Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-14 / 15. szám
1956. április 14. 3 Az autóbusz a mezei úton Dőlni Dvoriste előtt balra, eltért. A tábla Rychnov nad Maisa felé mutatta az utat. Oda igyekeztünk. Fiatal brigá- dosokat akartunk felkeresni. Keskeny utón haladtunk előre, valami teherautó jött szemközt és az autóbuszunk kitért előtte, de az egyik kereke máris az árokban volt. Még mielőtt felfogtuk volna, hogy mi történt, letörültük az ablakról a jégvirágokat, csak később jöttünk rá, hogy máris találkozföldet sem hagyunk megműveletlenül. Veletek együtt harcolunk a békéért". Az esti összejövetelt Ladislav Sobo- lák a CSISZ rychnovi üzemi csoport elnöke zárté le. Versenyre hívjuk a tichai brigádosokat. Jifi Bily, a tichai farm brigádvezetője erre így felelt: „no csak rajta, lássuk ki húzza a rö- videbbet!” Igv töltöttük az estét Rychnovban a dél-cseh határvidéken és vidám énekszóval hagytuk ott a brigádosoA határvidéken Rychnova nad Malsíban esténként és szabad idejükben ízlésesen berendezett helyiségben tanulnak a brigádosok. tunk azokkal, akiket fel akartunk ke- 1 resni, mert a fiatal brigádosok éppen ! havat lapátoltak és eltávolították a < hófúvás okozta közlekedési akadályokat, Kiugráltunk az autóbuszáról és vígan üdvözöltük egymást. Közben két leány máris a falu felé indult és nemsokára traktoron fiatalok érkeztek, hogy segítsenek az autóbuszt kihúzni az árokból. Láncokat hoztak és igyekezetük sikerrel járt, csakhamar folytathattuk utunkat. így ismerkedtünk meg a fiatal traktorosokkal. Este az üzemi étteremben jó vacsora után kedélyesen elszórakoztunk velük. Itt érezni, hogy fiatalok beszélnek. Igen, nyíltan megmondták, hogy mi bántja őket, mi az, amit el kell távolítani. Megkérdezték azt is, hogy miért kell itt fagyoskodni. A válasz egyszerű. Azért, mert a fiúk nem készítik be a fát. Miért nem működik jól a CSISZ szervezet? Mert határozatlanok és kényelmesek. Miért kellett addig várnunk, amíg az „öreg” Václav Jerman vetette fel, hogy rendezzenek színielőadást? Pedig milyen szép terem áll rendelkezésükre és a Dél-cseh Színház tagjai hozzájárultak a feldíszítéshez. Az SZKP XX. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak: „Az 1955-ös év zárszámadása nagy örömet jelentett. Százhatvan hektár parlagon heverő földet műveltünk meg, mindkét gazdaságban megfelelő mennyiségű takarmányt biztosítottunk, a sikeres munkáért a legnagyobb kitüntetésben részesültünk, megkaptuk a Komszomol Vörös Zászlaját”. Az SZKP XX. kongresszusa tiszteletére a következő ’kötelezettségvállalást tesszük: „A tichai és rychnovi gazdaságban (kaplicei járás) a brigádosok ló nappal megrövidítik a tavaszi vetés idejét. Mindent sűrűsorosan és kereszt- sorosán vetnek. Az idén 65 hektár parlagon heverő földet művelünk meg és 18 hektáron négyzetes módon ültetjük a burgonyát“. A szovjet komszomolokhoz intézett levelüket így fejezik be a brigádosok: „ígérjük drága elvtársak, hogy úgy fogunk dolgozni mint ti és gondoskodunk arról, hogy egy talpalatnyi kát és kimentünk a fagyos éjszakába. Sokat gondolkodtunk a munkánkról és jövő életünkről. f. f. A második világháború óriási csa■**- pást mért mezőgazdaságunkra, főleg az állattenyésztésre. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy az elszenvedett károkat még ma sem tudtuk bepótolni teljesen ezen a téren. A háború . egyrészt alaposan lecsökkentette állatállománuunkat, másrészt pedig a még megmaradt állatokat különféle betegségekkel fertőzte meg. Ebből kiindulva a háború utáni időben, két fő feladat állott az állattenyésztéssel foglalkozó szakemberek előtt. Az egyik feladat az állatállomány gyarapítása, a másik pedig a meglévő állatok kigyógyítása volt. Ma már túl vagyunk ezen és a szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinkben az állatok száma csaknem teljes mértékben elérte a tervezett létszámot. Ma már sok jó szakorvos ügyel fel az állatállományra és a tudomány legújabb ismereteivel rendelkeznek, új módszerekkel küzdik le az előforduló állatbetegségeket. Az említett, két feladaton kívül azonban egy harmadik feladat is foglalkoztat bennünket. Ez: az állatállományunk minőségi téren való megjavítása. A harmadik feladat megvalósítása érdekében a mezőgazdasági nagyüzemben összhangot kell teremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Amikor az állatállományunk minőségileg való megjavítása még nem, került előtérbe, elég volt, ha a szántóföldi takarmánytermesztésre szorítkoztunk, mert ezzel döntően hozzájárultunk ahhoz, hogy az állatállományunk megszaporodjon. A szántóföldi takarmány termesztéssel ezt a célunkat elértük. De a minőség megjavításánál már be kell, hogy lássuk, hogy az állatok erőltetett istállózása és a szántóföldi takarmánytermesztés kihasználása egyoldalú, természetellenes. Ha tová’bra is a régi módszerek szerint járnánk el, akkor megállana az állattenyésztés mennyiségi, de főleg minőségi fejlődése. Állatállományunk egészségi állapota és a betegségekkel szemben tanúsítóit ellenállóképessége és termelőképessége is legyengülne. Éppen e káros következmények elkerülése céljából a mezőgazdasági problémáink középpontiéba helyezzük, a rétek, de különösképpen a ■ legelőik megjavításának, rendbetartásának kérdését. A korszerű állattenyésztőnek nem szabad csupán olcsó takarmánytermesztő területet és az állat természet- szerű felnevelésének eszközét látni a legelőkben. Ellenben értékelnie kell azokat a kedvező hatásokat is, amelyeket a friss fűben levő vitaminok, a szabad mozgás, a jó levegő és a nap sugarai biztosítanak, állataink számára. Könnyén megállapítható, hogy virágzó állattenyésztés ma is csak ott van, ahol jó minőségű és karbantartott legelők vannak. A Szovjetunió magas színvonalon álló állattenyésztésének egyik főtényezője az állatok részére biztosított természetes életmód. Azonban ez nem azt 'jelenti, hogy az állatokat ott csak legelőn tartják, ahogy az a régi, külterjes viszonyok között megfelelő volt, hanem az okszerű legelő gazdálkodás és az állattenyésztés egymásra utaltságában találják meg a helyes megoldást. .4 mi természeti adottságainknál fogva, nem volna helyes, ha ősztől tavaszig nem istállóznánk állatainkat, de viszont az sem helyes, hogy tavasztól őszi" a jószág kizárólag csak a le-’ gelön éljen meg. A lényeg az, hogy a tenyésztésre használt állatok, valamint a növendékek részére tavasztól késő őszig jó legelőt biztosítsunk. Az adott viszonyoktól függ aztán, hogy a kihajtott állataink naponta hazajárnak e, vagypedig állandóan a legelőn tartózkodnak. A fiatalok alaposan hozzáfogtak a lenelök. rétek javításához, ami a látszatnál sokkal komolyabb munkát igényel, Gondos felügyelet szükséges, ahhoz, hogy legelőink, rétjeink jókarban legyenek. Ezért szükségesnek tartom röviden kiemelni, hogy a jó legelő miképpen szolgálja az állatte- n-észtést. 1Y étségielen hogy a gyep a leg- természetesebb, legolcsóbb és egyben a legértékesebb állatíakar- máhy. .4 jószág igen szereti, mert ízletes és friss, míg az istállóban a takarmány gyakran száraz, fás, és ennek következtében nehezen emészthető. A legelők gyepezetét főleg pillangósok, fűfélék és gyomnövények alkotják s ennélfogva változatos annak a szaga, íze és a tápláló értéke is. Az állat hamar jólakik vele és könnyen megemészti. Ennek következtében élénkül az anyagcsere és a felszívódás, a salakanyagok pedig könnyen elhagyják a bélcsatornát. Az ízletes legelő növeli az állat étvágyát, a füvek illata pedig átszármazik a tejbe és annak különböző termékeibe. Gondoljunk csak az ementáli sajtra! .4 levető füvében megvan mindaz, amire a fejlődésben levő és növekvő állatnak szüksége van a szervezete felépítéséhez, a kifejlődött állatnak pedig a tej, hús, vagy gyapjútermeléshez. Azok az állatok, melyek megszeretik a friss levegőt, napfényt, megszokják a hideget, meleget, szelet, esőt, edzettekké válnak és szilárd lesz a szervezetük is. Ezek a tulajdonságok pedig állatainknak a betegségekkel szemben nagy ellenállóképességet tanúsítanak. De figyelembe kell vennünk a nemzetgazdasági szempontból jelentős előnyöket is. A gyeptakarmányt nem kell kaszálni, szárítani, forgatni, behordani, raktározni, ezért nincs száradással és szállítással járó veszteség sem. Ez a tény pedig különösen fonios jelentőséggel bír a nagyüzemi gazdaságokban, amelyekben még mindig nagyfokú munkaerő hiány van, A rétek, legelők a kővetkező tavaszi gondozást veszik igénybe, Amint a talaj kiszakkad, annyira, hogy rá lehet menni, boronáljuk meg a törődött talajú gyepet. Boronálni azonban csak ott lehet, ahol a talaj azt megkívánja, nehogy a sekélyen gyökerező fűféléknek ártsunk vele. S laza talajon Korona helyett inkább hengert kell használni. Á vakondtúrásokat még a hengerezés előtt kell elteregetni. Jó, ha az áltatok kihajlása előtt a legelőt szakaszokra osztjuk fel. Ezért szükséges, hogy így általainkat reákényszerítjük a fű egyenletes le "elésére. Ha állatainkat tavasz- szal a kihajtás után elszéledni hagynánk az egész legelőn, akkor válogatnának, és csak az ízletesebb fűfété- két legelnék le, miközben sokat ősz- s^etipornának. A szakaszok kijelölésénél iigyeljühk arra, hogy minden szakaszon ivóvízhez juthassanak az állatok. Ezért a szakaszhatárokat úgy húzzuk meg. hogy a forrás vagy a kút több szakasz határára essen. Igen fontos feladat a legelő tápanyagának a visszapótlása is. Ne gondoljuk azt, hogy a tápláló anyagok visszapótlására elegendő a legelő állatoknak a legelés közben termelt trágyája. Ez megközelítően sem elegendő és ha nem gondoskodunk külön trágyázásról. a legelőnek kimerül a talaja, termése csökken, az értékes füvek helyébe különböző gyomnövények telepednek. Amikor szépen fejlődő szövetkezeteinkben a magas' hektárhozamok elérését áll a‘állományunk minőségi megjavítását tűzzük ki célul, fontos, hogy ehhez biztosítsuk a megfelelő alapfeltételeket Is. Igaz, hogy az alpesi éghajlata* és növnényzetet. nem tudjuk idevarázsolni, ezért használtuk ki a hazai, adottságainkat, A legelők és rétek megjavításával, ami az ifjúságnak is egyik legfontosabb feladata, elérjük ezt a célunkat. CZIMER VIKTOR, mérnök, Hezög azdasági iskola, Komárom. Üstessünk gyümölcsfát „Ebben a hónapban párt és kormányhatározatot hagynak jóvá a gyümölcs és zöldség, valamint a burgonyatermelés, begyűjtés és eladás megjavítására irányuló intézkedésekről“, — mondotta Frantisek Krajcir elvtárs, belkereskedelmi miniszter, a CSKP KB március 29—30-i ülésén. A beszédjében arra is kitért, hogy több gyümölcsfát kell ültetni és a meglévőket jobban gondozni. A fiatalok, kiknek igen nagy részük van a mezőgazdaság fellendítésében, bizonyára nem siklanak el egyszerűen e szavak fölött. Az alapszervezetek vezetőségeit is gondolkodóba ejti az, hogy mit tegyenek a soron levő párt és kormányhatározat megvalósításáért. Bizony a fiatalok sokat tehetnek a gyümölcsfák gondozásáért, és az új gyümölcsösök telepítéséért. A közelmúltban már szép példák tanúskodnak erről. Úgyszólván minden járásban kezdeményezték a faültetést, helyenként igen szép eredménnyel. A CSISZ szlovákiai kongresszusának tiszteletére sok gyümölcsfát ültettek el a zselizi és a bánovcei járásokban is. A nagymegyeri járásban már tavaly ősszel elkezdték a fiatalok a fásítást és a faluszépítési akció keretén belül sok fát elültettek. Mégsem mondhatjuk azt, hogy az eddigi munka amit e téren végeztünk teljes mértékben kielégítő és hogy döntően hozzájárul népünk gyümölcsellátásához. Utazzunk csak végig a Csallóközön és Dél-Szlovákia más vidékén is. Mindenütt arról győződhetünk meg, hogy néhány millió fát még elültethetnénk hazánkban, anélkül, hogy ez a termőterületek rovására menne. A Csallóközben különösen sok fát lehet elültetni. A faluk, majorok körüli üres helyeken, utcákon, sportpályák, hizlaldák, baromfinevelő telepek szegélyein és a mezők az utak mentén. Mégis sajnos azt tapasztaljuk, hogy a csallóközi falvakban nagyon kevés fát ültettek eddig, lényegesen kevesebbet, mint hazánk más yidékein. Pedig soksok gyümölcsfát, tűzifát ültethettek volna és a csallóközi lakósok bűne is, hogy sokmillió korona értékű gyümölcsöt kell külföldről behoznunk. A közeljövőben megjelenő párt és kormányhatározat értelmében okvetlenül segíteni kell ezen a bajon. Sok csallóközi faluban azzal érvelnek, hogy az itteni talaj, éghajlat nem felel meg a gyümölcstermesztésnek. Ez merőben hibás állítás, inkább a régi hibás feltevésekből eredő, mondhatjuk hagyományos hiba. Ez a terület évszázadokkal ezelőtt még nagyobbrészt mocsár, nád, volt. A Duna áradásai söpörtek végig rajta és veszélyeztették a kevés termőterületet is. A folyamszabályozások után megszűntek az áradások, nagyobbrészt lecsapolták a mocsarakat, több lett a termőterület. De a megnagyobbodott termőterületen is ugyanolyan gazdálkodást űztek, mint rég, mert apáról fiúra öröklődött ez a módszer. A régi kevés termőterületeket nem ültethették be gyümölcsfával, gabonát kellett azon termelni, hogy megélhessenek. És lassanként kialakult az a nézet, ami ma is. érvényes, hogy a Csallóközben nem lehet gyümölcsöt termelni. Pedig szereti a csallóközi ember is a jó szőlőt, ami meg is terem, például Nagyabonyban, Csallp- közszentmihályon. Az ízletes gyümölcsöt is kedveli itt mindenki. Persze olyan részeken, ahol gyakran, hónapokig a talajvíz hatásának van kitéve, igaz, hogy nem virul a gyümölcsfa. Helyes ha ilyen