Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-19 / 20. szám
1956. május 19. 7 Az élet küszöbén: GÁZOLÁS A magyar film nagy sikereket ért el mai életünk hű ábrázolásában, úgyhogy minden új filmtől elvárjuk, hogy új utakon járjon és ne ismételje azt, amit már más filmben láttunk. Igen sikerült film a Gázolás, melyet Vajda István. „Az A A 338 autó esete“ című legény alapján forgattak. A regény igen hálás konfliktust dolgozott fel. Egy fiatal bíró harcol a saját érzéseivel és az igazsággal. A történet a mai Budapesten játszódik le! valóban húsból és vérből való emberek elevenednek meg előttünk. Dr. Csamádi András bíró szerelmes lett Zenta Juditba, egy fiatal és feltűnően szép nőbe. Nem kalandot keres, hanem úgy érzi, hogy megtalálta igazi élettársát. Csak utólag jött rá arra. hogy a szép és ragyogó kü’scMÜ Judit belülről milyen romlott. Saját céljai érdekében mindent és mindenkit feláldoz, nem ismer érzéseket, hideg, számító é: önző. Dr. Csanádi csak későn jött rá, hogy Judit csak színlelte a szerelmet, mert abban reménykedik, hogy a bíróság előtt pártját fogta. Judit ugyanis autójával elgázolt egy asszonyt, aki sérülései következtében meghalt. Ez a közlekedési szerencsétlenség mély emberi drámát vetít elénk. Összeütközésbe kerül a társadalmi kötelesség és a szerelem. Ha végeredményben egy emberről van csak szó, társadalmi szempontból sokkal mélyebben gyökeredző problémákat feszeget. Dr. Csanádi, a fiatal bíró fájdalmas, nehéz harcot vív önönmagával. Barátnője oldalára áll, mert azt hiszi, hogy az igazságot védelmezi. Amikor azonban rádöbben a valóságra, megváltoztatja nézetét. Rájön, hogy Judit bűnös és hogyan ítélje el, hiszen elveszítené. — Fájdalmas dolog elveszíteni azt a szeretett lényt, aki nem érdemelte meg vonzalmát és szerelmét, csak számítóan megjátszotta a szerepet. András becsületes maradt itt nemcsak az egyéni és a társadalmi érdek találkozásáról van szó, na- nem az igazságról és az igazságtalanságról. Ha így fogjuk fel a filmet, akkor rájövünk, hogy ez a történet. mely első pillantásra nem is olyan tipikus, milyen mélyen érinti mindennapos életünk problémáit. A film végig leköti a néző figyelmét. A főszerepet Ferrari Violetta játsza igen tehetségesen, partnere Darvas Iván, akivel a Liliomfiban már megismerkedtünk. A darab rendezője Gertler Viktor, aki Tankista Andrást és a Pánikot is rendezte. Mit tegyen Feri? ANYAM SZEME Milyen is volt? Emlékszem én, Elmerengek anyám szemén. Szomorú volt a két szeme, Mikor a bánat ült bele. Hogyha messze földön jártam, Sokszor könnyezett utánam. Mindig figyelt, engem óvott, Míg örökre lecsukódott. TÓTH GYULA Az utcán elült a lárma s az öregedő asszony főzni kezdte a vacsoráját. Alig hogy abbahagyta a zöldségtisztílást, zörgést hallott az ajtón és belépett a fia. ■ A karján apró lányka szepegett, a gyerekkocsit pedig kinhagyta a folyosón. A belépő fiatalembert, aki a szomszéd faluba nősült, s most hazatér a kislányával együtt, nevezzük Ferinek. Az öregedő asszony pedig, Feri anyja, aki váltig hangoztatta annak idején, hogy el ne vegye azt a lányt feleségül. Most Feri hazatért, az anyja nem kérdezte tőle miért jött, csak ránézett a gyerekkocsira és nem csak sejtette, hanem egész biztosra tudta, hogy mi történt. Feri jó futballista volt, víg- kedélyü, ügyes, szemrevaló legény. A környék mirtden falujába elment futballozni a csapatával és bizony sokszor dicsőséget szerzett a csapatnak. I' 7 történt, hogy a szomszéd faluban egy becsületes gólt rúgott, amiért nagyon megtapsolták. A lányok, akik a pálya szélén álltak, mindannyian Ferire néztek és ragyogóbb lelt a szemük. Gondolták magukban, hogy estére csak itt marad a táncmulatságban és kitudja hátha táncdhatnak majd veíe. Nincs abban semmi csodálatos, hogy Feri valóban ott maradt, és fiatathoz illően alaposan kitáncolta magát. A legtöbbet Kovács Zsuzsivalt táncolt. Zsuzsi véletlenül nem volt a délutáni labdarugó mérkőzésen, de azért élénkebben dobogott a szíve a szokottnál, amikor Feri táncra kérte és átfogta a derekát. Nagyon megszerették egymást. Hiszen Ferinek hullámos, göndör haja volt és éppen olyan piros nyakkendője, ami Zsuzsinak nagyon tetszett. A Zsuzsi szeme és a dereka pedig Ferire hatott igézőén, és olyan gondolatai támadtak, hogyha lehet, feleségül veszi .ezt a lányt. Hirtelen jövő fiatalos fellángolás volt ez a szeretem, ami később kissé aiábbhagyoit, de aztán újra lángra kapott. A táncmulatság után gyakrabban találkoztak és az első fellángolások után alaposan megfontolták, hogy érdemes-e tovább tartani a kapcsolataikat egymással. Legjobban Feri anyja ellenezte a dolgot. Zsuzsi ellen ugyan nem volt semmi kifogása, csak az, hogy tanút, iskolába jár. Zsuzsi szüleit jól is.- merte hírből, és személyesen is beszélt velük néhányszor, Periek falujában a piacon. Szegény négyholdas parasztok voltak. Egy lovuk ugyan volt. meg egy tehenük, de nem vdlak erre büszkék és inkább a szegény emberrel álltak szóba, mint a gazdaggal. A lány pedig a közeli erdőgazdaságba járt dolgozni, a facsemetéket gondozta. Utána esti iskolába iratkozott be, tanfolyamon vett részt, tanító lett és tovább tanult. Az iskoláit még nem fejezte be, amikor Ferit megismerte. Különben jó tanító lett, szerelték öt a gyerekek is. — Amikor a tanfolyam után tanítani kezdett, . i:or kezdett csak komolyan tanulni, mert addig talán maga sem hitte, hogy tanítani fog. Hiszen egy szegény lánynak a csillogó valóság is néha csak reménynek tűnik. Sokszor mondotta Ferinek az anyja, hogy baj lesz, ha elveszed Zsuzsit. Ha elvégzi a tanulmányait, otthagy az téged. Akkor már nem azt tartja ma góró1!, hogy szegény lány volt. hanem• megváltozik és rosszabb lesz, mini egy grófnő. — De anyám, feleségül jönne hozzám és a szülei sem• ellenzik — szokta mondani Feri az anuiának. Feleségül, feleségül, mert még egyenrangúak vagytok. Te is részt vettél ezeken a politikai és szakszervezeti tanfolyamokon. meg aztán jó gépszerelő vagy. Szépen keresel, sokat. — Bárcsak boldogult apád is ennyit kereshetett volna, nem keltett volna idő előtt a sírba szállnia. De egy gépszerelő, ha mindjárt olyan gépeket is javít meg és tart üzemben, mint le a banyánál, később nem lesz elég egy tanítónőnek, aki elvégezte a főiskolát. Feri úgu okoskodott. hogy az anyjának nincs igaza. Elsősorban is Zsuzsi szegény családból származik és ez alapot ad ahhoz, hogy nem válik „grófnővé", ha befejezi a tanulmányait, mint ahogy azt anyja mondta. Ha nedig azt nézzük, ki keres többet, akkor az én főiskolára, de évekig kellett tanulnom, amíg a bányaigazgatóság bányagépmesternek nevezett ki. Mégis sokat gondolkozott az anyja szavain. Sok könyvet el- dvasott, belemélyedt a marxista tudományokba és az egyik köz- gazdasági tankönyvből azt olvasta ki. hogy a fizikai és a szellemi munka közti különbség fokozatosan eltűnik. Kár csűrni-csavarni a dolgokat, Zsuzsit feleségül vette, és boldogan éltek. Egyszer valami okból kissé összezörreníek. Minden új házastárssa1, megesik ez. nem volt lényeges. Mégis akkor indult el a lavina, amely később betemette boldogságukat. Közben elérkezett az idő. hogy Zsuzsi befejezze a tanulmányait. Már „kész leszek" — szokta mondani Ferinek, de te csak egyszerű bányagépész vagy. Bánuaeé- pész,\ ismételgette Feri fülébe. Igen. dühődött el erre Feri, de azért a biológiáról, meg Napóleonról és a Déli sarkról elbeszélgethetsz velem. De nemcsak te. aki kényszerből iáriad ki a főiskolát, hanem más is. komolyabb emberek. Közben a kislány is megszületett, és ők a nagyok csak veszekedtek. Lívia ágya fölött arról, hogy melyikük hát az értékesebb a társadalom, számára. Meri voltaképpen erről támadt köziük a vila. Te, Feri — kérdeztem tőle, nem voltál iszákos, vagy kicsapongó, és ebbőt kifolyólag a feleséged talán ... ? Nem. Feri szinte megsértődik, a kérdések hallatán. Nem. Jól éltünk, mindenünk megvolt, én is értékes munkát végeztem, ő is, nem dicsérem magam, de látod, nem vagyok tökkeliilött és nem is javamra billen a mérleg. Ha azt nézzük, hogy ki végez értékesebb munkát, szintén egyenrangúak vagyunk. Ö embereket nevel, nemzedékek nőnek fel majd keze alatt. Ha nem jól javítom meg a gépet, vagy pontatlanságom eset le szaktudásom hiánya következtében vala- tmi hibát ejtek, emberhalál is származhat belőle a bányában. Zsuzsi a gyerekeket neveli, én az ember éleiét védem a tudásommal. Igaz, nem jártam a 1 r A Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán elhangzott felszólalás (Folytatás az 5. oldatról) műk volt, — hogy az almafa izesehh, élvezhetőbb gyümölcsöt hozna, ha gondoznák. De azt mondták magukban: Ki tudia, talán fújna neki a beavatkozásunk és az almafa még azt hinné, hogy kertészeti elő- clőilélelek vezetnek. Hagyjuk inkább, hisz amúgy is virágzik és terem. Ez az almafa a kert perifériáján — íme, ez a csehszlovákiai magyar irodalom. A kertbe tartozik, oda akar tartozni — hazánk irodalmi éleiébe, de nem elhanyagolt* perifériára száműzve. Egyengessék el hát a fához vezető utakat, a kertészek fogják ollókéseiket és ollóikat, végezzék el a szükséges nyesést — az ágak nagyon összegubancolódlak már, a vadhajtások is elszaporodtak. A Kertészek Szövetsége pedig gondozza a fiatal hallásokat, hogy ne vackort, hanem ranett- és jonathan-aimát teremjenek — ha képesek rá. A gyümölcsből rakjanak rendszeresen vendégeink elé, tegyék a Lilcrárne noviny, a Kultúr- ny iivot stb. tányérjára — nem pedig kosarába. égül pedig, készüljön végre külön tál azoknak, akik elsősorban az eddig vad almafa termésére vágynak. összefoglalom hát a fentebb elmondottakat: Szervezetünk, a •Csehszlovákiai írók Szövetsége a hazánk irodalmi eseményeit irányító felelős intézményként nem enged he ti meg, hogy a hazai irodalom egy része — a csehszlovákiai magyar irodalom — kiessék az irodalmi élet szerves keretéből, periférián tengődjék. Két esztendővel ezelőtt, az írók országos konferenciáján elhatározták, hogy Szövetségünknek minden alkalmas eszközzel támogatnia kell a hazai nemzetiségek irodalmát — a magyar irodalmat is. Nem állítom, hogy e téren semmi sem történt volna. De ami történt, kevés volt. Ezért azt javaslom, tegye a kongreszszus az Írószövetség végrehajtó szerveinek kötelességévé: 1. Gondoskodjanak kellő szervezeti intézkedésekről, amelyek biztosítják a jelentkező fiatal tehetségek felkarolását és fejlődését (szervező titkár, művelődés, nevelés). 2. Gondoskodjanak arról, hogy a Szövetség saitószervei nem csupán időről-időre esett legesen mutatványokat közöljenek a hazai magyar irodalom terméséből, hanem lapjaikon érdemlegesen, bíráló/ag foglalkozzanak a csehszlovákiai magyar írók egyes alkotásaival. 3. Tegyenek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy legkésőbb 1957. január l-től lehetővé váljék egy legalább havonta megjelenő magyarnyelvű irodalmi foh/ó- irat kiadása az Írószövetség lapkiadó vállalatának gondozásában. Kedves barátaim, elvlársak. — csehszlovákiai irodalmunk sokszólamú énekkarhoz hasonlatos. Mi, magyar írók e karban a szólamok egyikét éneke'- jiik — nem domináns szólamod de olyat, amely harmonikusan és szervesen beleilleszkedik a daliam egészébe. Nem akarjuk, hogy hangunk pusztába kiáltó szó tegyen. Nem akarjuk, hogy munkásságunk hatása az irodalmárok szűk körébe korlátozódjék. Van mit mondanunk a csehszlovákiai magyar dolgozóknak — uz élet igazságáról, a zociatista hazafiságról, a hazáját építő ember büszkeségéről és hősiességéről. Es win mit mondanunk a szlovák és a cseh olvasóknak is. Mindnyájuk támogatását kérjük. hogy mindezt el is mondhassuk, hogy kiszabadultunk a perifériális sors bűvköréből, hogy valóban azzá lehessünk, amivé lenni aki unk és amivé lennünk kell: népünkhöz és korunkhoz méltó írókká! TÓTH TIBOR ittam, csak most itt a kocsmában, ahogy látod, megittam már vagy öt féldeci rumot. — Tudod, hisz ,i.. Azért most sem vagyok részeges, mert nem ad kielégülést ez a büdös : >m. A kislány oí.hon van anyámmal, ö pedig egyedül van odahaza a szomszéd faluban és most azon tűnődik, hogy egy gépész miéri nem illik össze egy tanítónővel. Arról pedig teltetek én, hogy nem jártam iskolába? Kiskoromban nem volt rá pénzünk, mióla nagyobb vagyok, meg dolgoznom kellelt. Kitanultam ezt a mesterséget, amit ö any- nyira lenéz. Teltelek én róla, hogy az FSZ nem a II éves iskolába vagy nem a főiskolába küldött, hanem tanfolyamra. De legalább a CSISZ tagsági gyűléseken lett volna ilyen problémákról sző és kevesebbet futballoztam volna, többet tanultam volna. Mondd mit tehetek llát? Ügy gondolom, érdemes megírnom ezt a történetet, persze az említett személyeknek nem saját neveiket írom le. Ügy gondolom, hogy az Üj Ifjúság olvasói, és különösen a tanítónők közül akad majd valaki, aki megmagyarázza Ferinek, hogy mit tegyen. Es helyesen tette-e, hogy Zsuzsát feleségül vette? SZONYEI GIZI * * * Az utóbbi időben sok olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, mejyeknek írói tanácsaikkal segíteni igyekeznek a május 5. számunkban az „Egy boldogtalan lány“ cím alatt megjelent cikk írójának. Az alábbiakban kivonatosan közlünk néhány levelet: Az, aki hűtlen, az nem szerethet igazán. Valami komoly ok játszhatott közre, hogy nálatok is ilyen fordulat állt be. Próbáld elfelejteni azt a fiút, mintha nem is ismerted volna ,és főleg ne mutasd, hogy még mindig gondolsz rá Járjál sokat emberek közé és egész biztos találkozó! mad olyan fiatalemberrel, akiben megértő társra találsz. Most már tapasztaltabb vagy, jobban ismered az embereket és másképp ítéled meg őket. Hidd el, talán szerencse, hogy így történt, később talán még nehezebb lett volna az elválás. - Csak fel a fejjel, bátran nézz a jövőbe, bizonyára még sok boldogság vár rád. TÓTH GÉZA, Bratislava. * * * Az élet elsodorta szíve szerelmét — gyakori probléma. — Akit legjobban szeretünk, az hagy el a leggyakrabban bennünket. Lehet, hogy már mi is igazságtalanok voltunk és azt a barátunkat, vagy barátnőnket hagytuk el. aki pont minket szeretett és velünk akarta boldogan leélni életét. Lehet, hogy már mi is komoly fájdalmat okoztunk társainknak. Egy emberért élni csak az esetben helyes, ha ö is értünk él. Minden seb begyógyul — a csalódást csak újabb szerelemmel lehet ^gyógyítani. Jön majd más, aki jobban megérdemli vonzalmunkat és őt kell szeretni, nem- pedig azt, aki elhagyott és vonzalmunkkal nem törődik. LOVÁSZ LAJOS, Nyitra. * * * . Milyen sokszor halljuk' ezt a mondatot, hogy boldogtalan vagyok. Hiszen mindenkit ér olyan dolog, amire nem számított és ez fájdalmat okoz. Az, aki téged úgy elhagyott, ha mindjárt a sors vihara is sodorta el, az nem érdemli meg, hogy bánkódj utána, és gondolj rá. Felejteni nehéz, érős akarat, józan ész és büszke szív kell hozzá. Ne mondjuk ki olyan köny- nyen, hogy „boldogtalan vagyok“. Mit szóljon az a leány, aki elvesztette apját, anyját, vagy az a három-négygyermekes fiatal anya, aki itt maradt özvegyen. Nem is gondolunk arra, hogy számunkra már az is boldogságot jelent, hogy fiatalok, egészségesek vagyunk. — Vannak emberek, akiktől a sors még többet megtagadott, mint tőlünk. Tartsuk szem előtt: győzzük le önönmagunkat, nehogy mások győzzenek le minket. „Bora“. * * * Idővel elmúlik a legmélyebb fájdalom is és új érzésnek ad helyet. Nézzünk csak szét és akkor látjuk, hogy nemcsak minket ért csalódás, hanem vannak még sokkal és sokkal súlyosabb esetek is. Örüljünk annak, amink van, a fiatalságnak az egészségnek, örüljünk annak, hogy épül szép hazánk és az ábrándok világából térjünk visz- sza a való életbe. A munkában keressünk írt sajgó sebeinkre, a munka szeretete fűtse lelkűnket. Munka közben az ember megfeledkezik a legfájóbb érzéseiről is. Szórakozásul pedig válasszuk a könyveket, mert azok a leghűbb, legjobb barátok. A jó könyv többet ér, mint a felszínes szerelmi kaland. A munka üteme diktálja az élet iramát. Mi most nem lehetünk boldogtalanok, nem szabad, hogy boldogtalanok legyünk. Boldogok lehetünk, örüljünk annak, amink van és örüljünk annak, amit építünk. PAKSY LÁSZLÓ, Ekecs.
