Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-04 / 31. szám
to VßlisqgL' 1956. augusztus 4. fiX it „Ember teszi a ruhát „Ruha teszi az embert" — 'mondták, — jobban mondva: sóhajtották — azt valamikor, úgyhogy szinte közmondássá vált. A múltkor azonban, amíg a 13-as trolibuszra várakoztam, az jutott eszembe, hogy ezt a mondást így is lehetne módosítani: „Ember teszi a ruhát'. Velem együtt több fiatal lány ' asszony várakozott türelmetlenül fel s alá sétálva. Észrevettem, hogy milyen üdén, frissen hat az a barna fiatal lány kék-fehér mintájú, úgynevezett kék-festő szoknyában, fehér blúzzal, míg mellette egy magas szőke lány hasonló mintájú, szintén kék-festő ruhában suta, kellemetlen benyomást kelt. Mi volt a különbség a két lány között? Arcukra, alakúkra nézve, egyformán csinosak voltak, ruhájuk is hasonló anyagból készült, d ..A barna lány öltözéke frissen, gondosan volt mosva- vasalva, kissé bekeményítve, a szőke lány ruhája viszont ha- ryagul, nemtörődömséggel, vagy hozzánemértéssel volt kimosva és vasalva, puffos újján „búgokkal“,' bekeményítetlenül, rend lenül. Fiatal lányt semmi nem öl-' tö tét olyan szépen, mint a Tiosó anyagból készült ruha, szebb benne a lány, mint selyemben, vagy bársonyban. Az egyetlen feltétel azonban, hogy tudjunk szépen mosni és vasalni. Ezért, néhány szóval szeretnék segítségére lenni az említett szőke lányhoz hasonló lányoknak és asszonyoknak, akik még nem tudják ezt a „művészetet". Mindenekelőtt, — ezt talán fölösleges is hangsúlyoznom — felső ruhát sose mossunk géppel, hanem mindig kézzel. Előző nap beáztatni nem szükséges, elég egy órával a mosás előtt. A vízzel ne takarékoskodjunk, minden egyes ruhát mossunk külön vízben még akkor is, ha az anyag nem „enged“. A csavarás után azonnal bontsuk szét a ruhát, ne hagyjuk összecsavarva még addig sem, amíg az öblítésre rákerül a sor. Bő vízben öblítsünk, és legfeljebb két ruhát egyszerre — természetesen csak ha azonos színűek és nem engednek. A legtöbb mosóanyagot, kár- tonyt, kék-festőt, egyes vásznakat, keményítünk. Ügyeljünk, hogy a keményítő ne legyen darabos, mert az csúnya töltőt hagy a ruhán. (A keményítőt kevés hideg vízzel elkeverjük, s miután hozzáöntöt- tük a szükséges vízmennyiséget - szintén hideget — állandó keverés mellett felforaljuk). A kimbsott darabokat egyenként keményítjük s minden egyes darabhoz külön tesszük be a keményítőt. Fehér ruháknál egy kevés kékítőt is öntünk a keményítő vízbe. A t ereget és - nél derékban hajtjuk át a ruhát a kötélen s így kapcsoljuk oda, soha nem a vállánál! Ruhát lehetőleg vasalódeszkán vasaljunk, különösen, ha nem vagyunk elég gyakorlottak a vasalásban, s a ruhák, blúzok újjait újjafán. A sorrend: újjak, esetleges gallér, felső rész s végül a szoknya. Nyitott blúzoknál az újjak ts gallér kivasalása után fektessük le a blúzt s vasaljuk ki — belülről — a hátát, s úgy hajtsuk rá s vasaljuk ki először az egyik, majd a másik elejét. A frissen vasalt ruhát ne tegyük azonnal szekrénybe, csak 1-2 óra után. Előfordul az is, hogy ruhánk egyszeri-kétszeri viselés után nem piszkolódik be, de igen osszegyűrődik. Ekkor nem szük'éges kimosni, hanem szöktessük be és vasaljuk át. KÖVES NJAGDA Nyári blúzok izéles tűzéssel díszített puplín blúz A csíkos, nagygalléros blúz rét gombbal gombolódik. Puplín blúz érdekes megoldású elő- résszel. Pettyes anyagból készült blúz, kissé magasított nyakkal. Háromneflyedújjas, raglán szabású puplín blúz. Mit kell tudnunk a tejről A t°j olyan tápláló, hogy mindennapi táplálkozásunkban teljesen nélkülözhetetlen. Nézzük csak meg, mit tartalmaz a tej, akkor aztán megértjük, hogy fő1eg a gyermekek számára mennyire elengedhetetlen táplálék. Egy liter te] cl következő tápértékeket tartalmazza35. gramm zsiradék, ami 43 gramm vajnak felel meg, 35 gramm fehérje, ami viszont 5 tyúktojás tápértékének felel meg, 47 gramm tejcukor, ami 12 darab kockacukornak felel meg és ezen kívül még hétféle ásványi sót ['s az élethez szükséges legfontosabb vitaminokat. Már az alappal bajok vannak Többször hallottuk már ezt a kérdést: miért nem szólnak hozzá az irodalmi vitához a tapasztaltabb írók? íme a válasz: — Miért nem jönnek segíteni? — Csak építgessetek gyerekek, mi majd rátesszük a tetőt. Sógorság — komaság A nagymegyeri gépállomás egyik kombájnosa a csflízpatasi szövetkezetben úgy csépelt, hogy a gabona egy része a tőrek- ben maradt. — Te örzse, a vejed ügyesen csépel. — Meghiszem azt, tegnap is két zsák szemet vittem haza. Kukurikúúú A párkányi állomás előtt van egy kis park s arról híres, hogy egyben szemétdomb is. — Hová, hová, kakas koma? — Csak ide a parkba. Itt legtöbb a szemét... Anekdoták Berzelius, a svédek híres kémikusának a szolgájáéi a kíváncsiak azt kérdezték, hogy mit csinál egész nap A szolga így válaszolt: Minden nap különböző dolgokat hozok, melyeket nagy üvegekbe töltök. A nagy üvegekből kisebb üvegekbe töltöm. Majd egész ’ácsi csövekbe kerülnek. Végén pedig az egészet egy vederbe öntöm és ezt minden reggel kiviszem. Egy javító vallomása K ét teljes esztendőn keresztül — a szerelő és javító iskolán — éjszakáim álomtündére, motorkán suhant vélem a csodavilág berkein. Azért azt hiszem bármennyire fohászkodtam is, e boldogító tudat, mestereim, tanítóim nélkül nem tett volna azzá, amivé lettem. Ezt sugalta „kitűnő javító" diplomám is. De többet is mond. Figyelmeztet, hogy a tengelyfai gépállomás javító műhelyében egy eddig ismeretlen gyártmányú satunak nevezendő szorító szerkezet mellett vagyon a helyem. Itt a villanó lángok, nyikorgó vaspántok, füstös reszelők honában gyűjtögettem a tapasztalatokat, a barátokat, s a túlórák verejtékes perceit kiegyensúlyozó sima bankókat — egy teljes éven keresztül. Gyermekes bohóságaim elszálltak, férfivé értem. Bár az óhajtott motorka rövidesen tulajdonomba vándorolt, mégis úgy éreztem, hogy nem kaptam meg mindent. Valami még hiányzott. Két bogárfekete szem parázslóit emlékezetemben, Marika hangja lágy melegséggel áradt felém, mint akkor vasárnap este. Akkor boldog éltető csoda, most csak tünemény volt, amit tovaröppentett a műhelyvezető szava: — Pista, az este elfeledtem szólni. Helyet cserélsz K. La: cival. Ö még kezdő, a mozgójavítóknál talpig emberekre van szükség. Laci átvette a satut, szerszámaimat, a hegesztőt és én motorkán indúltam, a II. mozgójavító műhely után. Ott találtam meg a műhelyt a halomszögi határban, az akácos szélén, ahol a három, falu határa — Halomszög, Törekvés, Fet- söláp — találkozik. Soha ilyen szerencsét javító számára. A három brigád- központunk gépei jly közel sosem dolgoztak egymáshoz. A halomszögi EFSZ Ijúzáját két kombájn, két önkötöző, a tö- rekvésiek rozsát három önkötözö, a felsölápiak búzáját két kombájn vágta. Két sorstársam a tórekvési rozstábla szélén javította az önkötözőt. Hozzájuk szegődtem. Csak rövid ideig maradtunk együtt, mert a hatalmas rozs, mely két rét görnyedve feküdt előttünk, újabb áldozatot kívánt — megállt egy másik önkötöző. Délig dolgoztunk, hol az egyik, hol a másik gépet javítgattam. Ebéd helyett a halomszögi kombájn- nokkal, majd a felsőlápiakkal s hogy panaszunk ne legyen, alkonyaikor újra a halomszögi önkötözökkel gyűlt meg a bajunk. No, dehát azért vagyunk javítók, szerelők, hogy javítsunk. Mire a nap korongja lecsusszant a kis erdő mögé, minden gép megemberelte magát, reánk nem volt szükség többé. — Mehetünk — adta ki a jelszót Feri a sofőrünk. Mi beugrunk Felsőlápra — ez úgyis utunkba esik — a brigád - vezető aláfirkantja a „vykazokat" (teljesítményt kimutató levelet) és kész. Dobd id- a tiédet és mehetsz. Ügyis vár a ... Az utolsó szó értelmét fel sem fogva valami nyomasztó érzés vett erőt rajtam, éreztem, hogy itt valami rendkívüli történik körülöttem ... ahá a levelek! De hisz nékem nincs egy darab papírom sem ... — Hát te ezt nem tudtad? Hány gépnél is dolgoztál?, tettél fel új alkatrészt ? Várj csak, hisz mindig együtt melóztunk. Tehát kilenc gép, kilenc papír. Idenézz: ebbe a rubrikába az új alkatrész nevét, mellé az időt. Oda föl, aláír a traktoros, ide le, a brigádvezető. Hát ugorj csak utánuk, mi nem várunk. De el ne feledd aláíratni mind. a három bri- gadérral. Mert különben tudod... az öreg műhelyvezető kegyetlen. í\dehogy is tudtam. Az egészet csak akkor kezdtem "érteni, mikor az egyik felsölápi kombájnos — régi iskolatársam — félórán keresztül magyarázta a papírkezelés tudományát. Itt értettem meg, hogy ez nem műhely, hanem mozgójavitó és én nem hegesztő, hanem önálló javító vagyok, kinek csupán a javításra és e néhány rubrika pontos kitöltésére vagyon gondja — a többit az illetékesek intézik. — Mit is csináltál ma? Felraktam vagy 22 különböző csavart, kaszát cseréltem az egyik gépnél — ha tudnám melyiknél. Hegesztettem, vagy hat darab különböző alkatrészt ... Kombájnos barátom biztos kézzel vezette a ceruzát, persze ö sem tudhatta melyik gépet hegesztettem, hová adtam csavart, így hát minden papírra jut egy-egy hegesztés, meg három-négy csavar. Kész van. Most már lódulj, még a kis hídnál elkaphatod a fiúkat. Mire odafutottam, már ott álltak a felsölápi kombájnok — a híd előtt az első bedöglött —, ;gy a többi sem mehetett tovább. A fiúk majd hogy vállukra nem kapták: de jó hogy jössz, ez aztán a javító, sosem hagyja cserben az embert. A következő percben már a kombájn motorjának a gyomrában tapogattam, kerestem a hibát, egyelőre eredménytelenül. A motor csak prüszkölt, de nem húzott. Félórába telt, míg végre a kombájn engedelmesen fölkapaszkodott a töltésre. Lett erre nagy öröm. Kacagtak a fiúk s talán az öröm szikrája villantotta agyamba a gondolatot. Jött a mentpötlet: a papírok! Zsebemhez kaptam, s a következő percben útjára indúlt a kis ceruza, egymásnak nyújtotta kilenc olajos kéz, amíg újra visszakerült hozzám szépen ráfektetve kilenc papír tetejére, melyeknek hátulsó oldalán kilenc kilenc aláírás nyugodott békében. Megilletödve nézegettem a papírokat. Derék fiúk. Az emberi, a felebaráti szeretet ilyen nagyszerű megnyilatkozása kisegített a. bajból. Micsoda nemes áldozat. A legtöbbjüket ma láttam először s csupán puszta megjelenésemre képesek voltak kilenc-kilenc aláírással bizonyítani, hogy M. Pista, 1956 július 18-án nem lógott, hanem dolgozott becsületesen. üzen az estén, mindenről megfeledkeztem, a bajból Idekerült ember hálaérzete örömmé változott szívemben. A vacsora még sosem volt ily ízletes s az álom ily mesés: Gyűlés volt a gépállomás udvarán, tolongtak az emberek, az igazgató egy földiszített kombájn tetejéről beszélt. Mikor nevemet említette, szavát elnyomta a felharsanó éljen. Mellé emeltek, s v mellemre tűzte az „Ésszerűen, papír nélkül" újító mozgalom elindítójának jelvényét. Az igazgató megölelt, a tömeg éljenzett s a nyolcvanegy aláírással büszkélkedő tel- jesitmenylapjaim a faliújságra kerültek. Észre sem vették hogy a három brigádvezetö aláírása míj hiányzott. CSETŐ JÁNOS ŰJ IFJÚSÁG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaőiarne, 01 n. v. Bratislava, uL Národného povstania 41. sz. — Előfizetés egy évre 51.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. A-65899
