Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-02 / 22. szám
12 1956. június 2. ¥ty-V$it$4ßKitett b®l©ré kb. 40 deka középvastag gyapjúszálból, bordás részein 2-es, másutt 2 és feles kötőtűvel, Munkája „lustakötés“. A bordás rész az ujjakon és a bolerő szélén 4 cm széles és 2 sima, 2 fordított szemből áll. A a fél háta, B a fél eleje, C bordás pánt. A szabásminta 88 cm mellbőségre készült. A kötést a deréknál kezdjük, szabásminta szerint szaporítjuk. Ujjara a patentkötést úgy készítjük, hogy amikor összevarrtuk a bolerót, az ujja szemeit 2-es tűre szedjük és hozzákötjük a bordás kézelőt. Válaszolunk! Több fiatal mama a következő kérdéssel fordult hozzánk. Egyéves a kisgyermekem és még nem jár.. . A gyermek 6—9 hónapos kora között gurul, mászik, 9—Í2 hónapos korában feltérdel, felül, feláll, járni 1—/ fél éves kora között kezd. De ha a csecsemő egészséges, élénk, jól mozog, az nem baj. ha a felütéssel, járással el is késik egy kissé. Erőszakkal ültetni, állítani nem szabad a csecsemőt, mert akkor túl korán tanul meg ülni, állni, járni ■— amikor még gyengék ehhez a csontjai. Az egészséges gyermeknek, aki maga kezd el járni, magától kiegyenesedik a lábszára, állandóan erősödnek a csontjai, izmai. Annál kevesebbet esik később, minél önállóbban tanulja meg a felállás és a járás műveletét. Jól tesszük, ha többször naponta egy-egy kevés időre hasra fektetjük a csecsemőt. KOZMETIKA A szeszélyes időjárás, a szeles, nedves levegő tönkreteszi az érzékenyebb arcbőrt. Az ilyen bőr viszket, húzódik, kiszárad, kivörösödik. Különösen a szabad levegőn sokat tartózkodó nők arcbőrét veszélyezte! i ez. Ha észrevesszük arcbőrünkön ezeket a tüneteket, azonnal szüntessük ibe a meleg vizes, szappanos arclemosásokat. (A meleg víz csak zsíros, mit- eszerre hajlamos bőrűeknek használ). Egészséges arcbőrűek langyos vízzel, kevés pipere- szappannal mossák arcukat reggel és este. Száraz arcbőrűek naponta legfeljebb egyszer használjanak szanpant. Súlyos esetekben addig, .amíg az arcbőr rendbe nem jön, a naponta egyszeri szappanozást is mellőzzék. A szappant jól helyettesíti a babaolaj. Kis darab olajos vattával letöröljük az arcról a napközben rárakódott szennyeződést. Téves dolog azt hinni, hogy csak a szappan tisztít. Az olajos arctisztítás Után langyos vízzel kell leöblíteni az arcot. Tisztítja és ápolja a száraz, fájó arcbőrt az aludttej is, amelyet ugyancsak szappan, helyett használhatunk. Leöblítés előtt hagyjuk az arcon öt—hat per- cig. A zsíros arcbőr fenyes, tisztátalan hatást kelt. A száraz * H? bőr fáj és korai ráncosodást idéz elő. Mindegyiknek «n megfelelő orvossága, de már a napi kikészítés is csökkentő hatású lehet. A „kikészítés“ nem jelent ki- kent-kifenf külsőt. Mindössze arra kell ügyelnünk, hogy a használt kozmetikai szerek az arcbőr tónusának, a szem, haj színének megfeleljenek. Például sötét hajú. sötét bőrű nők ne fessék szájukat világos, élénkpiros színűre. Rajtuk ez csúnya, rikító — míg szőkében, világos bőrűeken szinte természetesnek tűnik. Fiatalabb nők erősebben, idősebbek gyengébben fessék magukat. A jól letisztított arcbőrt vékonyan kenjük be a bőrnek megfelelő nappali krémmel, (Az arc és száj rúzsozására tavasszal a világos, kissé lilás árnyalatok divatosak). Vattával púderozzuk arcunkat, mert vékonyabb, finomabb rétegben tehetjük rá a púdert, mint például ha flanell- pamacsot, vagy a zsebkendő csücskét használjuk. Világos bőrű nőknek natúr, krém árnyalatú púder, sötétebb bőrűeknek hamvas rózsa, bronz,, esetleg kreol árnyalatok a legmegfelelőbbek. Nem lesz „kime- szelt" az arcunk, ha mindig a bőrünknek megfelelő színű púdert használjuk. Sütés — főzés I-fomoktorta * Olcsósága miatt sokféle „koldustortának“ is nevezik. 3 karika cikóriakávét fél deci vízben jól eldörzsölünk, mély tálba öntjük, hozzáadunk 6 deka zsírt, egy tojást, 20 deka porcukrot, egy csomag vaniliacuk- rot és 30 deka lisztben elkevert egy deka sütőport. Mindezt jól eldolgozzuk, kizsírozott, liszttel behintett hosszúkás formába öntjük. Előre melegített forró sütőben sütjük. Vigyázzunk, hogy ki ne száradjon túlságosan. Ha kihűlt, lekvárral töltjük. Hamis marcipán Nyolc deka darát leforrázunk négy evőkanál forró tejjel, hozzáadunk W deka össztört háztartási kekszet, három deka keserű mandulát vagy barackmagot megdarálva, 6—7 deka vajat. Jól Összegyúrjuk, kisebb szilvanagyságú „krumplikat" formálunk belőle, kakaóporba hengergetjük. G yanús kinézésű ismerősöm állított meg a napokban, akire erős igyekezettel sem tudtam visszaemlékezni, bárhogy kutattam rosszarcú és fura viseletű ,,ismerőseim“ között. Ügy látszik, neki volt jobb a memóriája, mert tiltakozásom ellenére is örök barátságunkra és az együtt töltött szép napokra hivatkozott. Ebből kiindulva, bizalmasan kért, hogy helyezzem el őt valahol mezőgazdasági, ipari vonalon, vagy valami hivatalban. Azzal belekotort lajbijába és régi kalendáriumos fedőlapjára nyálazott tintaceruzával körmölt életrajzot nyújtott át, hogy olvassam. 1905-ben születtem a tehén faránál. Apám béres volt. anyám béresné. Apám reggeltől estig gürcölt, éjszakánként pedig a mesgyékre járt ürgét önteni, vagy a barázdákból szedegette az elhullajlott magvakat. mert rá voltunk szorulva. Sávárgó szemünk láttán néha még arra is rávetemedett, hogy a közeli váltjogos cigányoktól szakajtószám lopja az uborkasalátát. Még életében mesélte, hogy az ö szülei nálunk is nagyobb nélkülözésben éltek. Erdélyben laktak és ő már tizenkét éves korában mázsás csűr dolgotokét hordott fel a székelyek padlására. Nagyanyám olyan soványka volt, hogy varrótűnek használhatta ujjait és szinte átlátszott. Egy időben őt használták ablaküvegnek a hólyagpapír helyett, amit felfalt a szomszédjuk, valami éhenkórász góbé. Egyszer aztán elvitte öt a hazat az ablakból, s nem lelték meg szegényt, csak itt-ott érezték a szagát. Olyan szegényszaga volt neki. Mi tizenheten voltunk testvérek, mind a tizenhét fiú és lány volt. — Annyira rosszát tápláltak, hogy tizenöt közülünk meg sem született. En élve jöttem a világra, bár apám majd megfojtott fölöttem való keservében, úgy kellett kezéből kicsavarni a dohányvágó kést. Amikor vettük a három tehenet, kértünk hozzá kölcsönbe fejőszéket, mely egyetlen bútordarabunk volt. Azon állt az egész család, amikor egymást néztük evés helyett. — Testvéreimmel együtt reggeltől estig nyomorogtunk: szegényeknek úgy beesett már a szemük, hogy csak kerülőúton tudtak nézni. Idesanyám félfertály dinnyeföldön dolgozott harminc negyedébe, de gyümölcsét nem élvezhette, mert. még palántakorában ellopkodták a még nálunknál is szegényebbek, ha ugyan voltak. A kalendárium-lapot megrendültén nyújtottam vissza ,,ismerősömnek", kinek most megkeményedtek vonásai, markáns arckifejezést öltött és overálja farzsebéből olajos árkuspapirosra vetett szarkalábas írást vett elő. TT’öbányán születtem 1905- ben, két gyárkémény közölt. Apám csupa korom vo't. Földbevájt inségbarak pincéjében laktunk. Penésszel takaróztunk és a doh nem fért el a pincében, külön kellett csinálni az ajtó előtt egy sufni-helyiséget a dohnak. Vízvezetékünk nem volt, de a plafonról állandóan annyi nyirok csöpögött, hogy jóanyám reggeltől estig moshatott vele. Olyankor én és a csenevész viceházmester lányka odalopakodtunk anyácskám teknőjéhez és csentünk kevéske mosogatólevet a küszöbön lakó özvegy koldusasszonynak, aki hétszámra küszködött ott, ha rongyai beleakadtak egy szegbe. Hárman voltunk élő testvérek és bátyáim sorvadásuk közben olyan kicsinyek maradtak, hogy nem is emlékszem rájuk. Különösen a nagyabbikra. En kutyalejen nyügösködtem cs anyácskámat ötéves korom;g nem is láttam, mert amióta éltem, egyhuzamban mosott a tanácsosaknál. Szerettem volna, ha legalább életében egyszer hazajön, hogy bemutatkozhassak neki. ötéves koromban beléptem a gyárba és napi huszonhat óra hosszat helyettesítettem a gőzkalapácsot. Annyit sem kerestem, hogy egy vacak hátulgombolós overált vegyek magamnak. Hétvégén csak üres borítékot kaptam, de még a levegő is ki volt belőle szivattyúzva. A borítékot mégis visz- sza kellett adnom, miután hagyták megtapogatni. Sokszor csupán félmarék zsíros csavart ettem ebédre, és ha holtfáradtan leroskadtam kicsit pihenni, akkor transzmissziós szíjat hasítottak a hátamból. Néha az egész műhely megállt, és odajöttek engem verni, az állásuk miatt. Téten ruha nélkül jártam, füstös párába burkolózva, s a cipőmnek is csak jégkérge volt, nyáron pedig a legnagyobb kánikulában rám adták a gyáros bundáját, vigyázni, hogy bele ne essen a moly. Ennek révén könnyebb beosztáshoz jutottam. Naponta ötször kelleti dudálnom saját hangomon a gyár kürtőjén át, mert elromlott a sziréna. Ha véletlenül berekedtem, akkor nagyon szigorúan megbüntettek. Nyolcéves koromban az egyik goromba művezető kitörte a kezemet, hogy ne tudjak munka közben játszani. Akkor ijedtemben elbújtam a kazánba, és évekig ki sem mertem nézni onnan, pedig közben a rozsda is belémállott. Utána bosszú ideig csak smirglipapírra kerestem. Később már a magam kenyerét ettem volna, de csak verést kaptam helyette, mert elmentem suszterinasnak. Bővérű majszterom miatt évenként három új gyereket kellett dajkál- gatnom, tanulás helyett szőlőt nyitottam meg csuktam és még ágyam sem volt, a saját hátamon feküdtem. Hajnalban fel kellett kelnem és megfejni, nyolc tehenet és két ökröt. Amikor sok munka összejött, még korábban felzavartak, órákkal a lefekvés előtt. Többször észrevettem, hogy még csak az előző nap délutánja van és máris keltegetnek. Délelőttönként a gazdasszony mázsás bevásárlókosarat cipeltette, a piacig meg vissza, miközben a májszter láb- szíijal verte a hátamat, ' hogy nemcsak a szatyor súlya alatt nyögjek, mert szeretett mindent egy kaptafára húzni, Azért is kellett délutánonként a kutya- ólból szaporán ugatnom a kuncsaftokra. Tudniillik nem akart ebaclót fizetni, ha már egyszer úgyis tart. engem. Mire megkaptam a segédlevelet, az telte összes tudományom, hogy olló nélkül tudtam a körmöm rágni. Utána, sokáig munka nélkül lődörögtem, ágyrajárt belém a lélek, vérszegényebb lettem a templom egerénél és soványságom miatt villamosra sem kellett szólnom, vitt a kocsi után a légörvény. Sokszor máshová sodort az örvény, ezért a munkásmozgalomba sem tudtam bekapcsolódni. Pedig akartam. — Anyácskám meg csak mosott, mosott. Szegénynek ettől egészen meggörbült a háta és erőlködés nélkül, akár kétszer is körül tudott csavarodni a tek- nön. A végén annyit mosott, hogy teljesen elázott, nem is vettük észre, mikor öntöttük ki őt a lucskos vízzel. Temetésére nem jutott nekem fekete ruhára de én úgyis csupa korom voltam, ez aztán meglette n sötét ruha hatását. Ilyenformán cseperedtem fel apródonként, de olyan nagy munkásnyomorban, hogy azt nem tudná utánam csinálni senki. Nekem is csuk úgy sikerült, hogy beleszülct- tem. Ismerősömnek itt ellágyullak a vonásai, arca kifinomodott, es értelmesen csillogó szemét rámfüggesztve, kigombolta nagy tajbiját, ami alatt zsakettből átalakított temberzsek feszült. Annak a cippzáras zsebéből gáláns mozdulattal kiemelte monogrammos levéltárcáját és apró gyöngybetükkel teleirt miniszterpapírt halászott ki belőle. — Ugyebár, kérlek, a hivatal ma sem megvetendő — mondta főúri mosollyal, miközben felszeg mozdulattal átvettem az írást. 7 905-ben születtem, tanult ' szüleim házasságából kifolyólag Vidéki városban laktunk, félholdacska földet nem tudtunk venni, úgy kellett bérelni pénzért néhányszáz katasztert, naponként kitéve annak, hogy arisztokratának csúfolnak némely rosszmájú emberek. Anyámat is jószívű asz- szonynak ismerték. Evekig önzetlenül elnökölt a beteg és otthontalan ebek menhelyén. •— Hárman lézengtünk testvérek és mondhatnám, vajmi keveset törődtek velünk, mert kérem tisztelettel, olyan otromba nagy sokszobás hodátyban, laktunk, hogy csak nagyritkán talátkozcsak kaláccsal tömködtek, pedig utálom az édességet. Legtöbbször meg sem ettem. Sőt, ha jót emlékszem, addig egyáltalán nem is ettem. Apámat végül is etfújta a válság szele és anyánkra maradtunk, aki tudott küzdeni, habár csak pöttömnyi kis nyugdíjat kapott apám színvaksága után. Mikor tönkrementünk, egy parasztember az óljában adott helyet, ahol anyám zongoraleckéket adott a plébános fiának. A fenyőünnepélyt is a sertésólban töltöttük. Sokat könnyeztünk, amikor kis karácsonyfánkról leette a szaloncukrot és a csokoládét a disznó. Rövidesen felmondták hajlékunkat, mert a gazdaember kismalacokat adoptált a helyünkbe. Jobb sorsa reményében jó- anyámmal gyalog Pestre utaztunk szüléinkkel, őket pedig lefoglalta a gond, mivel akkor már romlani kezdtek a gazdasági viszonyok. Mondhatnám, nélkülöztünk is. Kenyeret például1, csak tizenhárom éves koromban láttam először, egy képes mesekönyv hetedik oldalán, amit a komornyikunk adott névnapomra, mert szüleimnek nem telteti ilyen luxusra. Addig tunk, de Monortól Kispestig már csak négykézláb tudtunk mászni, a kimerültségből tíz pár szarvasbőrkesztyűt koptattunk el, holmikat pedig cukorspár- gán húztuk magunk után, habár semmink sem volt. A hosz- szú, keserves úton majdnem kikészült anyám szíve, pedig hűséges intézőnk ezüsttálcára téve hozta utánunk az orvosságos- szelencét. Nem sokkal utána egy rosszúlsikerült teadélutánon jóanyáin is elhunyt migrénben, a nagyobbik bátyáin pedig elment csendőr ezredesnek, hogy nyomorát leplezze. A vitézi címet is csak azért fogadta el, hogy ezzel álcázza demokratikus érzelmeit. Áfa már nyilvánvalóan kitudódott róla, hogy akkor tépten-nyomon ellenállt. — Abban az időben én állásnélküli tisztviselő voltam. Sokszor három hétig viseltem egy-egy tiszta inget. Mikor megkaptam a diplomám, elhelyezkedtem segédvájárt minőségben a szemétbányánál. Mehettem volna könyvelőnek is, de gyönge fizikumom nem bírja a cipekedésl, különösen a kettős könyvvitelnél. Ám hála demokráciánknak, azóta megerősödtem, és ma már bírnám jól, amit az SZTK is igazol. Sőt, nehezebb munkára is bátran ajánlkozom, elfogadnám még a vállalatvezetést is. Az utolsó életrajz olvasása közben arcom olyan külső változáson ment át, hogy ismerősöm szótlanul etsompolygott. — Mire felnéztem, már csak a rossz emléke maradt ott. De Ha ezekuíán valaki mégis kíváncsi, sokoldalú ismerősömre, az keresse fel őt nyugodtan, mert valószínűleg erre a célra is irt már egy negyedik önéletrajzot. MARTIN ISTVÁN ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz- tőséq és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaciarne, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného povstania 41. sz. — Eiő- A—72712 fizetés egy évre 31.20 Kés, — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata,
