Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-17 / 11. szám
1956. március 10. “V „AZ ESKÜ“ Alakulatunkban lelkes kul- túrmunkát végeznek a színjátszók. Felvételünk az egyik próbán készült. Pepik és Anicka szerelmi jelenetét ábrázolja. Ha vasárnap véletlenül betévednétek a tiszti étterembe, zavarba jönnétek az ilyen jelenet láttára. Mit tagadjuk, ml is zavarba jöttünk, csak a fényképészünk, aki úgylátszik már megszokta az ilyen jeleneteket — azonnal meg is örökítette Csak utólag tudtuk meg, hogy a színjátszók próbájára toppantunk be. Zouha- rová Jóra és Vit Opavsky az életben nem szerelmesek egymásba, de tökéletesen élethűen játszák meg az ilyen jeleneteket. Hiszen fiatalok és bizonyára megvannak a kellő tapasztaltaik. Milyen is volna a fiatalok élete, ha nem tudnák mi a szerelem. Olyan volna mint a tavasz virág nélkül és ugye azt nem Is tudjuk elképzelni? Hanem térjünk csak vissza színjátszó csoporthoz, most Ja- risová ,Eskű" című darabjára készülnek. A fiúk még a kiképzési év elején mihelyst csak egy kicsit összeismerkedtek egvmassal máris színjátszásra gondoltak. A színjátszók köre Senek elvtárs, a klub vezetődének kezdeményezéséből va.óban elindult. Amikor már megalakult a kör, az volt a gondjuk, hogy milyen darabot adjanak elő. Többen Kohout „Szeptemberi éjek” szatirikus vígjátékára gondoltak, mely katonai környezetben játszódik le, mások viszont Jirásek egyik darabját javasolták, végül aztán megállapodtak abban, hogy Jarisóvá „Eskü” című darabját adják elő. Választásuk nagyon helyes volt, mert ez a darab valóban alkalmas arra, hogy katonai műkedvelők adják elő. A darab az 1958-as években játszódik le és az első köztársaság hadseregéről szól, amikor a tisztek a kapitalisták hű őrei elárulták a népet, míg viszont az egyszerű katonák meg akarták védelmezni hazájukat. A színdarab feleleveníti a kapitalista köztársaság hadseregének „arany világát”, amikor a közkatonát még annyira sem becsülték. mint a kincstári lovat. A színdarab visszaemlékszik a régi időkre, de tulajdonképpen a jelenhez szól. Megtanítja a katorr'.rt arra, hogy becsüljék meg a katonák mai életét. A mi kaionMhk m'ndig a nép érdekeit védelmezik és sohasem csala'k i' honnük. Röviden csak ennyit az „Eskü” című színdarabról, mely a katonák között nagy érdeklődésnek örvend. Sok sikert kívánunk a darab előadásához, hadd tanítsa, buzdítsa a katonákat arra, hogy a katonák legszentebb ügye az, hogy védelmezzék a nép érdekeit és sohase árulják el azokat. Horácek ka'ona visszatéri Az alakulat képzőművészetének tagjai türelmetlenül várták haza Horácek Karolt, a vezetőjüket, aki Prágában a Hadsereg Központi Házában kéthetes oktatáson vett részt. Horáíek elvtárs mihelyt visszajött Prágából, összehívta a kör tagjait és beszámolt nekik prágai ta- * asztalatairól. . „Ezentúl már nem fogunk másolni, mert az nem festés, ha levelezőlapokról és fényképekről másolunk — mondta — mindig kimegyünk a természetbe és megtanulunk a természet után rajzolni és festeni, vagy Tavaszhívás i Olyan lassan ébredsz tavasz . r,t>rűs, kacagó fényeddel, ! hunyorgatsz, mint álmos I kamasz, l- ha szemét bántja a reggel. 