Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-28 / 17. szám
to 1956. április 28 A helyes napfürdőzésröl Á téli hónapok után mindenki sóvárogva várja a melegebb napokat, hogy kihasználhassa a napfény áldásos hatását. Mielőtt a napfürdőzés egészséges, ésszerű módjáról szólnánk, ismerkedjünk meg néhány fizikai és élettani fogalommal. A napsugárzás elektromágnes hullámokból áll és sokféle hűl- . lámhosszúságú sugarakat foglal magaba, vagyis vegyes sugárzás. Ha útjába egy üvegprizmát, úgynevezett törőközeget helyezünk, ez a különböző hullámhosszúságú sugarakat három csoportban találjuk a látható sugarakat, melyeket mint fénysugarakat érzékelünk, és ahogy a szivárványban látjuk. A szivárvány színei sorjában a kővetkezők: vörös, narancssárga, zöld, világoskék, sötétkék és ibolya. A vörös sugarak előtt az infravörös, az ibolya után az ultraibolya sugarak vannak. Ezek láthatatlanok, csak műszerekkel észlelhetjük őket. A tudományos kutatások megállapították, hogy az ultraibolya sugarak hatnak leginkább az emberi szervezetre. A bőrt felmelegítik és megbarnítják, de a távolabbi szervekre is előnyösen hatnak. Kedvezően alakul a szervezet anyagcseréje, az izomzat fáradékonysága csökken, az ibolyántúli sugarak a bőrben lévő ergosterint D- vilaminná alakítják át, ami az angolkór megelőzősében és gyógyításában fontos, a vörós- vérsejtek megszaporodnak, a szervezet ellenálióbbá válik a fertőzésekkel szemben. A légzés mélyebb és lassúbb lesz és ezáltal javul a szervezet o- xigénnel való ellátottsága. Fokozódik az emésztőnedvek elválasztása, ezáltal a gyomor- működés és az étvágy javul. Változik a különböző mirigyek elválasztó tevékenysége, a pajzsmirigy működése például fokozódik. Ezért Basedovv-kór esetén a napozás a betegség rosszabbodásához vezet. Ebből is láthatjuk, hogy a napozásnak káros hatásai is lehetnek. A szőkék, de különösen a vörösek érzékenyebbek, mint a sötét hajúak. A vérszegényeknek is óvatosságot ajánlunk. Általában kora tavasszal még nem fejlődött ki védettségünk a napsugárzással szemben, ezért ilyenkor mindenki érzékenyebb a napfény iránt. A Basedow-kóron kívül vannak még más betegségek is, amelyek miatt a napozást kerülni kell. A tüdőgümőkórban, szívbajban szenvedő betegekre, sajnos, nincs jó hatással a napozás. Különösen vigyázzunk f arra, hogy betegeket és Iába- 4 dozókat az orvos megkérdező- é se nélkül ne tegyünk ki a nap- f fény hatásának. Az egészséges ember napozására vonatkozó tudnivalókat a következőkben foglalhatjuk össze. A legfontosabb, hogy testün- ** két fokozatosan szoktassuk hozzá a napozáshoz, mert a napsugarak ártalmai ellen csak így fejlődhetik ki a szervezet védettsége. Óvatosan, eleinte 5—5 percig, majd 8—10 percig, végül 25—30 percig napozzunk délelőtt és délután. A helyes napozást bőrünk egyenletes lebarnulása jelzi. A hirtelen lesülés bőrgyulladást okoz, ami a bőr kipirulásával, fájdalommal, esetleg hidegrázással, lázzal a bőr felhólyagosodásával jár, A hólyagokból fájdalmas sebek keletkezhetnek. Napozás előtt ajánlatos a testet beolajozni; tudnunk kell azonban, hogy az olaj csak mérsékli a sugarak hatását, de teljes védelmet nem nyújt a bőrgyulladás ellen. Akik igen érzékenyek a napsugárral szemben, azok első alkalommal ne,. vagy, csak igen rövid ideig menjenek a napra, és testüket árnyékos helyen érje a szóródó napsugár. Tudnivaló ugyanis, hogy a szóródó napsugár is tartalmazza az e- gészségi szempontból fontos sugarakat. ni a J mai, \ 1 és 5 Mit ültetünk kertünkbe ? J A tavasz magával hozta az ezzel járó gondokat. Rendbe kell hozni a kertet. __ _ El kell ültetni és vetni a kerti veteméT. nyékét. Mindenki örül a sajáttermésű. Tj&y «, zöldségnek, nagy előny, ha friss zöld- yUf* seggel, főzelékfélével rendelkezünk, mert kétségtelen, hogy ez az emberi szervezetre a legegészségesebb. Hogyan osszuk be kertünket? Ez tér- természetesen a kert nagyságától és fekvésétől függ. Másképpen kell beosztani a „ház előtti kertet" és a nagyobb terjedelmű vetemény- nyeskertet és mindenekelőtt szem előtt kell tartani d helyi viszonyokat. A várostól messzebb eső falvakon különböző veteménnyel próbálkozhatunk, míg a városban vagy a táros közelében fekvő kertekben csakis olyan zöldségféléket ültessünk, amelyeket a városban ritkán kapni és nem igényelnek sok helyet. Bizonyára nem feledkezünk meg a retekről. Már kora tavasszal vessük el soronként, és néhány hét múlva már asztalunkra kerül és változatossá teszi étlapunkat. Ne feledkezzünk meg a metélőhagymáról, a zöldpetrezselyemről, melyek ízessé teszik ételeinket. Igen hálás növények, egész nyáron keresztül frissek maradnak. Ha kertünk nem túlságosan száraz és elég termékeny, akkor fejessalátával is megpróbálkozhatunk. Természetesen jó, ha sárgarépánk is van a kertben, hiszen nyersen, különösen gyermekek számára, igen egészséges. Egy kis hely akad bizonyára paradicsomnak is, a kerítés mellé kúszóbabot ültessünk, nyári vacsorákra finom zöldbab főzeléket készíthetünk belőle. A zöldborsó is jóízű még nyersen is. Sokan szeretik a karfiolt, de az már igényesebb növény. Az uborka jó földet kíván és szép meleg nyarat. Gyakran megfeledkezünk a vörös káposztáról és a pórhagymáról. Elég, ha télen szedjük ki, ilyenkor igen jól jön, mert egy kis változatosságot hoz. Végül még azt szerelnénk kihangsúlyozni, hogy nem érdemes olyan zöldséget termelni, amit amúgy is olcsón kapni. Akkor már inkább szép virágokat ültessünk. í\ lí Ki Az író: Elnézést kérek, hogy ide álltam, de szeretném átérezni a vőlegény lelkiállapotát. Csekélység, de mégis... Nemrégiben szolgálati ügyben Érsekújvárra kellett utaznom. Ebben úgv-e még nincsen semmi különös. Az emberek általában utazni szoktak: ki ilyen, ki amolyan ügyben, amihez tulajdonképpen nekem semmi közöm. Egyesek azt mondják, hogy utazni kellemes, én azt állítom, hogy csak akkor, ha egyszer szökőévenként kell utazni. Egyszóval az utazást nem tartom éppen a legkellemesebb dolognak, — hogy miért, azt most nem firtatom tovább és nincs is szándékomban vitába szállni azokkal, akik az ellenkezőjét állítják. Nézetemet azonban — legnagyobb megelégedésemre — úgy látszik a vendéglátó ipari vállalat is osztja, mert különféle kisebb-nagyobb szolgálatokkal kellemessé akarja tenni az utazást Vagyis elismeri, hogy az utazás kellemetlen. És az rendben is van, hogy az illetékesek ezzel Is törődnek. Hogy ez nem minden esetben sikerül? Hát aztán! Több is veszett Mohácsnál — legyintenek az illetők és tovább pihennek jól megérdemelt babérjaikon. Az egyik ilyen vívmány, mely az utazó közönséq kényelmét hivatott szolgálni, az étkező kocsi. És éppen erről lesz most szó. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én minden alkalommal étkező kocsiban utazom. Nem! Ez túlzás volna! Most is csak azért szálltam be az étkező kocsiba, mert másutt már nem akadt ülőhely. Erre talán valakinek az lehetne a megjegyzése, hogy lehet állva is utazni. És ez igaz is. Utaztam én már eleget állva is. De hát segíts magadon, az utas-ellátó vállalat is megsegít. Külöbenn is, miért ne használtam volna ki a helyzetet, hogy kényelmesen utazzak — elvégre jocjom Van hőzzá, nö néni — még hozzá, ha szomjas is voltam a reggeli után. Egyszóval mit sem sejtve beszálltam az étkező kocsiba. A kocsi teljesen üres volt. Csak a személyzet sürgött-forgott a fehéren megterített asztalok között. Leültem az egyik asztalhoz és szinte éreztem már a pilzeni sör finom ízét és áldottam az illetékesek gondoskodását az utazó közönségről. Akkor egy fiatal fiú lépett az asztalomhoz — fekete kabátja után ítélve, nyilván a személyzethez tartozott és udvariasan megkérdezte, parancsolok-e reggelizni? Erre azt válaszoltam, hogy köszönöm szépen, de otthon már megreggeliztem. — „Akkor tessék átfáradni ahhoz az utolsó asztalhoz“ — mondja még mindig nagyon udvariasan a felszolgáló fiú, mert ezek az asztalok a reggeliző közönség részére vannak fenntartva. Na tessék, már kezdődik1 Miért kell nekem egy másik asztalhoz ülnöm, amikor rajtam kívül csak egy utas volt az étkező kocsiban, de ö sem óhajtott reggelizni. Még nem szóltam semmit, de a világ már nem tűnt olyan szépnek, mint néhány pillanattal ezelőtt. Leültem és vártam. Már majdnem Galánta körül jártunk és én még mindig vártam. Senki még a fülebotját sem mozdította felém. Pedig csak ketten voltunk vendégek és a személyzet körülbelül négy tagot számlált. Türelmes ember vagyok, de, ami sok, az sok. Kezdtem türelmetlenkedni. Erre mellém libbent egy szőke tündér — később kiderült, hogy ő az étkező kocsi felelős vezetője — és bájos mosollyal felém suttogta, hogy mit parancsolok? A szeme csupa figyelem volt és a szája vérpiros. Annyira belém szorult a lélekjelenlét, hogy csak nagynehezen tudtam kinyögni,: Kérek egy üveg sört! A hatás váratlan volt. A szemek acéllá keményedtek és az előbb még búgó hang kissé rekedten visszaszólt, hogy azzal sajnos rpi szolgálhat. De talán, ha valami erőset parancsolnék. Erre én hajlandóságot mutattam és azonnyomban megkérdeztem, hogy hát mit is kaphatok? Bájos ismerősöm erre vagy 20 egzotikusán hangzó italnevet sorolt fel egy lélegzet- vételre. Még a jó barackpálinkát is nagyurasan „apricot brsn- dynek” gúnyolta, de éppen olyan kiejtéssel, mint ahogy ezt itt leírtam, vagyis a-val és c-vel. Magamban azt gondoltam, hegy hát miért beszél arabusul az, ki nem tud arabusul, hangosan azonban — némi gondolkodás után — csak annyit szóltam, hogy hát volna olyan szives hozni egy rumot. A szőke tündér egy mosolygós igenis kérem-mel ellibegett és néhány pillanat múlva vissza is jött a kért rummal. Bájos mosollyal elém tette az illatos nedűt, azután, mint aki jól végezte dolgát, megkérdezte, hogy mit parancsolok a rum mellé: sört, vagy ásványvizet? Hát erre már igazán dühös lettem, de biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem: „tessék?” A szőke hölgy legbájosabb mosolyával megismételte, hogy óhajtok-e sört inni a rum mellé? — Hát mégis van sör? — kérdeztem álmélkodva. Hogyne volna, kérem — mosolyog ártatlanul a platinaszőke, — tetszik parancsolni ? ... Pedig hát jól emlékszem, hogy amikor csak sört kértem, azzal nem tudott szolgálni, de a 9 koronás rum mellé! az már más. Hát, nem mondom, így is lehet a tervet teljesíteni, de lehet — udvariasabb módon is. Ügy látszik az étkező kocsiban csak akkor ihat az ember sört, ha mellé rumot iszik vagy más hasonló méregdrága pálinkát, akár tetszik, akár nem. Ez pedig bosszantó! Tudom, hogy csekélység, de mégis.... KOPRLA PÁL VESELOVSKÍ: Lesz-e belőlük mester? Személyek: kőművesmester és Jancsi, Misi, Peti, kőműves tanulók. A történet az egyik épületen játszódik le. A mester falaz, a tanulók oldalt álldogálnak. A tanoncok: (A cigánybáró egyik részletét fütyülik) —fbuü.tatdOhTm- ódyigheyznatglst bfskpz bfskpz umlhőydan Mester: Jancsin! Jancsi: Tessék mester elvtárs! Mester: Bisztricát! Tizet! — Különben öt is elég. Legalább délután is lesz mivel foglalkoznod! Jancsi: (Távozik) Különös. Naponta járok lipáért!? — Most bizonyára spórol... Mester: (mintegy önmagának) Tulajdonképpen hány őrá van? (Megnézi) Már tizenegy. Illene valamit ennem. (A fiúkra néz) Misi, hagyd már abba a láblőgatást az emelvényen, gyere ide! Misi (leugrik) No ? ... Mester: Hozzál nekem tíz deka szalámit és két kiflit. — Itt a pénz. Misi: (motyogja) Szalámiért Peti szokott járni. Engem állandóan sajtért és majonézért küldöz máskor. Mester: Ne szájaskodj! Hozzám osztottak be és én adom ki neked a munkát. Ebadta mihasznája! Misi: (vakargatja a fejét és durcásan távozik) Az embernek lassan már mindent meg kell tennie, még mások helyett is. Erre vagyok itt? Mester: (kőműves-kanalat dob utána és morfondíroz) Annyian vannak, mint a köles! Mindegyikük kőműves akar lenni, de szótfogadni, azt már nem! Tessék ilyeneket tanítani1 Oh!.... Mester: (Valamilyen szerszámja hiányzik és nem dolgozhat tovább, keresgél) Mester: Peti hozd ide a kanalat! Valahol nyoma veszett! Peti: Misi után dob .. ! Mester: Vagy úgy! Jói van! Megérdemli! Te pedig ne bölesel- kedj, hanem hamer lódulj! Peti: (Távozik és magára hagyja a mestert) Mester: (Mintegy önmagának mondja) Sokat tudnak! Szájas- kodni... Inas koromban meg sem mertem a mestert szólítani, nem hogy még valamit kértem volna tőle! Menten kidobott volna! (Egy kis ideig csendben dolgozik) — Sőt akkor még nagyon jókedvű volt! Különben olyan pofont kaptam volna, hogy átütöm tőle a falat. — Húszasat! — Én pedig nevelem, tanítom őket, gondoskodom róluk és még az sem tetszik nekik! Ügy szidott bennünket, mint a török pasa. (Rövid szünet után) Az áldőját, de szomjas vagyok! (Körülnéz) Persze egy sincs itt. Hogyan tanítsam őket!? Még legalább hármat kell belőlük kérnem! Most még az sincs, akit sörért futtassak el, (F. Z. J.) KERESZTREJTVÉNY Május 1 emlékére Vízszintes: 1. Májusi ünnepnap (a nyíl irányában), 11. A nemzetközi munkásmozgalom halhatatlan vezére. 12. Upsalá- ban van. 13. A tésztát ezzel vágják. 15. Pál Nándor. 16. NRS. 18. SAFO. 19. Nem kevés 20. Híres magyar atlétanő. — 22. Távirdász hang. 23. Kolá- rovo része. 24. Az alak. 26. Ilyen fa és ilyen bogár is van. 27. Buzdító szó. 29. Atom keverve. 30. Opera rész (ék. hiba). 31. Ezer része. 31. Gyümölcs (ék. hiba). 34. Tipeg mássalhangzói. 35. Tud (harmadik betű m). 37. Két azonos mássalhangzó. 38. Nem rossz. 39. A mai kor (három szó). Függőleges: 1. Ez május 1. 2. Olajosma 3. A patak kezdete (ék. hiba). 4. 1990 a régi Rómában. 5. Nehézkes egy rész’. 6. Két magánhangzó. 7. Vic. 8. Kerék szlovákul, 9. Gyilkoló 10. ZY. 14. Ismert magyar- országi bányászváros. 15. A képviselő igéje. 17. Füzet szlovákul fonetikusan. 19. Hogy megy a ... 21. A móka (visz- szafelé). 23. Építőanyag (végén névelővel). 25. Ndm tegnap. 29. A XX. század "gyik legnagyobb embere. A vízszintes 11. legnagyobb tanítványa. 31. János franciául, fonetikusan. 32. Szemle (idegen szóval). 35. Rámutató szócska. 36. Verskellék. 39. Nap Kétharmada. 40. Háziállat (ék. hiba). OJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomás Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata A—65771 Bratislava, Jesenského 12. — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hírlapszoigálata.
