Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-25 / 34. szám
1956. augusztus 25. VITA: Irodalmunk helyzetéről Több figyelmet a kezdőknek Sokan foglalkoztak már az irodalmi vita során a kezdő írók és költők problémájával, de az ifjúság, a szó szoros értelmében kezdők' hangját talán én szólaltatom meg először. Sok szó esett már arról, hogy több segítségre van szükségük a fiatal, kezdő íróknak. De ahogy azt a cikkek írói és talán a közvélemény nagy része gondolja — a valóságban nem kezdő írókról van szó. Mert szerintem nem lehet kezdőknek nevezni azokat, akiknek már alkotásaik jelentek meg. Kez- dtj írók alatt gondolok azokra a még névtelen fiatalokra, akiknek egy-két verse vagy elbeszélése már (!) — nagynehezen — megjelent s tíz-húsz fekszik válasz nélkül különféle szerkesztőségben. S ezek szorulnak rá a legnagyobb támogatásra. Hogy eddig milyen támogatásban részesültek, azt nagyon jól tudják az egyes szerkesztőségek és szerkesztők, de nagyon jól tudjuk mi is — a szó szoros értelmében kezdők — akik ebben a „támogatásban“ részesültünk. A Királyhelmeci Tizenegyéves Középiskolában érettségiztem ebben az évben. A három év alatt iskolánkon jól dolgozott az irodalmi kör és akadjak köztünk, akik írni kezdtünk, és egy idő múlva írásainkat felküldtük valamelyik laphoz (legtöbbször az Üj Ifjúsághoz). Első verseink természetesen nem ütötték meg a mértéket, de mikor már a nyolcadik-tizedik versre is ugyanaz volt a válasz, ami az elsőre (pl.: olvass sokat Petőfitő! és hasonlók), elkedvetlenedtünk. Ezt nevezik a szerkesztőségek támogatásnak? A szerkesztőségek szintén „bevált módszere" az, hogy amikor már nem foghatják rá a kezdő költők vagy írók műveire, hogy nem ütik meg a mértéket, ráfogják, hogy határidő után érkeztek be, holott hetekkel azelőtt lettek beküldve. Egy. másik bevált módszer az, hogy a beküldött verset vagy bármilyen alkotást egyszerűen válasz nélkül hagyják. Ha valamelyik irodalmár-társunk iskolánkon levelet .capott a szerkesztőségtől, mi, a többiek már előre tudtuk a negatív választ. (Még rossz viccek is keletkeztek belőle: Megköszönte a szerkesztőség, hogy belekapcsolódtál a papírgyűjtés; akcióba?). Az is megtörtént egy volt iskoiatár- sahímal, hogy az Oj Ifjúság szerkesztősége egyik versére azt válaszolta, hegy „még a tavasz folyamán leközöljük“. ^*6ta már a második tavasz is elmúlt s szegény iskolatársam még ma is bízik, reménykedik, hogy a következő tavaszon hátha neki is kiderül... Hátha úgy értette a szerkesztőség... Mindezeket összegezve arra a megállapításra jutunk, hogy sem az Új Ifjúságban, sem a többi lapban a kezdők alkotásaira nincs hely. Nézzük végig a csehszlovákiai magyar lapokat az Új Szótól kezdve a Kis Építőig! Csak elvétve, véletlenül, itt-ott találkozunk valami ismeretlen névvel. A Fáklyán kívül egyetlen lapnak sincs rendszeresnek mondható irodalmi rovata. Az Üj Ifjúságnak volt ugyan egy rövid ideig egy rovata „Fiatal költők versei“ címmel (hogy miért szűnt meg, nem tudom), azonban ennek sem volt a gyakorlatban semmi értéke, mert ugyanazoknak a „fiataloknak“ szolgált, mint a rovat létrehozása előtt és után. Lehet ezeket kezdő költőknek nevezni ? S hol érvényesüljenek a szó szoros értelmében „kezdő" fiatalok, tja nem saját lapjukban, az Üj Ifjúságban?! Hol vannak a lehetőségek?! A múltkoriban Kassán a villamosban egy beszélgetésre lettem figyelmes. Diákféle csalódott emberek lehettek (nem szerelmi, de „irodalmi csalódásáról van sző) s arról beszélgettek, hogy egy bizonyos szerkesztőség már több versüket frázisosnak találta. Az illető ekkor előhúzott egy csehszlovákiai magyar lapot s a többiekkel együtt tanulmányozta egy „befutott“ költő versét, amely valóban A királyhelmeci járás alapszervezetei az aratás alatt versenyben álltak egymással. Minden fiatal arra gondolt, hogy jó lenne, ha a saját alapszervezete nyerné meg a versenyt, hiszen egész évig büszkélkedhetnének a versenyzászlóval, amit majd megkapnának. Serényen ment tehát a munka és a bácskai alapszervezet nyerte meg a versenyzászlót, mert a bácskai fiatalok segítettek legtöbbet az aratásban. A zászlót ünnepélyes keretek között adták át a járási vezetőség tagjai az alapszervezetnek. Az ünnepélyes alkalommal kitüntették Kardos Lajost, Vérnél Gyulát, Kosztyu Bertalant és csakúgy bőgött a frázistól. Az egyik közülök a végén megjegyezte: „Hja. öregem, akire egyszer rámondják, hogy befutott költő, írhat akármilyen verset, úgyis leközlik, mert ott van a neve, te pedig várhatsz, amíg akad valami jó protekciós „keresztapád...“ A tények azt bizonvítják, hogy nagyon sok igaza volt annak az illetőnek, aki a fentieket mondta a kassai villamosban. Tehát' még ma is ilyen s ehhez hasonló dolgok fordulnak elő, ma a XX. kongresszus után! A szerkesztőségeken múlik, hogy csehszlovákiai magyar irodalmi utánpótlásunk fejlődése érdekében tegyenek meg mindent az ilyen és ehhez hasonló „támogatások“ kiküszöbölésére. Rendszeresítsék a meglévő lapok irodalmi rovatait s azokban, valamint a létrejövendő irodalmi lapban biztosítsanak helyet, nyissanak tért az „új hajtásokénak, fiatal nemzedéknek! Kulcsár Tibor, Perbenyík Troskó Bertalant az aratás alatt végzett jó munkájukért. Nem szabad azonban megfeledkezni azokról a lányokról sem, akik legnagyobb része iskolába jár, de a szünidő alatt a szövetkezetben dolgoznak. Igazán komoly munkát végzett Kalapos Margit, Kardos Ilonka és Kotkó Rózsi, akik a királyhelmeci 11 éves középiskolában tanulnak. A fiatalok nagyon örülnek a kitüntetésnek és a dicséretnek és azt mondják, hogy jövőre még jobban kiveszik részüket az aratásból. PÄNDI ÁRPÁD Bacska * Szerkesztőségünk szükségesnek tartja az olvasók s az irodalmi vita hozzászólók figyelmét felhívni rra, hogy a vita folyamán ne személyeskedjenek. E vitának egészen más a küldetése, a célja. Szóljunk őszintén, elvi és esztétikai hozzáértéssel, ne csak irodalmunk régi és jelenlegi helyzetéről, de jövőjéről is. Teremtsünk tiszta és szabad légkört a valóban szép és komoly művek megírásához. Mi akiben csak egy kis tehetséget is látunk, felkaroljuk, de a százával bekü dött rímekbe szedett csapnivaló versek szerzőit (bármennyire is fáj nekik) igyekszünk meggyőzni arról, hogy először és másodszor is tanuljanak, mert annak az életben több hasznát veszik. És aki az évekkel ezelőtti sematikus írásokra hivatkozik, nyilván, hogy az ő rossz verseit közöljék, rosszul teszi. Mi ezen már túl vagyunk. Hogy akkor megjelentek, sematikus versek, nem jelenti azt, hogy ma is megjelenhetnek. És hogy ez így volt, azért nemcsak a költők voltak a hibásak. Sajnáljuk, ha ezt egyes elvtársak nem tudják s talán nem is akarják megérteni. Örüljünk, hogy ezen már túlestünk és minden erőnkkel törekedjünk arra, hogy szépet, jót és azt írjuk meg, amit látunk, érzünk és tudunk. (A szerkesztőség) Bácskán a versenyzászló A nyárhoz Hajamba kaptál, mint kaján kisfiú s úgy borzoltál, mint vizet a szél. Felkavartad bennem a déli homokot, betakartad a csendes vizeket, hogy lázasabban szökkenjenek Néztelek. Kedvtelve vettelek magamhoz. S örültem, mint a gyerek szokott, ha rendkívüli, csodásán szép játékot kapott. Mojzes Hóna. Hiszem és vallom Haragom nem rég, perzselt, mint a villám, keblemben a bánat szótlanul trónolt, s csak olykor volt szívem bánatnak híján, ha este ittam a gondűző jó bort. S haragom, már lassan feledésbe hull, mint izgága rossz, színtelen verssorok, s karmas-sasként sem kísért a messze múlt. Esküként hiszem és vallom, hogy itten meleg szókkal az igazságot hintem most széjjel mindenkinél szabadabban. Minek egykor csak titokban örültem, ha álmodozva ültem a szabadban: a tisztulás-özöne zeng körültem. TÖRÖK ELEMÉR Minden leány... Minden leány Egy csalogány, És a legény lesi szegény ... Szívesen utána szállna, Minden leány Egy csalogány, Magányos fán nagyon ritkán dalol, inkább olyanra száll, sajnos nincsen madár- melynek ura Péter és Pál szárnya. Kasnyik Imre Ujjongó üzenet Csurranjon örömed lelkem, Ujjong, hogy megváltott lettem. Felemelt a szépség, jóság A porból, Dalomból Áradj szét fénylő valóság1 Gyönyörét ennek a tájnak. Röpítse csillogó szárnyad, Falumba, ahonnét jöttem ... Ablakot Tárnak ott, S aki vár; szívére röppenj. Lelkére csókold a lelkem, S mond, hogy itt gyógyulást leltem: Megszépült nékem az élet! Nem temet Engem el Nyom -nélkül már az enyészet! CSONTOS VILMOS Karlovy Vary, 1956. VIII. i~=- !===== a•:=r==r:z.'^:i!=====i ; =; lB==^i====gs~jE::'r:z;;=F.i^=ii. Tanácsok a színjátszóknak Napsütötte utakon Hajlott orr eltüntetése: Az orr gerincét az alapnál sötétebb vagy mélyvörös, nyergét az alapnál világosabb vagy halványpáros színnel festjük be. Készítése: Az orr gerincén világos vonalat húzzunk végig, az orr nyergét és tövét viszont sötétre fessük. Az orrlyuk hátsó végét fölfelé meghosszabbítjuk. Háromfajta próbát különböztetünk meg: az elemző, vagy asztali próbákat, a színpadi já- tékpróbáka1- és az előadásszerű főpróbákat. (Ezenkívül a technikai próbákat, színészek nélkül). Az elemző vagy asztali próbák. Az elemző, asztali próbák igen fontosak. Általában a próbamunkát elemző, asztali próbákkal szokták kezdeni. Néhány elemző asztali próba után, az asztali próbákat keverjük a színpadi játékpróbákkal. Az első asztali próbák után. az ellenőrző munka közben a színjátszók olykor felállnak az asztal mellől és gyakorlatban is kipróbálják elgondolásukat. Az előadandó színdarabot a rendező az első olvasó próbán ismertei: meg a színjátszó csoporttal. de jó ha a színjátszók az első olvasó próbára úgy jönnek, hogy az előadandó színművet már otthon olvasták. Az olvasó próbán a színdarabot a rendező olvassa fel. Az olvasásánál ügyelnie kell, hogy felolvasása magával ragadja a színjátszó csoport tagjait. Célravezető, ha a rendező felolvasását szemléletessé tudja tenni, ha összekapcsolja felolvasását a színműre vonatkozó legfontosabb ismeretek közlésével. A színdarab felolvasása előtt ismertesse a rendező a szerző és a színdarab jelentőségét és az előadás célját. Utána ismertesse a kort, országot és várost, amelyben a színmű cselekménye játszódik. Itt ismertesse a szereplőkkel mindazt, amit már az előzőekben elmondtunk. A rendezőnek azonban nemcsak a színdarabot kell ismernie, hanem meg kell mondania, hogy milyennek képzeli az előadást. Részletesen le kell írnia valamennyi szereplő öltözékét, maszkját és cselekvését a színpadon. A rendezőnek arra kell törekednie, hogy jellemző hanghordozással, az alakok játékát érzékeltető mozdulatokkal a hallgatók képzeletében megelevenítse az egész színdarabot. A felolvasás után kérdezze meg a rendező a színjátszóktól, mi. a véleményük a darabról, hogyan hatott rájuk, érdemesnek tartják e előadását stb. (Folytatjuk) A z 1576-os óriási velencei pes- r» tisiervány áldozatai között volt a reneszánsz festőművészet egyik halhatatlan mestere, a velencei festészet legkimagaslóbb alakja: Tizian. (Tiziano Ve- cellio) Kilencvenkilenc éves volt e nagy művész, amikor a járvány elragadta, de élete utolsó napjáig megőrizte életkedvéi, frissességét és alkotóképességét. Tehetsége szikrányit sem csökkent az évszázad alatt, Tizian utolsó éveiben is élvezettel, nyugalommal és határtalan türelemmel festette felbecsülhetetlen értékű remekműveit. A Tizian-festmények egy évszázad szorgalmas munkájának a gyümölcsei, maga Tizian pedig az élő történelem volt annakidején,aki három király, tizennégy pápa és tizennégy velencei herceg uralkodását élte túl. * Piave de Cadoreban született, ebben az észak-olaszországi kis hegyi városban, Dél-Bajorország és az Adriai-tenger között.. Tizenkét éves korában látott először nagy várost, az akkori idők vár sainak „királynőjét“, Velencét. A lagúnák városa természetes csodálattal töltötte el a gyerek lelkét, s így dupla öröm volt számára, hogy apja éppen taníttatja o! festeni, hogy hamar megmutatkozó tehetségét fejleszthesse. Tanítója, Giovanni Bellini, a festészetet szinte Üzletszerűen tanítja. Nem veszi észre, hogy milyen gyöngyszem került tanítványai közé, aki már most is a saját útján halad s rá akarja erőszakolni saját módszereit. A gyerek azonban azt akarja visszaadni a vásznon, amit maga körül lát és érez. Különös tehetséggel és érzékkel keveri a szilieket, de tanítója kényszeríteni akarja rá, hogy a formával törődjék többet. A fiatal Tizian szemei előtt Vénusz és Bacchusz jelenik meg, tanítója pedig madonnákat és szenteket festet vele. Egyelőre tűr és engedelmeskedik, különösen azért, mert nincs egyedül. Megértő barátra talál tanulótársában, Giorgione - ben, aki hasonló érzésekkel küzd s megelégelte a tanító „diktá- lását". Tizian valósággal istenítette őt, s követte jóban — ami a művészetet, s rosszban — *ami az éjszakai dorbézolásokat illeti. Egy ilyen reggelig tartó dórii' olás után Bellini mindkettőjüket kidobta a műhelyből. Elhatározták — mi mást tehettek volna — hogy önállósítják magukat. Kis szobát béreltek és közösen dolgoztak, főleg kisebb festményeken. Első nagyobb megrendelésüket egy fűztől elpusztított áruház újjáépítésénél kapták. Az akkori időknek megfelelően a falakat kellett freskókkal és fali festményekkel díszíteniök. Tizian munkája mindjobban haladt előre, ő végezte az oroszlánrészt. Adottsága és művészi érzéke egyre jobban megmutatkozott s ezt Giorgione is észrevette. Sőt, észrevette azt is, hogy Tizian túlszárnyalja őt, s ö ezt n^1 tudta elviselni. A két jóbarát, — habár ez Tiziannak nagyon fájt — elvált. Tizian akarat- és munkaereje kifogyhatatlan. Giorgione nyomában halad a realista színezést és az emberi formákat illetően: angyalai pufók kisbabákhoz hasonlítanak, a szárnyak szinte fölöslegesnek tűnnek az oldalukon, madonnáit pedig nő- ismerőseiről mintázza. Hírneve egyre nő s országszerte a reneszánsz művészet legkiválóbb mesterének tartják. t. I egkiválóbb műveit negyven éves kora után alkotja s ekkor már uralkodó hercegekkel, kardinálisokkal és híres művészekkel van barátságban, s megrendelések távoli királyoktól is érkeznek. Olaszország legfényesebb udvarába, Ferrarába kap meghívást l. Alfonztól, majd V. Károly hívja meg Augsburg- ba. Közben kis ideig Rómában is tartózkodik, de véglegesen Velencében telepszik le, s korát meghazudtoló fürge újjainak ecsetvonásai alól újabb és újabb remekművek születnek. Az ö keze munkája ékesíti a velencei Dozse Palotát, amelyen megszakításokkal huszonegy évig dolgozott, mert közben festette- a szebbnél-szebb mitológiai és szerelmi jeleneteket s a hires Vénusz-képeket. (Az urbinói Vénusz, Vénusz a tükör előtt, A Pesaro-család Madonnája, Bach- chus és Ariadne (Ferrara), Cigány- és Cseresznyés Madonna, K~isztus töviskoszorúzása, Mennyei és földi szerelem.) Egyik legragyogóbb alkotása az Assunta (Mária mennybemenetele), melyet a műkritikusok a világ négy legnagyobb festményei közé sorolnak. ÍZ evés művésznek jut osztáhj- -*-*■ részül ilyen öregkor. A lagúnákra néző, gyönyörű villájában kényelemben és jólétben él, lánya kényezteti, fia imádattal csodálja. Olyan volt számára az öregség, mint egy „álmokból szőtt, napsütötte tájkép, melynek nyugalmát sosem zavarta meg a rideg északi szél". * Tizian pályája egyenesen íve't felfelé. Nincs visszaesés és megrázkódtatás a sikerekkel és tisztelettel teli úton. Alkotásai — melyek meghaladják az ezret — a világ legnagyobb képtárainak máig is féltve őrzött kincsei. GERŐ KATALIN
