Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-19 / 20. szám

8 1956. mffus 19. Az állatszelídítök és idomítok kö­zött gyakran találkozunk nőkkel. Nem könnyű foglalkozás. Sok állatszelídítő tragikusan fejezte be életét. Az 1900- as években igen ismert volt Közép- Európában a Fischer-házaspár, akik oroszlánokat szelídítettek. Az asszonyt szomorú sors érte, előadás közben hét oroszlán szétmarcangolta. Kilenc évvel később egy Marguie- rite nevű állatszelidítőt ugyanez a sors érte. Sokban hibát követett el, ha ezt így mondhatjuk, mert a szen­záció kedvéért az idomítást túlságba vitte, és nem hallgatott a józan észre. 1938-ban a mostani Kari Marx vá­rosban, Németországban történt, hogy Ellen, a cirkusz állatszelidítője még alig kezdte meg a mutatványokat és az egyik vadállat megtámadta, össze­vissza harapta. Ellen a súlyos se­beibe belehalt. A cirkuszlátogatók mindig feszüit figyelemrUel kísérték azokat a mutat­ványokat, ahol nők szerepelnek. Az idomítás terén a nők. valóban gyakran felülmúlják a férfiakat. A sok siker nem kábította el őket. E sorok írója több neves állatszelidítőnőt ismert közelebbről. Ezek mind szerények voltak, nem szerették a reklámot és a feltűnést. Köteteket kellene az idomitókról írni. Mi csak néhány jónevű állatsze- lidítönőről szeretnénk egyet-mást el­mondani. Miss Charles A Krone cirkusz Németország leg-, nagyobb cirkusza, egész kis állatse­HANS GÜNTHER SOKOL * reglettel kezdte és nemzetközi vonat­kozásban is hatalmas cirkusszá küz­dötte fel magát. A legjobb számuk Karl Krone, cirkuszigazgató száma volt. Világhírre tett szert az elefánt csoportjával. Éveken keresztül nagy reklámot csaptak Miss Charlesnek — •% hatásosabb volt az idegen hangzású név. Miss Charles 12 oroszlánnal lé­pett fel. Miss Charles tulajdonképpen a cirkuszigazgató felesége volt. Kro­na asszony volt a cirkusz lelke, min­dent elkövetett, hogy valóban szín­vonalas műsort nyújtsanak a közön­ségnek. Igen szorgalmas asszony volt, minden munkából kivette a ré­szét, segített a sátor felépítésében, az állatok tisztításában és etetésében. Vándorkocsijukban a lakásuk csak úgy ragyogott a tisztaságtól. Nem­csak a saját családját látta el. ha­nem a cirkusz többi tagjának is fő­zött. Még be se fejezték az étkezést, máris a pénztárnál termett. Gondo­san nevelte gyermekeit. A háziasszo­nyi teendők elvégzése után Krone mama este frissen, üdén kiállt a po- rondra és az oroszlánok ketrecében mutatta be az állatszeüdítés terén el­ért eredményeit. Több mint 25 oroszlánt és néhány tucat jegesmedvét tanított be. Ilyen volt Miss Charles, Krone mama, a cirkuszvilág egyik ragyogó csilaga. Claire Iíelioi „A bestiák királynője“ körülbelül ugyanabban az időben állt pályafutá­sa tetőpontján. Claire Heliot még a régi iskola követője volt, mutatvá­nyaival főleg azt a célt követte, hogy minél jobban megfeszítse a néző- közönség idegzetét. Claire Heliot huszáröltözetben je­lent meg az oroszlánok ketrecében és négy—öt pisztolyt hordott övében, miközben balkezével állandóan ostort pattogtatott. A Vadállatok ordítása közepette, melyek a pisztoly durraná­sával és ostorpattogtatással még fo­kozott, teljesen felcsigázta a vadálla­tok idegeit, ingerültek, izgatottak let­tek, de a „bestiák királynője“ megsi­mogatta őket és mentén megszelídül­tek, negédesen hozzá simultak. Claire Heliot idegfeszítő munkája mellett igen magas kort ért el. Öreg napjaiban gyakran mondogatta „több szerencséje volt mint esze.“ Tilly Bébé Rupp Matild még kislány volt, ami­kor már állatszelidítéssel foglalkozott. A vándorcirkusz tagjai nem is sej­tették. hogy ez a kislány Tilly Bébé név alatt egész Európa szívét meg­nyeri. A kis Tilly hamar megbarát­kozott az oroszlánokkal, rendkívül gombát viselte az állatoknak, de ar­ra még álmában sem gondolt, hogy a ketrecben a közönség elé lépjen. Az artisták világában a nagy sike­rek különös véletleneken múlnak. An­nak a cirkusznak az igazgatójához, ahol a kis Tilly élt, egy szép nap sürgöny érkezett, bilincs egy szabad oroszláilszclíditőd?“ , Amikor a kis Tilly meghallotta, addig sírt és könyörgött, amíg elen­gedték. Mennyire csodálkozott a cir­kuszigazgató, amikor a várt hatal­mas izmos férfi helyett, egy gyönge csenevész fiatal lány lépett be az irodájába. Ez az iskolásleány mutassa be az oroszlánokat. Más emberük azonban nem volt, az oroszlánszámot nem tudták bemutatni, a közönség már nyugtalanul követelte az orosz­lánokat. így történt, hogy Tillyt le* szerződtették. Az . igazgató úgy szá­mította, hogy Tilly csak 8—10 nap múlva lép fel, nagyot nézett, amikor bejelentette, hogy már aznap este fel­lép. Tilly közben foglalatoskodni kez­dett az oroszlánokkal. Eleinte csak a ketrec előtt álldogált és beszélgetett velük, mint a kis gyerekekkel. Maid óvatosan bedugta a kezét a ketrecbe és végül bebújt a ketrecbe. Az állat- gondozók elmagyarázták neki, hogy milyen mutatványokat szoktak az oroszlánok bemutatni és így Tilly megkezdte a gyakorlatokat. Veszélyes játék volt, Tilly ostorával a labdát a levegőben hajtotta, nagyot csattant mindig az ostora, az oroszlánok áll­ványaikon elég közel álltak hozzá, és elfogták a labdát. A nézőközön­ség visszafojtott lélekzettel figyelte a mutatványt, a kis iskolásleány lab­dázott az oroszlánokkal. A játék folyt. Egy-kettő-három, Tilly a labdát mindig elkapta. Egyszer csak a lab­da kiesett a kezéből, lehet, hogy túl gyorsan hajolt utána, vagy talán megcsúszott. A közönség háborogni, zajongni kezdett, pedig semmi sem történt. Az asszonyok sikoltoztak, a férfiak söröspoharaikatt magasra, do­básra készen tartották, rendőrség és a tűzoltók után kiáltoztak. Óriási ria­dalom keletkezett. Mindenki azt várta, hogy a 12 oroszlán nekiront a véd­telen fiatal leánynak. De a sivatag királyai meggondolták magukat, va­lószínűleg azt hitték, hogy a néző­téren a lárma az a szelidítőnönek szól. Körbe állták Tilly -Bábét, és megakarták védelmezni „a vadembe­rekkel“ szemben. Az egyik oroszlán hatalmas nyel­vével megnyalogatta Tilly karját, azt a benyomást keltette, mintha vigasz­talni akarná a rosszúl sikerült mutat­ványszámért. A nézőközönség is lassanként meg­nyugodott, mihelyst látták, hogy Tilly sértetlenül ott áll a fenevadak kö­zött. A fiatal szelidítőnöt melegen ünnepelte a közönség. Tilly Bébé is magas kort ért el, mindvégig nagyón szerette az állato­kat és amikor már idős korában sze­gényen, elhagyottan Becsben az ag­gok házában tengette életét, akkor is minden fillérjét az állatvédelmi egye­sületnek ajándékozta. Az 'állatok iránti szeretrte sietette halálát. 1933- ban a bécsi Központi cirkuszban meg­betegedett az egyik oroszlán, Tilly Bébé éjjel-nappal mellette ült és ápol­ta. A jéghideg istállóban meghűlt, és a világtól elfelejtve, csendben el- húnyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom