Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-01 / 35. szám

4 1956. szeptember 1. A szuezi kérdés alakulása Nasszer hajlandó találkozni az „ötös bizottsággal" A Szuezi-csatorna államosítása óta ogy egész hónap telt el. IE kérdés azóta Is a nemzetközi politikai események előterében áll. Az eltelt egy hónap alatt sem sikerült eljutni a kérdés végleges megoldásához. Az a vihar, amelyet az államosítás váltott ki. már kissé elült. Igaz, még mindig hallatszanak han­gok a nyugati gyarmatosító körökből, amelyek bosszúért kiál­tanak és nem Hadnak vissza a háborúra való uszítástól sem. Az a tény, hogy Egyiptom a fenyegetések és a gazdasági meg­torlások ellenére is szilárdan kitart álláspontja mellett, továbbá az arab országok és az egész békeszerető világ kiállása Egyip­tom törvényes jogai mellett, lehiggasztotta a forrófejű kalan­dorok kedélyeit is. A három nyugati hatalom kezdeményezésére összehívott londoni konferencia — mint az várható is volt — nem hozha­tott végleges döntést és meg­oldást a szuezi kérdésben. A konferencián két ellentétes né­zet alakult ki. Az egyik az úgy­nevezett „Dulies-terv”, amely a Szuezi-csatorna nemzetközi el­lenőrzését követeli. E terv va- lóraváltása lényegében Egyiptom önállóságának, függetlenségének megnyirbálását jelentené. Ezzel szemben áll az indiai képviselő által előterjesztett másik terv, *rse)y_ a szuezi kérdés békés rendezését irányítja elő oly for­mában, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja Egyiptom nemzeti függetlenségét. A londoni értekezlet bezárult anélkül, hogy közös határozatot fogadtak volna el. A Duíles- tervet támogató országok kü­lön megegyeztek abban, hogy •7. országok képviselőiből ötös bizottságot alakítanak, amely­nek feladata a Duíles-tervet közölni Egyiptom kormányával és arról tárgyalásokat folytatni. Az egyiptomi nagykövet Lon­donban augusztus 28-án adta át kormányának döntését Men- zies ausztrál miniszterelnöknek, az ötös bizottság elnökének. Az egyiptomi kormány hajlandó tárgyalni az ötös bizottsággal az ügy békés megoldásának ér­dekében. ám a nyilatkozat ugyanakkor leszögezi, hogy Egyiptom nem fogadhatja el az ötös bizottság által beterjesz­tett DuMes-tervet. Az ötös bizottságnak adott pozitív egyiptomi válasz nagyon fontos, mert a csatorna államo­sítása után először teremt köz­vetlen kapcsolatot a két szem­benálló fél között s ezzel a maga részéről hozzájárul a fe­szültség csökkentéséhez. Ugyan­akkor a tárgyalásra való haj­landóság azt bizonyítja, hogy Egyiptom nagyon szívén viseli a Szuezi-csatorna kérdésének békés megoldását. A Szuezi-csatorna államosítá­sától eltelt egy hónap alatt a csatornán 1.369 hajó úszott át. A kimutatás szerint 58-al több hajó úszott át ez évben, mint a tavalyi év ugyanezen idősza­kában. Ismert tény, hogy a csa­tornán sok külföldi szakember is dolgozik, főképpen franciák és angolok. Ezekre kormányaik nagynyomást gyakorolnak, hogy hagyják el munkahelyüket Ez­zel azt szeretnék elérni, hogy a csatornán megbénulna a mun­ka, s így akarnák bebizonyítani, hogy Egyiptom nem képes a csatorna igazgatására. A fran­cia és az angol kormány e fel­forgató tevékenységnek minő­síthető lépései következtében sem állt be semmiféle zavar a csatorna forgalmának lebonyo­lításában. Egyiptomban angol kémhálózatot lepleztek le ■A kémhálózat vezetője Jamas Swinburn angol újságíró A kémhálózat vezetőjénél fontos Egyiptomról szóló gazdaságig politikai és katonai jellegű okmányokat találtak FEL A FEDÉLZETRE 1946 történelmi határkő a világ diákságának életében. Ek­kor született meg az annyit óhajtott Nemzetközi Diákszö­vetség. A tíz éves diákszövet­ség igazolta önmagát. Megmu­tatta, hogy képes küldetésére. Minden évben izmosodik és lombosodik. A célja kezdettől fogva a humanizmus, az össze­tartás, az egymásnak segíteni akarás. S tegyem még hozzá — ha már közhelynek is hat — a béke. Napjainkban tálán ez a szó a legfontosabb, mert a békét újra veszély fenyegeti. A fasizmus, mely minden em­beriességnek: dühödt ellensége, újra születőben. van, helyeseb­ben már meg is született. Oj Nérói születtek a földnek, akik gondolkodás és lelkiisme­ret nélkül mocskolják be e szót: Ember. A maroknyi jót, az emberiesebb életet, mit csak pár éve, hogy ízlelgetünk, újra embertelenné tennék, ha hagy­juk magunkat. S ezen a hagy­juk magunkat szón sok függ, ha befonja gyanútlan szívünket a Nérók kuszáit pókhálója. Igen, a diákok, mintha sej­tették volna, hogy a fasizmus nincs porrá zúzva: csírái, fer­tőző bacilusai még élnek, ter­jednek és egyszer majd halá­losan pusztítanának. Epp°n ezért volt a központi kérdés a fasizmus feltámadásának meg­akadályozása. Ez volt a szer­vezet minden munkájának summája. Amit sejtettek: beteljesült. Hogy a végszó kié lesz? még nincs eldőlve. De mi egy per­cig sem kételkedünk abban, hogy kié lesz a győzelem. — Hisszük, hogy a diákok vég­akaratának beteljesüléséhez minden józan gondolkozó em­ber összefog és mellénk áll, mielőtt még nem ’késő. Ez min­den vágyunk és kérésünk az emberiesség felé. Prágában, ahol már negyed­szer sereglettek össze a szél­rózsa minden irányából a diá­kok, több mint harminc nyel­ven tiltakoznak minden olyan megmozdulás ellen, amely em­bertelen, melynek miatyánk ja: a háború, áldozata: az Ember, a vér! Noha a diákok minden­ben nem is értettek egyet, de ami az emberiség jogát illeti, mint a láncszemek kapcsolód­tak össze a gondolatok. A kongresszusnak eredménye az is, hogy több száz diá­kot lát vendégül a pompás, fes­tőién szép, kultúrában és mű­vészetben gazdag fővárosunk: Prága. A kongresszus a párat­lanul szép Fucsík Kultúrpark- ban zajlik le, mely igazán fe­lejthetetlen emlék marad nem­csak a külföldi, de a hazai diá­koknak is. Aki még nem látta ezt a páratlan parkot, annak nehéz leírni fekvését, szépségét, tíz és tíz csodálni valóját. Ki­váltképpen színpompás e verö- fényes nyárutói napokban, ami­kor kelettől nyugatig, északtól délig összegyűlt különböző szí­nű viseletben, modorban, más­más emberek tarkítják. Amikor kattognak a fényképezőgépek, karbaöltve, sétálnak, beszélget­nek, magyarázgatnak, mutogat­nak egymásnak a ma békehar­cosai: a jövő reményei, a világ- szabadságot óhajtó diákok, kik száz és százezer kollégájuk ne­vében emelnek szót: a békéért, az embertelen fasizmus, a már öreg éveit járó gyarmatosítás ellen. Minden ellen, ami sértő, megalázó: az emberi nemnek! Nem kivagyiságból mondom: végtelenül örülök, hogy én is részt vehettem — hacsak egy pár napig is — e kongresszu­son. Itt éreztem életemben elő­ször mélyen meggyőződve a vi­lág ifjúságának és közöttük a diákoknak hatalmas erejét, mely ha összefog és végig kitart szent elve mellett, ott már más nem következhet, csak: a győ­zelem. E győzelemnek előbb utóbb be kell teljesülnie, mert amióta a világ világ, az igazság mindig győzött! Már pedig az igazság a mi oldalunkon van! Ennek a döntő szónak beiga- zolásaképpen szeretnék itt rög­tör "zni egy olyan kérdést, mely látszólag kicsi, de valójában nagy. Mindjárt az első napon az egyik marokkói diák javasolta, hogy a kongresszus egy perces néma felállással szenteljen em­léket a szabadságukért és a függetlenségükért elesett ma­rokkói diákoknak. A javaslat, vagyis a kérés nem sok és mégis nagy vitát váltott ki, mely csaknem másfél napig tartott. Voltaképpen mi volt az, ami feltüzelte a diákokat arra, hogy minden nemzet kép­viselője elmondja (leginkább az amerikai, afrikai és az ázsiai diákok) véleményüket, állásfog- lásukat. politikai nézetüket a kérdéssel kapcsolatban ? Semmi egyéb, mint az, hogy ne csak a marokkói, hanem minden, szabadságukért és függetlensé­gükért elesett diákoknak szen­teljünk egy perces néma felál­lást. Persze, hogy aztán volt egy pár téves és politikai bak­lövés is (de nem rosszindulat­ból). Véleményem szerint azért, mert eddig még kevés alkalom adódott a más-más nemzeti­ségi diákok kölcsönös látogatá­sára. Honnét tudjuk mi, hogyan él és milyen gondja, nehézségei van a dán, angol, marokkói, brazil vagy más diáknak és viszont ? Bizony van még mit tennünk e téren is. Ügy vélem, ez is a béke kérdése, mert ha job­ban ismerjük egymást, nagyobb a biztosíték az igazi barátság­ra, az összetartásra és végső esetben a közös harcra is. — S e téren, ahogy a kongresszus föbeszámolójából kitűnt, az el­következő években két lépést előre teszünk. De jő lenne, ha több lépést is tennénk előre és ha minél hamarább, annál jobb. — Jobb ma, mint holnap, mert holnap már mást kell tennünk. Minden nézeteltérésnek csu­pán az egymást nemismerő tu­datlanság volt az oka. De vég­eredményben a lényeges kér­désben mindenki egyet értett és: ez a lő. Hisszük, hogy a leg­közelebbi kongresszuson má*­kevesebb kérdés lesz, amely esetleges félreértést szülne. S, hogy ez beteljesüljön, ahhoz elsősorban a Nemzetközi Diák- szövetségnek jobb munkát kell végeznie, mint az elmúlt évek­ben. Ehhez persze szükséges az illető államok vezetőinek támo­gatása és a diákság kérésének nemcsak meghallgatása, hanem teljesítése is. Vagyis a diákság erőfeszítése, áldozatkész mun­kája csak úgy és akkor lesz eredményes, ha mindannyian kiállunk a fedélzetre és a kö­zelgő vihar ellenére is célba érünk. Az iránytű veszélyt mu­tat, tehát még nagyobb össze­fogásra van szükségünk. A di­ákkongresszus küldöttei is az összefogást kiáltják világgá. Az erőnk egyesítése: hitele a bé­kének, halála a fasizmusnak és vele együtt az emberiséget kí­sértő örökös félelemnek, a vé­res napoknak, a nyugtalan al­moknak. Befejezésképpen még ennyit: E kongresszus már megmutatta eredményét és szükségét a gyakoribb — ha kisebbmére­tű — diáktalálkozóknak. Né­hány tucat külföldi diáknak meglepetés volt tapasztalnia azt, hogy „a rab" országokban szabadon járnak az emberek és ami több, ők is. Meggyőződhet­tek arról, hogy mi igazi barát­ként látunk vendégül minden becsületes embert hazánkban. Tehát ha nagyobb lehetőség nyílik egymás életének kultú­rájának a megismerésére, azzal csak nyerünk és előbbre visz- szük közös ügyünket: a béke ügyét! Török Elemér MOZAIKOK A DIÁKTALÁLKOZÓN Angol szocialisták, szakszervezeti munkások az NKP betiltása ellen A második legnagyobb angol szakszervezetnek, az Egyesült Gépipari Szakszervezetnek lon­doni bizottsága 18 ezer gépipa­ri munkás nevében, egyhangú­lag elítélte a Német Kommu­nista Párt betiltását. A határo­zat hangsúlyozza, hogy az an­gol kormány, mint az egyik megszálló hatalom kormányé, hívja fel a nyugatnémet kor­mányt, vonja vissza ezt az in­tézkedést. iíafsáriiap reggel Prága nap­fényben fürdött, így köszön­tötte a világ minden tájáról idesereglett diákokat. S mmt márt azt megszoktuk, a fiata­lod találkozásairól, most is megelevenült a kongresszusi palota előtti tér. Ének, kaca­gás, élénk beszélgetés hallatszik minden felól. A találkozás for­mai része — a kölcsönös be­mutatkozás — itt könnyen el­intézést nyer. Hisz a fiatalok az egész Hágón egyformák, tele élettel, kirobbanó tempera­mentummal és az új megisme­résének vágyával. A legnagyobb vidámság a pa­lota előcsarnokában volt. Ne­héz lenne megmondani ki kez­dett elsőnek énekelni, talán ép­pen a szlovákiai küldöttek egyi­ke. Nem is ez a lényeg. Az em­ber tízig sem számolt, máris ropták á táncot. A kazahstáni leány és a marokkói napbarní­tottá fiú ugyan nem ismerték a dal szövegét, de annak dal­lamát hamar elsajátították. Az ezt követő ropogós csárdás bi­zony sokaknak izzadság gyön­gyöket csalogatott a homloká­ra. Leányaink nem sokat tö­rődtek azzal, hogy néhány kül­Az Unita vezércikke Pietro Nenni, az Olasz Szo­cialista Párt főtitkára újabb nyilatkozatot adott arról a ta­lálkozóról. amely közte és Sara­sat olasz szociáldemokrata ve­zető között szombaton a fran­ciaországi Pralognanban zajlott le. Mi már hónapok óin foglal­kozunk a szocialista egység problémájával — hangsúlyozta. Semmi sem mutat arra, hogy a kommunista elvtársakkal fennSIlö kapcsolatainkat — vagy a nemklerikális és a katolikus baloldallal — veszélyeztetnék a szocialista egység fejleményei és azok az önálló kezdeménye­zések, amelyek vele járnak. Az Olasz Kommunista Párt részéről még nem adtak ki hi­vatalos kommentárt. Az Unita vezércikkében ki­fejti, a szocialista egység prob­lémájánál nem szabad elfeled­kezni róla, hogy a tömegek kö­zött, például a legutóbbi válasz­tásoknál, milyen széles egység alakult ki. A kommunisták nemcsak szemlélői, hanem főszereplői is fiz egységtörekvéseknek, s ezért éberen figyeli az eseményeket, hogy az egység valóban a dol- u ő nép. a béke érdekében ■ív * 'M-e dőlt nem ismerte a táncot. — Azok különleges viselet-ét sem igen vették tekintetbe. Erre fizetett rá a francia Guiena egyik feUVte küldöttje, aki sok­színű, földig érő tógát viselt. Ö sem akart partnernője mö­gött maradni, fürgén megfor­dult — s bizony a földön ta­lálta magát. Általános derült­ség közepette állt fel és indult egy másik csoporthoz, ahol a ,Jiuceravá Ráca..." című szlovák népdalt énekelték. * Az előcsarnok jobb szárnyá­ban rendezték meg a diákság sajtótermékeinek és falraga­szainak kiállítását. A küldöttek nagy érdeklődéssel tekintettek meg az érdekes kiállítást. Az ízléses üvegszekrénykékben megtalálhatták a tanulóifjúság folyóiratait a világ minden tá­járól. Ezek a folyóiratok nem csupán azért érdekesek, mert színes képeket, rajzokat tar­talmaznak. Tartalmuk arról be­szél, hogy a fiatalok — az egész világ tanulóifjúsága elté­rő politikai nézetre való tekin­tet nélkül — megegyeznek ab­ban, hogy a hidegháború nem szolgálja a diákság hasznát és meg kell találni a kölcsönök megismeréshez és az egyesü­léshez vezető utat az egész vi­lágon. * A kiitdöttek szükségleteiről és kényelméről sokoldalúan gondoskodtak. Szünetben a kö­zeli falatozóban kapnak frissí­tőket, nem messze pedig kü­lönféle könyveket és fplyótra- tokat. Élénk a forgalom az em­léktárgyakat tartalmazó pult előtt is. Bizsutériánk a hatá­rokon túl is jó nevel szerzett. Ezt igazolja a korái, a gyöngy és a gyengébb nem részére ké­szült más apróságok iránti ha­talmas érdeklődés. Ám a leg­nagyobb forgalom mégis a pos­tahivatal körül van, ahol a küldöttek rövid időn belül ósz- szeköttetést kaphatnak a világ csaknem valamennyi tájával. Itt bélyegzik le képes levelező­lapokat is a kongreszus jelvé­nyét ábrázoló alkalmi bélyeg­zővel. * A kongresszuson nincs hiány a tréfás eseményekben sem. Ezek közül csak kettőt válasz­tottam ki. A prágai fotóriporterek egyi­ke, , akik érdekes felvételekre jöttek ide vadászni, észrevett egy termetes, jól öltözött, nap­szemüveget viselő leányt, óva­tosan közelébe férkőzött, el- kattintotta a gépet és tört an­gol nyelven megkérdezte, me­lyik országból érkezett. A le­ány elnevette magát, válaszolt, de a nagy lármában csak az utolsó szótagokat értette meg: „... kia". „Az meg merre van7“ — erőltette angol tudá­sát. „Négyszáz kilométer kelet­re. Tudja, én Szlovákiából jöt­tem." — A leány huncútkásan mosolygott és szempillantás alatt eltűnt a tömegben. A küldöttek közül sokan csak szombaton délután, néhányon pedig csak szombaton éjjel ér­keztek. Érthető, hogy a hosz- szú út kifárasztotta őkét. — A kongresszus megnyitásakor az egyik — tapintatosságból az országot nem említem — az ülésteremben elaludt. Társai fülhallgatóját átkapcsolták kí­nai nyelvre. Fél óra múltán óvatosan felkeltették őt és meg­kérdezték, mit szól a beszámo­lóhoz. „Nagyon érdekes, csak néhány pontját másképpen kel­lett volna stilizálni" — írnia - szol! a zavar legkisebb jele nélkül. p p# Egyiptom kormánya augusz­tus 27-én este közölte, hogy széleskörű angol kém hálózatot lepleztek le. Abdel Kader He­tem az Egyiptomi Tájékoztató Iroda igazgatója kijelentette, hogy a kémhálózat hat tagját elfogták. Vezetőjük James Swin­burn, volt angol újságíró, aki az Arabs Sajtóirodában tevé­kenykedett. A kémhálózat veze­tőjét akkor fogták el, amikor lakásán a szervezet két tagjá­val tárgyalt. Beismerte, hogy kapcsolatban ál! egy idegen állam nagykövetségének mun­katársaival. Swinburm közölte a kémhálózat további tagjainak névsorát is. Lakásán fontos gazdasági, politikai és katonai jellegű dokumentumokat talál­tak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kémhálózat Anglia szá­mára tevékenykedett és komo­lyan veszédyeztette Egyiptom biztonságát. Az egyiptomi kormány — amint a kormány közleménye leszögezi — mér két évvel eze­lőtt rájött az angol kémhátózat létezésére. Csak hosszas nyo­mozás után sikerült összegyűj­teni a hálózat leleplezéséhez szükséges adatokat. A nyomo­zás eredményeként a közbiz­tonsági szervek augusztus 27- én kaptak parancsot a kémhá­lózat vezetőjének elfogására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom