Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-14 / 28. szám

1956. Július 14. Nagy nemzetközi visszhangot keltett és ú.iabb fegyvert adott a világ kommunista mozgalmának kézébe AZ SZKP-NAK A S7EMÉLY1 KULTUSZRÓL SZÜLŐ HATÁROZATA. amelyet a múlt hét elején hoztak nyilvánosságra. E határozat­ban is kifejezésre jut a -jelenségek bátor elvi elemzése. A határozat ismét megállapítja, hogy a íkáros személyi kultusz ellentétben áll a szocialista rend természetével és a szovjet demokrácia fejlődésének fékjévé vált. Az első szocia­lista forradalmat megvalósító társadalomban az intervenció, az imperialista agresszió állandó veszélye miatt szükségessé vált a pártdemokrácia és a szovjet demokrácia bizonyos korláto­zása. Ezt Sztálin a párt- és az állami élet normájává emelte és durván sárbatiporta a vezetés lenini elveit. Arra a kérdésre, amit sokan feltettek magukban is és a nyilvánosság előtt is, hogy: miért nem szálltak szembe a ve­zetők Sztálinnal é6 miért nem távolítoták el őt a vezetéstől, a határozat egyértelmű választ ad: „Nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet emberek olyan emberként ismerték Sztálint, aki mindig síkraszáll a Szovjetunió védelmében az ellenség me­rényleteivel szemben, harcol. a szocializmus ügyéért... Ilyen körülmények között érthetetlen lett volna a nép előtt minden ellene irányuló megmozdulás. És itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó“. Annak ellenére, hogy Sztálin személyi kultusza sok kárt okozott a _. pártnak és a népnek, nem változtathatta meg és nem változtatta meg a szovjet társadalmi rendszer természe­tét. Ahogyan az SZKP három év óta következetesen harcol a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséért, a nyílt­ság és őszinteség, amellyel a nép elé tárta ezt a nehéz kér­dést — biztosíték arra, hogy „teljesen leküzdi a személyi kul­tusz következményeit és megakadályozza, hogy a jövőben ha­sonló jellegű hibák forduljanak elő”. A forradalmi proletariátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. I. Lenin — hogy nyíltan bírálja önmagát, hogy a hibát és a gyengeséget mindén köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek nevezze”. ADENAUER OLASZORSZÁGI TÁRGYALÁSAINAK a végén közleményt bocsátottak ki, amely szerint a két kor­mány teljes egyetértését állapították meg az általános politikai helyzet értékelésében. A közlemény az ENSZ keretei között megvalósítandó általános leszerelési egyezmény megkötését a német kérdés megoldásától teszi függővé és pozitiven értékeli a két ország közötti gazdasági kapcsolatok alakulását. A tárgyalások „jó légkörét” mindenekelőtt azzal lehet ma­gyarázni — mint ahogyan ez az ANSA hírügynökség jelentésé­ből kiderül — hogy „a bonni kormány megerősítette elhatá­rozását, hogy jelentős megrendeléseket ad olasz cégeknek a felállítandó nyugatnémet hadsereg számára szükséges fegyve­rek gyártására. Máris kielégítő eredményekkel kecsegtető tár­gyalások folynak a' Fiat-céggel' amerikai mintájú repülőgépek gyártásáról és mind valószínűbbé válik, hogy Olaszországban állítják majd elő a nyugatnémet fegyveres erők számára szük­séges könnyűfegyvereket és hadianyagot”. ' Voltak azonban nézeteltérések is, mivel — ahogyan a nyugati sajtókommentárokból kitűnik — Adenauerék egyrész­ről olyan olasz belpolitika folytatására szeretnék rábírni az olasz kormányt, amely „elősegíti a külföldi magántőke-befek­tetéseket, megadja a biztonság és stabilitás elengedhetetlen garanciáját. A HADKÖTELEZETTSÉGI TÖRVÉNY VITÁJA BONNBAN Szombaton hajnalban a bonni szövetségi gyűlés 17 órás vita után 270 szavazattal 166 ellenében elfogadta a hadkötele­zettségi törvényt. A szociáldemokraták és az áttelepültek párt­jának képviselői a törvényjavaslat ellen szavaztak, a Szabad Demokrata Párt tagjai tartózkodtak a szavazástól. Ollenhauer közvetlenül a szavazás előtt felszólalva, a szociáldemokrata párt nevében megállapította: a kormánykoalició a törvényjavas­lattal ismét azt akarja hangsúlyozni, hogy változatlanul kitart az erőpolitika mellett. Ollenhauer szerint a hadkötelezettség elfogadása elmélyíti Németország kettészakítottságát. A kor­mánykoalició nevében dr. Krone, majd pedig Adenauer szólalt fel és ezt követően hajnali négy órakor került sor a szava­zásra. NASSZER' JUGOSZLÁVIAI LÁTOGATÁSA Nasszer egyiptomi köztársasági elnök viszonozva Tito ju­goszláv köztársasági elnök látogatását, nyolcnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. A Tanjug ezzel kapcsolat­ban megállapítja, hogy Tito és Nasszer eddig már két ízben találkozott. A két államférfi eddigi találkozásai alkalmával meg­állapította, hogy a két kormány a legfőbb nemzetközi problé­mákban igen hasonló nézeteket vall. A két alkalommal hozott határozatok elsősorban a különböző országok közötti békés együttműködés megteremtésére irányulnak. Ez az elhatározás abból a tényből ered, hogy mindkét ország és vezetői nagy erőfeszítéseket tettek függetlenségük kivívása érdekében. Ezen­kívül a nemzetközi téren kifejtendő közös tevékenység lehe­tővé vált azért is, mert a két ország a legtevékenyebben szállt síkra ama utak megkeresése érdekében, amelyek a népek kö­zötti együttműködéshez vezetnek. Nasszer elnök jugoszláviai látogatása idején Tito elnökkel megvizsgálja majd az utolsó találkozásuk óta megvalósított eredményeket mind az általános világhelyzet, mind pedig a két ország viszoúya tekintetében. ANGOL PARLAMENTI KÉPVISELŐ A SZOVJET KÜLPOLITIKÁRÓL A Manchester Guardian közölte Zilliacus munkáspárti kép­viselő levelét, amelyben kifejti, milyen nagy jelentőségű kül- és belpolitikai intézkedéseket tett a szovjet kormány az utóbbi időben a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ugyanakkor élesen bírálja Dulles amerikai külügyminisztert azért, mert semmi­képp nem hajlandó elismerni ezeknek az intézkedéseknek jóté­kony hatását, jóllehet egészen új nemzetküzi légkört alakítot­tak ki. Dulles és a hozzá hasonlók — írja Zilliacus — azt állítják, hogy a valóságban semmi nem változott. Állítják ezt azért, hogy továbbfolytathassák a fegyverkezési politikát és a tömbök alakítását a kommunisták „megfékezésére” és a „fel­szabadítás" céljából. Ez ne'm más, mint az ellenforradalmi in­tervenció régi politikája. Norodom Szihanuk herceg és a Kambodzsai Királyság jelentős személyiségei hazánkban Szerdán, július 11-én a déli órákban a csehszlovák kormány meghívására baráti látogatásra Prágába érkezett Norodom Szi­hanuk kambodzsai királyi her­ceg őfensége. Kíséretének tag­jai Khim Tit miniszterelnök, Sziszovat Monipong herceg, a Kambodzsai Királyság francia- roszági főbiztosa, Oum Chceang Szun, a királyi főtanács tagja, Ngo Hou ezredes, a kambod­zsai királyi légierők vezérkari főnöke és Poc Thieun, a pári­zsi főbiztosi hivatal főtitkára. Tizenkét óra után megérke­zett a két külön repülőgép Pá­rizsból. Norodom Szihanuk kambodzsai királyi herceget dr. Dobromil Jecny, a külügymi­nisztérium diplomáciai proto­koll főnöke kísérte útján. A repülőtéren Václav Kopecky miniszterelnök-helyettes, Zde- nek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Václav David külügy­miniszter, Richard Dvorák kül­kereskedelmi miniszter, cir. Frantisek Kabuda az iskola és kulturális ügyek minisztere és Václav Kratochvil vezérezre­des, vezérkari főnök üdvözöltek a vendégeket. Norodom Szihanuk királyi herceg és a kambodzsai kül­döttség tagjai s a csehszlovák kormány küldöttsége kölcsönö­sen üdvözölték egymást, majd felhangzottak a Kambodzsai Ki­rályság és a Csehszlovák Köz­társaság államhimnuszái. Őfen­sége Norodom Szihanuk királyi herceg ezután Václav Kratoch­vil vezérezredes, vezérkari fő­nök kíséretében elvonult a prá­gai helyőrség zászlóval felsora­kozott díszőrsége előtt. Szihanuk királyi herceg és a kambodzsai küldöttség tagjai a díszszemle után üdvözletét vál­tottak a kormány és a prágai diplomáciai testület többi tag­jaival. Az üdvözlő beszédet Václav Kopecky miniszterelnök helyet­tes mondta. Őfensége Norodom Szihanuk királyi herceg válaszolt az üd­vözlésre. A csehszlovák kormányküldöttség Lengyelországban pénteken, július 6-án Viliam Siroky elvtárs vezetése mellett koszorút helyezett el a powazkai katonai temetőben, Boleslav Bierut elvtárs sírjára. A LENGYEL VÖRÖSKERESZf VÁLASZA AZ AMERIKAI „SEGÉLY" — JAVASLATRA A lengyel lapok közlése szerint az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma ez év június 30-án megbízta az .Amerikai Vöröskeresztet, juttasson Lengyelországnak adomány formájá­ban bizonyos mennyiségű gabonát, lisztet és egyéb élelmisze­reket. Az amerikai külügyminisztérium azt követelte, hogy a segély elosztásánál hangsúlyozzák annak amerikai eredetét. A Lengyel Vöröskereszt július 4-én a Vöröskereszt Tár­saságok Ligáján keresztül elutasította ezt a javaslatot. A közleményben a többi között hangsúlyozzák: „Lengyelországnak nincs szüksége könyöradományra. Vi­szont kész széleskörű kereskedelmi cserét lebonyolítani az Egyesült Államokkal és megvásárolni tőle a szükséges. gabona­mennyiséget az egyenjogúság és a kölcsönös előny elvei alap­ján. Az Egyesült Államok megkülönböztető kereskedelempoli­tikája akadályozza az ilyen kereskedelmi cserét, i A ROMÁN ÉS A JUGOSZLÁV IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÜLDÖTTSÉGEINEK MEGBESZÉLÉSE A napokban a Román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bi­zottságának székházában baráti beszélgetésre került sor a Ju­goszláv Népi Ifjúság küldöttsége és a Román Ifjúmunkás Szö­vetség küldöttsége között. A két küldöttség őszinte megelége­déssel üdvözölte a két nép baráti kapcsolatainak további erő­södését. A két ifjúsági szervezet elhatározta, hogy a kölcsönös megismerés és a tapasztalatok kicserélése céljából kölcsönös látogatásokat, ifjúsági- és újságíró cseréket szervez, kölcsönö­sen eljuttatja egymáshoz a játékoztató és. dokumentációs anya­gokat. A Román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottsága elfogadta a Jugoszláv Népi Ifjúság meghívását és ez év novem­berében küldöttséget meneszt Jugoszláviába. Szombaton, július 7-én a csehszlovák kormány meghívására Prágába érkezett Dug Hammarskjöld az ENSZ főtitkára. Kísé­retében Hja Semjonovié Cernysev és személyi titkára Lennart Finnmark volt. Képünkön Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtit­kára, Václav David külügyminiszterünk kíséretében a ruzyni repülőtéren. ! A határőrök ünnepén Ludvik Hlavacka vezérőrnagy a belügyminiszter helyettese átadta az alakulat parancsnokának a harci zászlót. Hazánk határőri július 8-án történelmünkben először ünne­peltek. Ezen a napon vissza­gondolnak elődeikre, akik' 1950 -51-ben hazánk határain új alakulatokat szerveztek és a határrendőrség kezéből átvették határaink védelmét. Az új kö­telességek' — hazánk védelmc- zése az ellenséggel és a felfor­gató tevékenységet elkövető személyek ellen igei» nagy fá­radsággal járt. Sok üzemet mentettek meg, mert felforgató i szándékkal sokan igyekeztek i átlépni országunk határát és Jitt károkat próbáltak okozni. iNem azért jöttek ide, hogy itt Jmint turisták végigjárják az i országot és gyönyörködjenek fhazánk természeti szépségeiben, Í hanem csakis azért, hogy fel­forgató cselekményeket hajtsa­nak végre. A határra katonákat és tisz­tieket kellett állítani. Nem egy ► katona és tiszt emlékezik visz- ^sza az 1950—51-es év nehéz i óráira, amikor a legnagyobb ^fagyokban őrt kellett állni. A ^hegyek között, de a síkságon fis ki kellett építeni a határt. jtVána tiszt így emlékezik visz- jfsza azokra az időkbe: „A hóval ^fedett hegyek között kis cso- (Pport haladt. Egyre mélyebben t elsüllyedtek a magas puha hó­dban. Lasan haladtak előre, egy- [re nehezebben. Kimerülve, ha­lálos fáradtan végre megérkez­nek. Még a foró rumos tea sem rfrissítette fel őket. A parancsnok beszéd közben [rámutatott egy helyre: — Itt Pálit a csoportunk. A nagy (csendben egymásután döntöttük (le a fákat, csak úgy vissz- [hangzott belé az erdő. Sajnál­atuk ledönteni a gyönyörű fá­ikat, dehát tudtuk, hogy ennek Jmeg kell történnie. A katonák (között voltak szakemberek is, (építészek. A fagyos föld a csá- f kények ütésének nehezen en- (gedett. Lemondtunk az ünne- ( pékről, a karácsonyról, a pihe- (nésröl, de felépítettük az első Jőrházat.“ * Felejthetetlen nehéz idők (.voltak. Ezt bizonyítja Jozef Form ének tartalékos szakasz- vezető levele is, amelyet a ha- ! tárőröknek küldött: „Pavlík [vagy Kroh tisztek tudnák a [legjobban elmondani, hogy mi- Jlyen nehezen nyomultunk előre [a hóban és mennyit bukdácsol- [tunk. Elmesélhetnék, hogy »Briadka katona hogyan ült raj­ta, a megfagyott kenyéren és Patrovic meg Palník hogyan fűrészelték a kenyeret. Kérdez­zétek csak meg, hogy mit et­tünk ebédre,, hogyan cipelte Várad! katona a hátán a téglát, hiszen lovaskocsink sem volt. Végtelenül örültünk annak Ide­jén a pionírok, a CSISZ tagok és a dolgozók leveleinek. Sok levelet kaptunk hivatalnokok­tól, textilmunkásoktól is. Meg­köszönték nekünk, hogy meg- védjük őket. Ezek a levelek boldogítottak és melengették szívünket a dermesztő hidegben* és arra köteleztek, bennünket, hogy úgy teljesítsük feladatun­kat, hogy valóban kiérdemeljük a dolgozók bizalmát. Rydosko őrvezető volt az első határőr, akit a köztársaság el­nöke „a bátorságért“ érdem­renddel tüntetett ki. 1951-ben történt. Rydoskó határőr elindúlt, hogy ellen­őrizze a nemzeti bizottság el­nökének bejelentését. Arra a helyre mentek, ahol állítólag két ismeretlen, gyanús alak tar­tózkodott. Hirtelen tüzelni kezdtek Rydoskára, aki bátor viselkedésével megmentette a helyi nemzeti bizottság elnöké­nek az életét. Segítség érkezett, lefogták az ellenséges csopor­tot. Sok ályen hőstettet vittek véghez a határőrök és lefegy­verezték azokat, akik át akar­tak jönni, hogy nálunk felfor­gató cselekményeket hajtsanak végre. Minden kísérletet meg­hiúsítottunk. Ha előfordult, hogy átcsúsztak a ' határon, mégis megfogtuk őket és átadtuk az illetékes szerveknek. Hősiesen, kérlelhetetlenül har­coltak az ellenség és a termé­szeti elemek ellen. A legna­gyobb fáradság se győzte le őket, büszkeséggel ünnepelhet­ték július 8-át, a határőrök ünnepét. Barák elvtárs, á határőrök érdemes tevékenységéről a CSKP országos konferenciáján így nyilatkozott: „Nem a vasfüg­göny, hanem az éber határőrók állnak határainkon, ahonnan a kémek szeretnének átjönni hoz­zánk.“ Érdemük szerint érté­keljük ki a határőrség nehéz szolgálatát. Továbbra is a kö­vetkező jelszó lebegjen előt­tük: „Államunk határát nem lépik át felforgató elemek, o- lyanok, akik a ml boldog, nyu­godt életünket meg akarják zavarni.“ ŐRSÉGÉN Aludj nyugodtan s rólam álmodj, kedves, Pihenj hazám, én itt ébren vagyok! — Szurok sötét van, ezrivel ragyognak a csillagok. S kik a gyárakban éji harcba szállva formáljátok a dicső holnapot, ne féljetek, hogy az ellenség lába belétiporhat hazánk nyugalmába: őrt állok én itt, én ébren vagyok! Erős karomban figyel jobbra-balra a gépppisztoiy, e derék jóbarát. Az vagyok én, kinek a szive adta parancsul, hogy jól védjem a határt. Az vagyok én, akit a nép állított őrségbe, míg ő épít, dolgozik. Népem, halált adj nekem, aljas botót, ha árulásra csak gondolok is. Mögöttem áll a békén nyugvó város, anyák, munkások, vidám úttörők álmodnak rólad rózsaszínő álmot, szép jövőnk. Szurok sötét van, ezrivel ragyognak fejem felett az ezüst csillagok. Pihenj, hazám, aludj nyugodtan, kedves, vigyázok rátok, én ébren vagyok!!* PETRIK JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom