Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-21 / 3. szám

1956. január 20. 3 —^ — tS^SIilÁR ;k)S(ll£,s,®í! ÉLŰÉN A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG és a kínai népköztársaság népeinek ÖRÖK BARÁTSÁGA! Bratislava forró szereteti el fogadta Csu Te marsallt, a Kínai Népköztársaság alelnökét Kedden reggel hazánkba érkezett Csu Te »Ivtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Kína Kommunista Pártja politikai bi­zottságának tagja. Kína Kommunista Pártja központi bizottsá­gának titkára, a Kínai Népiköztársaság marsaflja. Kíséretében volt Nie Zsung-esen marsall, Kína Kommunista Pártja Köz­ponti bizottságának tagja, a honvédelmi bizottság alelnöke és Liu Lantao, Kína Kommunista Pártja központi bizottságának póttagja, az országos néplgyűlés állandó bizottságának tagja. A Magyar Népköztársaságból Csehszlovákia fővárosába, Prá­gába menet, a népi Kína képviselői meglátogatták Bratislavát is. Csu Te elvtárs különvonata reggel röviddel 7 óra 30 perc után érkezett, az ünnepélyesen feldíszített bratislavai főpálya- udvarra. Bratislava dolgozóinak tízezrei várták az állomás előtt kedves vendégeinket. A vendégek fogadására megjelentek a politikai, gazdasági és kultüréletünk vezetői, diplomáciai kar képviselőivel. Amikor Csu Te marsall a Kínai Népköztársaság alelnöke és kísérete kiléptek a különvonatból Karol Bacílek a CSKP KB politikai irodájának tagja az SZLKP KB Irodájának tagja és az SZLKP KB első titkára fogadta őket, majd a főpályaudvar Szalonjában a szlovák nemzeti szervek képviselői üdvözölték a vendégeket. Az állomás előtti térségen a vendégeket a jelenlevő hatal­mas tömeg nagy lelkesedéssel, éljenzéssel fogadta. A Kínai Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjet Köz­társaságok Szövetsége himnuszainak elhangzása után Csu Te marsai! a Kínai Népköztársaság alelnöke Cennák vezérőrnagy kíséretében megtekintette a felvonuló díszszázadot,. Ezután a kínai vendégeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Szlovákia dolgozó népe és a szlovák nem­zeti szervek nevében Karol Bacílek üdvözölte. A forró fogadtatásért és azért a mély rokonszenvért, ame­lyet a bratislavai lakosság és ifjúság a kínai nép iránt tanú­sított Csu Te marsall a Kínai Népköztársaság alelnöke mondott köszönetét. Beszéde után a jelenlevők sokáig éltették a nagy népi Kína és Csehszlovákia örök barátságát. Ezután Csu Te marsall a Kínai Népköztársaság alelnöke és kísérete ellátogatott a Kábel gyárba. Ctközben Bratislava pol­gárai és az ifjúság szívélyesen üdvözölték kínai vendégeinket. A Kábel gyárban, amely Kína számára fontos berendezéseket szállít, a vendégeket az üzem alkalmazottal nevében Vojtech Cibulka, az üzemi bizottságának elnöke fogadta. Ezután a ven­dégek megtekintették az egyes üzemrészlcgeket, amelyekben a munkások, műszaki dolgozók és mesterek lelkesen fogadták ókét.. Búesúzásképpen az üzem dolgozói virággal és márvány- plakettekkel ajándékozták meg vendégeinket. Csu Te marsall és kísérete ezután rövid időre meglátogatta a Komensky egyetemet, ahol Julius Sefránek tanár, az egye­tem rektora üdvözölte őket. Csu Te marsall válaszképpen sok egészséget és sikert kívánt a főiskolai tanároknak és a diá­koknak munkájukban. A kínai vendégek ezután megtekintették a nagy szlovák klasszikus, Pavel Országh Hviezdoslav költőnek a Nemzeti Színház előtti szobrát. Itt találkoztak a Szlovákiai írók Szö­vetsége képviselőivel és színművészekkel. Kilenc órakor Csu Te marsall a Kínai Népköztársaság alel­nöke és többi kínai vendégünk Prágába utazott. Ctjukon Ru­dolf Barák belügyminiszter, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, dr. Gertruda Sekaninová-Cakrtpvá, ktil­ü(/.'-'miniszter-helyettes, clr. Dobromír Jecny, a Külügyminisz­térium diplomáciai protokollfőnöke, és Otakar Kliéka, a kül­ügyminisztérium ázsiai szakosztályának vezetője, kísérte őket. Velük együtt utazott Cao Jin, a Kínai N épköz tár.saság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Cső« Jon-hüan, a Kínai Népköztársaság nagykövetének katonai ügyvivője és a kínai nagykövetség többi tagjai. Csu Te marsai! ünnepélyes fogadtatása Prágában Kedden délután pontosan 16 órakor futott be a különvonat a prágai főpályaudvar ünnepélyesen feldíszített csarnokába, hol a becses vendégeket Alexej Cepiéka, Jaromír Dolansky. Zdenek Fierlinger, Václav Kopeeky, .Antonín Novotny és Villám Siroky, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Ludmila Jan- kovcová és Otakar Slmunek, a CSKP KB politikai irodájának póttagjai, Karel Palácek és dr. Vaclav Skoda miniszterelnök helyettesek, dr. ing. Emanuel Slechta egyetemi tanár épité- szetügyi miniszter, a Csehszovák Szocialista Párt elnöke, dr. Jozef Plojhar a Csehszlovák Néppárt elnöke, valamint Jozef Kisely a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke, helyi gazdái - kodásügyi miniszter, Jlri Hendrieh, a CSKP KB titkára és a Kínai Népköztársaság prágai nagykövetségének tanácsosa üd­vözölték. Csu Te marsall a pályaudvar csarnokából kíséretével az állo­más épülete előtt levő ünnepélyesen feldíszített térre vonult, aho a CSKP KB titkárai és a kormány más tagjai, a nemzet­gyűlés szőkébb elnökségének tagjai, a «sebszlovák hadsereg tábornoki kara, a központi hivatalok és a Nemzeti Front Szer­vezeteinek képviselői üdvözölték. A vendégek fogadására megjelentek továbbá a prágai diplo­máciai képviseletek tagjai is. A magas vendégek üdvözlésére megjelentek a prágai dolgo­zók küldöttségei és a prágai dolgozók, polgárok tízezrei. El­hangzottak az állami himnuszok. Csu Te marsall A. Ceplcka nemzetvédelmi miniszter kísére­tében elhaladt a katonai díszőrség előtt. Csu Te marsait a fel­sorakozott díszörséget csehiü „Nazdar •pudruzií” üdvözölte „Éljen az alelnök elvtárs” dörgölt fel e fcatalmas válasz Üd­vözlésére. A díszszemle megtekintése után Villám Siroky miniszterel­nök és Csu Te marsall az ünnepélyesen feldíszített emelvényre léptek, ahonnan beszédet intéztek az összégyültekhez. Beszé­deiket gyakran félbeszakította a prágai dolgozók lelkes kiáltá­sa: „Éljen a Kínai Népköztársaság”, „Éljen Mao Ce-tung”, „Éljen a béke!“ A prágai polgárok beláthatatlan sűrű sorai között Csu Te marsall a dolgozók lelkes üdvözlése melleti áthaladt Prága főbb utcáin. vonul a Nyolcadik Hadsereg. Lu ügyes volt, egyetlen szabo­tázsán sem kapták rajta. A bá­nyaaknába zuhant japán mér­nökök már nem tehettek ellene vallomást... 1945-ben a Párt azonban már tudott Luről. És Lu ez alsó hívó szóra csatlakozott a Nép­hadsereghez. Neve mind több­ször fordult elő a napiparan­csokban. „<4 Nép Kiváló Hai- cosa", „Mintakiképző“, „A Tö­megek Példaszerű Barátja" telt. , Az elismerésen csak ö cso­dálkozott, katonái azonban nem. La csapata mindig győzött. -- Számtalan történetet mesélnek arról, milyen bátran és bölcsen vezeti alakulatát. Kifogyhatatlan az ötletekből Egyszer például madárijesztőket állított fel cs arra terelte az ellenség tüzet, míg katonáival oldalról betört állásaikba és csaknem zászló- aljnyi Kuomintang-eröt hajtott fogságba. Másszor két hajtár- sóval egész falui foglalt el. Lu mindent alaposan megfon­tolt. Állandóan tanai, gondolko­dik. Éles az esze, mindent meg­jegyez. Amit egyszer hallott, nem felejti el többé soha. A Fütyülő golyó hangjából meg­állapítja, milyen magasan re­pül. De azí is tudja, milyen messziről lölték, milyen -fegy­verből. Sohase téved, ha, paran­csot ad harcban, hogy támadás­nál fussanak vagy kússzanak-e katonái. Ha megszólal az ellen­ség nehéztüzérsége, és a grá­nátok közelükben téjnk a föld- tölcséreket, azokba vezényli csa­patát. Eleinte féltek ettől m rej­tőzéstől, de Lu megmagyarázta, milyen valószínűtlen, hogy két gránát ugyanarra a helyre csa­pódjék. Lu arra törekedett, hogy még többet tanuljon. Minden ütközet után végigjárta az arcvonalsza­kaszt és érdeklődött a többi csapatnál: — Hogy nyertétek meg a csatán Vagy: — Miért vesztettétek? Mindent feljegyzett magának. hogy hasznosíthassa * tapasz­talatokat. 1948 augusztusának egyik sö­tét éjszakáfán, teljes erővel tomboló harc közben Lu Szun- pao eltévedt és elvesztette u kapcsolatot társaival. Egyetlen embere volt oldalán, amikor észrevette, hogy alattuk, a völgy­ben ellenséges katották nyü­zsögnek. La a völgy nyílásánál állította fel géppuskáját, elzárta az utat} Az ellenséges járőr szinte a karjaiba futott. Lu parancsolván rájuk rlvalt: — Állj! Bajtársak, hozzám! A katonák megtorpantak, er­re La gyorsan folytatta: — Kuomintang-kaionák! Dob­játok el fegyvereiteket! Adjátok meg magatokat, vagy lövünk' .4 járőr mögött biztosító osz­tag is' volt. Valamennyien azí hitték azonban, hogy Lu komoly erővel áll velük szemben. Ellen­kezés nélkül összehordtúk fegy­vereiket és nagyon elámultak, mikor rájöttek, hogy mindössze két kommunista katona kíséri őket. fogságba. Lu a főőrségen tárgyilagosan közölte: — Kuomintang-járőrt hozunk! Siessetek. Küldjétek néhány em­bert a hátrahagyott fegyverek ért! Nemcsak egyszer történt ez így. Lu számtalanszor győzött fellépésével és okosságával. — Kópia is sorra 'a kiérdemeli cl ismerést. Lu családtagnak tekinti baj- társait, a fáradt, beteg és se­besült katonák ruháját rendbe­szedi. lábukat is megmossa, vállára veszi fegyverüket ha nem bírják. Lu, bajtársainak testi épségén kívül másra is ügyel. Gondol­kodni tanítja őket: — Tisztán kell látnunk, hogy miért és kiért harcolunk! 1943-ban, amikor Lu a csa­pathoz került, a politikai tisz- tek ellen még nemegyszer ás­kálódtak az arcvonatparahcsnv- kok. Lu azonban új légkört te­remtett, összehívta a csapat párttagjait, taggyűlési tartott, ágyútűzben, mindenkit szólásra készletei!, a legközömbösebbe- ket is felrázta. Nem beszélgetés ez, hanem a Felszabadító Néphadsereg 19. hadosztálya géppuskás századá­nak katonái ajkán született dal. Ezt dalolják a katonák, lm a karcok szünetében fegyvereiket tisztogatják és megjelenik Lu Szun-pco, Közülük való ez a politikai tiszt, keménykölésü ka­tona, testvér, apa és parancs­nok egyszemélyben. Lu Szun-pao most huszonöt éves, de már tizenegy éve kato­na. Nem szívesen beszél magá­ról, alakulatának katonái mégis kifaggatták, igaz, hogy. nehezen ment: — Nagyon szegény' ember volt az apám, világéletében cse- lédeskedeft. Anyám az uraság­nál takarliott. Késő ősszel ment nekünk a legrosszabbul, ilyen­kor jöttek a hitelezők pénzért és sohasem volt annyink, hogy kifizethessük adósságunkat. El­bújtunk a templomban. Ez nem sikerült, mindig. Anyám még tett-vett a házban, aráikor be­állított a földesúr ispánja. Mi, gyerekek kereket oldottunk. Szü­léink és nagyszűleink azonban nem tudtak elmenekülni. Az is­pán bambuszboiial, a csendőr meg puskatussal verte őket. — Anyám állapotos volt. Nagyon megviselte a verés. De még en­nél is jobban fájt neki. hogy szeme láttára kínozták nagljszü- leimet. A hét öregből akarták kiszedni, hol tartjuk a pénzt, de hiába, hiszen nem tolt pén­zünk. Nagyapám még élt ián két-három órát, aztán elvérzett. Nagyanyám fájdalmában a fo­lyóba vetette magát. Szüleim me Natáliák a temp­lomban, de tovább kellett men­nünk, mert a papok másnap el­kergettek. Barlangban húzód­tunk meg, olt született kél kis Csen Jen, Csiao és Jun Kun fametszete: Találkozás. ikergúgom. Nővéreméi szüleim odaadták a ,,fiatalúrnak", a gaz­da fiának. Ennek fejében el is engedlek adósságunkból vala­mit. Amikor kistestvérkéim meg­születtek, apám éppen rizs után. járt, csak két nap múlva tért vissza. Megrázta a fejét és le­térten mondta: „Lányoki Megint csak lányok! Ezek sem. kenyér- keresők!" Rettenetes csapás volt a sze­gény . ember számára, ha. lánya születeti, különösen ha ikrek. Ai>áin niegheményítette szívéi és úgy tett, ahogy ilyenkor szo­kás: vízbe fojtotta mind a ket­tőt. A katonák ilyenkor komorun hallgatták Lu Szin-pao beszé­dét. Mintha saját életükről me­sélne valaki... Csakhogy a po­litikai tiszt, fájdalmasan bár, de érzelgősség nélkül mondta minrtezt és mindig akadt szava arról is, hogy ennek már vége. ezért folyik a háború, Lu Szan-paot tizenöt éves ko­rában besorozták katonán? > Akkor került Iiuomintang-meg- szátlás alá a tartomány. Csang Kal-sek őrmesterei véresre ver­ték, rugdalták, kínozták. Négtt évig szenvedett közöttük. Arié­kor alakulata harcba került, pa­rancsnokai megadták maguka: a japánoknak. A betolakodók szénbányába hurcolták, Lut. — Szivében izzó. gyűlölettel ment a rabszolgamunkába,- és ahol tu­dott. ártott a hatalom bitorlói­nak. Ha petróleum került a ke­zébe, kiöntötte és maggyújtotta Pedig akkor még azt sem tud­ta, hogy az új Kína szervezed ereje valatnetinyiök szebb jövő­jéért küzd: nem messze lölük Csu Te elvtárs, a hazánkba érkezett kínai kormányküldöttség vezetője A csehszlovák nép meleg szeretettel fogadta Csu Te elv­társat, aki kedd reggel köztársaságunkba érkezett. Csu Te elvtárs 1886-ban született, Szecsuan tartomány­ban. Kína akkor a feudális kizsákmányolás súlyos igája alatt nyögött. Az ifjú Csu Te í922-ben Európába utazott s Berlinben telepedett le. Itt kapcsolódott be a kommunista mozgalomba is. 1927-ben Csou En-láj, Ho Lung és' Jeh Ting elvtársakkal megszervezte Nanesangban a nevezetes augusztus 1-i fel­kelést. Amikor pedig megalakult a kínai Vörös Hadsereg, e hadseregnek lett a főparancsnoka Csu Te elvtárs. Amikor 1934-ben sor került a legendás hírű sokezer mérföldes „hosezú menetélés”-re, Mao Ce-tung mellett Csu Te volt a rengeteg nehézséggel küzdő, de célját megvalósító sereg lángleíke. 1937-ben teljes erővel kibontakozott a kínai szárazföldre betolakodott japán bitorlók elleni háború. A kínai munká­sok és parasztok Vörös Hadseregét a párt segítségével új­jászervezték s megalakult a legyőzhetetlen Nyolcadik Had­sereg. E hadsereg főparancsnoka lett 1937-ben Csu Te. A küzdelmek nem voltak hiábavalók. S 1945-ben a szovjet hadsereg segítségével sikerült megadni a végső döfést a japán hadigépezetnek Ám a harc ezzel nem ért véget. 1946-ben megkezdődött a népi felszabadító háború az amerikai dollárokon élősködő esangkajsekista klikk ellen, s Csu Te elvtársat a párt a népi felszabadító hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Har­cokban edződött nagytudású hadvezér irányítása alatt a néphadsereg sorra mérte csapásait az imperialisták zso'do- saira. Csu Te elvtárs a politikai életben is fontos szerepet tölt be. 1954-ben a Kínai Népköztársaság alelnökivé választották. Lu tudta, hogy a politikai tiszt egyik legfontosabb felada­ta a nevelés. Oi intézményt honosított meg. rendszeres gyű­léseken kérdezte meg bajtársui- tói, hogy „mi a baj?“ Lu nem ragaszkodott ahhoz, hogy csak a hadihelyzetről be­széljenek. Mindenki szabadon elmondhatta, mi keseríti otthoni életét. Bajjal-gonddat terhelt katonái megkönnyebbültek, ha kiönthették szívüket. A megaláz­tatások, az embertelenségek vég­telen sora, a íölde.surak igájá­ban görnyedő Kína tengernyi Csun lan Si: Jönnek a mieink baja, az egyszerű emberek sé­relmének lávája özönlött ilyen­kor felé. Lut is meglepték né­ha a könnyek, mintha csak sa­ját ifjúságáról hallott volna. Lu katonái minden győzelem után elsősorban a felszabadított néptömegekhez fordultak, a mun­kásokkal és parasztokkal beszél­ték meg a további tennivalót Amikor az egyik vasútvonal­ért. harcoltak, egy üres faluban ütöttek szállást. Egyetlen öreg­asszony vonszolta magát a név­telen utcán. Hiába kérdezget­ték a katonák,- szót sem felelt. Lu nem erőltette, hanem vizet hozatott az öregasszonynak, megparancsolta, hogy a kato­nák takarítsák ki a házat és főzzenek neki. — Ne félj, anyó, mi a nép katonái vagyunk — mondotta aztán. Az öregasszony mélyen meg­hajolt, Lu keze után kapott, hogy megcsókolja és elcsuktó hangon megszólalt: — Akkor' bevallhalom, hogy nem vagyok süketnéma. Eddig nagyon féltem a katonáktól. Jen Hszi-szen emberei már koldus­botra juttattak minket. Ugy-e. nem tartoztok hozzál Ugye nem? — Anyóka, mi a néphez tar­tozunk. Jen Hszi-szen pedig el­lenség! Az öregasszony örömében alig győzte ölelgetni Lu embe­reit, akik mosolyogva simogat­ták ráncos arcát. Az anyóka eltotyogott, ami­lyen gyorsan csak bírt, az er­dőbe, előhívta a parasztokat, azok megmondták, hol rejtőzik a Kuomintang-banda. Lu kato­nái sok száz foglyot ejtettek és egész lőszeroszlopra va'á zsákmányt küldtek a hadosz­tályparancsnokságnak Elukerü 't a környéken összerabolt ételem is. Azonnal kiosztották a pa­rasztságnak. Amikor Lu csapata megkapta a „Hadsereg Zászlóját", a leg­derekabbnak járó „Vörös Sely­met“ (így nevezik a katonák), csak ennyit mondott: — Az ostorcsapás gyengébb, mint a korbácsütés, egy fecs­ke még nem csinál nyarat. — Győzünk, mert összetartunk és előttünk a szabadság szele fúj­ja ezt a lobogót! Csang Hszing-Lang: Lu Szun-nao Mindig velünk tegyél, nevelőtiszt elvtársi. .. Ha elmégy, mintha apánk hiányoznék.... Mindnyájunk apja vagy. bölcs és megfontolt, sohse hagyj magunkra!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom