe még káromkodik is. — Ezért a jóisten meg fogja büntetni. A páter még egyet kortyintott a lapos üvegből, aztán odaadta Svejknek, és ellenimondást nem türően ráparancsolt: — Húzd meg! — A parancs, parancs — mondta Svejk jóindulatúan a tizedesnek, s visszaadta neki az üres üveget; a tizedes olyan furcsa szemvillanással válaszolt, amilyet csak elmebetegeknél lehet látni. — Most pedig szundikálok még egy kicsit — mondta a tábori főlelkész. — és arra kérem magukat, hogy költsenek fel, amint megérkeztünk Becsbe. Maga pedig — fordult Svejkhez — elmegy a tisztikonyhára, evőeszközöket szerez és ebédet hoz nekem. Mondja meg, hogy Lacina óberfeldkurát úrnak lesz. Próbáljon dupla porciót kapni. Ha gombócs lesz. ne a tetejéről vegyen, arra csak ráfizet az ember. Aztán hozzon nekem a konyháról egy üveg bort,. és vigyen magával csajkát is. hogy töltsenek bele rumot. Lacina páter végigkotorta a zsebeit. — Idehallgasson — mondta a tizedesnek — nincs apróm, adjon kölcsön egy forintot. Fogja, ez a magáé! Hogy hívják? Svejk? Hát akkor fogja Svejk, ezt a forintot az átért! Tizedes úr, adjon kölcsön még egy forintot. Látja, Svejk, ezt a második forintot maid akkor kapja meg. ha mindent rendesen elintézett. Ja igen, kérjen tőlük cigarettát és szivart is a számomra. Ha csokoládéfaszolás tesz, pdkotjon fel egy dupla porciói, ha pedig konzervet osztanak, akkor próbáljon füstölt nyelvet vagy libamájat kapni. Ha ementáli sajtot, faszolnak, vigyázzon, hogy ne a szélét sózzák magára, téliszalámiból pedig ne fogadja el a végét, csak a közepéből, hogy ne legyen rágós. A tábori , főlelkész végignyúlt a pádon, és csakhamar elaludt. _— Azt hiszem. — mondta az egyéves önkéntes a tizedesnek, mikor a páter már javában hortyogott — maga tökéletesen meg lehet elégedve a mi lelencünkkel. Nagyon életrevaló ember. — És ahogy mondani szokás, káplár úr, telte hozzá Svejk -— már el van választva, már üvegből szopik. A tizedes küzdött magával egy darabig, majd egyszerre elvesztette minden alázatosságát, s keményen így szólt: — Na, ez aztán a jámbor pasas. — Erről az aprópénzről, ami nincs neki. — mondta Svejk. — egy Mlícko nevű ember ja: az eszembe, egy dejvicei kőműves, akinek szintén olyan sokáig nem volt aprója, hogy nyakig úszott az adósságban, és le is csukták csalásért.. A nagy pénzt felzabálta: aprója meg nem volt. (Folytatjuk.) Jelenet a Gáncsnélküli lovat) című filmből