1 Nem ömlik szét dús aranya | rügyfakasztó sugaradnak, ! h nem csillan friss hajnalba’ ' *ágy fényedtől ittas harmat. Hiába nyitom ki szobám ablakát, hogy ömölj be már könnyedén táncolva hozzám bűvös tavaszi napsugár. Gyere, ne légy oly haragvó, — hisz fényed az élet fénye— én fütyülnék, mint a rigó, zöld pázsiton heverészve. Gyere, btzsergesd meg vérem és adj áldott fényt a földnek, gyere, ne alva, de ébren, gyere, hadd üdvözöljelek.. TÖRÖK ELEM2R *9Sö8Pí08SiMb#DfeHD®3#>toSDi^ >?0SD#!H!5*í9i9>lDS£)§!Wr / Egri Viktor díjnyertes színmüvének bemutatója a nyit- rai Kerületi Színházban zajlott le szlovák fordításban, a közönség lelkes elismerése mellett. Az író merészen nyül e fontos témához és a szocialista erkölvsiség nevében emeli fel tiltakozó szavát a család — az állam alapja — széthullása ellen, melyet a házastársak el- züllésének és a gyermek jövője elleni merényletnek minősít. A házasság problémája mindig aktuális volt, ma azonban létkérdés. A társadalom fejlődése kiegyensúlyozott és teljes munkabírású emberi életet követel, mely csak harmonikus együttélésben valósítható meg. A válási adatok bizonyítják, hogy dacára a megváltozott életfeltételeknek a házasságot külsőségekben másfajta, de lényegében ugyanolyan veszélyek fenyegetik, mint a múltban. Eg,' Viktor most is, mint mindig égetően sürgős és gyors beavatkozást igénylő kérdést boncol és vág bele- a sebbe, melynek feltárása már magában is rejti a gyógyulás lehetőségét. Gál Péter a kiváló gyári munkás boldogan él feleségével és két gyermekével mindaddig, míg rátermettsége elismeráse- képen a pártszervezet gyárigazgatói állásba nem emeli. Felesége — azelőtt maga is munkásnő — most otthon vezeti háztartását. Az új igazgató ■ munkájára való hivatkozással mindjobban elhanyagolja családját, mi nemcsak feleségét, de Gál édesanyját is elkeseríti és egy ügyesen felépített .jelenet során rájönnek arra, hogy az új igazgató életében megjelent a második, Edit személyében, ki az igazgató karrierjének csodálója és nélkülözhetetlennek vélt segítőtársa. A .józan feleséggel ellentétben belehajszolja Gált a nem nekivalő munkába, hogy családjától elidegenítse és elvetesse magát vele feleségül. A házastársak között szakadás áll be, válnak. Gál lassan alá- tnerü! a nem nekivaló munkába, mely hosszú gyakorlatot és szakértelmet követel és barátja a párttitkár szemrehányásai után bejelenti, hogy vissza akar térni régi munkaköréhez. Felesége közben egy laboratóriumban kap munkát és ebből tartja fenn gyermekeit. Mikor Edit értesül, hogy Gál nem igazgató többe, otthagyja a kétségek között vergődő embert, ki meggyötörve, de meggyőződésében megerősödve tér vissza családjához. Dióhéjban ez volna a darab tartalma, a házasság kisiklásának új megvilágítása. A rövid három felvonás aiatt nemcsak a főszereplők súlyos magán- problémájára. de evvel párhuzamosan napjaink kisebb nagyobb kérdéseire is feleletet kapunk. A színpadra felvonulA nyitrai színház fiatal együttese Ondrej Rajniak rendezésében nagy igyekezettel készült a bemutatóra, melyet a bratislavai Színház; fesztivál keretében is bemutat. A fiát rajongásig szerető, de okos kritikával figyelő anyát Elena Soltésová alakítja kitünően. Egyes jelenetnél megdöbbentett őszinte hangjával. A Teleség — Olga Rufusová — mélyen átéli a szerető, de elhagyottságában is öntudatos nő szerepét, melyet finom eszközökkel emel az Jelenet a Hűség című darabból tatott főszereplők: ánya, fia. feleség és a második asszony itt élnek közöttünk. Az író alapos emberismerő, ki alakjai megalkotásánál féltő gonddal őrködik afölött, hogy emberi gyengeségük, tévelygésük mellett is felszínre hozza a mindenkiben ottszunnyadó emberit és éppen ezért sikerült neki a valóságot ábrázolnia. A mellék- szereplők tényleg mellékszereplők, keretet alkotnak a főszereplők összeütközéseinek aláfestésére. lényegtelenségükkel még .jobban kidomborítja a főszereplők problémáinak fontosságát. A darab felépítése érdekes és igaz. Egri Viktor Írói pályájának értékes állomásához érkezett. Hogy célját — a nevelőhatást —; mennyire elérte mondanivalójával, az kitűnik a közönség könnyes meghatottságából, mellyel a cselekményt kísérte. előadás egyik legszebb teljesítményévé. Editet, Jirina Hous- ková Ízlésesen karakterizálja. Gál — Vladislav Müller — az új pozíciójától megszédült igazgató, az első felvonásban túl világfi, később megtalálta az iqazi hangot. A párttitkár — Dusán Blaskovic, kinek lényéből kisugárzó jóakarata tette nagyon emberivé a párttitkár egyéniségét. A darab fiatal szerelmespárját Sonja Polonio- vá és Milán Ferko operettsze- rűen eltúlozta, de ez inkább a rendezés hibája: Nagyszerű ötlete az írónak, hogy Oálék két gyermekét nem szerepelteti a színpadon, de mégis elejétől a végéig ott érezzük őket A darabot Dr. Jozef Bobok fordította és sikerült neici visz- szaadni Egri Viktor jellegzetes, ékes nyelvezetének minden szépségét. SIMKÓ MARGIT (49) — Kedves fiam. ~ mondta Sveik jóindulatúan. — nem is tudom megértem, miért nem örülsz neki hogy a kadosztályb’vóság minket hivatalosan egész rendes embereknek ismeri el. akikkel szemben semmit se hozhat fel Igaz hogy én a kihallgatáson mindenféleképpen csűrtem-csdvartam a dolgot, azt így kell csinálni, a hazugság kötelesség, mint ahogy a Bass ügyvéd mondogatja mindig az ügyfeleinek. Mikor a hadbíró úr megkérdezte tőlem, hogy miért törtünk be a Kákonyi úr lakásába, én egyszerűen azt feleltem: ,,Úgy gondoltam, hogy a legjobban akkor ismerkedhetünk meg a Kákonyi úrral, ha elmegyünk hozzá látogatóba." A hadbíró úr aztán már semmit se kérdezett tőlem, és elege volt az egészből. Sose felejtsd el, — folytatta elmélkedéseit Svejk, — hogy a katonai. Bíróságok előtt senki se szabad, hogy valljon. Amikor a helyőrségi fogházban ültem, a szomszéd szobából egy katona mindent bevallott, és ahogy a többiek erről tudomást szereztek, mindjárt megpokró- cózták, és ráparancsoltak, hogy vonja vissza a vallomását. — Ha valami tisztességtelen dolgot csinálnék, akkor nem vallanom be, — mondta Vodicka, az öreg árkász, — de amikor az a así- vány hadbíró egyenesen megkérdezte tőlem: Verekedett? én azt feleltem: Igen, verekedtem. Bántalmazott valakit? Hát hogyne, hadbíró úr. Megsebesített valakit? Magától értetődik, hadbíró úr. Hadd lássa, hogy kivel van dolga. És éppen az a szégyen, hogy szabadon eresztettek minket. Ez olyan, mintha nem akarná elhinni, hogy szétverem azokon a magyar zsiványokon az übersvungomat, hogy nudlit, csináltam belőlük, meg csupa daganatot és kék foltot. Te is ott voltál, láttad, hogy egyszer három magyar zsivány volt raitam, és egy pillanat múlva már a főidőn fetrengelt mind a három és én megtapostam őket. Es ezek után egy ilyen taknyos hadbíró-fajzat beszün- te ellenünk a vi.sgálatot. Ez olyan, mintha azt mondaná nekem: „Menjen már, maga szarházi. maga és a verekedés!" Maid ha vége lesz a háborúnak és megint civilben leszek, valahol csak ráakadok arra a rohadtra, és megmutatom neki. hogy tudok-e verekedni, vagy nem. Azután idejövök Királyhidára es olyan rumlit csapok itt. amilyet még nem látott a világ hogti az emberek a pincébe Jognak bújni. Amikor megtudják, hogy eljöttem látogatóba ezekhez a királyiddal bitangokhoz, a nyomorultakhoz, a dögökhöz. Az irodában minden rendkívül gyorsan zailőtt te Egu ürmesv akinek még zsíros gólt a szála az ebédtől rendkívül komoly képnél átadta Vodickának és Sveiknek az irataikat, és nem mulasztotta el az alkalmat, hogy mindkettőjükhöz beszédet intézzen, melyben katonai szellemükhöz apellált., s mivel wasserpolák* vott, szónoklatát átszőtte tájszólásának különböző szép kifejezéseivel: „marekvium", „Glapi rolmopszije", .Jtrajcova szedmina", „szvinya poripana" és „dum vám banye na mjeszjnoc- kovi vasi gzichti".** Mikor Svejk elbúcsúzott Vodickátől, mivel mindegyiket a maga alakulatához kisérték, így szólt az öreg árkászhoz: — Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a „Kehelyben“ a Bojistén. — Világos, hogy elmegyek, — felelte Vodicka, — lesz ott valami rumli? — Ott minden nap előfordul valami, — Ígérte Svejk, — de ha éppen túl nagy lenne a csend, akkor elintézzük valahogy. Elváltak, s amikor már jó néhány lépésnyire voltak egymástól, Vodicka, az öreg árkász, visszakiálfotta Sveiknek: — De biztosan gondoskodjál valami mulatságról, mire megjövök. ‘ Svejk pedig így válaszolt: — Jó. csak feltétlenül Ott legyél, ha vége lesz ennek a háborúnak. Mind messzebbre kerültek egymástól, s ’gy idő múlva a második barak-sor sarkánál ismét felharsant Vodiőka hangja: — Svejk, Svejk, milyen fajta sört mérnek ott a „Kehelyben?" Svejk válasza úgy szólt, mint a távoli visszhang: — Velkopopoviceit. —. Azt hittem, hogy smichovit kiáltotta a távolból Vodilka. —- Lányok is vannak ott — ordította Svejk. — Hát akkor a háború után, este hat órakor — kiáltotta lentről Vodicka. — Gyere inkább fél hétre, hogyha netalán elkésnék — felelte Svejk. Es Voditka még egyszer odakiáltolt, immár nagyon messziről: — Hat órára nem tudsz ott lenni? — Jól van. ott leszek hatra — hallotta Vodicka a távolodó Sveik válaszút fgy búcsúzott el Sveik a derék katona. Vo- diékától, az öreg árkásztól. ..Wenn die Leute * Félig lengyel, félig német sziléziai ** „Murokfaló“ bamba herineek“ keres? tes hetes” (a legrosszabb kártyalap' P s?kos disznó“ és lekenek egv pár pofont arra a hold világ pofátokra”. auseinander gehen, da sagen sie auf Wiedersehen.“ ** 5. Bruck an der Leitertöl Sokai felé Lukás főhadnagy izgatottan járkált fel és alá a 1 menetszázad irodájában Ez az iroda egy sötét luk volt a század barakk :áhan s egy deszkafa! választotta el a folyosótól Egy asztal. két szék, egy petróleumos kunná és egy prices. A főhadnagy előtt Vanék számvevő őrmester állt, aki itt szokta kitölteni a :sn'díizetési lapokat, itt könyvelte a legényig- konyha számláit, ö volt az egész százait nenzügymi- nisztere s itt töltötte az egész áldott napot, itt is aludt. ,4? ajtóban egy kövér baka állt, olyan hosszú szakállat, mint Krakonos*. Balonn coll ez, a főhadnagy új tisztiszolgája, civilben molnár, valahonnan Cesky Krumlov mellől — Maga valóban nagyszerű puccert választott ki nekem. — fordult Lukái főhadnagy a számvevő őrmesterhez szívből köszönöm magának ezt a kedves meglepetést. Első nap, hogy ebédért küldöm a tisztikonyháira, mindjárt felfalja nekem a felét. — Kiöntöftem, kérem szépen — mondta a kövér óriás.-.Jó, kiöntötted. De csak a leve vagy a szószt önthetted ki, nem pedig a t'imkfurtl pecsenyét. Akkora kis darabot hozni! amennyi a körmöm alatt elférne. Es hová tetted a rétest? — En.... — Ne . tagadj, felfaltad. Lukás főhadnagy oly komolyan és oly szigorú ha non mondta ki az utolsó szavakat, hogy Baloun önkéntelenül is hátrált két lépést. — Informálódtam a konyhában hogy mit adtak ebédre. Leves volt máigoin’i ical Hová tetted a gombócokat? Mind kihalás: ad útközt ben. ez a színtiszta igazság Aztán mn'huhús volt uborkával. Mit. csináltál vele” Au is leifaltad Két szelet frankfurti pecsenye Es < sak erry fél szeletet hoztál, mi? Két darab rétes! Hová tetted? Beletömted a hülye fejedbe te *A cseh népmesék ismert alakja a Krkonose fieevség varázsló szelleme ** Mikor az emberei elválnak azt mondják egymásnak: a viszontlátásra „HAZASSAG" tunk össze és modellek után fogunk rajzolni. Horácek elvtárs meg -agyarázta pajtásainak, hogy mi a realista festészet lényege és eddigi munkákon rámutatott a hibákra. Például látjátok itt ezen a kénen — és rámutatott Tochácka katona képér' — azonnal észreveszed, hogy ez a kén nem a természet után készült, hanem csak másolás. A színek összetétele rossz. Például nézzétek ezeket a fákat, ha természet után festette volna, akkor nem rajzolt volna ilyeneket, az egész kép színesebb lenne és technikailag is tökéletesebb. A tájképek után Horácek e;v- íárs rátért az aktokra és a portrékra. Alaposan megmagyarázta, hogy miért kell tökéletesen tisztában lenni az ember anatómiájával."— Csakis akkor rajzolhatunk tökéletesen. Nem rajzolhatunk rögtön aktokat, ha előbb nem készítünk tanulmány- rajzokat a kézről, szemről és lábról. De ha külön-külön ía nulmánvozzuk a testrészeire:, akkpr idővel szép eredményeket érünk el — mondotta Horicek katon , Sok-sok tanulmányraj- zot kell készítenünk, előbb a részletfeladatokat kell megoldanunk, csak akkor alkothatunk tökéleteset. A képzőművészeti kör tagjai többnyire olyan katonák, akik csak a katonai szolgálat ideién kezdtek festészettel foglalkozni. Természetesnek vesszük, hogy minden előzetes tanulmány nélkül nem lehet azonnal tökéleteset nyújtani. A kör tagjai e! is határozták, hogy előbb elsajátítják a festészet alapjait. — Sok tehetség akad a katonák között, ezt mutatták a Hadsereg Házában kiállított képek is, melyeket "íren és ezren néztek meg. K. M.
