Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-16 / 24. szám
i 1956. iúnius 16. Az oktatási év befejezéséhez A CSISZ a fiatalok számára oktatási évet szervez és így módot nyújt ahhoz, hogy megismerkedjenek azon tudományos tanítás alapismereté ivei, amely a munkásosztálynak és a dolgozó népnek megmutatja az utat a boldog jövö felé. Nézzünk csak szét az utóbbi években mennyire megváltozott és állandóan változik az élet. Ezek a változások nem jönnek önmaguktól. Mi kezdeményezzük, mi egyszerű emberek. Ha azt akarjuk, hogy elérjük célunkat, még kitartóbban kell tanulnunk, el kell sajátítanunk a tudomány és technika ismereteit/ el kell mélyíteni politikai tudásunkat, akkor könyebben értjük meg korunk jelentőségét, jobban meglátjuk a jövőt. Ezeket a kérdéseket mindenkinek meg keli érteni, különösen a fiata- lo knak, akik most lépnek az életbe, hogy ne riadjanak vissza az akadályoktól és nehézségektől és megacélozzák akaratukat. A politikai körök összejövetelein a legidőszerűbb kérdésekkel kell foglalkozni és azokkal, amelyek a legjobban érdeklik a fiatalokat. Most fejezzük be az oktatási évet, amely megmutatta, hogy a fiatalokban megvan az érdeklődés a politikai oktatás iránt. Arról van szó, hogy okuljunk az előbbi évek tapasztalatain és az oktatási évet még vonzóbbá tegyük. Különböző köröket alakítunk, hozzáférhetőbbé tesszük a tananyagot és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a politikai iskolázáson a fiatalok valóban megtalálják azt, amit keresnek. Az oktatási év lezárásával a kiértékelést is használjuk fel arra, hogy jól előkészítsük az új oktatási évet. Már tapasztaltuk, hogy az oktatási évet nem lehet előkészület nélkül kampányszerűen megszervezni. A kiértékelésnél használják fel a hallgatók és a propagandisták tapasztalataikat, írjanák erről cikket a faliújságba és tartsanak előadásokat az üzemi hangszórókban. Számoljanak be a fiataloknak, arról mit nyújtott nekik az oktatási év és a jövőben hogyan folytatják a tanulást. A járási titkárok a nyár folyamán ismertessék a propagandadistákkal, hogy az új oktatási évben milyen tananyagot vesznek át és segítem keli a CSISZ-tagokat abban, hogy jó tanulóköröket alakítsanak és már most készüljenek fel erre. Az idei politikai iskolázás sokkal vonzóbb lesz és köze-* lebb áll majd a fiatalokhoz. A politikai körök mellett olvasóköröket is szer-' vezünk. Az alapszervezetek vezetőségei pedig fokozottabb mértékben propagálják majd az oktatásokat, előadásokat és újabb érdekköröket is szerveznek. Például csillagászati, elektrotechnikai természettudományi, mezőgazda- sági és orosz nyelvköröket is létesíthetünk a politikai iskolázással kapcsa latban. Viszont emiatt az előkészületek is nagyobb gondosságot vesznek igénybe az alapszervezetek és a járási vezetőségek részéről. Felelősségteljes feladat marad továbbra is a politikailag fejlett propagandista és az érdekkörök vezetőinek megválasztása és az új oktatási évre való előkészítésük. Ha meg akarjuk javítani a politikai iskolázását és az oktatási évet úgy akarjuk kialakítani, hogy az valóban megfeleljen a fiatalok igényeinek, akkor idejében vegyük kezünkbe a dolog végét és máris lássunk munkához. Az ifjúságban hatalmas erő lakozik, amely még megsokszorozódik, ha eszmeileg fejlettek lesznek, ha világosan kitűzik a céljukat és keményen elhatározzák, hogy a célt valóban el is érik.- . R. JURÁK «• A perbetei ifjúsági munkacsapatról A perbetei szövetkezetben dolgozó fiatalok még minden esztendőben a legsürgősebb munkák idején mutatták meg, hogy lelkes hívei a szövetkezetnek Sok sürgős munkában úgyszólván kitüntették magukat és kivívták az idősebb szövetkezeti tagok elismerését is. Különösen most a cukorrépa megművelésénél nyújtottak jó teljesítményt. Lacza Péter tíztagú ifjúsági munkacsapata tíz nap alatt három hektár cukorrépát egyelt ki, két és fél hektár burgonyát kapált még és a kukoricatáblákon újra ültettek kukoricát ott, ahol nem kelt ki. Lacza Péterék igen becsületesen, jól dolgoztak és bizonyára továbbra is CSÍSZ tagokhoz méltóan jó példával járnak a többi szövetkezeti tag előtt. EÖnpÖS KÁLMÁN, Perbete Két megálló között Nevét nem tudom, családi körülményeit nem ismerem. Arca mindennapi, hasonló típust ezrével találhatsz a peremvárosok munkahelyein. Szeme azonban friss, arca megelégedett. Csak szája szögletében árulkodik két apró barázda, — talán akkor rajzolta oda az élet, amikor még ,j>roli" asz- szony volt a neve. A tizenhatos trolejbuszon figyeltem fel rá, ott lyukasztgat- ja napi nyolc órán keresztül az útijegyeket. Szívesen teszi, megfizetnek érte, — mesélgeti mellette ülő ismerősének, — végzett ő már nehezebb munkát értelmellenebbül is. Hanem hát most nem emiatt boldog — hallotta már Kisné, micsoda öröm érte? Nem, Kisné nem hallatta még, — s a válaszra én is hegyezni kezdem füleimet. — Kiállítanak! — dobta ki magából a kalauznő a boldog szavakat. Kiállítják rajzaimat, pedig mindössze pár hónapja járok csak az üzemi rajzolókörbe! Azt mondta a rajztanár, tehetséges vagyok, júliusban már ott függnek rajzaim a Dostojevsky úti kiállítási csarnokban! Jaj, olyan boldog vagyok, olyan szép az élet! Olyan j' dolog valóra váltani a gyermekkori álmokat! Hiszen már gyermekkoromban úgy szerettem volna rajzolni tanulni, — dekát ki törődött akkortájt egy szegény kis proligyermek ügyeskedései vei ? A hatalmas gépkocsiszörny nagyot zökken, a vezető fékez, a kalauznönek elapadnak dicsekvő szavai. Ajtót kell nyitni, a fel- és leszálló tolongó- kat kelt csítítani, a szürke elei mindennapi kötelességeit kelt teljesíteni. Én is lefurakodok, a munka szólít engem is, de lelkem tovább ujjong, s még azt a jól megtermett fiatalembert is meg- ölelgetném talán, aki egyszerre két lábbal ugrik lábam dijaira. Nem csak annak örülök, hogy íme, államunk mennyire törődik legegyszerűbb polgáraival, hanem annak is, hogy milyen mások ma már e polgárok örömei, vágyakozásai, lelkiszükségletei. ... A troiejbusz elindul, s helyére sárga foltokat pingát- gat a nap. Két oldalt nyurga gyárkémények támasztják az eget, s egy nyitott ablakból a termelés eredményeit bömböli a rádió. 1 utyűrészve indulok az egyik gyárkapu felé, anyagot kellene szereznem, hogyan döntögetik ott a terv nehézségeit. És szabad idejükben, milyen színdarabokat gyakorolgatnak vajon... ? NEUMANN JÁNOS A bratislavaiak kedvenc sétahelye a ligetfalusi park. Fiatal és idős egyaránt jól érzi itt magát, sót meg az apróságok is megjelennek itt, idetolják őket a gyermekkocsikban. Körhinta, hajóhinta céllövölde és más szórakoztató játékok kötik le a fiatalok érdeklődését. Az idősebbek pedig derűsen visszaemlékeznek arra, amikor még ők is' körhintáztak, és hajóhintában ültek. No a céllövészetet nem vetik azonban meg ők sem és itt lehet megfigyelni azt, hogy milyen jó lövők akadnak az idősebbek között. j\em lesznek túl fiatalokon A kezdet nehézségei Ürögi István, a CSISZ nagyudvar- noki alapszervezetének elnöke a télen egy rövid politikai iskolázáson vett részt. Amikor hazakerült véglegessé vált benne az a gondolat, hogy ifjúsági munkacsapatot szervez a szövetkezetben. Úgy is sok a fiatal szövetkezeti tag, gondolta magában, miért ne lehetne akkor egy munkacsapatot szervezni? Tavasz kezdetén, amikor erre legjobb alkalom van, hozzá is fogott a szervezéshez, segítőtársakat is talált maga mellé. Kezdetben ugyan a fiatalok nemigen vették komolyan a munkacsapat fontosságát. A tél folyamán azonban minden fiatal, aki a szövetkezetben dolgozik, elvégezte a szövetkezeti iskolázást, még a lányok is. Szorgalmasan tanultak ott és jó bizonyítványt kaptak. Rájöttek a fiatalok, hogyha munkacsapatot alakítanak, jobban érvényesíthetik a szaktudásukat. Vágós, hideg idő volt még. amikor kimentek a tavalyi napraforgó földre, hogy előkészítsék a vetéshez. Az elszáradt gyomokat és a még ottma- »adt napraforgószárat kellett elsősorban összegyűjteni és elégetni. A fiatalok örömmel végezték a munkát. Ügy dolgoztak mintha már munkacsapatban lennének, bár még nem döntötték el, hogy meg e szervezik. Bodros lánggal égett a napraforgószár, köréje gyűlték és a kezüket melengették. Kihasználta ezt az alkalmat Ürögi István és a fiatalokat ott is bíztatta, hogy szervezzék meg a munkacsapatot. Észrevette a szövetkezet elnöke, hogy valami gyűlésfélét tartanak ott a fiatalok, szörnyen felingerelte ez őt. Várjatok csak — mosolygott magában gúnyosan, — majd elbánok én veletek. Azzal, úgy, hogy a fiatalok ne vegyék észre, összeszedte a vasvilláikat és egyéb szerszámaikat és a másik tűzhöz vitte. Amikor a tűzbe dobálta a szerszámaikat, akkor odakiáltott nekik, hogy „no legénybírók, mikor fogtok már munkához, nemcsak ti, hanem a szerszámaitok is melegszenek!“ A fiatalok akkor vették csak észre, hogy mi történt, lett erre nagy elkeseredés, de akkor ott elhatározták, hogy csak azért is, megszervezik a munkacsapatot. A szövetkezet elnöke váltig ellenezte ugyan, de a munkacsapat mégis megalakult. Milyen ügyesek ezek a fiatalok Nem hinném, hogy olyan szép cukorrépát máshol is lehetne látni, mint a nagyudvamoki határban. De öt és fél hektár répavetemény tűnik ki legjobban, amit az ifjúsági munkacsapat gondozott. Szerződést kötöttek a szövetkezet vezetőségével, hogy ezért ók felelnek. Azonkívül nyolc hektár kukoricát és két hektár burgonyát is megdolgoznak. Persze résztvesznek más munkában is, amikor a saját területükön mindent elvégeztek. Már most is azt a répát kapálja a 18 tagú munkacsapat, ami az öt és fél hektáron kívül esik. Azon aggódnak, mikor végzik el a kapálást. A másik dűlőben várja őket már a kukorica, ami eléggé gyomos sietni kell hát. Korán ki is mennek a répatáblára! Kiss Gizi, akiről azt jegyzik meg, hogy a legügyesebb a munkacsapatban, o- lyan korán kimegy már, hogy senki sem előzheti meg. Nevet, amikor a tábla közepe felé jár a kapálásnak, a többiek pedig csak akkor kezdik el. Kollár Mária is örömmel újságolja, hogy abban is versenyeznek, hogy ki kezdi el hamarabb a munkát. A múltkori esős napokban a szövetkezet elnöke szidta meg őket azért, mert a kissé puha földben is kapálni akartak. De azért az egyelés jobban ment nekik, azt mondja, ő jobban szeret egyelni, mint kapálni. Mucska János pedig azt számolta ki, hogy körülbelül mennyi pótjutal- mazást kapnak a répatermés után. Arra van kilátás, hogy jóval több répa lesz hektáronként, mint ameny- nyire a kezdetben számítottak. Megéri tehát a legjobb munkát végezni és felhasználni azt a tudást amit a télen az iskolában tanultak. De miiyen vidámak ezek a fiatalok! Azon gondolkoznak, hogy valahová egy szép helyre kirándulni mennek. Pénzük lenne erre, csak az autóbuszt kellene kibérelni. Ha két vasárnap délelőtt is dolgoznak és naponta két héten át két órával tovább kapálnak, akkor éppen kifutja az útiköltséget a megkeresett pénz. Örömmel bepne vannak ebben az ügyben. Polónyi József örömében Kiss Gizellát még át is öleli. Én csak akkor megyek ám, ha te is jösz — mondja elég hangosan, hogy a többiek is hallják. Persze, elnevetik magukat a körülöttük lévő fiatalok, utóbb még házasság is történik a munkacsapat keretén belül. Milyen kár, hogy Ürögi Pista is egy kürtiszigeti lánynak udvarol, nem pedig nagyudvamokinak, — szólja el magát Varga Mária. Erre a fiatalok még jobban nevetnek, különben Varga Mária arról is nevezetes, hogy ő a munkacsapat egyik leglelkiismeretesebb dolgozója. Egy gyom sem marad utána a sorban, olyan jól kapál. Odajön a csősz is és dicséri nekem a fiatalokat. Milyen ügyesek ezek a fiatalok! Ha nem iparkodnának a kapálással, megenné a répát a gaz.. Az elnök elvtárs is nyilatkozik A szövetkezet elnöke Is örül már az ifjúsági munkacsapatnak. Amikor elvégezték a répaegyelést, két láda sört is vett nekik, bár a lányok inkább fagylalt után áhítoztak. Sokat köszönhetünk nekik, nagyon sokat, beszéli komoly arccal. Kezdetben még hinni sem mertem volna, hogy eny- nyire lelkiismeretesen dolgoznak. Őszintén állíthatom, hogyha az ifjúsági munkacsapatunk nem lenne, megérezné a szövetkezet. Dehát tavaly is dolgoztak a szövetkezetben fiatalok és mi a oka annak, hogy mégsem értek el olyan eredményt, mint az idén? Erre már a növénytermesztési csoport vezetője felel. Megfontolva jelenti ki, hogy az ifjúsági munkacsapat sikere elsősorban a szervezettségben rejlik. Ha fontos munka van, ami nem várat magára, akkor odaküldjük a 18 fiatalt és elvégzik azt. Az idősebbek is becsületesen dolgoznak, de mégsem fiatalok már és ez meglátszik a munkájukon is. amiért persze nem lehet őket megróvásban részesíteni. A munkacsapatban nemes versengés alakult ki. Mindenki több és jobb munkát akar elvégezni, mint a másik. A közös munka helyesebb gondolkodásra is készteti a fiatalt. Például Almási Lajos tavaly nem a legjobb munkát végezte. Ha tehette hiányzott is, egyszóval nem lehetett rá számítani. Az idén pedig az ifjúsági munkacsapatban egészen megjavult és lehet mondani, hogy komoly munkaerőnek számít. Lehet, hogy azért is tartja magát a jobbik oldalához, mert szép lányok is vannak a munkacsapatban és szégyelné magát, ha elmaradna mögöttük. Az elnök is, meg a csoportvezető is a legnagyobb megelégedésüket fejezték ki a fiatalok munkája iránt és a szövetkezet eredményeit, amik nem is éppen kicsinyek, nagyrészben nekik lehet köszönni. BAGOTA ISTVÁN Muzsikálnak a bősi erdészet dolgozói Estefelé volt már, amikor a bősi erdészet dolgozói hazafelé igyekeztek. A sok hazaigyekvő munkás közül mégis kiválik egy pár ember, aki nem hazafelé" tart, hanem az erdész lakásába. Vajon minek mehetnek ezek az erdészhez? Feltettem magamban, hogy utánanézek a dolognak és én is az erdész lakására mentem. Amint beléptem az erdész szobájába zeneszót hallottam. Ez az a hejy, ahol a Csemadok zenekara próbát tart minden második este. Éppen régi magyar nótákat játszott a zenekar. Volt itt harmonika, hegedű, zongora és fúvóshangszer. A zenekart Ábrahám Sándor vezeti, már régi zenész. Kassán járt zeneiskolába. Régi példás dolgozója az erdészetnek. A zenekar egyik legjobb tagja Méri András CSISZ tag, aki szintén művésziesen bánik hegedűjével. Éppen olyan jól hegedül, mint amilyen jól megállja a munkába a helyét. .Elmondta hogy milyen nehézségeket kellett ’.eküzdeniök, amíg a hangszereket be tudták szerezni. Kezdetben a legtöbben nem értették a hangszerekhez és az első próbák bizony nem nagy sikerrel jártak. De három hónapi rendszeres próba után már komoly zenekarrá fejlődtek, amiről én is meggyőződtem. Az első fellépésük május 1-én volt. A zenekart még jobban kibővítik és úgv néz ki a dolog, hogy a dunaszer- dahelyi járásban az elsők közé küzdik fel magukat. Illés Bertalan, Bős.
