Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-30 / 26. szám

I HAJDÚ ANDRÁS 1956. Június 30. VITA: Irodalmunk helyzetéről Vitázzunk tovább! Irodalmunk helyzetéről vitatkozva, a vitát bővítve, gyara­pítva szeretnék én is egy néhány szerény szót szólani. Soha még annyi várakozással, annyi segítő jószándékkal nem fordultak a fiatal írók felé, mint éppen napjainkban. Most jött el az az idő, amikor a fiatal tehetségnek nem kell lappan- gani, nem kell az idősebb írók féltékenysége miatt meghúzód­ni. Soha, de sohasem kaptak még írók annyi előlegezett bi­zalmat, mint 'most a fiatalok. Mindez pedig egy nagy remény, egy nagy várakozás záloga. Tehát fontos, nagyon fontos, hogy a fiatal írók minden segítséget megkapjanak, ami számukra hasznos és építő lehet. Irodalmi fórumot, közlési lehetőséget, kritikát. De még fontosabb, hogy ők maguk segítsenek magukon. Fontos, hogy maguk a fiatalok épp most vitassák meg legfon­tosabb kérdéseiket, tisztázzák jövőjük, fejlődésük döntő fel­tételeit. Szükséges, égetően szükséges, hogy bátran és öntu­datosan ki merjék mondani az újat, a követelőt, a nagyot, mely szívüket betölti. Néhányan már megszólaltak. De nem hisszük — nem hi­hetjük — hogy Bábi Tibornak, Mács Józsefnek, Lovicsek Bélá­nak, Török Elemérnek és a többieknek nincs újat jelentő hoz- zászámolásuk! Irodalmunk harmadvirágzását szemlélve a tanulságok azt bizonyítják, hogy a fiatal írók problémáit nem lehet az idő­sebbektől különválasztani. A fiatal irók irodalma nem lehet valami önálló; külön irodalom, hanem szerves része egész irodalmunknak. Viszont éppen ez a tény nagy-nagy felelős­séget jelent az idősebb írók számára. De hisz ez természetes is! A fiatalok az alakulás, az érzés állapotában vannak. Kik azok akik segíthetik őket kibontakozásukban? Az idősebb írók! Valahogy ez a dolog is úgy van, mint a kis gyerekek cser- dítése az ostorral. A kisebb gyerkőcök a nagyoktól elkérik az ostort, megpróbálják megcserdíteni. A nagyok meg is mu­tatják. A kisebbek próbálgatják — próbálgatják. Amelyik kö­zülük ügyetlen, az aztán leteszi, meg se próbálja többé a cser- dítést. Az Ugyesebbje megcserdíti. Később pedig vígan cserdít a nagyok nélkül is. Vagy nem így van? Minden hasonlat sántít; talán ez is. Nem tudom. De szól­janak a vitához a „nagyok“ is! Hazánk magyarságának irodalma speciális irodalom, mert szerves része a magyarországi iordalomnak, ugyanakkor pedig elszakíthatatlan társa a cseh és szlovák irodalomnak is. Idáig jutottunk a vitában. Viszont tagadhatatlan tény az iS, hogy majdnem hason­lóan speciális irodalom Románia és Jugoszlávia magyarságának irodalma. Még ha ezidáig más és más utakat jártak is ezek az irodalmak, útjuk célja azonos a mi célunkkal, önkéntelenül felvetődik tehát a kérdés: Nem meríthetnénk ezen irodalmak tapasztalataiból? Vagyis: arra lenne most szükség, hogy kri­tikusaink necsak elemezzék, értékeljék irodalmunk jelenlegi helyzetét, hanem vitahozzászólásaikkal egyengessék, irányít­sák irodalmunk fejlődésének útját. A művészet nagyjából kétféle vágyat ébreszt: önmagunkat keressük benne, mint valami tükörben, vagypedig: egy isme­retlen, szebb valóságot. így tehát nagyjából olvasó is kétféle van. Az olvasók e kétféle típusa természetesen a valóságban többnyire elkeverödik, kiegészíti egymást. Az átlagolvasóban nagyjából mind a két vágy szót kér. Az olvasók tehát mind a két vágy teljesítését kérik az íróktól. Lehet, hogy társadalmunk változása a két szükséglet közül felerősítette a vágyat, hogy ma már mindinkább önma­gukat, a jelen ábrázolását keresik az olvasók, de még mindig erősen él (és mindég élni is fog) az olvasókban az, hogy a szép álom üdeségét, az ismeretlen valóságot (történelmi re­gény) a zelérhetetlenség (fantázia, utópia) messze látják meg­ejtő varázslatait (útirajzok) keressék. Mindez pedig azt jelenti, hogy fiatal és kezdő íróink szá­mára sürgető követelmény tisztázni irodalmunk jövő felada­tainak problémáit márcsak ilyen szempontok miatt is. — Nem szólva arról a rengeteg elvi problémáról, melyek mindig tisz­tázatlanul állanak fiatal íróink előtt. A megkezdett vitát tehát korántsem zárhatjuk le. Ellen­kezőleg! Éppen arra van szükség, hogy a vitát most már szé­lesebb körben, több szempontot figyelembevéve folytassuk. Vitázzunk tehát tovább! Sziromhullás Emlékezés l Fecsó Pál két verse: j Szerelmes patak • | Mint a szarkaláb oly kék az és ? és pipacsok a leány szivek, | oh e pipacsokban én | nagyon nagyon hiszek. | Lángra gyújtják e pipacsok I forró vérem dthatatlanul i s mire magamhoz ölelném szirmát * odavész, elhagy, lehull, lehull. Hajlongó fűszállal játszik a patak, hullámok hátán tovább szalad, majd a gyökér, mint gondos anya megkapja... hopsza ... várj nem szabad! Csobog a patak, hívja nem mehet hiába csacsog csacskán szépeket, a mama a kedvest nem engedi pedig a patak nagyon szereti. ? i Fel-feltünsz a ködbevesző múltból, ? mint a hold, ha felhők között járva i egy-egy percre lepillant a tájra > s ábrándozva elrejtőzik újból. | Hangod alakod még visszaérzem, Ha a fáradt, véres alkonyaiban | vidám lányok suhannak csapatban, s kacajuk cseng a halkuló fényben. | KOMLÖSI LAJOS t 3 Tanácsok a színjátszóknak A rendező munkája. A falusi műkedvelő színját­szó csoportok munkájának megkönnyebbítése céljából cikksorozatot közlünk, melyben röviden ismertetjük a xendezö és a szereplők legfontosabb faladatait és a színjátszással kapcsolatos főbb kérdések he­lyes megoldásának módját. Cikksorozatunk első részében a rendező munkájával és fel­adataival ismertetjük meg ol­vasóinkat. A rendező főfeladata színelő­adás megalkotása és megvaló­sítása a színjátszókkal. A rendező munkáját segíti a dra­maturg, a díszlet- és jelmez­tervező, és rajtuk kívül még mások, de a falusi színjátszó­csoportokban ezeket a munká­latokat rendszerint maga a rendező végzi. A rendező a színmű kiválasz­tásával kezdi el munkáját. A színmű kiválasztását az a cél határozza meg, amelyet az elő­adással el akarunk érni. A szín­mű kiválasztásakor a rendező a következőket veszi figyelem­be: 1. Milyen feladatok meg­oldását kívánja a színmű - elő­adásával elősegíteni; 2. milyen alkalommal kerül színre a da­rab; 3. milyenek a szereplők képességei; 4. milyen a közön­ség igénye, műveltsége, érdek­lődési köre; 5. milyen anyagi eszközökkel rendelkezik a szín­játszó csoport. A rendező a színmű kiválasz­tása után olvasás közben el­képzeli és átgondolja a színmű cselekményét, előadását. Látnia kell maga előtt a színhelyet, a szereplőket, a szereplők moz­gását és hallania kell a sze­replők hangját. A darab megértése, elképze­lése és átélése után elképze­lését összehasonlítja a rendező a valósággal, saját tapasztala­taival, élményeivel. Ezt az ösz- szehasonlítást a darabbal való munka folyamán többször is megismétli. Az előadásnak Ifűen kell ki­fejeznie az író szándékát. Ezért a rendezőnek tisztáznia kell, hogy mi az író főmondanivaló­ja, hogy a közönség milyen tanulságot vonhat le az elő­adott színműből. A színmű eszmei mondanivalójának minél érthetőbb, mélyebb hatású ki­fejtése a rendező és a színját­szók fő feladata. A színdarab cselekményében a rendezőnek meg kell találnia az alapkon­fliktust, tisztáznia kell, hogy a színmű cselekményében ki kit akar legyőzni, ki milyen célo­kért harcol. A rendező fontos feladata a szerep felépítése. Az alakok jellemvonásainak meghatározá­sa az alapja a szerep felépíté­sének. A rendezőnek tisztáznia kell az egyes alakok helyét a cselekmény fő vonalában, azt, hogy melyik alak mit akar, mi­re törekszik, milyen egyéni és társadalmi célokért harcol, és tisztáznia kell az alakok sze­mélyes tulajdonságait, tipikus vonásait. A cselekményt a rendezőnek részekre kell bontania. Meg kell állapítania, hogy mi törté­nik az egyes felvonásokban, az egyes jelenetekben, az egyes mozzanatokban. Az alapkonflik­tus sorozatos kisebb-nagyobb összeütközések és fordulatok folyamán bontakozik ki a szín­darab cselekményében. Azokat a mozzanatokat, ahol a cselek­mény kisebb-nagyobb összeüt­közés, vagy fordulat következ­tében megváltozik, új irányt vesz, amikor új helyzet áll elő, a színdarab fordulópontjainak nevezik. Ezekre a fordulópon­tokra a rendezőnek különösen nagy súlyt kell fektetnie, és meg kell jelölnie őket. A rendezőnek meg kel! hatá­roznia a külső és belső kör­nyezetet is, amelyben az ala­kok cselekvése lejátszódik. Elő­ször megállapítja a színhelyet, ahol a cselekmény játszódik, majd a külső környezetet, a- mely a színhelyet (vidéket, vagy szobát) körülveszi. A ren­dezőnek tudnia kell például, hegy a színpadon látható ajtót milyen szomszédos szobákba, kertbe, vagy utcára nyílnak-e. Tudnia kell azt is, hogy az ab­lakból mit láthat a szereplő, ha kinéz rajta. A rendezőnek to­vábbá megkell állapítania az időpontot, amikor a cselekmény lejátszódik, tehát nyáron vagy télen, reggel vagy este. Az idő­pontnak megfelelően viselnek a szereplők nyári vagy téli ru­hát, és az időpontnak megfe­lelően gyújtunk lámpát a szín­padon. Az előadás külső képét dön­tően befolyásolja a kor, mely­ben a színmű játszódik. A be­rendezés, a bútorok, a szerep­lők kellékei, a ruhák olyanok legyenek, amelyeket az illető korban és az illető helyen va­lóban használtak. A rendezőnek jól kell ismernie azt a kort, amelyben ,a színmű cselekmé­nye játszódik, valamint azt a (folytatás következik ) Azért mondom, hogy jegy­zetek, mert a kétnapos élmé­nyeimet csak jegyzetek formá­jában tudom sürítve papírra vetni. No meg aztán azért is, mert a látottak nem egységes, hanem más-más tárgykörnek és színezetűek voltak. A két nap majdnem minden órájá­ban volt valamilyen esemény, már mint az egy ifjúság talál­kozón megtörténhetik. Valójában e találkozót há­rom napra tervezték, de a furfangos idő volt olyan ke­gyes, hogy ö is beleszóljon az emberek tervébe. Így a talál­kozó csak kétnapos lett. Ám­bár az idő bármennyire is da­colt, a találkozó mégis jól si­került. Egy pár szó Csúzról: Itten a csúzi majorról, lesz szó, mely Csúz községtől mint- egy négy kilométernyire fek­szik, a kisebb-nagyobb dom­bok ölében. A major, vagy ahogyan itten hívják, a tanya, aránylag elég nagy. Gazdag­ságiig Szlovákia legjobb álla­mi gazdaságainak egyike. A kellemes családi házakon, konyhakerteken, jókarban lé­vő gazdasági épületeken, istál- tökon kívül iskolája, üzletei, borbélyműhelye és kultúrháza is van a tanyának. Van egy hatalmas szabadtéri színpada, nagyszerű futballpályája, s ami még a kisebb vidéki vá­rosokban is újság, takaros, be­ton fürdőmedencéje. S most kezdték meg két parknak az építését. Egyszóval, ilyennek képzelem én el a tanyai vilá­got. S Ha ma még csak fehér holló az ilyen tanya, de hi­szem1. hogy holnap megfordít­va lesz. Cswzi Június 23, szombat Hűvös, szeles idő. Bizony még felélik _ a nagykabát. Az állami gazdaság vezetői egy kissé aggódnak is a rossz idő miatt. Mi lesz, ha esni fog? .... A fiatalok már lassan szállingóznak. Négy-öt ős cso­portba verődve, körsétát tarta­nak, ismerkednek az itteni ta­nyai világgal. Keresik, mi az új, mi a szebb és jobb itten, mint náluk. S meg kell mon­danom, hogy valamennyiük vé­leménye megegyezik abban, hogy bizony jobb volna e ta­nyát a magukénak hinni. — Mennyivel jobb itt élni, meg dolgozni is? Mikor lesz a mi­enk ilyen és miért már most nem ilyen? Ilyen és hasonló gondolatok kergették egymást agyukban. Az első közös ismerkedés: Délután hat óra. A már meg­érkezett fiatalok egybesereg - lettek, hogy beszéljenek közös problémáikról. A beszélgetés őszinte, és szabad légkörű volt. Szó esett az eredményekről is, de mégis inkább a hibákról és a nehézségekről hangzott el a legtöbb megjegyzés. Sokan ar­ról panaszkodtak, hogy a gaz­daság vezetői, főleg az intézők akadályozzák a fiatalok mun­káját. Legtöbb tanyán egyál­talán nincsen szórakozási lehe­tőség. Rossz a munka meg­szervezése. A normák elosz­tása, melyeknek eredménye az egyenletlen kereset. Sok he­lyen nincsen pótjutalmazás, il­letve prémium, s így az em­berek kevéssé érdekeltek a termelésben. Igen, fiataljaink végre meg­tanulnak gondolkodni és látni is. így van ez jól. Mert ki látná jobban, hogy mi, és hói a hiba, mint az, aki édes test­vére a termelő munkának, aki abban él, az a mindennapi mi­atyánk ja? De már mostan a lényeg az, hogy kedves Veze­tő Bácsik, hallgassátok is meg a fiatalok panaszait s egyál­talán minden alulról jövő, őszinte bírálatot. Ne képzeljé­tek magatokat mindentudó, csalhatatlan csodalényeknek. Mert amit ti az íróasztalok mellől rózsaszínben láttok, az a valóságban jól lehet, higy sötétszürke, és az ijjú munká­sok pedig az utóbbi színt lát­ják. Persze nem úgy, hogy ezen a színen már változtatni nem lehet. Ők tudják, és hi­szik, hogy lehet, csak hát Ve­zető Bácsik, hogy a szürke valóban rózsaszínné váljon, a fiatal munkások (és az öregek is) kérik a ti segítségeteket is s azt is, hogy értsétek már meg végre, hogy nemcsak ti vagytok a világon, s amit tj nem tudtok, mások talán job­ban tudnak. Hát igen. Az őszinte szó, a fiatalok bátor fellépése, s a vezetők bírálása, eddig rész­ben hiányzott, de reméljük, holnap már másképp lesz. Ügy hiszem, e nap tán nem is történt más feljegyezni való esemény. Esetleg a tábortűz lett volna, de az a rossz idő miatt elmaradt. így mindenki ki-ki a maga nyugvóhelyére tért, hogy kipihenhesse az uta­zás fáradságait. Június 24. vasárnap: Ma már egy kissé jobb az idő, a szél még ugyan fúj, de már süt a nap. Ez is jó. így legalább a tegnapi aggódást egy kis remény váltja fel. Hol is kezdjem mostan ? — Legszívesebben mindent leír­nék, de talán maradjunk még­is a fontosabb események mel­lett. { A tér, melyet drótkerítés övez, már hangos és víg, mint egy vásár. Friss disznópecse­nye illata leng a levegőben. Az apró elárusító sátrakban szinte kínálgatják magukat a szebbnél-szebb árucikkek, az üdítőbbnél-üdítőbb italok. Van itten ruha, cipő, minden, ami kell. De nézzünk csak körül, jobban, mi történik az ember- erdőben, mi iránt és merre összpontosul leginkább a fiata­lok érdeklődése. Nyílván a fut­ballmérkőzésekre. Ogy hiszem, ez a délelőtt legértékesebb eseménye, mi feljegyzésre ér­demes. A csúzi, tótmegyeri, szent- családi és a dögösi fiatalok vetélkedtek és mérték össze erejüket, hogy ki a legerő­sebb a futballban. Ami azt il­leti, az említett csapatok kö­zött nem volt nagy különb­ség: tudásban és erőnlétben is egyenrangú csapatnak bizo­nyultak. Délután 2 óra: A hűvös idő ellenére is ez­res tömeg gyűlt össze a kör­nyező tanyákból és falvakból. Hangszóró szól, az emberek beszélegtnek, iszogatnak és dalolgatnak. Türelmetlenségük fokozódik. Ez nem is csoda, mert most már látni is szeret­nének valami szépet, maradan­dót. S ez még mindig késik. No végre, már talán kezdő­dik ... De nem, még hiányzik valami... A mellettünk ülő Gulyás Ilonka, a bánkeszi álla­mi gazdaság normafelelőse, egy kissé már ideges. Ö is szeret­né, ha már kezdenék. Az ö csoportja lép fel elsőnek. Szlo­vák népi táncokat ad elő, me­lyeket ő tanított be. Hogy mi­ért oly türelmetlen? Egysze­rű. Minden kultúrcsoport fel­lépését pontozzák. A legjobb csoport jutalomdíjként egy fe­hér porcelán szarvast kap. Ki lesz vajon a győztes? Jelenleg e kérdés még nyílt. Bár a négj. csoport közül a bánkeszi- ek győzelme a legesélyesebb. Ámbár ki tudja ... ? A műsorszámok késő dél­utánig elhúzódtak. A győztes csapat, ahogyan mondottuk, Bánkeszi lett. S Ilonka már nyugodt s leplezetlen büszke­séggel s szemében huncutkús mosollyal öleli keblére a meg­érdemelt versenydíjat s köny- nypd leplekkel ellebeg a ka­vargó tömegben. A nap legszebb eseménye: Igen, ez így van. S hozzá teszem még azt is, hogy az ember nem mindennap láthat ilyen szemet elkápráztató, szí­vet megdobogtató, gyönyörű, művészi tökéletességgel elő­adott kultúrszámokat. Ez az, amit ha az ember végignéz, azt mondja: mindent megért. A bratislavai szlovák gazda­sági iskola „Előre" nevű nép­művészeti csoportja minden el­ismerést megérdemel. Ök vol­tak e nap iinnepeltjei. S én, amíg az előadást néztem, egy­re jobban megerősödött ben­nem az a gondolat, hogy íme, így kell a népek barátságát, szolidaritását, a más-más nyel­ven beszélő nemzetek megér­tését, igaz barátságát ápolni és hirdetni. Nem száraz cik­kek, brosúrák kellenek ide, miket a nép jóllehet el sem olvas, és meg sem ért, hanem szívhez szóló, érzelmekre ható cselekedet, : rely a népből ered. Legyen az bármilyen nemzeti kultúra, szóljon az bármilyen nyelven, a népek azt mindig megértik. S én úgy vélem, ez ifjúsági találkozónak ez a leg­nagyobb érdeme és eredménye. S ha ez így van, rendezzünk több ilyen találkozót, ha pénz­be is kerül, megéri, mert ha­szontalanabb dolgokra is elfe­cséreltünk és elfecsérlünk még ma fi mennyi pénzt... S én, most már jegyzeteim után pontot is teszek. Ámbár m?i lett volna mit jel jegyez­nem, de talán majd máskor. Már este van, szól a zene, ropják a táncot, az asztalok körül vidám legények boroz- gatnak és víg daluk messze elszáll a tanyai világban. TÖRŐK ELEMllR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom