Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-19 / 20. szám
8 1956. mffus 19. Az állatszelídítök és idomítok között gyakran találkozunk nőkkel. Nem könnyű foglalkozás. Sok állatszelídítő tragikusan fejezte be életét. Az 1900- as években igen ismert volt Közép- Európában a Fischer-házaspár, akik oroszlánokat szelídítettek. Az asszonyt szomorú sors érte, előadás közben hét oroszlán szétmarcangolta. Kilenc évvel később egy Marguie- rite nevű állatszelidítőt ugyanez a sors érte. Sokban hibát követett el, ha ezt így mondhatjuk, mert a szenzáció kedvéért az idomítást túlságba vitte, és nem hallgatott a józan észre. 1938-ban a mostani Kari Marx városban, Németországban történt, hogy Ellen, a cirkusz állatszelidítője még alig kezdte meg a mutatványokat és az egyik vadállat megtámadta, összevissza harapta. Ellen a súlyos sebeibe belehalt. A cirkuszlátogatók mindig feszüit figyelemrUel kísérték azokat a mutatványokat, ahol nők szerepelnek. Az idomítás terén a nők. valóban gyakran felülmúlják a férfiakat. A sok siker nem kábította el őket. E sorok írója több neves állatszelidítőnőt ismert közelebbről. Ezek mind szerények voltak, nem szerették a reklámot és a feltűnést. Köteteket kellene az idomitókról írni. Mi csak néhány jónevű állatsze- lidítönőről szeretnénk egyet-mást elmondani. Miss Charles A Krone cirkusz Németország leg-, nagyobb cirkusza, egész kis állatseHANS GÜNTHER SOKOL * reglettel kezdte és nemzetközi vonatkozásban is hatalmas cirkusszá küzdötte fel magát. A legjobb számuk Karl Krone, cirkuszigazgató száma volt. Világhírre tett szert az elefánt csoportjával. Éveken keresztül nagy reklámot csaptak Miss Charlesnek — •% hatásosabb volt az idegen hangzású név. Miss Charles 12 oroszlánnal lépett fel. Miss Charles tulajdonképpen a cirkuszigazgató felesége volt. Krona asszony volt a cirkusz lelke, mindent elkövetett, hogy valóban színvonalas műsort nyújtsanak a közönségnek. Igen szorgalmas asszony volt, minden munkából kivette a részét, segített a sátor felépítésében, az állatok tisztításában és etetésében. Vándorkocsijukban a lakásuk csak úgy ragyogott a tisztaságtól. Nemcsak a saját családját látta el. hanem a cirkusz többi tagjának is főzött. Még be se fejezték az étkezést, máris a pénztárnál termett. Gondosan nevelte gyermekeit. A háziasszonyi teendők elvégzése után Krone mama este frissen, üdén kiállt a po- rondra és az oroszlánok ketrecében mutatta be az állatszeüdítés terén elért eredményeit. Több mint 25 oroszlánt és néhány tucat jegesmedvét tanított be. Ilyen volt Miss Charles, Krone mama, a cirkuszvilág egyik ragyogó csilaga. Claire Iíelioi „A bestiák királynője“ körülbelül ugyanabban az időben állt pályafutása tetőpontján. Claire Heliot még a régi iskola követője volt, mutatványaival főleg azt a célt követte, hogy minél jobban megfeszítse a néző- közönség idegzetét. Claire Heliot huszáröltözetben jelent meg az oroszlánok ketrecében és négy—öt pisztolyt hordott övében, miközben balkezével állandóan ostort pattogtatott. A Vadállatok ordítása közepette, melyek a pisztoly durranásával és ostorpattogtatással még fokozott, teljesen felcsigázta a vadállatok idegeit, ingerültek, izgatottak lettek, de a „bestiák királynője“ megsimogatta őket és mentén megszelídültek, negédesen hozzá simultak. Claire Heliot idegfeszítő munkája mellett igen magas kort ért el. Öreg napjaiban gyakran mondogatta „több szerencséje volt mint esze.“ Tilly Bébé Rupp Matild még kislány volt, amikor már állatszelidítéssel foglalkozott. A vándorcirkusz tagjai nem is sejtették. hogy ez a kislány Tilly Bébé név alatt egész Európa szívét megnyeri. A kis Tilly hamar megbarátkozott az oroszlánokkal, rendkívül gombát viselte az állatoknak, de arra még álmában sem gondolt, hogy a ketrecben a közönség elé lépjen. Az artisták világában a nagy sikerek különös véletleneken múlnak. Annak a cirkusznak az igazgatójához, ahol a kis Tilly élt, egy szép nap sürgöny érkezett, bilincs egy szabad oroszláilszclíditőd?“ , Amikor a kis Tilly meghallotta, addig sírt és könyörgött, amíg elengedték. Mennyire csodálkozott a cirkuszigazgató, amikor a várt hatalmas izmos férfi helyett, egy gyönge csenevész fiatal lány lépett be az irodájába. Ez az iskolásleány mutassa be az oroszlánokat. Más emberük azonban nem volt, az oroszlánszámot nem tudták bemutatni, a közönség már nyugtalanul követelte az oroszlánokat. így történt, hogy Tillyt le* szerződtették. Az . igazgató úgy számította, hogy Tilly csak 8—10 nap múlva lép fel, nagyot nézett, amikor bejelentette, hogy már aznap este fellép. Tilly közben foglalatoskodni kezdett az oroszlánokkal. Eleinte csak a ketrec előtt álldogált és beszélgetett velük, mint a kis gyerekekkel. Maid óvatosan bedugta a kezét a ketrecbe és végül bebújt a ketrecbe. Az állat- gondozók elmagyarázták neki, hogy milyen mutatványokat szoktak az oroszlánok bemutatni és így Tilly megkezdte a gyakorlatokat. Veszélyes játék volt, Tilly ostorával a labdát a levegőben hajtotta, nagyot csattant mindig az ostora, az oroszlánok állványaikon elég közel álltak hozzá, és elfogták a labdát. A nézőközönség visszafojtott lélekzettel figyelte a mutatványt, a kis iskolásleány labdázott az oroszlánokkal. A játék folyt. Egy-kettő-három, Tilly a labdát mindig elkapta. Egyszer csak a labda kiesett a kezéből, lehet, hogy túl gyorsan hajolt utána, vagy talán megcsúszott. A közönség háborogni, zajongni kezdett, pedig semmi sem történt. Az asszonyok sikoltoztak, a férfiak söröspoharaikatt magasra, dobásra készen tartották, rendőrség és a tűzoltók után kiáltoztak. Óriási riadalom keletkezett. Mindenki azt várta, hogy a 12 oroszlán nekiront a védtelen fiatal leánynak. De a sivatag királyai meggondolták magukat, valószínűleg azt hitték, hogy a nézőtéren a lárma az a szelidítőnönek szól. Körbe állták Tilly -Bábét, és megakarták védelmezni „a vademberekkel“ szemben. Az egyik oroszlán hatalmas nyelvével megnyalogatta Tilly karját, azt a benyomást keltette, mintha vigasztalni akarná a rosszúl sikerült mutatványszámért. A nézőközönség is lassanként megnyugodott, mihelyst látták, hogy Tilly sértetlenül ott áll a fenevadak között. A fiatal szelidítőnöt melegen ünnepelte a közönség. Tilly Bébé is magas kort ért el, mindvégig nagyón szerette az állatokat és amikor már idős korában szegényen, elhagyottan Becsben az aggok házában tengette életét, akkor is minden fillérjét az állatvédelmi egyesületnek ajándékozta. Az 'állatok iránti szeretrte sietette halálát. 1933- ban a bécsi Központi cirkuszban megbetegedett az egyik oroszlán, Tilly Bébé éjjel-nappal mellette ült és ápolta. A jéghideg istállóban meghűlt, és a világtól elfelejtve, csendben el- húnyt.
