Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-23 / 25. szám
4 1956. június 23. A SZOVJET-JUGOSZLÁV KÖZÖS NYILATKOZAT aláírását a Dynamo-stadionban rendezett nagy gyűlés elhúzódása következtében szerdára halasztották. A nagygyűlésen elhangzott beszédekből azonban máris megállapítható, hogy a tárgyalások eredményesek voltak, mint Hruscsov mondotta, a szovjet és a jugoszláv népnek minden alapja meg van arra, hogy elégedett legyen a tárgyalások eredményeivel. Tito ehhez hozzávette, hogy a megbeszéléseken könnyen közös nevezőre és kölcsönös megértésre jutottak. A két ország barátságának elmélyítésén túl a szovjet-jugoszláv tárgyalások fontos hozzájárulást jelentenek számos nemzetközi kérdés megoldásának előmozdításához is. Így a békés együttélés kérdésében és a leszerelés problémájában, valamint az ENSZ jelentőségének fokozásában mindkét kormány teljes mértékben azonos elveket vall. Ugyanakkor leszögezték azt is, hogy a szovjet-jugoszláv barátság elmélyítése nem jelenti azt, mintha meglazulnának Jugoszláviának más országokhoz fűződő kapcsolatai, igen fontos kijelentések hangzottak el Tito részéről a német kérdést és az európai biztonságot illetően is. Június 20-án moszkvai időszámítás szerint 13 órakor aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányainak Joszip Broz-Tito elnök 6zovjetunióbeli hivatalos látogatása alkalmából kiadott közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozatot a Szovjetunió kormánya nevében N. A Bulganyin, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság nevében Joszip Broz-Tito írták alá. Ugyancsak aláírták a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolatokról szóló deklarációt. A deklarációt N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és J. B. Tito elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára írták alá. A NEMET EGYSÉG KÉRDÉSÉ ES A BONNI KORMÁNY Adenauer kancellár hétfői sajtóértekezletén bejelentette: a bonni külügyminisztérium jegyzéket készül intézni a négy nagyhatalomhoz a német újraegyesítés kérdésében. Adenauer azt is közölte, hogv rövidesen megbeszélések kezdődnek a NATO országok képviselői között. E megbeszéléseken Bulganyin leszerelési üzenetére adandó választ kívánják összehangolni. A Sunday Times bonni tudósítója arról ir, hogy a nyugatnémet üzleti és politikai körök állandóan erősbödő nyomást gyakorolnak Adenauerra a Szovjetunióval való közvetlen tárgyalások érdekében. Ezek a körök követelik, hogy a kancellár kezdeményezzen közvetlen megbeszéléseket a Szovjetunióval, Németország újraegyesítéséről és fontolja meg egyes keleteurópai országok diplomáciai elismeréseit. A tudósító rámutat arra, hogy mindez ellenkezik Adenauer nézeteivel, amelyeket legutóbb Dulles amerikai külügyminiszterrel, folytatott megbe- szélsei során kifejtett, de a nyugat-német üzleti körök, sőt saját pártjának tagjai is erélyesen figyelmeztetik a kancellárt: „ne legyen amerikaibb az amerikaiaknál“. A Német Szociáldemokrata Párt szóvivője Adenauer sajtóértekezlete után annak a véleménynek adott kifejezést, hogy minden olyan diplomáciai lépés, amely csupán Bopn . unosuptig “ismert merev álláspontjának megismétlésére szorítkozik és nem mutat új lehetőségeket, nem tesz új javaslatot a német kérdés ‘megoldására: hatástalannak és hiábavalónak fog bizonyulni. a szovjet külügyminiszter Egyiptomban Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton kezdte meg tanácskozásait az egyiptomi kormány vezetőivel Az egyiptomi külügyminiszter szombat este estebédet adott Sepilov tiszteletére, amelyen Nasszer külügyminiszter is résztvett. Az estebéd után került sor az első tanácskozásra, a szovjet külügyminiszter és Nasszer miniszterelnök, valamint Favzi külügyminiszter között. Vasárnap újabb hosszabb megbeszélést tartottak. Az egyiptomi sajtó igen melég hangú cikkekben foglalkozik Sepilov látogatásával. A lapok az egész első oldalon végigfutó nagybetűs címek alatt közük Sepilov nyilatkozatát, amelyet megérkezésekor tett. Az A1 Ahram a következő cím alatt közli Sepilov beszédét: „Az orosz külügyminiszter kijelenti, hogy a szovjet kormány a teljes egyenlőség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása alapján építi kapcsolatait Egyiptommal”. A Journal d’Egypt tudósításának címe: „Sepilov fontos nyilatkozata: a Szovjetunió elítéli a gyarmati terjeszkedést' és az imperialista monopóliumok politikáját”. Az At Gumhuria kiemeli a szovjet külügyminiszter nyilatkozatának azt a részletét, amelyben megállapítja, hogy milyen őszinte örömet keltenek a szovjet nép körében azok a hatalmas sikerek, amelyeket Egyiptom népe és kormánya a függetlenség és szuverenitás megszilárdításának útján aratott Üdvözöljük a Koreai NDK kormányküldöttségét Meleg szeretettel köszöntjük hazánkban Kim ír Szén elvtársat a hős koreai nép fiát, akinek neve és élete immár szorosan eggyé forrott a koreai nép függetlenségi és szabadságharcával, az ország felvirágoztatásáért folyó megfeszített küzdelemmel. Forradalmi tevékenysége miatt már 15 éves korában, 1927-ben meg kell ismerkednie a börtönnel. Szabadlábra helyezése után ismét újult erővel veti magát a forradalmi harcba, a japán megszállók elieni küzdelembe. 1931-ben belép a kommunista pártba. A 30-as években a koreai hazafiak partizánosztagokat szerveznek a japán iga elleni harcra, s amikor a szétszórt koreai partizánosztagok népi forradalmi hadsereggé egyesülnek, Kim IrSzent-t, a már legendáshírű partizánvezért választják a hadsereg parancsnokává, 1945 augusztusában, amikor a szovjet hadsereg kiűzte Koreából a japán megszálókat, új út nyílt meg a koreai nép felemelkedéséhez. A felszabadulás után újjászervezett kommunista párt központi bizottsága szervezési irodájának első titkáraként, majd 1948 szeptemberétől a minisztertanács elnökeként, a Koreai Munkapárt megalakulásakor a központi bizottság elnökeként, a hároméves honvédő háború idején pedig mint a katonai bizottság elnöke tevékenykedik s hatalmas munkát végez országának fel- emelkedéséért. Földrajzilag óriási távolság — tízezer kilométerrel is több — választja el országainkat. De összekötnek bennünket közös eszméink, Marx, Engels, Lenin tanai, a szocializmus építésének nagy célja, a béke ügyének védelmezése. Egyek vagyunk a szocializmus, a demokrácia és a béke nagy táborában, — s ilyen összekötő kapcsok mellett a földrajzi távolságok eltörpülnek. Amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hős népe kénytelen volt fegyvert ragadni, szabadságának, függetlenségének, vívmányainak, sőt puszta életének megmentéséért, nem volt olyan becsületes ember széles ez országban, akinek nem dobogott volna velük, érte a szíve. A korai nép azokban az években szimbólum lett számunkra, szimbólum a szabadságért minden áldozatot vállaló népnek. Szívből örülünk, hogy hazánkban üdvözölhetjük Kim ír Szén elvtársat és kormányküldöttségének tagjait. E látogatás minden bizonnyal tovább mélyíti azt az őszinte, testvéri szeretetet, amely népeink között kialakult az utóbbi évek folyamán. A koreai dolgozók és a fiatalok lelkesedéssel dolgoznak szép hazájuk felépítésén és örülnek a sikereknek. Képünk Fenjanban a május elsejei ünnepségeken készült. A francia fiatalok várják a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozását Hamarosan megkezdődik a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusa. A sok egyéb probléma között, amelyek a kongresszuson megvitatásra kerülnek, első helyet foglal el az ifjúság kérdése. Nemcsak azért, mert a francia fiatalságot érintő kérdések sohasem hagyták közömbösen a pártot, nemcsak azért, mert — az ifjúság jelenti a jövőt, hanem ezért is, mert ez az ifjúság jelenti azt a tartalék erőt, amellyé! a párt állandóan megújítja kádereit. A francia dolgozó ifjúság megszervezésének problémája, nevezetesen e megszervezés módja jelenleg elsőrangú fontosságú kérdés a Francia Kommunista Párt számára. Annak a vitarovatnak keretében, amelyet az Humanité nyitott meg a kongresszus előkészítésével kapcsolatban, napról napra sok fiatal fejti ki álláspontját ebben a kérdésben, és ezekből a hozzászólásokból is látszik, hogy a francia ifjúság körében milyen nagyarányú az érdeklődés a kommunizmus eszméi iránt. Tekintettel erre a nagyfókú érdeklődésre és egyes konkrét kezdeményezésekre, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága június 4-én tartott ülésén elhatározta, hogy a XIV. kongresszus elé terjeszti a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozására vonatkozó tervét. A demokratikus francia ifjúság két fennálló szervezete, a Köz- társasági Ifjúság Szövetsége (UJBF) és a Fiatal Lányok Szövetsége jelenlegi formájában többé nem felel meg a követelményeknek, nem elégíti ki a mai ifjúság hatalmas tömegeinek törekvéseit, tekintiettel arra, az egyre növekvő vonzásra, amelyet a kommunizmus eszméi a francia ifjúság tömegeire gyakorolnak. Napról napra egyre több francia fiatal — diákok és fiatal dolgozók — fordulnak ugyanis a Francia Kommunista Párt felé, készen arra, hogy belépjenek a párt soraiba. Az új helyzetre jellemző, hogy a Köztársasági Ifjúság Szövetsége taglétszáma, amely éveken át elérte a 300.000-et — a szövetség lapja, az Avant-Garde is 200.000 példányban jelent meg egy időben — múlt évben jelentősen csökkenni kezdett és ma a taglétszám nem igen haladja meg az 50.000 főt. Közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben, a Franciái Kommunista Párt maga is támogatta egy olyan egységes, demokratikus ifjúsági szövetség kialakulását, amelyben mindazok az ifjak megtalálhatják a helyüket, akik az ellenállás során egymás mellett harcoltak. így jött létre az UJRF (Köztársasági Ifjúság Szövetsége), amely éveken át nagy lendülettel dolgozott és a harcos fiatal erők tízezreit adta a munkásmozgalomnak. Ma azonban más a helyzet, mint 1945-ben volt és az ifjúság érdeklődése, törekvései is megváltoztak. Ma már a francia fiatalok részéről nagyobb érdeklődés mutatkozik a kommunizmus iránt és a szocializmus eszméi nagyobb vonzóerőt gyakorolnak az ifjúságra, mint valaha. Ebből következik: annyi fiatal jelentkezik felvételre a kommunista .pártba, hogy a párt nem szervezhet meg ilyen nagy fiatal tömegeket egyszerre, saját szervezetén belül. Minthogy ilyen körülmények között az UJRF már nem felel meg a követelményeknek, szükségesnek látszik a kommunista párt mellett egy ifjúsági szervezet létrehozása, amely szervezetileg különálló ugyan, de a párt irányítása alatt áll, a párt irányítását, támogatását élvezi. Ez az égetően időszerű kérdés kerül most a legközelebbi pártkongresszus napirendjére. A francia diákság és a dolgozó ifjúság nagy lelkesedéssel fogadta ezt a kezdeményezést és nem kétséges, hogy az új ifjúsági szervezet az eddig jelentkezettek tömegein kívül a francia dolgozó ifjúság legszélesebb rétegeit nyeri majd a kommunizmus eszméinek és lelkes, harcos ifjúságot nevel a szocializmus nagy ügyén«k. HADSEREGÜNK _ __ ÉLETÉBŐL Gabriel, törzsőrmester Állandóan csak ezt halló!tűk: Gábriel ide, Gabriel oda, Gabriel ezt, Gabriel azt, Gábriel fel, Gabriel le, Gabriel te mész a konferenciára, Gabriel te tarlód a beszámolói, Gabriel készítsd elő a szabadságokat; Gabriel ima éjjel riadó lesz, Gabriel... Gabriel szörnyen be volt fogva, rogyásig dolgozott. A beosztása mellett még egy kötelesség várt rá otthon, fiatal felesége. Szegényke, sehogyse akarta megérteni, hogy az ilyen altisztnek mint Gabriel, nem olyan könnyű az élete. Gabriel nevét mindenki ismerte az alakulóinál. Olyan gyakran emlegették, hogy lassanként már mindenki meg volt arról győződve, hogy Gabriel és nem o parancsnok az ezred leik°. Egyszer Poprádról levél érkezett. Ugyanis ott lakik Gabriel felesége. Közölte, hogy fia született. Ncgu kilós és Milánnak hívják. Gabriel látni akarta fiát és gondolatban már utazott is, de éppen nyílt az ajtó és Kyseíy százados lépett be, amikor elő akarta adni. hogy szabadságra szeretne menni. Jó hogy látom, vasárnap újságírók érkeznek ide és beszélgetni szerelnének a legjobb hivatásos altiszttel. Es rögtön meg is jegyezte: Amint tudja, maga a legjoob, Gabriel, ugy-e? Az újságírók látogatása pontot tett a tervei után. Az újságírók érdeme, hogy Gábriel neve még 1ismertebb lett. A következő vasárnapokon is annyi dolga volt, hogy szinte megfeledkezett arról a szándékáról, hogy meglátogassa családját. Testnevelesi tanfolyamra küldték, azután a tűzoltó szövetség parancsnokai számára rendeztek tanfolyamot és ez így ment állandóan. Egyik tanfolyam a másikat követte és a kis Milan nagyocska lett. Gabriel a rendes szabadságát önkéntes aratási brigádon töltötte. De aztán mégiscsak elfogta a vágy, hogy meglátogatja családját a felesége levelének hatása alatt, amelyben elpanaszolta szíve bánatát. A felesége ezt írta: „Sajnálom, hogy egyáltalában férjhez mentem, férjem csak a papíron létezik és a lakodalmi képünkön, amely az ágyam felett lóg. Milanko nagyon engedetlen. Erős kézre volna szüksége, én magam nem győzöm. Pár perccel ezelőtt éppen bejött az udvarról, össze-vissza karcolva. Összeverekedett a házmesterék Józsijával. Tegnapelőtt beverte a tejcsarnok ablakát és egy új Spartak autón összevágta a kereket. A tejesasszony ‘ azzal fenyegelöd- zik, hogy beperel minket, <4z ablakot és az autókereket meg kell fizetni. Ha nem jöhetsz haza, akkor legalább küldjél szítat, a fiú nagyon rossz." Ez a levél megtette a hatását. Gabriel elment a lakásreferenshez és megkérdezte, hogy mikor kap már végre lakást Bratislavában. — Nemsokára barátöcskám minden lesz, csak egy kis türelem. — Legközelebbi vasárnap Gab- riet törzsőrmester nem mondott senkinek semmit és elutazóit Poprádra a családjához. Felült a vonatra és elindult. Egy kicsit azért bántotta, hogy senkinek semmit se szólt, de amikor a feleségére és a kisfiára gondolt, akkor a lelkiismerete is megnyugodott és boldogan Popróui felé közeledett. Felkereste azt a házat, ahol a felesége lakott, megállt a lakás ajtaja előtt, elolvasta a nevet, hogy vajon a felesége ott lakik-e még, és becsengetett. Az ajtó nyikorgóit és a nyílásban megjelent egy borzas fejecske és egy szeplős, fitos, kicsi orr. Ifjabb és idősebb Gabriel már becsukott ajtó mögül folytatták a beszélgetést. — Hová ment Anyuka? — kérdezte az apa. — Ejutazott Bjatyiszlavába, aputához — felelte ifjabb Gabriel. Es mikor jön haza? — En nem tudom — felette a kisfiú. Mitévő tegyen? Ez volt a kérdés. Mert ifjabb Gabriel az anyja szigorú utasítása szerint nem engedte be a lakásba. Meg akarta nyerni a fiút, ígért csokoládét, lovacskát, elefántot, és a fiú nem engedte be. Mit tehetett a szerencsétlen apa, visz- szatén az állomásra. Megvette a legközelebbi gyorsvonatra a jegyét és beült a Poprád-Bra- tislava gyorsba. Ugyanabban az időben a felesége is vonatba szállt Bratislavában, csakhogy ellenkező irányban. A két vonat Zsolnán találkozott, de a házaspár nem. Bratislavába dühösen érkezett vissza és életében először inni akart. Elment a modrai borozóba, hogy bánatában leigya magát. Már nem krajcá- roskodott, ivott, mint a kefekötő. Az ittas altisztet a készültség szállította be a kaszárnyába. A század vezetősége azt kívánta, hogy szigorúan büntessék meg Gabriel törzs- őrmestert. Azóta a szerencsétlen esemény óta, Gabriel nevét mással hozták már vonatkozásba, mint addig. „Csalódtunk benne. — Igen. Gabriel, törzsőrmesterben. mindnyájan csalódtunk. £s annyira hittünk benne." Senki sem fogadta pártfogásába, de azért mégis akadt valaki. A parancsnok emberileg beszélt vele, megértette helyzetét. Gabriel ma már Pop- rádon lakik, a feleségével és fiával együtt és ma már megint úgy dicsérik, mint valaha. A' kaszárnyában újból felhangzik: Gabriel ide, Gabriel oda, Gabriel ezt, Gabriel azt, Gabriel jönnek az újságírók, Gábriel... és Gabriel büszkén végzi a parancsokat és a kötelességét, hiszem testlel-lélek- kel katona. Az elveszett nyom. Ez a címe annak a katonai környezetben lejátszódó filmnek, melyet a Csehszlovák Állami Film legutóbb forgatott. A film igen érdekes;n bemutatja a katonák életét, határőreink, valamin! hű barátja ik, a kutyák életét és szolgálati kötelességüket. Képünk világosan mutatja: „Ne féljetek, nem jönnek keresztül!"
