Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-25 / 34. szám
10 1956. augusztus '15. Segítünk „varázsolni“ j Tagadhatatlan, ■r"" hogy a nő mindig ' hatással van kör- fe-c nyezetére, lakására, Jjjj munkahelyére egy- aránt. Ha belépünk egy idegen lakásR MSIW B ba" azonnal meg- ||||| állapíthatjuk, Iától Hf kik-e ott nő, vagy {Mii sem. A gondos női kéz „nyoma" min- -' dentitt észrevehető; barátságos, meghitt otthonná varázsolja a legegyszerűbb, leg pusztább lakásokat. A lakás „varázsolásának" első feltételei közé tartozik a virág. Ne gondoljuk, hogy a virág luxus. Sőt! Egyszerű, olcsón beszerezhető virággal szinte átformálhatjuk otthonunkat. Másrészről viszont, a legpaza- rabbul berendezett szoba is siváran hat virág nélkül. Milyen más belépni egy olyan szobába, amelyet a cserepes- vagy csokor virág kedélyessé, lakályossá változtatott! A cserepes virág kiválasztásánál elsősorban arra ügyeljünk, hogy a virágnak megfeleljen lakásunk hőmérséklete. A leginkább kedvelt és legkevesebb gondozást igénylő cserepes virágok a fikusz, filadend- ron és az aszparágusz. Ezek a legkevésbé kényesek és félen át is szépen megmaradnak olyan helyiségben, ahol 16 foktól nem alacsonyabb a hőmérséklet. Ha ennél hidegebb helyen vannak, vagy túl gyakran öntözzük őket, megfagynak, vagyis az egészséges levelek hirtelen megbar- nulnak és egymás után lehullanak. Ilyen esetben úgy menthetjük meg a növényt, ha egy időre melegebb helyiségbe helyezzük és keveset öntözzük. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a virágot vagy kora reggel, vagy estefelé öntözzük, tehát sohasem amikor süt a nap. Rendszeresen, ne túl gyakran öntözzünk s a víz ne legyen hideg, legjobb az állott, előző napos víz. Jót tesz a növénynek, ha öntözés után a leveleket is beszöktetjük egy kicsit. Ezek az általános „előírások", mert a növény öntözését illetően nem lehet tanácsot adni, a tapasztalat mutatja meg a legjobban. Így van ez a növény átültetésével is. Amikor látjuk, hogy a növény terebélyesedik, fejlődik, magunk is láthatjuk, hogy már szűk számára az az edény, amely akkor volt elegendő, mikor a növény még sokkal kisebb volt. Fontos tudni azt, hogy nem szabad a növényt sokkal nagyobb edénybe helyezni, mint az előző volt; az új edény körülbelül 3—6 centiméterrel legyen szélesebb az előzőnél. Ajánlatos az átültetésnél szakember segítségét igénybe venni, mert a helytelen átültetés miatt sok szép növény pusztult el. A növényeket tegyük ablak közelébe akár virágállványon vannak, akár — ha már tere- bélyesebb és nagyobb edényt követel — a földön tartjuk őket. Ügyes megoldás az is, ha közvetlenül az ablakpárkány elé polcot csináltatunk cserepes virágaink számára. Ez különösen akkor érvényesül szépen, ha a szobán sarokablak van. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy ha balkonunk van, a párkányát természetesen díszítsük virággal, muskátlival, vagy pe- tőniával. A cserepes növények állandó díszei otthonunknak. De nyáron ez kevés. A nyári napsütés friss, csokorba kötött virágot kíván a szobába. Nem fontos, hogy valami drága, nemes virág legyen, bármilyen kerti vagy mezei virág is felüdíti a lakást, ősszel pedig az őszi rózsa és a dália mintegy befejezik a virág-szezont. A virágokat csak reggel vagy este szedjük le és a lehető legrövidebb időn belül helyezzük hideg vízbe. Szép, ha egy nagy vázában van a virág, de tehetjük több kisebb vázába is. Azokat a leveleket, amelyek a vízbe érnének eltávolítjuk, mert úgy a virág gyorsabban hervad. A vizet mindennap cseréljük. Ha a csokor már kissé hervadt, papírba göngyöljük és néhány órára friss hideg vízbe állítjuk, úgy, hogy a víz majdnem ellepje; így még néhány napig megmenthetjük. Végül még annyit, hogy nagyon kedves dolog, ha az étkezésnél néhány szál virág díszíti az asztalt. Ünnepélyes alkalmakkor azonban nem is szabad hiányozni a virággal telt vázának a terített asztalról. GELLERT ADRIENNE Gondoljunk a télre Paprika saláta. A jól megmosott zöld paprikát a csutkájától, magjától megtisztítjuk, egyforma széles karikákra szeleteljük, sós vízzel leforrázzuk (egy liter vízhez 2 dkg só), —10 percig keverjük és hideg vízben lehűtjük. A leszűrt paprikét tetszés szerinti üvegekbe rakjuk, de nem szorosan. Egy liter ecethez 2 dkg sót adunk és felforraljuk. Ha kihűlt, a paprikára öntjük, úgy, hogy ellepje. Pár szem egész borsót is tehetünk bele. A paprika tetejére egy kevés szalicilt hintünk és hólyagpapírral lekötözzük. Vegyes saláta. Uborkát hagymával, félig érett paradicsommal legyalulva besózunk. A zöld paprikát csutkájától megtisztítjuk és karikára vágjuk. Az uborkát jól kipréseljük, és az egész salátát rétegenként üvegekbe rakjuk, mégpedig alul egy réteg zöld paprikát, rá egy réteg hagymát, majd egy réteg uborkát, és paradicsomot. Ilyen sorrendben folytatjuk, amíg az üveg meg nem telik. Az egyes rétegeket finomra törött borssal meghintjük. Az így elkészített vegyes salátára ráöntjük az elkészített ecetet (egy liter víz, 6 deci ecet, 3 dkg só felforralva és kihűlve). Tölteni való paprika eltevése. A zöld paprika csutkáját levágjuk, hogy egymásba lehessen rakni. Bő vizet forralunk és beledobjuk a paprikát, megforgatjuk és azután mindjárt le is szűrjük. A leszűrt paprikát szitán jól le- csurgatjuk és egymásba rakjuk, hegyes végükkel lefelé fordítva, széles szájú üvegbe helyezzük. Az üvegbe rakott paprikára sűrű paradicsom pürét öntünk, egy kevés szalicilt adunk hozzá, erősen lekötözzük és kidunsztoljuk. Sárgadinnye cukorban. A meghámozott sárgadinnyét apró kockákra vágjuk és jó ecetes vízben alaposan felforraljuk. Három kiló dinnyéhez számítva, két és fél kiló cukorból szirupot főzünk és az üvegekbe rakott dinnyére öntjük. Öt percig kigözöljük. Cukomélküli szilvaíz. A jól megérett szilvát megmossuk, kimagozzuik és zománcos lábasban egész sűrűre lelőzzük, folytonos kevergetés közben. Előre megmelegitett üvegekbe tesszük, forrón a kész szilvaízt és másnap légmentesen lekötözzük. A dám, Éva és az alma körül már sok vita folyt. E témakör keretén belül a kérdés mindig az, ki volt a hibás. Az egyik ezt, a másik amazt a nézetet vallja. Én úgy hiszem, mégis inkább az almán múlott. A nézet kérdése. Ádám és Éva meséjének keletkezése óta hosszú évezredek múltak el, s legyen a valóság bármi, a tény az, hogy azóta sok minden, az egész világ megváltozott. A -paradicsom kiterjedt. Ádám és egyetlen bordájából szőtt Éva ivadékai elárasztották az egész Földkerekséget. Legújabban már az Antarktisz benépesítését is terv- bevették. Oj tudomány is született: a divat, amely a férfiak életét keseríti máig is. Igaz, hogy a divat újkori alakulásából ítélve azt kell megállapítanunk, hogy ha a fejlődés iránya közben nem változik meg, nem kell évszázadokig várnunk, s ismét eljutunk a fügefalevélhez. Reméljük, addig a nyugati államok kereskedelmi tilalma is már a múlté lesz s így nem lesz különösebb gondunk a fügefalevél beszerzése körül. Mindezen változások után Ádám, Éva és az alma megmaradtak a maguk valóságában. S a csábító, magát kínálgató paradicsomi alma máig is megőrizte hódító bűvkörét. Ám sok függ a fajtától is! Az ízen és külső szépségen kívül nagy vonzóereje van a tilos-nak bélyegzett almának. Sok Ádám a szépet és ízletesét is mellőzi, ha tiltott almára tehet szert, mégha féreg rágja is azt. A végeláthatatlan paradicsomkertben bolyongva keresik az érett, vagy érésben lévő almákat. Itt is, ott is beleharapnak egy-egy gyümölcsbe, amíg azután ráakadnak a szerintük igazi Évára, akinek almája szép is, ízletes is. De csak egy darabig. S ilyenkor Ádámot megszállja az ördög. Más fák, más almák felé kacsintgat. A szom-' széd fánál egy magához hasonló Ádám élvezi a gyümölcsöt s az árnyékot. Hogy-hogy nem, de egyszerre a szomszéd Évájának almája szebbnek, kívánatosabbnak tűnik. S ekkor már csak az alkalom hiányzik. Ahogy a szomszéd elfordul, (lehet ö is a harmadik szomszéd almájára vetette szemét), Ádám leszakítja a tiltott almát. Ez ám az alma! — s titokban élvezi annak zamatját. Van ettől élvezetesebb dolog a világon? Tyü, de ha netalán azt vesz- szük észre, hogy a szomszéd a mi almánkat ízlelgeti titokban! Nos, a bűn bünhődéssel jár .. Az egyik barátom, afféle Ádám leszármazott, ugyancsak hosszasan kóstolgatta az almákat, míglen az egyik Éváé any- nyira megtetszett neki, hogy kimondta a könnyelmű: „Holtomiglan" -t. Azóta hat-hét év telt el. A barátom már egy kedves, bájos kis Éviké, a jövendő Éva büszke édesapja. Mi történt, mi nem? Már ősapáink is tudták, hogy az ördög hol bájos asszony, hol meg az undok kígyó képében' jelenik meg. Ádám pedig ettől is, attól is elfogadja a felkínált szépséges almát. Ez az ó gyengéje. Egy ilyen kígyó képébe bújt Éva jelentkezett, akinek álmáját barátom jónéhány évvel ezelőtt kóstolgatta. S az az évek múlásával sem feledkezett meg az ízlelgetőről. Barátom az egyik napon levelet kapott. Szigorúan bizalmasat, kizárólag a saját kezébe. „Kedves Ádám! Az együtt töltött kedves órákra emlékezve, bátorkodom Téged fejkeresni és egy kéréssel zavarni. Tizenkét-tizenöt oldalnyi előadásra volna szükségem (mondanom sem kell, hogy megfelelő honorárium fejében). Az előadás vázlatát mellékelem. Ez számodra nem okoz nagyobb nehézséget, hisz a szakmádba vág. Egy hét múlva Bra[islavába utazom, írd meg, hol és mikor adhatod át a kért dolgot? Évád, aki nem felejt. U. i. A levelet írd a barátnőm címére, amely a borítékon van feltüntetve, nehogy a férjem kezébe kerüljön." jlJ it szólt ehhez Ádám ? — Nagyon természetes, hogy két nap múlva elkészült az előadás. Az ilyen ügyet nemigen jó halogatni. Nemde ? Este átölelte feleségét és a tőle telhető legmézesebb hangon megkérte: — Cicuskám, holnapután előadást kell tartanom, ugy-e átírod nekem gépen? A gyöngédségtől egészen át- szelleműiten, Cicuska mosolyogva bólint ott és legépel! e a tizenhat oldalas előadást. Férj és feleség minden esetben kisegítik egymást! Az előadás további sorsa ismeretlen. Elhangzott-e egyáltalán valahol, vagy csupán ürügy volt-e, hogy legyen mit honorálni, nem tudjuk. Mindenesetre a kitűzött célt sikerrel szolgálta. Csakhogy az asszony ravasz jószág ám! Kiváló érzékkel áldotta meg a természet. Néhány ANEKDOTÁK Beethoven nem szerette a dicsekvő embereket és megvetette, ha valaki a vagyonával kérked. Öccse, Johann azonban éppen ellenkező természetű volt; minden alkalmat megragadott arra, hogy — nem is olyan nagy, sőt inkább kicsiny — birtokával hivalkodjék. Egyszer újévkor a következő névjegyen küldte jókívánságait bátyjának: Johann van Beethoven földbirtokos Erre Beethoven a következő megjegyzéssel küldte vissza a névjegyet: Ludwig van Beethoven észbirtokos. Az étterem vezetője észreveszi, hogy az egyik vendég az asztalra támaszkodva alszik. Odaszól a főpincérnek: — Intézkedjék, hogy a vendég ne aludjon. Ha másképp nem megy, juttassa haza. A főpincér kérve néz a vezetőre és így szól: — Már háromszor felébresztettem és minden alkalommal fizetett, aludjék még tovább. hét múlva ugyanis a feleség állt férje elé. Bájos szemét rámeresztette és visszautasítást kizáró kedves hangon kérte öt: — A jövő héten az üzemben egy előadást kell tartanom. Ugy-e megírod? A múltkor én is segítettem ... — Magad nem tudnád megírni ? — érdeklődött a férj nem kis élccel. (Bezzeg a' múltkor nem esett nehezére a tizenhat oldalt megírni.) — Hát éppenséggel meg is tudnám, de Te mégiscsak jobban tudod. Ugy-e megírod? Megesik az életben, hogy a férjre saját felesége is hatással van. Ebben az esetben is ez történt. Teltek, múltak a hetek, az élet tovább folyt a maga medrében. Egy szombat délután a férj valamiféle fontos irat után kutatott. Szekrények alján, könyvek közt, fiókokban, ahol csak lehetett, mindenütt kereste. Az egyik vaskos könyvből boríték hullott ki, rajta feleségének otthoni címe. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a kíváncsiság nem kizárólag a nők kiváltsága. Különöset sejtve a levelet reszkető kézzel tépte ki a borítékból és sietve átfutotta a sorokat. „A tőled kapott előadás nagy tetszést váltott ki“. Főleg ez a mondat ragadta meg a figyelmét, no meg az aláírás: Kelim Győző. Barátom a homlokára csapot'.. — Én mafla! Azt hittem, én jártam túl a gyengéd nem eszén. S ime! Tkarátom először zsebrevágta ■*-* a levelet, gondolván, hogy sohasem lehet tudni, mire lehet még jó. Alkalomadtán esetleg éppen ezzel a levéllel fegyverezheti le „bordáját". Azonban nem sokjáig bírta cérnával és este kirukkolt vele. — Szép összeköttetéseid vannak ... Az asszony mitsem sejtve csodálkozva nézett rá. — Miből ítéled? A barátom gyözelemittasan húzta elő a levelet és felesége orrocskája elé tolta. Ebből ni! Az asszony kissé megszeppent, majd mosolyogva válaszolt. — Én körültekintőbbnek ist mertelek. _ 7 7 — A keltezésről megfeledkeztél. — Miféle keltezésről? — A kezedben lévő levéléről. A férj idegesen rántotta ki a levelet. — De hisz, ezen nincs is dál tűm!? — Persze, másból nem is let hét megállapítani a levél keltet zését! Állá, valóban. Hiszen a posta bélyegzőjén is rajta van. Az elmosódott pecséten is kiböngészhette: 1949. A férj zavarodottan kért bot csánatot megbántott feleségétől és önmagát vádolta az el hamarkodottságáért. A feleség pedig arra gondolt, hogy mégiscsak jó, az előrelátás és az ember néha hasznát veheti a régen kapott levelek borítékjának is. ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ IFJOSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava Prazská 9. Telefon 445-11 Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Merkantiiné tlaéiarne, 01 n v Bratislava ul. Národného w.vsiania 41 ’ sz - Előfizetés egv évre 31.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. a __74753