helyre fűzet, vagy kanadai hársfát telepítünk. Viszont más helyen már gazdag gyümölcstermést érhetünk el. A szilvafa kitünően díszük, a savanyú kénhatású talajokon i£, amilyen sok van a Csallóközben. Megfelelő trágyázással, esetleg mész pótlásával ugyanezen a talajokon óriási diófák nőhetnek és alma- fák is. A szárazabb helyekre bátran telepíthetünk barack és meggyfákat. A fiataloknak kell kezdeményezni a gyümölcsfa ültetést és a meglévő fák gondozását is. Persze ez nemcsak a csallóközi fiatalokra vonatkozik, hanem minden fiatalra. Az is fontos feladat, hogy az új telepítések mellett a régi telepítéseket is az eddiginél jobban gondozzuk. A CSISZ alapszervezetei rendezzenek előadásokat, és a gyümölcstermelési szaktudással rendelkező egyén tanítsa meg a fiatalokat a fák gondozására. Egész biztosan arra is mód van mindenhol, hogy gyakorlati módszereket is bemutató hassanak.a fiataloknak. Helyes dolog, ha a CSISZ tagok elsajátítják a gyümölcsfa nemesítést, oltást, és a metszést. A metszés különösen az alma, meggy, és az őszibarack térmeszté- sénél fontos, mert szakszerű metszés nélkül az említett gyümölcsfákról igen kevés hasznot nyerünk. Alig van olyan kert, udvar ahová még két-három gyümölcsfát ne ültethetnénk el. Szakszerű gondozás mellett, ami gyakran inkább csak szórakozás, mint munka, annyi gyümölcshöz juthatunk, ami kielégíti a család nyári fogyasztását. Az is előfordulhat, különösen ha barack vagy almafát ültetünk, hogy bő termés esetén el is adhatjuk a gyümölcsöt, ami szép hasznot hozhat a konyhára. A gyümölcstermesztéssel nemcsak kellemes időtöltést, és egyéni hasznot nyerünk, hanem nemzetgazdaságunkat is gyarapítjuk. A lakóház környezetét, utcákat, útszegélyeket is szebbé tesszük a fásítással. Szinte le sem lehet írni a fásítás rengeteg előnyét. Pedig még most felkészülhetünk arra, hogy miképpen valósítsuk meg az ezzel kapcsolatos párt és kormányhatározatot. Mindenesetre az alapszervezetek vezetőségei beszéljék meg a helyi nemzeti bizottsággal és a szövetkezet vagy állami gazdaságok vezetőségeivel, hogy miképpen segíthetnének a gyümölcstermesztés további fokozásában. Elsősorban a meglévő gyümölcsfák gondozásáról van szó. Különösen fontos a permetezés elvégzése és a fa alatt a föld felásása, ha lehetséges akkora területen, mint a fa koronája. Ha' észrevesszük, hogy az amerikai szövőlepke hernyói megtámadták az ág hegyét, azonnal vágjuk le, égessük el. A tagsági gyűléseken és erre a célra rendezett külön előadásokon ismertessük a gyümölcsfa védelem jelentőségét. Készüljünk fel a szövetkezet vezetőségével egyetértésben a további fatelepítésekre is. Ne higyjük azt, hogy a szántóföld szegélyére ültetett fa árnyéka veszélyezteti a termés mennyiségét. Azt vegyük tekintetbe, hogy az árnyékban is terem valami, viszont a fa sokkal több hasznot ad, mint az a terménymennyiség, ami a fa árnyékában eső területen terem. Egy fa árnyék területén a legjobb esetben is egy pár kg gabona teremhet, viszont — több mázsa alma terem a fán, jó pár mázsa dió, vagy cseresznye és mi a különbség a két termés ára között ? Ha gondolkozunk ezen és megmagyarázzuk a fiataloknak, bizonyára nem idegenkednek a gyümölcsfa telepítéstől és egészségesebbé is teszik ezzel a vidéket.. Ez legyen a legközelebbi egyik fontos feladatunk és végezzük el sikeresen. B. I, A HATÁRVIDÉKEN
