Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-25 / 34. szám
f A CSISZ SZtiOV AK IÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislvaa, 1956. augusztus 25. Ars 60 fillér IV. évfolyam 34. szám. A NAGY ÉVFORDULÓ Szépet és jót Tizenkét évvel ezelőtt történelmének egyik legszebb napjait írta a szlovák nép, a szlovák munkásosztály. Szembeszállt a hazai és a külföldi fasiszta hordákkal, végre megelégelte a háborút, a jogtalanságot, Szabadságot akart, amit ki is vívott magának és a párttal egybeforrva felkelt elnyomói ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy történelmi tény a szabadságért vívott harcban. A reakció igyekezett is elnyomni, de a hős partizánokat nem lehetett megsemmisíteni. A hűs hegyek, a susogó fenyvesek, a szlovák havasok üde rétjeinek csendjét ágyúszó, fegyverropogás verte fel. Partízánosztagok foglalták el Közép- Szlovákia legfontosabb pontjait és a nép legszélesebb rétegétől támogatva vettek hatalmukba egymás után több várost, fontos vasútvonalakat és középépületeket. Ezzel megbénították a hitleri hadsereg szlovákiai átvonulását a vörös hadsereg ellen. Siettették a háború befejezését és kiolthatatlan hitet ébresztettek Szlovákia lakosságában az iránt, hogy örökre győz a munkásosztály a kizsákmányolok felett és hogy a Csehszlovák Köztársaság is győzelmesen kerül ki a második világháború nagy vérviharából. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a szlovák munkás- osztály kezébe vette a hatalmat, amit becsülettel megvédett és soha többé nem is adja ki a kezéből. Diákkongresszus 'Augusztus 26-a és szeptember 2-a között rendezik meg Prágában a IV. Nemzetközi Diákkongresszust. A világ legkülönbözőbb országaiból azzal a céllal jönnek a kiküldöttek, hogy megtárgyalják az egyetemi oktatás formáit, hogy beszéljenek a diákok nehézségeiről egyes országokban, hogy megoldást találjanak az analfabetizmus teljes megszüntetésére az egész vi*á- gon. Ennek a kongresszusnak további vj feladata az lesz, hogy az ifjúság neve- lése terén elért módszereket, tapasztalatokat kicseréljék. A IV. Nemzetközi Diákkongresszus egyben békemanifesztáció is, — hiszen a különböző népek, nemzetek, békéjének, barátságának a jegyében fog lefolyni. Ifjúságunk jóra és a szépre való nevelésében az utóbbi években joggal jl mondhatjuk, hogy értünk el eredményeket. Nagyobb volt ifjúságunk körében az érdeklődés az irodalom, a zene, színjátszás, a népművészet iránt. De az elért eredmények egy csöppet sem jogosíthatnak fel bennünket az , önteltségre, a megelégedésre, mert van e téren még bőven tennivalónk. Mess;«; vagyunk még attól, hogy nyugodt lelkiismerettel elmondhassuk: íme, a mi ifjúságunk mennyire ottho- v nos a zenei, az irodalmi, a művészeti és nem utolsó sorban a népművészeti kérdésekben. S hogy van komoly Ítélőképessége a jó, a szép, a nem szép, a káros, és a nem káros iránt. Ennek eléréséhez sokat kell még tennünk. S e nevelő munkának egyik formája a már évek óta niüködó népművészeti alkotóverseny is. Az elmúlt évben több mint 3 000 részvevője volt a versenynek. Vajon hány lesz az idén? Ez a kérdés foglalkoztat bennünket. Ifjú kultúrtársak, hivatásos és nem hivatásos kultúrve- zetök, CSISZ funkcionáriusok, mutassuk meg, hogy sokkal többre is képesek vagyunk, mint az elmúlt évben. Ne legyen egy falu vagy üzem sem, amely kimaradna e nagyszerű kultúrversenyböl. S legyen jelszavunk, hogy: Szépet és jót! BÄBI TIBOR: A JÁVORÉVÁ ALATT A határon vagy öt-hat lövés dördült. Egy pillanat, s megtorpant futó lábam, — mint a bokrok, mint a nád, meglapultam, elvegyültem a téli éjszakában. Zrr, srr, .. zizzent, szállt a szél a fejem fölött, Erre! Erre! — Fölcibált, s velem szaladt. A szántón át loholtam, — fújva, fújva, — bujkáló hold és futó felhők alatt... Egy ároknál a tört hídon megálltam. — Nem bírom tovább! — Mellem zihált, égett. Mögöttem szörnyű láng és ágyúdörgés' hasogatta a sötét messzeséget... — Ott délen, ott arra van Magyarország! Űzhetnek már! Én Nyugatra nem megyek. — Még egyszer visszanéztem, — elindultam, s messziről felémnyúltak a zord hegyek. Tono, Tono! — Ö volt a menedékem, ő volt az úr a Javorina alatt. Tono! Tono! — Parancsnok volt és jelszó; Tono-Tono: — egy szovjet partizáncsapat. Még ma is látom, ahogy harcba indul, s hogy tisztul a németektől dúlt világ. Tono! Tono! most. — nehéz évek után — mond köszönetét a bujdosó diák..; Mai számunkban; Néhány őszinte szó (3. oldal) Betiltható-e a hehe (4. oldal) Megszelídítem a kerékpárt (6. oldal) Dohányozzunk ? (7. oldal)
