Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-28 / 17. szám

4 'UJ- Ü@(ís4j?L 1956. április 28. // Te csak táncolj, táncolj, táncolj és... n lemezen öt perc alatt hallunk, az pél­dául egy zenekar számára két órás munkát jelent (Természetesen nem a begyakorlás idejét értjük ezalatt.) — Adamek elvtársnö szakszerűen be­szél a lemez előállítási technológiájá­ról is. Elmondja, hogy körülbelül ti­zennégy napig tart, amíg a lemezt elkészítik és az a - vásárlókhoz kerül. A mi lemezeink valóban értékesek, 3953-ban Amerikában kiértékelték a világ hanglemez gyártását és mi a legelsők közé kerültünk. A gramofon üzemek köztársaságunk nagyobb vá­rosaiban Zene Színházat rendeztek be, ahol pontos műsor szerint színvonalas hangversenyeket rendeznek. Ezen a téren valóban úttörők voltunk és Ai­dánkat külföldön Is sokhelyütt követ­ték. Zene Színházaink igen látogatot­tak és most már szorosan hozzátar­toznak életünkhöz. A Zene Színház mellett a Gramofon Üzemek még más hasznos kultúrmunkát végeznek, mert az üzemi klubbok, iskolák, gyógyin­tézetek, katonai alakulatok számára lemezeket adnak kölcsön, melyek ha­sonlóképpen mint a filmek, végigjár­ják az országot. A gramofon ipar sok újdonsággal jelentkezett az utóbbi években. Már egészen megszoktuk a hosszan játszó lemezeket, a váltó gyorsaságú gramofon készülékeket és a magnetofon szalagokat. A termelést újabb szerkezetű villanygramofonok­kal, magnetofonokkal és diktafonokkal bővítik ki. Jó minőségüknek, tökéle­tesített technikánknak és értékes le­mezválasztékunknak köszönthetjük, hogy a csehszlovák hanglemezek kül­földön is jó hírnévnek örvendenek és termelésünk 45 százalékát külföldre szállítjuk. — Mit vásárolnak a fiatalok a leg­szívesebben ? áll a da( a bratis- lavai Gramofon Üzemek leningrádi- utcaí elárusítóhe­lyen, míg a vá­sárlók között a sorrendre várunk, azonnal feltűnik, milyen előzékenyen és milyen körülte­kintéssel tesz eleget az egyik szőke elárusítónő a vevők kérelmének. Mint­ha minden vevője személyes ismerő­se lenne, olyan közvetlenül, baráti hangon beszél öreggel, fiatallal. Nem olyan egyszerű eltalálni a vásárló ták országunkban a lemezeket, csak a hasznot látták szem előtt, s ezért könnyű, felszínes, sikamló, betegesen szentimentális, művészieden gicese- ket vettek fel lemezre. Mindezt Adamek elvtársnő mondta el és büszkén hozzáfűzte: — Ma hazánkban minden harmin­cadik. embernek van gramofonja, már harmadszor szállítottuk le a lemezek árát. A háború előtt 10—45 koronába kerültek a lemezek, ma már három koronáért is kaphatók és a legdrá­gább nem több mint 14 korona. A Gramofon Üzemek tagst ünnepük fennállásuknak tizedik évfordulóját. Nehéz feladat előtt álltak tíz évvel Adamek elvtársnö álveszi Sióit elvtárstól, a kuli űrügyek kitüntetést óhaját. Járnak ide szakképzett zené­szek, akik a legkisebb részletig isme­rik a zeneműveket és ínyenc-módra élvezik a karnagyok különböző zen<^- felfogását. de vannak olyan vásárlók, ; kik csak a könnyű zenét keresik, mert kényelmesen akarnak szórakoz­ni. De Adamek Olga, az elárusítóhely vezetőnője ismeri a vásárlókat, telje­sen beleéli magát a lelkivilágukba, beszélget velük és egyben észrevétle­nül vezeti és neveli őket, csiszolja zenei ízlésüket. Mintha valami zene- történelmi előadáson lennénk, köny- nyedén, biztosan, magyaráz és a vá­sárlók hálásan fogadják tanácsait. A hanglemez vásárlása ma már egészen a könyv vásárlásra emlékeztet. Vala­mikor a hanglemezekkel úgy bántak, mint az újsággal, az emberek leját­szották és félretették. Ma azonban már egész közel áll a könyvhöz, el­tesszük őket, visszatérünk hozzájuk és szeretjük őket. A gramofon való­ban nemes szórakozást nyújt és mó­dot ad ahhoz, hogy művelődjünk és •tanuljunk. A mostani lemezek mások, mint régen voltak, mert milyen is volt a hangbmezgyártás az első köz­ti saság idején? Magáncégek gyártot­ezelőtt. A lemezeket addig a magán­cégek igen alavult termelési eszkö­zökkel gyártották. Nagy lépést jelen­tett, amikor üzembe helyezték az új magnetofonokat. A magnetofonszalag­ra felvett hangokat bármikor repro­dukálni lehet. A hibás részeket egy­szerűen kivágják, javítják, tökélete­sítik, úgy, hogy a felvétel hűen kife­jezze a‘ teljesítményt és így művészi és technikai' szempontból is tökéletes élvezetet nyújtson. Ügy-e el sé hinnék, hogy amit mi — Természetesen tánczenét, de na­gyon keresik a nyelvtanfolyamokat. Beszélgetésünk közben egy diák-kül­sejű fiatalember orosz nyelvtanfolya­mot vásárolt. 134 koronába kerül, A vásár hamar létrejön, a diák fizet és Adamek elvtársnő kérdöleg a követ­kező vásárlóhoz fordul. Nem csodáljuk, hogy a „példás dol­gozó” címmel tűntették ki Adamek elvtársnőt. Valóban érti a mestersé­gét, megértéssel, türelemmel kezeli a Vásárlókat, szívügye és nem üzleti érdeke, hogy a dolgozók megvegyék a .hanglemezeket .és otthon jói szóra­kozzanak és tanuljanak. M. M. A CSrCP országos koherenciájának tiszteletére Az Ohmé u Bilini mellett Svornosí bányában már régebben nem telje­sítették a széntermelés tervét. A bányászok már-már azt hitték, hogy győztek és mindig újabb nehézségek merültek fel. Ezért az elmaradást verseny segítségével akarták behozni. Síastny előmunkás arra kötelezte magát, hogy 2 000 tonna szénnel többet termel. Egy másik kollektíva, me­lyet J. Richter előmunkás vezet, elhatározta, hogy 1 000 tonnával több szenet fejtenek. Mindkét kollektíva teljesítette vállalását, de csak egyesek álltak versenyben. Most, a május előtti időszakban, mindkét kollektíva részéről minden bányász versenybe lépett. Az árcsökkentésről szóló határozat után Síastny elvtárs kollektívája 3 000 tonnára emelte vállalását. Természetesen a Rich­ter kollektíva sem maradhatott alul és ők is 3 000 tonnára emelték válla­lásukat. A bányában a többi tárnában is követték példájukat. — nálunk is, mind-mind erő­sebben lobbant fel május tüze. A szívekben egyre ér lelődött a szabadság utáni vágy és ezzel a májusok a nép szabadságharcának nap­jává váltak. 1945-ben a hős szovjet hadsereg elűzve az ellensé­get, felszabadította hazánkat is és mi is szabad májusokra virradtunk. Csehszlovákia népe kommunista pártjának vezetésével szabadon vonult — és vonul — fel a nem­zetközi proletariátus nagy ünnepén a májusi seregszem­lére. Ma. népünk nemcsak ün­nepet, hanem beszámol a végzett munkájáról., Váro­sokban, falvakon, hatalmas lábiáik hirdetik az elért ered­ményeket. Ezen a május elsején is a szocialista hazáját építő csehszlovák nép nagy vív­mányai! mutálhatja fel és dolgozó ■ társadalmunk ezen az ünnepen további fejlődé­séről és életszínvonalának emeléséről tehet tanúbizony­ságot. Térmelöképességünk. életünk job bál ételének szem­pontjából új árleszállítást eszközölhetett ki, mely kö vetkeziében mindannyian évente kétmilliárd koronái nyerünk. így alakulnak át a vé- ■L rés májusok a munka harcos ünnepeivé, mely alka­lommal művészetünk új fé­nyév ' világítja meg dolgo­zó népünk elért eredményeit és az új célok felé vezető illat. S közeledve a bőség kosarához boldogan köszöni- jiik májust, u nemzetközi szolidaritás ünnepét. T — ó Hadseregünk életéből IVAN VALASÍK: EGY KATONA LEVELE Drága édesanyám, ne sírj, ne búsulj felettem. Én a kaszárnyában « másik otthonomra leltem. Drága édesanyám, * ne aggódj, hogy mit küldenél; okos kis leveled nekem mindennél többet ér. Benne van szép anyaságod sosem hervedó virága, ősz fürtjeid rezzenése, lágy szíved halk dobbanása. Elhozza nekem kis falunkat, az ébredő hegyek illatát, idézi bennem a réteket, melyeken friss szellő suhan át — Nehézkes betűid sora ajándéknak is legkedvesebb. Megérzem benne a gondod, aggódásod és szereteted. Drága édesanyám mint folyik szó a szó után, te magad élsz mindegyikben s egész hazám. A hidászok az üzemek segítségére sietnek A parancsnok szobájában cseng a telefon. A Bányamunkák Gépesítését Kutató Intézetből Kulinsky mérnök beszél: „Elvtársak, tanácsért és se­gítségért fordulunk hozzátok, üzemünk számára sok költséget takaríthatnánk meg. A kutatóintézet telkén már 30 éve egy hatalmas faépítmény áll. Az épület három gerendája bedőlt, a mi üzemünknek szükségé volna arra a területre és nem áll módunkban, hogy ezt az épületet lebontsuk. „Még va­lami magyarázat következett és a parancsnok letette a kagylót. Másnap reggel a hidászok megjelentek a szí­nen, robbanó felszerelésükkel együtt. Már menet közben megbeszélték, hogy milyen módon látnak majd munkához. Mindnyájan egyetértettek Céh kapi­tány határozatával, hogy az épület szétbontásánál felhasználják az épít­mény konstrukciójában beállt meghaj­lást. Tíz órakor érkeztek a helyszínre, azonnal megtekintették az építményt és pontosan megbeszélték a teendő­ket. Az épület 120 méter hosszú, 20 méter széles volt és minden oldalon 23 darab nyolc méteres mestergeren­da tartotta. A parancs így hangzott: „keresztültörni és aláverni az első hat gerendát. A hidászok munkához fogtak, felhúzták a villanyvezetéket, 80 perc múlva már el Is végezték feladatukat, megtették a biztonsági eljárásokat őrökkel vették körül az épületet, lezárták a közeli utakat és kinyitatták az ablakokat. Mindnyájan várakozva figyelték a fejleményeket. 11.30-kor erős robbanás rázkódtntta meg a levegőt. A füst és poríellegek közepette a faépület romhalmazzá dőlt össze. Amit a traktorok ereje nem tudott elvégezni, azt 15 kg robbanóanyag, Beránek szakasz vezető, Sindflár, Bá­lák és Hola őrvezető hidászok ügye­A bábokat is megnevelik Az elmúlt években a művészeti al­kotás terén a hadseregben gyakran megfeledkeztek a bábszínház szerep­lőiről. Rendszerint azt mondták, hogy a bábszínház a gyermekek részére való és nem a felnőttek és még hoz­zá a katonák számára. Ugyanis meg­feledkeztek arról, hogy a bábokkal felnőttek számára is lehet előadásokat rendezni. Csak ezidén használják fel, mint nevelési eszközt a katonák szá­mára. Képünkön látjuk, hogy a bábok is a katonák kezébe valók, amikor fel­élednek és jó szatirikus darabokban hozzásegítenek ahhoz, hogy eltávolít­sák a felmerülő hiányokat. Szerencsés utat bábok, és gyakran szeretnénk veletek találkozni az előadásokon. Atnikor a tartalékos katonák felve­szik az egyenruhát, meséli V. V. tar­talékos tiszt, az olyan látvány, me­lyet filmre vetítve akár egész nap is elnéznénk. Itt látjuk Harmánek tech­nikai hivatalnokot — már a 40-ik évét tapossa — ott meg V. Knotek hiva­talnokot, Havricek tervezőt, aki nem fél a gyakorlatoktól. Hivatalnok vagy munkás megkapja a felszerelést, és a fegyvereket és mindnyájan egyformán indulnak. Most négy órán keresztül gyakoroltuk a század támadását a te­repen, de még milyen terepen! Mi­csoda térdig érő sárban! Amikor Udr- zal tiszt parancsol adott, hogy ugor­junk az,árokba, no de nem kívánom, hogy azt lássátok. Az árokban fél­méteres víz állt, de kár erről be­szélni. Amikor visszatértünk a kaszárnyá­ba, elkezdték suttogni „hogyan 13.40- kor kellett visszajönni és most már 13.50 van. Igyekeztünk pontosak len­ni, dehát ilyeen sárosán, ilyen rette­netes sárosán..." Természetesen kint kellemesebb volt, mint az íróasztal mögött. Ezért első­sorban nekiestünk az ebédnek, mégha tetőtől talpig sárosak és piszkosak !s voltunk! Tel! gyomorral megoldódott a nyelvünk Is. — No, ez aztán szép népihadsereg. Hát így tartja be a pontos időt. — Nem vagyok rabszolga, ez az emberi méltóságon aluli... — No, erre aztán pajtások... és ha még be is csuknak, én azt a nad­rágot nem tisztítom meg. — Nem bánom én, miattam hiába magyarázzák, hogy a kaszárnya a második otthonunk. Aki ilyet mond, azt azonnal elkergetem. Csak úgy harsogott a sok beszéd, és ha a parancsnok eljött volna, azt hihette volna, hogy a, században ki­tört a forradalom. Harvúnák hadnagy, aki már 42 éves, szintén nem marad adósa a ká­romkodásnak. Elsőnek összeszedi ma­gát és egyenesen bebújik az ágyba. Ä többiek meg utána,, Itt-ott még morogtak, de rövid idő múlva mintha csak elaludtak volna. Csakhogy nem múlt el egy negyedóra sem és Har- vánek hadnagy fogta a cipőjét és láb- ujjhegyen odasettenkedett a szekrény­hez. Röviddel rá Knotek alhadnagy is követte. Az udvarra vezető lépcsők felöl kaparás, ütügetés hallatszott — Akkora már Steiskal alhadnagy cs Havlícek alhadnagy is felkelt. En mondom nektek, amikor 15.30 kor sorban álltunk, olyan fényes volt a cipőnk, mint a tükör, és a ruhán!- is úgy ragyogott a tisztaságtól, mint­ha az ünneplő lett volna. Bevallom, én sem voltam se jobb, se rosszabb a többinél. Érdekes, az ember nélm milyen gyorsan odamond és ha valaki hallaná, azt hinné, hogy valami lázadó beszél. Csakhogy mi olyanok vagyunk ba- rátocskám, mint a dióbél. A héjuk néha kemény, de belül... Tudjátok, olyan örömem, volt, ami­kor vigyázhatt álltunk és Udrial tiszt különös tekintettel végignézett raj­tunk. egyenesen éreztem, hogy büszke ránk. Hát igaz. ami igaz, néha még rnor- gank. de a sorakozóhoz ezért már úgy érkezünk, mintha éppen skatulyá­ból húztak volna ki. A Ceske-tsude.iovice-i katonai kórház gégeosztályán szép eredményeket ér­nek el. Valóban jól gondoskodnak a betegekről. Petrliková és Rahacová elvtársnők ügyelnek a tisztaságra és Brianová műtősnő is, valamint Sedi- vá, Opelková ápolónők is dicséretet érdemelnek. MuDr. Flax tisztnek nagy érdemei vannak Az osztályon már néhány száz operációt végzett. Veze­tess mellett kitűnő szakemberek nő­nek, így például Floder és Simera elv­társak. Flax elvtárs, aki a háborúban fegyverrel a kezében harcolt felsza­badításunkért, gyakran elbeszélget a betegekkel. Baráti viselkedésével el­nyeri a betegek szeretetét és bizalmát és ez is nagy segítséget nyújt neki munkájában. JAN KOLÁRIK, katona A/fa visszagondolok a ré gi harcos májusokra a sok emlékezetes ünnep kő ziil számomra mindig a leg emlékezetesebb a tizenegy évvel ezelőtti májas I, nvko összefogódévá, vagy tizei mentünk a Duna-híd felt sütött a nap, pirosán lobog lak a zászlók, a meglépő zott fákról gyerekek integet tek. Mind-mind több embe jelent meg Bratislava utcáit és tömegbe verődve tódult i Hviezdoslav-térre. ló illáit volt e május reggelnek csaknem mámorosán szivtui be az új életet, a szabadsti goi. mely tündökölt mindé nütt. De mi előzte meg ezt t szabad lélegzést hosszú éve ken keresztül, nem csak na lünk, de másutt is? Immár hatvanhat éven á május elsején ünnepélye. hangulat hatja át á munkás osztályt. Ez a nap évtize delien keresztül nem szere pelt _ és' sok helyen met ma is tiltott nap — de min d piros betűkkel lángolj a dolgozók millióinak szíve ben; hisz a múltban nett egyszer a munkások és pu rasztok kiömlött vére festett tarosra a május elsejéket. Az amerikai szakszeeveze. ' egyszer akarták idillikus se- ■ ■ Iává formálni, de a harci t i ünnep mindig megmaradt a t ■ maga jellegzetességében, l ; még akkor is. mikor a csend- ; őrök golyói fogadták a tűn- t - tetőket. I Felháborodás a szakaszban A kórházban lek 1888-ban javaslatot io- Először az orosz munkás- gadtak el, mely szerint az súg törte meg ezt a korsza- 1884. május í-én Chicagóban kot, 1917-ben. Azóta közel kivégzett munkások emlékére négy évtizeden át a világ megünneplik minden év má- egyhatodrészének népe sza- jus elsejét. hadon ünnepli május elsejét. A szolidaritás, szabadság, 1917 óta a szovjet nép há­zi- a béke nemzetközi bar- tűst gyakorolva a világ no­li ünnepét a múltban amim- titikai helyzetére, példát káismozgalotn árulói nem nyújtott a többi népeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom